Lukinich Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Lukinich Imre
Lukinich Imre.jpg
Életrajzi adatok
Született1880. április 4.
Varjas község
Elhunyt1950. május 16. (70 évesen)
Budapest
Ismeretes mint történetíró
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Szakterület történettudomány
Jelentős munkái Mátyás király emlékkönyv
Szakmai kitüntetések
Corvin-koszorú
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lukinich Imre témájú médiaállományokat.

Dr. Lukinich Imre (Varjas, 1880. április 4. - Budapest, 1950. május 16.) magyar történész,[1] egyetemi tanár, az MTA tagja.

Élete[szerkesztés]

1894. július 27-n a piarista rendbe lépett, 1896. május 27-n egyszerű fogadalmat tett, de 1899-ben elhagyta a rendet.[2] 1902-ben tanári oklevelet szerzett a kolozsvári egyetemen, ahol 1909-ben magántanárrá képesítették Erdély története tárgyköréből. Székelyudvarhelyen, Désen, majd 1912-től Budapesten tanított.

1914. júliusától 1916. júniusáig Montenegróban és a görzi hídfőnél harcolt mint főhadnagy.[3]

1918-1923 közt a pozsonyi egyetem tanára, 1923-24-ben a Magyar Országos Levéltár, 1924-29 közt az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója, 1925-29-ig a Pécsre telepített Erzsébet Tudományegyetem tanára, 1929-49 közt a budapesti egyetemen a kelet-európai történelem tanára volt.

1916-18 és 1920-43 közt a Magyar Történelmi Társulat főtitkára, 1943-46-ban alelnöke volt. 1919-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1931-49 közt rendes, 1943-46-ban igazgatósági tagja. 1921-től a Szent István Akadémia tagja volt. 1943-ban Corvin-koszorút kapott. Szerkesztette az Archivum Europae CentroOrientalis című folyóiratot (1935-1944). Tagja volt a Magyar Mickiewicz Társaságnak.[4]

A Magyar Történelmi Társulat tagja, 1916-18 között és 1920-tól alelnök-főtitkára, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság és a Magyar Társadalomtudományi Társaság választmányi, a Lengyel Tudományos Akadémia külső, a Lengyel Történelmi Társaság tiszteletbeli tagja, a Lengyel-Magyar Társaság elnöke és a Fédération de Sociétés Historiques de l'Europe Orientale elnöke volt.[5]

Munkássága[szerkesztés]

Pozitivista módszerű történeti kutatásait a közölt forrásanyag teszi értékessé. Különösen Erdély története, a Rákóczi-korszak, a lengyel-magyar kapcsolatok kérdése foglalkoztatta.[6]

Könyvtárigazgatóként elsősorban az OSZK Térképgyűjteményét fejlesztette: kérésére a Pénzügyminisztérium utasította a Földmérési Térképtárat, hogy az érvénytelenné vált régi eredeti és több példányban meglévő kőnyomatos térképeket juttassa el a nemzeti könyvtárnak. Kezdeményezésére jött létre továbbá az OSZK Zenei Gyűjteménye, amely kezdetben nyomtatványokat és kéziratokat gyűjtött. Elkezdte az első kiadások és a díszművek különgyűjteménnyé szervezését, elsők között ismerte fel az életrajzi dokumentáció jelentőségét: tervbe vette egy magyar arcképgyűjtemény és egy ezzel összefüggő életrajzi adattár kialakítását.

Igazgatói ideje alatt szerezte meg az OSZK Haynald Lajos kalocsai érsek iratait, a Jókai-kódexet és az Apponyi-gyűjteményt, valamint hozzálátott az elszakított területek magyar nyelvű irodalmának szisztematikus összegyűjtéséhez, ill. az ehhez feltétlenül szükséges bibliográfiai munkálatok elindításához.[7]

Művei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]