Fraknói Vilmos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fraknói Vilmos
Fraknoi Vilmos.jpg
Életrajzi adatok
Született 1843. február 27.
Ürmény
Elhunyt 1924. november 20. (81 évesen)
Budapest
Ismeretes mint történetíró
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Szakterület történettudomány
Jelentős munkái Magyarország egyházi és diplomáciai összeköttetése a római Szentszékkel

aláírása
aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fraknói Vilmos témájú médiaállományokat.

Fraknói Vilmos, 1874-ig Frankl Vilmos (Ürmény, Nyitra vármegye, 1843. február 27.Budapest, 1924. november 20.) történetíró, váradi kanonok, arbei címzetes püspök, a Magyar Tudományos Akadémia titkára.

Életpályája[szerkesztés]

Frankl Vilmos néven született Ürményben, ahol apja, Frankl Sándor uradalmi orvos volt. Eredetileg zsidó vallású édesapja ekkorra már kikeresztelkedett, ő pedig 1874-ben felvette a Fraknói nevet.[1] Középiskoláit Nagyszombatban és az esztergomi bencés gimnáziumban végezte, teológiai és bölcsészeti tanulmányait Pesten végezte. 1864-től a filozófiai doktorátus megszerzése után előbb a nagyszombati gimnázium, majd 1865-től az esztergomi papnevelő intézet tanára volt. 1865. július 23-án pappá szentelték. 1870-ben az Akadémia levelező tagjává választották. 1871-től Pesten élt, 1875-től az Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának (ma Országos Széchényi Könyvtár) őre. 1879. május 22-étől 1889-ig az Akadémia főtitkári, majd 1889-től 1892-ig másodelnöki tisztét töltötte be. 1878-ban nagyváradi kanonok, 1879-ben szekszárdi címzetes apát, valamint a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelője volt. 1892-ben arbei címzetes püspök lett. Rómában magyar történeti intézetet (1892), majd magyar művészházat alapított. A középkori, főleg a 15. és részben a 17. századi magyar történelemnek számos, elsősorban egyház- és diplomáciatörténeti témáját dolgozta fel, a tanulmányok hosszú sorában sok külföldi, főleg olaszországi levéltári anyag felhasználásával. Szerkesztette a Magyar Tudományos Akadémia Értekezések a történettudomány köréből című kiadványsorozatot (18721878), az Akadémia évkönyveit, értesítőjét (18781889) és a Magyar Könyvszemlét 1876-tól 1879-ig. 1903-ban a Kisfaludy Társaság tagja lett. Kiadta a Magyar Országgyűlési Emlékek I–X. kötetét (az utolsó kettőt Károlyi Árpáddal), a vatikáni magyar okmánytár (Monumenta Vaticana) I–IV. kötetét (18841899), Mátyás levelezését a római pápákkal (1891).

Főbb művei[szerkesztés]

További művei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2003.03.30/1103.html

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Romsics Ignác: Clio bűvöletében. Magyar történetírás a 19–20. században – nemzetközi kitekintéssel. Budapest, 2011, Osiris Kiadó