Pataki Ferenc (szociálpszichológus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pataki Ferenc
A XXI. Század Társaság rendezvényén (Eifert János felvétele)
A XXI. Század Társaság rendezvényén (Eifert János felvétele)
Született 1928. január 23.
Szentes
Elhunyt 2015. november 27. (87 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar[1]
Nemzetisége magyar
Gyermekei Pataki Éva
Foglalkozása szociálpszichológus,
pedagógus,
egyetemi tanár,
akadémikus
Munkáltató Eötvös Loránd Tudományegyetem
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Pataki Ferenc témájú médiaállományokat.

Pataki Ferenc (Szentes, 1928. január 23.Budapest, 2015. november 27.) Széchenyi-díjas magyar szociálpszichológus, pedagógus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A társas jelenségek pszichológiai elméletének egyik kidolgozója, a csoportfolyamatok és hatásai neves kutatója. 1976 és 1993 között az MTA Pszichológiai Intézete igazgatója, 1993 és 1996 között az MTA alelnöke.

Életpályája[szerkesztés]

1946-ban érettségizett, majd felvették a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem–szociológia–filozófia szakára. Korán bekapcsolódott a népi kollégiumi mozgalomba: egyetemi évei alatt a Győrffy István Kollégium tagja volt, majd 1948-ban a Petőfi Sándor Történészkollégium igazgatójává nevezték ki, majd 1949-ben rövid ideig a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (NÉKOSZ) főtitkára volt. Ugyanebben az évben kikerült a moszkvai Lenin Pedagógiai Főiskolára, ahol a pedagógia–pszichológia szakra járt és szerzett diplomát 1953-ban.

Moszkvai tanulmányainak befejeztével a Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) agitációs és propaganda osztályának vezetőjévé nevezték ki. 1955-ben aspiránsi helyet kap. Időközben az erősödő Petőfi Kör szervezésében és vezetésében is részt vett. Az 1956-os forradalom leverése után általános iskolai tanárként tud csak elhelyezkedni.

1961-ben, miután a forradalom utáni nyomásgyakorlás enyhülni kezdett, Pataki különböző pedagógiai továbbképző, illetve kutatóintézmények munkatársaként dolgozhatott. 1965-ben felvették a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Kutatóintézetébe, ahol tudományos munkásságának jelentős részét végzi. 1972-ben az intézet helyettes igazgatójává, 1975-ben igazgatójává nevezték ki. Igazgatói pozíciójában többször is megerősítették. Az intézetet 1993-ig vezette, utána kutatóprofesszori megbízást kapott.

Kutatóintézeti állása mellett 1967-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója volt, ahol szociálpszichológiát és pedagógiát oktatott. 1984-ben kapott egyetemi tanári kinevezést a szociológia tanszékre. 1998-ban, hetvenedik életévének betöltésekor nyugalomba vonult.

1968-ban védte meg a neveléstudományok kandidátusi, 1982-ben pedig a pszichológiai tudományok (akadémiai) doktori értekezését. Az MTA Pszichológiai Bizottsága tagja lett. 1985-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben pedig rendes tagjává. 1990 és 1993 között az MTA Filozófiai és Történettudományi Osztályának elnöke volt, ilyen minőségében az akadémia elnökségének is tagja lett. 1993-ban megválasztották az MTA egyik alelnökének, majd 1996-ban visszatért osztályelnöki tisztségébe. Az osztályt 2002-ig vezette.

Több tudományos társaság is felvette tagjai sorába: a Magyar Pszichológiai Társaság, a Szociológiai Társaság, az Európai Kísérleti Szociálpszichológiai Társaság (European Association of Experimental Social Psychology), illetve a Nemzetközi Makarenko Társaság, amelynek vezetőségébe is bekerült. 1980 és 2000 között a Pszichológia című szakfolyóirat szerkesztőbizottságának elnöke volt.

1956 előtti közéleti tisztségei után csak az 1980-as évek második felében vállalt ismét politikai-közéleti szerepet: 1988-ban az Új Márciusi Front (ÚMF) alapító tagja volt. Szintén 1988-ban a Németh Miklós vezette Minisztertanács mellé felállított Tanácsadó Testület tagja volt a kormány mandátumának végéig (1990). 1989-ben tagja lett a Lukács György Alapítvány kuratóriumának. 2007-ben a 2006-os őszi zavargásokat a kormány oldaláról elemző, Gönczöl Katalin vezette ún. „Gönczöl-bizottság” tagja volt.

Munkássága[szerkesztés]

Kutatási területe a társas jelenségek pszichológiai elmélete, amelynek egyik kidolgozója volt, a témakörön belül a csoportfolyamatok, valamint a jelentős társadalmi változásokat meghatározó folyamatok és azok közvetett és közvetlen hatásainak kutatója. Ezenkívül a csoportkohézió, illetve -genezis terén fejtett ki tudományos tevékenységet.

Pályája elején neveléselméleti és -történeti kutatásokat folytatott. Később foglalkozott a társadalmi identitás konstruálás, valamint annak pszichológiai elemzésével kapcsolatban az egyéni életutakat szervező elbeszélési minták jelentőségével is, amelyet több munkájának központi gondolata volt. A modern tömegjelenségek vizsgálatával kapcsolatban is jelentős eredményei születtek.

Családja[szerkesztés]

1950-ben vette feleségül Soós Máriát. Házasságukból egy fiúgyermek (Pataki János matematikus, középiskolai tanár) és egy leánygyermek (Pataki Éva forgatókönyvíró, dramaturg) született.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • Az utópista szocializmus pedagógiája (1961)
  • Makarenko élete és pedagógiája (1966, átdolgozva 1988)
  • A csoportkohézió (Hunyady Györggyel, 1972)
  • Utak és válaszutak a mai szociálpszichológiában (1976)
  • Társadalomlélektan és társadalmi valóság (1977)
  • Az én és a társadalmi azonosságtudat (1982)
  • Nevelés és társadalom (1982)
  • Identitás, személyiség, társadalom : az identitáselmélet vitatott kérdései : akadémiai székfoglaló : 1986. február 13. (1987)
  • Közösségi társadalom: eszmény és valóság (1988)
  • Rendszerváltás után: társadalomlélektani terepszemle (1993)
  • Bűnbakképzési folyamatok a társadalomban (1993)
  • A tömegek évszázada. Bevezetés a tömeglélektanba (1998)
  • Rendszerváltók és bűnbakok (2000)
  • Élettörténet és identitás (2001)
  • Nevelés-ügyek (2003)
  • Érzelem és identitás (2004)
  • A Nékosz-legenda (2005)
  • Visszapillantás 2006 őszére. Az események társadalom-lélektani tényezői (2008)
  • A varázsát vesztett jövő (2011)
  • Hosszú menetelés - A Fidesz-jelenség (2013)
  • Nemzet és baloldal (2015)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. general catalog of BnF. (Hozzáférés: 2017. március 25.)

Források[szerkesztés]

  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 977–978. o.
  • MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 858. old., ISSN 1787-288X
  • Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia honlapján
  • Életrajz a Lukács György Alapítvány honlapján
  • Önarckép háttérrel : magyar pszichológusok önéletrajzi írásai. Budapest : Pólya Kiadó, 1998. (Szerk.: Bodor Péter, Pléh Csaba és Lányi Gusztáv) Pataki Ferenc önéletírását lásd 190-199. p. ISBN 963 85809 1 7
  • Élettörténet és megismerés. Tanulmányok Pataki Ferenc tiszteletére; szerk. László János, társszerk. Csepeli György, Kovács Zoltán; Scientia Humana, Bp., 1998