Ugrás a tartalomhoz

Györke József

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Györke József
Született1906. december 21.[1]
Celldömölk
Elhunyt1946. szeptember 11. (39 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozása
Iskolái
SírhelyeFarkasréti temető (felszámolták)[3]
Az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója
Hivatali idő
1945 1946
ElődFitz József
UtódTolnai Gábor

Györke József (születési nevén Georgovits József; Celldömölk, 1906. december 21.Budapest, 1946. szeptember 11.)[4] nyelvész, könyvtáros, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Életútja

[szerkesztés]

Általános iskolai tanulmányait szülővárosában, Celldömölkön végezte. Középiskolai tanulmányait a ciszterciek pécsi főgimnáziumában kezdte, azonban görög és latin tárgyakból nyújtott gyengébb eredményei miatt végül Székesfehérváron érettségizett 1926 szeptemberében. Ezt követően a pécsi Erzsébet Tudományegyetem magyar–történelem szakán folytatta tanulmányait. Zolnai Gyula hatására érdeklődése a nyelvészet, különösen a finnugor nyelvek kutatása felé fordult. 1929-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett.[5]

1930-ban ösztöndíjat nyert a Tartui Egyetemre, ahol 1931-től magyar lektorként és az ottani Magyar Intézet (Institutum Litterarum Hungaricum Universitatis Tartuensis) igazgatójaként dolgozott egészen 1936-os hazatéréséig. Ezt követően az Országos Széchényi Könyvtárban kezdett dolgozni: kezdetben gyakornokként, majd 1941-től segédőri, 1944-től pedig alkönyvtárnoki beosztásban. 1945. június 7-étől haláláig az intézmény főigazgatója volt.

A Budapesti Egyetem Finnugor Tanszékén proszemináriumi órákat tartott, majd miután 1942-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen magántanári habilitációját megszerezte, 1943-tól önálló kollégiumokat vezetett szamojédológia, észt nyelvészet, valamint szóképzés- és szóragozástan témakörökben.

1936-tól haláláig a Finnugor Kulturális Kongresszusok Állandó Magyar Bizottságának titkári feladatait látta el.

1945 májusában a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett, az I. Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának tagozatában.

Munkássága

[szerkesztés]

Györke József 1929-ben védte meg bölcsészdoktori értekezését, Vogul jelzős szerkezetek címmel.

Nyelvészeti kutatásai során elsősorban az uráli nyelvek szóképzésére összpontosított, kiemelt figyelmet fordítva a képzők szerepére és funkcióira. E témában jelent meg 1935-ben Die Wortbildungslehre des Uralischen című munkája, az uráli nyelvek elsődleges képzőit bemutató monográfiája. Ezzel Györke először nyújtott átfogó képet az uráli nyelvek primer képzőinek állományáról.

1936-ban jelent meg Das Verbum *lē- im Ostseefinnischen című átfogó tanulmánya, amely a balti finn nyelvek létigei paradigmájának alaki formáit és funkcióit vizsgálja.

Györke József kutatásai a magyar nyelv szempontjából is relevánsak voltak. Egy háromrészes sorozatban (Adalék a szamojéd igeidők kialakulásának kérdéséhez, 1941; Volt-e a magyarban -u-, -ü- praeteritumképző? 1941; Az igeidő, 1942) a szamojéd nyelvek igeidőinek kialakulását és időjelölési sajátosságait vizsgálta, és ezek alapján megkérdőjelezte a magyar praeteritumképzők létezését. Azt állította, hogy a múlt idő kifejezése nemcsak időjellel, hanem az ige minőségi sajátosságainak változásaival is történhet. E három tanulmánya nyomán magyar nyelvészkörökben szakmai viták alakultak ki.

Legismertebb és utolsó munkájában, a Tő, képző, rag (1943) című tanulmányában a szó- és jelrésztant tárgyalta. Györke a tő, képző és rag fogalmát olyan morfémákként írta le, amelyek nem bonthatók kisebb egységekre, és más morfémákhoz kapcsolódva használhatók. Ezzel előre jelezte a szabad és kötött morfémák fogalmát az uráli nyelvészetben. A könyvben a „szó- vagy jelrésztan” egy új nyelvtani területként jelenik meg, amely összefonódik a szóképzés, alaktan, szótan és mondattan kutatásával.

1945–1946-ban az Országos Széchényi Könyvtár igazgatójaként az intézmény újbóli használhatóvá tételét irányította, átfogó fejlesztési tervet dolgozott ki, felmérte a könyvtár állapotát, helyreállította a könyvtári osztályok működését, újraindította a könyv- és kéziratvásárlást és előmozdította a belső könyvtárosképzés kialakítását. Kiemelten foglalkozott a könyvtár katalogizálási és raktározási rendszereinek korszerűsítésével, bevezette a Dewey-féle tizedes osztályozási rendszert és az egyetemes tizedes osztályozást (ETO). Emellett sikeresen újraindította a Magyar Könyvszemlét és elindította a régóta tervezett Magyar Nemzeti Bibliográfiát. Személyzeti politikájában nagy szerepet kapott a fiatal szakemberek bevonása, célja a könyvtár humán tudományok szellemi központjává fejlesztése volt.

Györke kezdeményezte a Magyar Nyelvtudományi Társaság felolvasóüléseinek folytatását, amelyekhez biztosította a könyvtárnak akkor otthont adó Nemzeti Múzeum épületét.

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Vogul jelzős szerkezetek. Pécs: Dunántúl ny. 1930. = Specimina Dissertationum Facultatis Philosophicae Regiae Hungaricae Universitatis Elisabethinae Quinqueecclesiensis, 21.  
  • Die Wortbildungslehre des Uralischen: Primäre Bildungesuffixe. Tartu: Krüger. 1935. = Bibliotheca Hungarico-Estica Instituti Litterarum Hungarici Dorpatensis, 15.  
  • Volt-e a magyarban -u-, -ü- praeteritum-képző? Nyelvtudományi Közlemények, LI. évf. (1941) 54–63. o.
  • Adalék a szamojéd igeidőalakok kérdéséhez. Nyelvtudományi Közlemények, LI. évf. (1941) 88–97. o.
  • Az igeidő. In Emlékkönyv Melich János 70. születésnapjára. Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság. 1942.  
  • Tő, képző, rag: Szó- vagy jelrésztan. Magyar Nyelv, XXXIX. évf. (1943) 111–133. o.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC04834/05673.htm. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Petőfi Irodalmi Múzeum. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. május 28.)
  3. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html
  4. Halálesete bejegyezve a Budapest XII. kerületi állami halotti anyakönyv 1999/1946. folyószáma alatt.
  5. Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 645. o.  

Források

[szerkesztés]