Melich János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Melich János
Melich János.JPG
Született 1872. szeptember 16.
Szarvas
Elhunyt 1963. november 20. (91 évesen)
Budapest
Állampolgársága
Nemzetisége magyar
Foglalkozása nyelvész,
egyetemi tanár,
akadémikus
Az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója
Hivatali idő
1920 1922
Előd Fejérpataky László
Utód Hóman Bálint

Melich János (Szarvas, 1872. szeptember 16.Budapest, 1963. november 20.) magyar nyelvész, egyetemi tanár, akadémikus, 19191922 között az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1952-től a nyelvészeti tudományok doktora.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Melich Márton földműves és Molnár Judit fiaként született. Középiskoláit szülővárosában Szarvason és Késmárkon végezte, majd egyetemi tanulmányait Kolozsváron és Bécsben folytatta. 1895-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet a budapesti egyetemen.

18971898 nyarán a hazai kolostori könyvtárakban végzett kutatásokat, ekkor találta a Gyöngyösi glossák-at. 1898-ban megbízást kapott (Ortvay Tivadarral és Zolnai Gyulával) Magyarország helységneveinek rendszerezésére, hiszen eddig nem volt a helységeknek hivatalos neve, a kb. 18 ezer település nevei között sok volt az egyforma. Melich a felvidéki településekkel foglalkozott. Ezek a munkálatok 1912-ig folytak. 1899. március-június között tanulmányutat tett Oroszországban nyelvészeti ismereteinek gyarapítása céljából, ekkor megfordult Varsóban, Pétervárott, Moszkvában, Kijevben, Finnországban, Helsinkiben is.

1900 nyarán két hetet Vas megyében töltött, a magyarországi szlovének nyelvhasználatának (vend nyelv) és irodalmának tanulmányozása céljából, de rajta kívül más nyelveket is, így a horvát nyelvet is elemezte. Ezzel kapcsolatban azonban sok tévedése és pontatlansága van, pl. szlovén és szlovák szerzőket kever össze.

1901. február-március hónapban nyelvészeti ismereteinek gyarapítása céljából a lipcsei egyetemre küldték, ahol Leskien Ágost szláv előadásait hallgatta. Később tagja lett a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak.[1]

1901-ben nyerte el egyetemi magántanári képesítését. 1911-től a budapesti egyetem szláv filológiai tanszékén tanított. 1930-ban Corvin-koszorúval, 1939-ben Corvin-lánccal tüntették ki, 1943-tól 1947-ig az Magyar Tudományos Akadémia főkönyvtárnoka volt.

Tudományos munkásságát három fő területen fejtette ki:

  • Feldolgozta a régi magyar szótárirodalom történetét és több ilyen irányú emléket kiadott.
  • Foglalkozott a magyar helyesírás régebbi korszakaival.
  • Legjelentősebb az etimológiai munkássága volt. Számos helynév, személynév és jövevényszó eredetének megfejtésével lerakta a magyar településtörténeti filológia alapjait és előkészítette a Magyar etimológiai szótár kiadását is. Ezt Gombocz Zoltánnal együtt kezdte el kidolgozni. Kidolgozta a hangtörténeti vizsgálatok alapelveit, melyek máig mérvadóak - a hangtörténetet modern tudománnyá tette.

1963. november 20-án, 91 éves korában Budapesten érte a halál.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Deutsche Ortsnamen und Lehnwörter des ungarischen Sprachschatzes (Victor Lumtzerrel, Innsbruck, 1900)
  • Szláv jövevényszavaink (Budapest, 1903, az MTA nagyjutalmát kapta érte)
  • A magyar szótárirodalom (Bp., 1907)
  • Nem-magyar keresztnevek jegyzéke (Bp., 1914)
  • A honfoglaláskori Magyarország (Bp., 1925, az MTA nagyjutalmát kapta érte)
  • Magyar Etymológiai Szótár (I–XVI. füz., I–II. kötet, A–geburnus szócikk, Gombocz Zoltánnal, Bp., 1914–1944. mindketten az MTA nagyjutalmát kapták érte 1921-ben).

További művei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]