Tolnai Gábor (irodalomtörténész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Tolnai Gábor
Született Tolnai Gábor
1910. december 29.
Kunszentmiklós
Elhunyt 1990. február 17. (79 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Berkovits Ilona
Foglalkozása író, irodalomtörténész, esszéíró, könyvtáros, egyetemi tanár
Kitüntetései Baumgarten-díj (1940)
József Attila-díj (1960)
Akadémiai Aranyérem (1980)
Sírhely Fiumei Úti Sírkert[1]

Tolnai Gábor (Kunszentmiklós, 1910. december 29.[2]Budapest, 1990. február 17.[3]) irodalomtörténész, esszéíró, egyetemi tanár, az MTA tagja.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei: Tolnai Béla és Schwarcz Irén voltak.[2] Budapesten érettségizett a református gimnáziumban. Egyetemi tanulmányait Szegeden végezte, Sík Sándor és Mészöly Gedeon tanítványa volt. 1933-ban szerzett tanári és bölcsészdoktori diplomát. Egyik alapító tagja volt a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának.

Egyetemi évek alatt ebben az épületben élt Tolnai Gábor és Radnóti Miklós

1934-től az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa, 1946-1947 között főigazgatója volt. 1948-ban az MTA levelező, 1962-ben pedig rendes tagja lett. 1948-1949 között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban az egyetemi és tudományos főosztály élén működött. 1949-1950 között római követ volt. 1953-1980 között az ELTE régi magyar irodalomtörténeti tanszékének vezetője.

Szerkesztette a Magyar Századok, a Régi Magyar Prózai Emlékek, A Múlt Magyar Tudósai című könyvsorozatot. 1953-1959 között az Irodalomtörténeti Közlemények, 1957-1962 között pedig a Kortárs című folyóiratot is szerkesztette. 1965-től szerkesztette a Magyar Tudományos Akadémia idegennyelvű irodalomtörténeti folyóiratát, az Acta Litteraria Academiae Scientiarum Hungaricaet. 1952-1973 között a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottságában titkári, majd elnöki tisztet töltött be.

2017. október 14-én Falcsik Mari költőnő egy 1974-ben vizsgáztatóként elkövetett abúzusról számolt be[4]

Társasági tagság[szerkesztés]

Művei[szerkesztés]

  • A szabadvers és a lírai formák válsága (1931)
  • Erdély magyar irodalmi élete (1933)
  • Régi magyar főurak (1939)
  • Végzetes esztendők (1945)
  • Vázlatok és tanulmányok (1955)
  • Évek – századok (1958)
  • A tenger és a szél (1964)
  • Itália dicsérete (1965)
  • Federico García Lorca (1968)
  • Tanulmányok (1970)
  • Örökség és örökösök (1974)
  • Maradj velem, mert beesteledett (1977)
  • Nőnek az árnyak (1981)
  • Fejedelmi Erdély (1984)
  • Szóbeli jegyzék. Róma 1949–1950 (1987)
  • Árnyból szőtt lelkek, Hoffmann Edith sziluettjei (1988)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Kortárs magyar írók
  • A Thuribulum aureum. Arany temjénező, az az A híres neves Tolnai Gábornak jeles írásairól való tizenkét idvességes elmélkedések...; összeáll. Klaniczay Tibor, Tarnai Andor; Magyar Iparművészeti Főiskola, Bp., 1983