Bélagyulafalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bélagyulafalva (Belá-Dulice)
Belá-Dulice, katolícky kostol 03.JPG
Bélagyulafalva címere
Bélagyulafalva címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületZsolnai
JárásTurócszentmártoni
Rang község
Polgármester Igor Kapusta
Irányítószám 038 11
Körzethívószám 043
Forgalmi rendszám MT
Népesség
Teljes népesség1266 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség25 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság530 m
Terület51,17 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bélagyulafalva (Szlovákia)
Bélagyulafalva
Bélagyulafalva
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 00′ 06″, k. h. 18° 58′ 56″Koordináták: é. sz. 49° 00′ 06″, k. h. 18° 58′ 56″
Bélagyulafalva weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bélagyulafalva témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Bélagyulafalva (szlovákul Belá-Dulice) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Turócszentmártoni járásban. Turócbéla és Gyulafalva egyesítése.

Fekvése[szerkesztés]

Turócszentmártontól 12 km-re délkeletre fekszik.

Élővilága[szerkesztés]

A faluban egy gólyafészket tartanak nyilván a tsz-el szemben.[2]

Története[szerkesztés]

Turócbélát 1282-ben, Gyulafalvát 1357-ben említik először. Gyulafalva a necpáli határban keletkezett, végig helyi köznemesek tulajdonában volt. Turócbéla területén már a kőkorszaktól kezdve éltek emberek, a korai bronzkorból pedig a puhói vár népéhez tartozó temető maradványait tárták fel itt. Első írásos említése 1282-ből származik "Villa Bella", "Superior Bella" és "Inferior Bella" alakban. Ekkor két részből Alsó- és Felsőbélából állt. 1425 és 1848 között Blatnica várához tartozott. 1353-ban "Bela", 1535-ben "Byela", 1554-ben "Bella" néven tűnik fel a forrásokban. 1557-ben 38 családja volt. 1720-ban 58 volt a családok száma. 1787-ben 144 házában 951 lakos élt. 1828-ban 136 háza volt 1201 lakossal. Lakói erdei munkákkal, szénégetéssel, fuvarozással, kézművességgelé foglalkoztak. 1890 és 1910 között közülük sokan kivándoroltak a tengerentúlra. A 19. században a Révay és Velics családok voltak a földesurai.

Vályi András szerint "DULICZ. Gyulafalva. Tót falu Turócz Vármegyében, földes Ura Bulovszky Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Netzpaltól nem meszsze, mellynek filiája, nevezetesíti e’ helyet a’ híres Bulyovszky Mihálynak itten lett szűletése, a’ ki azon kivül, hogy nagy musika túdó volt, egy spinét forma musikát talált fél, és LEOPOLD TSÁSZÁR előtt magát ki mutatván általa, meg ajándékoztatott, munkát is hagyot vala az Orgonának jobbítása felől maga után, határja közép termékenységű."[3]

Fényes Elek szerint "Béla, népes tót falu, Thurócz vármegyében, Sz. Mártontól keletre 1 mfd. 763 kath. lak., 1098 evang., 36 zsidó lak. Határa szép kiterjedésű, erdeje nagy s benne sok vad találtatik: legelője felette hasznos. Lakosai közt sok olajjal kereskedik. Béla nevű patakja több fűrész- és lisztmalmokat hajt. F. u. a Blatniczai uradalom. Ut. p. Thurócz-Zsámbokrét."[4]

Duliczky-Gabrhel (sic!) Mihály 1737. május 20.-án királyi adományként szerzett egy dulici birtokot III. Károly magyar királytól,[5] amely tulajdona volt a duliczi Bulyovszky családnak. Később, duliczi Duliczky Mihály és felesége regöczi Huszár Katalin (1713-1803) birtokos volt a településen. Gyermekük, duliczi Duliczky Mihály (1741-1814), 1774. október 28.-án feleségül vette zaturcsai Zathureczky Máriát (1740–†?), zaturcsai Zathureczky Imre és Csincsala Mária lányát.

A trianoni békeszerződésig Turóc vármegye Turócszentmártoni járásához tartozott. A mai község 1971-ben keletkezett a két falu egyesítésével.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben Turócbélának 912 lakosából 880 szlovák, 25 német és 7 magyar volt, míg Gyulafalvának 205 lakosából 202 szlovák, 1-1 magyar és német és 1 egyéb nemzetiségű volt.

2001-ben az egyesített község 1217 lakosából 1208 szlovák volt.

2011-ben 1264 lakosából 1238 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2019
  2. bociany.sk No 3336
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  4. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  5. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 37. kötet - 614 - 616. oldal

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Belá-Dulice
A Wikimédia Commons tartalmaz Bélagyulafalva témájú médiaállományokat.