Ugrás a tartalomhoz

Melich János

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Melich János
Született1872. szeptember 16.
Szarvas
Elhunyt1963. november 20. (91 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásanyelvész,
egyetemi tanár,
akadémikus
Iskolái
Az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója
Hivatali idő
1920 – 1922
ElődFejérpataky László
UtódHóman Bálint

Melich János (Szarvas, 1872. szeptember 16. – Budapest, 1963. november 20.) magyar nyelvész, a nyelvtörténeti kutatások egyik legjelentősebb képviselője, szlavista, egyetemi tanár, akadémikus, 1919–1922 között az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1952-től a nyelvészeti tudományok doktora.

Élete és munkássága

[szerkesztés]

Melich Márton szlovák földműves és Molnár Judit fiaként evangélikus családban született. Tíz testvére közül hatot neveltek fel szülei. A családban szlovák anyanyelvük mellett a magyart is jól megtanulták, de Melich később, már nyelvészprofesszorként is, szlovákul beszélt édesanyjával.[1]

A szarvasi elemi iskolában Melich volt a legjobb tanuló. Tanárai tanácsára íratták be 1883-ban a szarvasi evangélikus gimnáziumba, ahol nagy hatással volt rá magyartanára, Zsilinszky Endre, Bajcsy-Zsilinszky Endre édesapja. A harmadik osztály végén megjutalmazták, mert a szlovák fiúk közül ő tudott legjobban magyarul. Melich nagyon önérzetes volt, a hatodik osztály végeztével, a késmárki líceumban folytatta tanulmányait, mivel szerinte az egyik tanára igaztalanul megbántotta.[1]

A középiskola befejezése után egyetemi tanulmányait Kolozsváron és Bécsben folytatta. 1895-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet a Budapesti Egyetemen.

1897–1898 nyarán a hazai kolostori könyvtárakban végzett kutatásokat, ekkor találta a Gyöngyösi glossák-at. 1898-ban megbízást kapott (Ortvay Tivadarral és Zolnai Gyulával) Magyarország helységneveinek rendszerezésére, hiszen eddig nem volt a helységeknek hivatalos neve, a kb. 18 ezer település nevei között sok volt az egyforma. Melich a felvidéki településekkel foglalkozott. Ezek a munkálatok 1912-ig folytak. 1899. március–június között tanulmányutat tett Oroszországban nyelvészeti ismereteinek gyarapítása céljából, ekkor megfordult Varsóban, Pétervárott, Moszkvában, Kijevben, Finnországban, Helsinkiben is.

1896 júliusától a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának lett tisztviselője. 1919 októberében a vallás- és közoktatási miniszter az Országos Széchényi Könyvtár vezetői teendőivel bízta meg. Erről – egyetemi tanári kinevezése miatt – 1922-ben mondott le.[2]

1900 nyarán két hetet Vas vármegyében töltött, a magyarországi szlovének nyelvhasználatának (vend nyelv) és irodalmának tanulmányozása céljából, de rajta kívül más nyelveket is, így a horvát nyelvet is elemezte. Ezzel kapcsolatban azonban sok tévedése és pontatlansága volt, pl. szlovén és szlovák szerzőket kevert össze.

1901. február–március hónapban nyelvészeti ismereteinek gyarapítása céljából a lipcsei egyetemre küldték, ahol August Leskien szláv előadásait hallgatta. Később tagja lett a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak.[3]

1901-ben nyerte el egyetemi magántanári képesítését. 1911-től a budapesti egyetem szláv filológiai tanszékén tanított. 1921–1941 között a szláv tanszék vezetője volt, de magyar és szláv előadásokat egyaránt tartott. 1935–1936-ban a bölcsészettudományi kar dékánja. Egyetemi állásáról 1941-ben lemondott, utódja Kniezsa István lett.[4]

A Magyar Tudományos Akadémia 1902-ben, harminc éves korában választotta levelező tagjai közé. Rendes tag 1920-ban lett. 1933–1946-ig igazgató tag, 1935–1943-ig a Nyelv- és Széptudományi Osztály elnöke. 1943-tól az MTA főkönyvtárnoki tisztét látta el 1948-ig. Nagy szerepe volt mind a könyvtár modernizálásában, mind a háború idején a könyvtár anyagának mentésében.[5] Politikai okokból 1949. október 31-én az MTA a rendes tagok közül kizárta, és szavazati joggal nem rendelkező tanácskozó taggá minősítette vissza. 1989-ben posztumusz rehabilitálták.

Munkásságát számos díjjal, tagsággal ismerték el. Több külföldi akadémia választotta tagjai sorába, 1930-ban Corvin-koszorúval, 1939-ben Corvin-lánccal tüntették ki, szülővárosa, Szarvas 1939-ben díszpolgárrá választotta, utcát is neveztek el róla.[5]

1952-ben a Tudományos Minősítő Bizottság a nyelvészeti tudományok doktorává nyilvánította.[5]

A Magyar Nyelvtudományi Társaságnak az alapítás (1904) óta választmányi tagja volt, 1915-ben titkárrá, 1922-ben alelnökké választották. 1915–1942-ig részt vett a Társaság folyóiratának, a Magyar Nyelvnek a szerkesztésében.[6]

1963. november 20-án, 91 éves korában Budapesten érte a halál. Hamvait később szülővárosába, Szarvasra szállították. Hatalmas könyvtára Debrecenbe került, az egyetem szlavisztikai intézetébe, ahol „Melich-könyvtár” néven együtt tartva használható.[5]

Munkássága

[szerkesztés]

Tudományos munkássága során számos új munkaterületet vont be a kutatásba, új módszertani iskolát teremtett; problémafelvetései egész sor kutató témaválasztását befolyásolták. Publikációinak száma meghaladja az 1100-at.[7]

A nyelvtörténet minden területét vizsgálta, a mondattant kivéve. Kutatási alapelvéből – „vissza a forrásokhoz” – következően több korai szótárat és szójegyzéket tett közzé (Gyöngyösi Szótártöredék, Brassói Szótártöredék, Szikszai Fabricius 1590. évi szójegyzéke, Calepinus szótár 1585 stb.), a Gyöngyösi és a Melich-glosszák pedig az ő felfedezései.  

Hazai elindítója volt a névtudomány tudományos szintre emelésének – személynevek és helynevek vonatkozásában egyaránt. A helynevekkel való foglalkozást több szempontból is kiemelt kutatási területnek tartotta: felismerte jelentőségüket a hang- és alaktörténeti kutatások számára, valamint fontosságukat a településtörténet szempontjából. Legjelentősebb névtudományi művében, „A honfoglaláskori Magyarország”-ban hangtani ismérvek alapján próbálta tisztázni, hogy a Kárpát-medencébe érkező honfoglalók milyen nyelven beszélő lakosokat találtak itt.  

A korai emlékekkel, az oklevelek szórványaival való foglalkozás egyaránt elvezette helyesírástörténeti kérdések vizsgálatához, valamint a korai idők hangtani és alaktani kérdéseinek tárgyalásához. Idevágó munkái döntőek a modern magyar hangtörténet alapvetésében.  Ha a kutatás egyes problémákra nézve ma már más állásponton van is, Melich ötletességgel párosuló szigorú módszerességének eredményei elvitathatatlanok.  

A szókincs kutatása egyetemista korától kezdve egész pályáját végigkísérte. Kiemelten vizsgálta a német és a szláv jövevényszavakat (előbbit már doktori értekezésében), de foglalkozott a magyar nyelv francia, oszét és latin eredetű szókészletének kérdéseivel is. Szláv jövevényszavaink c. műve a szlavisztika és a szókincskutatás történetében egyaránt fordulópontot jelentett. Ebben – Európában úttörő módon – szóföldrajzi szempontokat is figyelembe véve elsőként határolta el egymástól a magyarba került, addig egységesnek tekintett szláv átvételek rétegeit (bolgár-szláv, szerb, horvát, szlovák, cseh, lengyel, orosz stb.). Ez a műve a nyelvatlaszok előfutárának is tekinthető. A fordított irányú átvételt, a szomszédos szláv nyelvekre gyakorolt magyar hatást is vizsgálta.

Torzóban maradt nagy jelentőségű műve az 1914 és 1944 között megjelent, 1935-ig  Gombocz Zoltánnal együtt szerkesztett Magyar Etymologiai Szótár, amely a g-betűs szavak közepén szakadt meg. A szótár egyedülálló erénye a lehető legnagyobb teljességre való törekvés, de ez – Gombocz Zoltán halála mellett – egyben a mű befejezetlenségének is egyik okává vált.[7]

Melich munkásságának fő jelentősége az új problémák felvetése, új forrásanyag felhasználása és új módszerek alkalmazása. Az ún. budapesti nyelvészeti iskola meghatározó személyisége volt. Eredményei sokszor idéztek elő tudományos vitát, amelyekben ő erős vitakészséggel vett részt, de esetenként – korábbi nézeteit felülbírálva – önbírálatra is kész volt.[7]

Kutatói habitusa egyetemi előadásaiban is megmutatkozott: inkább a problémamegoldásra, a módszerre irányította a figyelmet, kevésbé az eredményekre.

Díjak, kitüntetések

[szerkesztés]
  • Corvin-koszorú (1931),
  • Corvin-lánc (1939),
  • Magyar Polgári Érdemrend Középkeresztje, Szarvas Nagyközség díszpolgára (1939),
  • Munka Vörös Zászló Érdemrend (1957)

Szakmai szervezeti tagságok

[szerkesztés]
  • Magyar Nyelvtudományi Társaság: választmányi tag az 1904-es megalakuláskor, 1915-től titkár, 1922-től alelnök.
  • Magyar Mickiewicz Társaság[3]

Külföldi tudományos tagságok

[szerkesztés]
  • Finnugor Társaság (Helsinki) 1913
  • Porosz Tudományos Akadémia (Berlin)
  • Lengyel Tudományos Akadémia (Krakkó)
  • Bolgár Tudományos Akadémia (Szófia)
  • Észt Tudományos Társaság (Tartu)[5]

Folyóirat-szerkesztések

[szerkesztés]
  • Magyar Nyelv, 1915–1942.

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Deutsche Ortsnamen und Lehnwörter des ungarischen Sprachschatzes (Victor Lumtzerrel, Innsbruck, 1900)
  • Szláv jövevényszavaink (Budapest, 1903, az MTA nagyjutalmát kapta érte)
  • Szláv jövevényszavaink. I. 1. Az óbolgár nyelvemlékek szókészlete és a magyar nyelv szláv jövevényszavai. Budapest, 1903. I. 2. A magyar nyelv keresztény terminológiája. Budapest, 1905. (Az MTA nagyjutalmát kapta érte.)
  • Szikszai Fabricius Balázs latin-magyar szójegyzéke 1590-ből. Budapest, 1906.
  • A magyar szótárirodalom I. A legrégibb szójegyzékektől P. Páriz szótáráig. Budapest, 1907.
  • Az „Orthographia Vngarica” és a magyar helyesírás. A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai. Budapest, 1908.
  • Nyelvünk szláv jövevényszavai. A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai. Budapest, 1910.
  • A két legrégibb magyar nyelvű nyomtatvány. I. Hegendorf–Sylvester: Rudimenta  grammatices Donati. Cracoviae 1527. II.  Heyden–Sylvester: Puerilium colloq. formulae. Adalék Sylvester János működéséhez. Budapest 1912.
  • Keresztneveinkről. A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai. Budapest, 1914.
  • Nem-magyar keresztnevek jegyzéke (Bp., 1914)
  • Magyar Etymológiai Szótár [Gombocz Zoltánnal közösen] I. kötet I–X. füzet, II. kötet XI–XVII. füzet. Budapest, 1914–1944. (Mindketten az MTA nagyjutalmát kapták érte 1921-ben.)
  • A honfoglaláskori Magyarország A Magyar Tudományos Akadémia. Budapest, 1925. (Az MTA nagyjutalmát kapta érte.)
  • Latin jövevényszavaink végződésének alakulásmódjáról. A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai. Budapest 1940.
  • Magyar Etymológiai Szótár (I–XVI. füz., I–II. kötet, A–geburnus szócikk, Gombocz Zoltánnal, Bp., 1914–1944. mindketten az MTA nagyjutalmát kapták érte 1921-ben)
  • Dolgozatok I. és Dolgozatok II. Nyelvtudományi Értekezések. Budapest 1957. és 1963.

További művei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b András, Sereg: Százötven éve született a legnagyobb magyar szófejtő (magyar nyelven). index.hu, 2022. szeptember 16. (Hozzáférés: 2022. október 26.)
  2. ↑ https://tortenet.oszk.hu/html/magyar/05foigazgatok/melich.htm (hozzáférés: 2025. február 21.)
  3. ↑ a b Gerencsér Tibor: A Magyar Mickiewicz Társaság második évtizede. A Magyar Mickiewicz Társaság tagjainak névsora. In: Acta Papensia XI (2011) 3-4. 195-199. o., library.hungaricana.hu.
  4. ↑ Kiss Lajos Melich János emlékezete születésének századik évfordulója alkalmából. Magyar Nyelv 69: 3–4. (1973).
  5. ↑ a b c d e Kiss Lajos: Melich János. A múlt magyar tudósai. Akadémiai Kiadó. 1995. 33–34.
  6. ↑ Szathmári István: A Magyar Nyelvtudományi Társaság története (1904–2005). 201., 207., 208–209. és passim.
  7. ↑ a b c Benkő Loránd: Gondolatok Melich János nyelvtudományi munkásságáról. Magyar Nyelv. 53: 1 (1957).

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Kniezsa István: A hetvenéves Melich János. Magyar Nyelv 38: 225–231. 1942.
  • Benkő Loránd: Gondolatok Melich János nyelvtudományi munkásságáról. (Születésének nyolcvanötödik évfordulóján). Magyar Nyelv 53: 1–12. 1957., valamint Magyar nyelvtudósok a XX. században. Méltatások, emlékezések. 13–34. Bp. 2010.
  • Kniezsa István: Melich János 1872. szeptember 16. – 1963. november 20. (Emlékbeszéd Melich János temetésén.) Magyar Nyelv 60: 1–3. 1964.
  • T. Lovas Rózsa: Melich János 1872 – 1963. Nyelvtudományi Közlemények 66: 157–160. 1964.  
  • Berrár Jolán: Johann Melich. (1872–1963). Acta Linguistica XV. 135–142. Bp. 1965.
  • Kiss Lajos: Melich János emlékezete születésének századik évfordulója alkalmából. Magyar Nyelv 69: 1–15. 1973.
  • Kiss Lajos: Melich János. A múlt magyar tudósai. Bp. 1995.
  • Szathmári István: A Magyar Nyelvtudományi Társaság története (1904–2005). Bp. 2015.
  • Az Országos Széchényi Könyvtár története. Főigazgatók. https://tortenet.oszk.hu/html/magyar/foigazgato.htm
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Hornyánszky. Budapest, 1891–1914.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Melich_János&oldid=28215069”