Turóc vármegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Turóc vármegye
Turóc vármegye címere
Turóc vármegye címere

Ország Magyar Királyság
Központ Turócszentmárton
Népesség
Népesség 55 700 fő (1910)
Népsűrűség 49,6 fő/km²
Nemzetiségek szlovákok, németek, magyarok
Földrajzi adatok
Terület1 123  km2
Térkép
Pozíció a Magyar Királyság térképén
Pozíció a Magyar Királyság térképén
Domborzati térkép
Domborzati térkép
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Turóc vármegye témájú médiaállományokat.

Turóc vármegye közigazgatási egység volt a Magyar Királyság északi részén, utolsó székhelye Turócszentmárton volt. Területe jelenleg Szlovákia része.

Földrajz[szerkesztés]

A vármegye területe tulajdonképpen a Turóci-medence, amelyet mindenhol a Kis-Fátra hegység csoportjai vesznek körül. Legfontosabb folyói a Vág és a Turóc. A vármegye a Magyar Királyság legkisebb vármegyéi közé tartozott.

Északról Trencsén és Árva, keletről Zólyom, Liptó és Árva vármegyék, délről Bars, nyugatról pedig Trencsén vármegye határolta.

Történelem[szerkesztés]

Turóc megye területén a népvándorlás korából öt földvárat ismerünk: Visegrád, Prékopa, Jeszen, Szklabinya és Blatnica környékén. Ezek a földvárak voltak az itt élő szláv lakosság központjai. A magyar honfoglalás a szláv központok életében nem hozott változást, a lakosság falvai nevét megőrizte és átvitte a Magyar Királyság korába. A medence déli részére telepedett le a magyarság legelőször. A Divék nemzetség alapította meg Turócban az első keresztény egyházat, a szentmáriait (Kisszocóc). Turóc a zólyomi uradalom része. Visegrád vára a 13. században elveszítette jelentőségét, neve a környező hatalmas erdőség nevévé vált. Szklabinya első említése 1309-ből származik.

A vármegye a 15. században alakult. 1918-tól gyakorlatilag, 1920-tól pedig hivatalosan is Csehszlovákia területéhez tartozott. Az I. bécsi döntés nem érintette a vármegye területét. 1993-tól Szlovákia része.

Lakosság[szerkesztés]

Az egykori Turóc vármegye fekvése a mai Szlovákián belül

A vármegye összlakossága 1910-ben 55 700 személy volt, ebből:

Közigazgatás[szerkesztés]

A vármegye két járásra volt felosztva:

További információk[szerkesztés]

  • Wikimedia Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Turóc vármegye témájú kategóriát.
  • Visegrádi János (1911). „Turócz vármegye egyházi műemlékei”. Arch. Ért. 31, 97-107. o.  
  • Mályusz Elemér.szerk.: Bárány Attila: Turóc megye kialakulása (Historia Incognita sorozat). Máriabesnyő-Gödöllő: Attraktor Kiadó [1922] (2005). ISBN 9639580406 
  • Mályusz Elemér. Turóc megye kialakulása. Budapest: Budavári Tudományos Társaság (1922) 
  • Ján Šikura 1932: Zaniknuté osady v Turci. Sborník muzeálnej slovenskej spoločnosti XXVI.
  • Melich János 1934: Mohamedán-török személynevek Turóc megye XIII. századi nemességénél. Nemzeti Kultúra II/4, 193-199.
  • Iva Šmakalová 1936: Integrálna dedina - Štúdia slovenskej zemianskej dediny v Turci. Praha.
  • Ján Šikura 1937: Počiatky panstva Révayovcov v Turci.
  • Jeršová, M. 1937: Rod Ivanka z Jordánu a Dražkoviec. Turčiansky sv. Martin.
  • Alžbeta Güntherová-Mayerová 1941: Príspevky k dejinám výtvarného umenia v Turci. Sborník Muzeálnej slovenskej spoločnosti XXXIV-XXXV.
  • Andrej Polonec 1941: Turiec s národopisného hľadiska. Sborník Muzeálnej slovenskej spoločnosti XXXIV-XXXV.
  • Ján Šikura 1942: Revízia zemianstva v Turci roku 1755. In: Sborník Matice slovenskej - História XX/1.
  • Ján Št. Šikura 1944: Miestopisné dejiny Turca. Bratislava.
  • Darina Lehotská 1947: Nemecká kolonizácia v Turci.
  • 1973 Pramene k starým dejinám Turčianskych obcí - pomôcka pre prácu kronikára. In: Kubovčík, J. a kol.: Kronikár IV. Metodický materiál pre obecných kronikárov. Martin, 29-38.
  • Branislav Varsik 1988: Otázky vzniku a vývinu slovenského zemianstva.
  • Neumann Tibor 2004: Nemes vagy jobbágy? Egy Turóc megyei késő középkori jogszokás elemzése. Levéltári Közlemények 75, 93–116.
  • Július Bartl 2017: Turčianske mestá a mestečká v stredoveku. In: Ingenii laus - Zborník štúdií venovaný jubilujúcemu prof. PhDr. Jánovi Lukačkovi, CSc.
  • M. Horňák: Najkrajšie praveké nálezy z Turca.