Turóc vármegye
| Turóc vármegye | |||
| |||
| Ország | Magyar Királyság | ||
| Központ | Turócszentmárton | ||
| Népesség | |||
| Népesség | ismeretlen | ||
| Népsűrűség | 49,6 fő/km² | ||
| Nemzetiségek | szlovákok, németek, magyarok | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 1123 km² | ||
| Térkép | |||
 | |||
| Pozíció a Magyar Királyság térképén | |||
 | |||
| Domborzati térkép | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Turóc vármegye témájú médiaállományokat. | |||
Turóc vármegye közigazgatási egység volt a Magyar Királyság északi részén, utolsó székhelye Turócszentmárton volt. Területe jelenleg Szlovákia része.
Földrajz
[szerkesztés]A vármegye területe tulajdonképpen a Turóci-medence, amelyet mindenhol a Kis-Fátra hegység csoportjai vesznek körül. Legfontosabb folyói a Vág és a Turóc. A vármegye a Magyar Királyság legkisebb vármegyéi közé tartozott.
Északról Trencsén és Árva, keletről Zólyom, Liptó és Árva vármegyék, délről Bars, nyugatról pedig Nyitra vármegye határolta.
Történelem
[szerkesztés]Turóc megye területén a népvándorlás korából öt földvárat ismerünk: Visegrád, Prékopa, Jeszen, Szklabinya és Blatnica környékén. Ezek a földvárak voltak az itt élő szláv lakosság központjai. A magyar honfoglalás a szláv központok életében nem hozott változást, a lakosság falvai nevét megőrizte és átvitte a Magyar Királyság korába. A medence déli részére telepedett le a magyarság legelőször. A Divék nemzetség alapította meg Turócban az első keresztény egyházat, a szentmáriait (Kisszocóc). Turóc a zólyomi uradalom része. Visegrád vára a 13. században elveszítette jelentőségét, neve a környező hatalmas erdőség nevévé vált. Szklabinya első említése 1309-ből származik.
A vármegye a 15. században alakult. 1918-tól gyakorlatilag, 1920-tól pedig hivatalosan is Csehszlovákia területéhez tartozott. Az I. bécsi döntés nem érintette a vármegye területét. 1993-tól Szlovákia része.
Lakosság
[szerkesztés]
A vármegye összlakossága 1910-ben 55 700 személy volt, ebből:
Közigazgatás
[szerkesztés]A vármegye két járásra volt felosztva:
- Stubnyafürdői járás, székhelye Stubnyafürdő
- Turócszentmártoni járás, székhelye Turócszentmárton
További információk
[szerkesztés]- Rudolf Pokorný 1883: Z potulek po Slovensku. Praha
- Visegrádi János (1911). „Turócz vármegye egyházi műemlékei”. Arch. Ért. 31, 97-107. o.
- Mályusz Elemér.szerk.: Bárány Attila: Turóc megye kialakulása (Historia Incognita sorozat). Máriabesnyő-Gödöllő: Attraktor Kiadó [1922] (2005). ISBN 9639580406
- Mályusz Elemér. Turóc megye kialakulása. Budapest: Budavári Tudományos Társaság (1922)
- Ján Šikura 1932: Zaniknuté osady v Turci. Sborník muzeálnej slovenskej spoločnosti XXVI.
- Melich János 1934: Mohamedán-török személynevek Turóc megye XIII. századi nemességénél. Nemzeti Kultúra II/4, 193-199.
- 1936 Sborník Muzeálnej slovenskej spoločnosti XXX.
- Iva Šmakalová 1936: Integrálna dedina - Štúdia slovenskej zemianskej dediny v Turci. Praha.
- Ján Šikura 1937: Počiatky panstva Révayovcov v Turci.
- Jeršová, M. 1937: Rod Ivanka z Jordánu a Dražkoviec. Turčiansky sv. Martin
- Alžbeta Güntherová-Mayerová 1941: Príspevky k dejinám výtvarného umenia v Turci. Sborník Muzeálnej slovenskej spoločnosti XXXIV-XXXV.
- Andrej Polonec 1941: Turiec s národopisného hľadiska. Sborník Muzeálnej slovenskej spoločnosti XXXIV-XXXV.
- Ján Šikura 1942: Revízia zemianstva v Turci roku 1755. In: Sborník Matice slovenskej - História XX/1.
- Ján Št. Šikura 1944: Miestopisné dejiny Turca. Bratislava
- Darina Lehotská 1947: Nemecká kolonizácia v Turci
- 1973 Pramene k starým dejinám Turčianskych obcí - pomôcka pre prácu kronikára. In: Kubovčík, J. a kol.: Kronikár IV. Metodický materiál pre obecných kronikárov. Martin, 29-38.
- Branislav Varsik 1988: Otázky vzniku a vývinu slovenského zemianstva
- Neumann Tibor 2004: Nemes vagy jobbágy? Egy Turóc megyei késő középkori jogszokás elemzése. Levéltári Közlemények 75, 93–116.
- Tomáš Janura - Kristína Zvedelová - Marek Sobola 2015: Vidiecke šľachtické sídla v Turčianskej stolici
- Július Bartl 2017: Turčianske mestá a mestečká v stredoveku. In: Ingenii laus - Zborník štúdií venovaný jubilujúcemu prof. PhDr. Jánovi Lukačkovi, CSc.
- M. Horňák: Najkrajšie praveké nálezy z Turca
