Ugrás a tartalomhoz

Jakubovich Emil

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jakubovich Emil
SzületettJakubovich Emil Artúr Lajos
1883. január 8.
Győrasszonyfa
Elhunyt1935. december 27. (52 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaIvánka Irén
Foglalkozásapaleográfus,
nyelvtörténész,
könyvtáros
Tisztségeigazgató (1931–1934, Országos Széchényi Könyvtár)
SírhelyeFiumei úti sírkert (46-2-48)
Az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója
Hivatali idő
1930 – 1934
ElődLukinich Imre
UtódFitz József

Jakubovich Emil (teljes nevén Jakubovich Emil Artúr Lajos; Győrasszonyfa, 1883. január 8. – Budapest, 1935. december 27.[1][2][3]) paleográfus, nyelvtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1924), a Magyar Nyelvtudományi Társaság titkára, a Magyar Történelmi Társulat, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság igazgatóválasztmányi tagja.

Életútja

[szerkesztés]

Jakubovich Emil középiskolai tanulmányait a bencések Győri Római Katolikus Főgimnáziumában végezte, majd a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem jogi karán szerzett diplomát. Pályáját 1905-ben a Széchényi Országos Könyvtárban kezdte, amely akkor a Magyar Nemzeti Múzeum szervezeti egységeként működött; itt a levéltári osztályon kezdett dolgozni. 1914-ben szerezte meg doktorátusát államtudományokból. Később vezető pozíciókat töltött be a könyvtárban és a múzeumban: 1923-tól a könyvtár kézirattárát, 1927-től pedig a múzeum levéltári osztályát irányította. Igazgatóként 1930-tól 1934-ig állt a könyvtár élén. Ezt követően a Magyar Országos Levéltár diplomatikai osztályának vezetésével bízták meg.[4]

Munkássága

[szerkesztés]

Érdeklődése már egyetemi évei alatt a bölcsészeti kar felé vonzotta: Fejérpataky László oklevéltani előadásait hallgatta. Fejérpataky és Melich János hatására fordult figyelme a nyelvtörténeti kutatások felé. A Széchényi Országos Könyvtárban, a középkori oklevelek és nyelvemlékek tanulmányozása közepette vált nyelvtörténésszé, genealógussá és a magyar nyelvű paleográfia első mesterévé.[4][5][6]

Az 1910-es években jelentős munkát végzett az Esztergomi Főkáptalani Levéltár és a Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár kódexeinek és ősnyomtatványainak katalogizálásával. 1915-ben publikálta kétszáz régi magyar női névre vonatkozó oklevéladatát, majd 1916-ban a Königsbergi szójegyzék paleográfiai véleményezőinek egyike volt. 1917-ben a bécsi Házi, Udvari és Állami Levéltár (Haus-, Hof- und Staatsarchiv, HHStA) és a Császári Könyvtár okleveleit és kéziratait tanulmányozta. Az első világháborút követően aktívan részt vett a bécsi közgyűjteményekből az 1921-es velencei egyezmény értelmében visszaszerzett magyar vonatkozású kódexek azonosításában. 1922-ben az akkor felfedezett Ómagyar Mária-siralom és az azt tartalmazó Leuveni kódex tanulmányozására Berlinbe küldték. Annak szövegét Jakubovich jegyzetei alapján Gragger Róbert, a berlini Frigyes Vilmos Egyetem tanára közölte a Magyar Nyelvben (1923). Ugyanebben az évben a bécsi Osztrák Nemzeti Könyvtár kódexeit vizsgálta a magyar kultúrjavak összeírásakor, és részt vett a későbbi felszámolási tárgyalásokon. Több jelentős magyar nyelvemlék felfedezése fűződik a nevéhez, köztük Rotenburgi János 15. század eleji magyar nyelvmestere, középkori glosszák, töredékek, levelek, receptek és tizedjegyzékek. Anonymus Gestájának a kézirata is az ő közreműködésével került Magyarországra. Anonymusszal több ízben is foglalkozott, ennek egyik kiemelkedő eredménye az Adalékok legrégibb nyelvemlékes okleveleink és krónikáink íróinak személyéhez című tanulmánya (Magyar Nyelv, 1924), amelyben bizonyította, hogy a kódex kezdőszava nem Praedictus magister, hanem P dictus magister.[3][4][6][7][8][9]

1923-ban a Magyar Nyelvtudományi Társaság közgyűlése a Magyar Nyelv 19. évfolyamában megjelent nyelvtörténeti fejtegetéseiért neki ítélte oda a Szily-jutalmat. Folyamatosan publikált a Magyar Nyelvben, ahol számos magyar nyelvemlékkel kapcsolatos értekezést írt, ezek közül kiemelkedik a tihanyi alapítólevélről szóló dolgozata (1923–1924). 1935-ben A székely rovásírás legrégebbi ábécéi című dolgozatában ismertette a nikolsburgi ábécét mint a székely rovásírás jelkészletének legkorábbi lejegyzését, amelynek megszerzése a Nemzeti Múzeum számára szintén az ő érdeme volt.[5][8][10]

Nyelvészeti és oklevélközlési szempontból is kiemelkedő munkája a Pais Dezsővel közösen szerkesztett Ó-magyar olvasókönyv (1929), amelyben a magyar nyelvű szórványemlékeket és a 15. század elejéig fennmaradt szövegeket adták ki.

Társasági tagságai

[szerkesztés]

A Magyar Tudományos Akadémia 1924-ben választotta levelező tagjai sorába. P. mester – Adalékok az Anonymus-kérdéshez című akadémiai székfoglaló előadását 1925. november 9-én tartotta meg. 1933-tól a Szent István Akadémia tagja volt.[4][9]

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Jakubovich Emil: Régi magyar breviáriumi mutatótábla, 1908, Magyar Nyelv 4: 463–465.
  • Jakubovich Emil: XV. századi magyar fohászkodás, 1913, Magyar Nyelv 9: 85–86.
  • Jakubovich Emil: A Gyulafehérvári Glosszák forrásához 1913, Magyar Nyelv 9: 234.
  • Jakubovich Emil: A Nagyszombati-Codex írója, 1917, Magyar Nyelv 13: 12–13.
  • Jakubovich Emil: Adalékok legrégibb nyelvemlékes okleveleink és krónikáink íróinak személyéhez 1., 1924, Magyar Nyelv 20: 129–132.
  • Jakubovich Emil: Adalékok legrégibb nyelvemlékes okleveleink és krónikáink íróinak személyéhez 2., 1925, Magyar Nyelv 21: 25–38.
  • Jakubovich Emil: P. mester, 1925, [Budapest]: Budapesti Hírlap Nyomda.
  • Jakubovich Emil és Pais Dezső (öá.): Ó-magyar olvasókönyv, 1929, Pécs: Danubia.
  • Jakubovich Emil: A székely rovásírás legrégibb ábécéi, 1935, Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság.
  • Jakubovich Emil: A tihanyi alapítólevél olvasásához, 1924, Magyar Nyelv 20: 9–21.
  • Jakubovich Emil: A Königsbergi Szójegyzékről, 1916, Magyar Nyelv 12: 244–248.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. XI. ker. állami halotti akv. 278/1935. folyószáma alatt.
  2. ↑ familysearch.org Jakubovich Emil gyászjelentése
  3. ↑ a b Melich János (1936). „Jakubovich Emil”. Magyar Nyelv, Budapest 32, 62–63. o, Kiadó: Magyar Nyelvtudományi Társaság. 
  4. ↑ a b c d Diós István; Viczián János: Magyar Katolikus Lexikon. Szent István Társulat.. (Hozzáférés: 2025. május 7.)
  5. ↑ a b Kniezsa István (1936). „Jakubovich Emil 1883–1935”. Századok, Budapest 70 (1–3), 126–128.. o. 
  6. ↑ a b Sági István (1935). „Jakubovich Emil”. Nyelvtudományi Közlemények, Budapest 49., 418–421. o. 
  7. ↑ Magyar Életrajzi Lexikon. (Hozzáférés: 2025. május 7.)
  8. ↑ a b „Jakubovich Emil”. Magyar Szemle, Budapest 26 (1–4), 182–184. o, Kiadó: Magyar Szemle Társaság. 
  9. ↑ a b Jakubovich Emil. (Hozzáférés: 2025. május 7.)
  10. ↑ (1924) „Társasági ügyek. XXII. közgyűlés (1924. január 29-én)”. Magyar Nyelv, Budapest 20, 98–103.. o, Kiadó: Magyar Nyelvtudományi Társaság. 

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jakubovich_Emil&oldid=28125576”