Hunyady György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hunyady György
Született 1942. augusztus 13. (75 éves)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása pszichológus,
szociálpszichológus,
egyetemi tanár

Hunyady György (Budapest, 1942. augusztus 13. –) magyar pszichológus, szociálpszichológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A történeti és politikai közgondolkodás, valamint a szociális megismerés neves tudósa. 1990 és 1992 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, 2003 és 2009 között a Pedagógiai és Pszichológiai Kar dékánja.

Életpályája[szerkesztés]

1960-ban érettségizett a budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem-pszichológia szakára, ahol 1965-ben szerzett tanári, illetve pszichológus diplomát. 1967-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját.

Diplomájának megszerzése után a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézetében helyezkedett el, majd 1972 és 1977 között a Tömegkommunikációs Kutatóközpontban dolgozott szociálpszichológusként. 1977-ben került az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) pszichológia szakára, melynek vezető oktatója lett. 1983-ban a társadalom- és neveléspszichológiai tanszék vezetőjévé, 1988-ban egyetemi tanárrá nevezték ki. 1990 és 1992 között a Bölcsészettudományi Kar, 2003 és 2009 között a Pedagógiai és Pszichológiai Kar dékánja volt. Ezen kívül az MTA és az ELTE közös kommunikációelméleti tanszéki kutatócsoportjának vezetője lett. 1986 és 1987 között a Santa Barbara-i Fulbright Egyetem vendégprofesszora volt.

1973-ban védte meg a pszichológiai tudományok kandidátusi, 1987-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Pszichológiai Bizottságának lett tagja, amelynek 1990 és 2000 között elnöke is volt. 1996-ban az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsába is bekerült. Ezenkívül 1994 és 1997 között a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlési képviselőjévé, 2001-ben levelező, 2007-ben rendes tagjává választották. 2008-ban a Filozófiai és Történettudományok Osztálya elnökhelyettese lett. Emellett a Tudományetikai Bizottság, a Felügyelőbizottság, valamint a Könyv- és Folyóirat-kiadó Bizottság tagja is lett. Akadémiai tisztségein kívül 1991-ben az Európai Pszichológusok II. Kongresszusának elnöke, 1994 és 1999 között az Oktatási Minisztérium bölcsészettudományi képesítési követelménybizottság elnöke, 1997–1998-ban pedig a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány kuratóriumának elnöke volt. A Magyar Akkreditációs Bizottság elnökségi tagja volt.

Munkássága[szerkesztés]

Kutatási területe a köznapi történeti gondolkodás, a szociálpszichológia története, a szociális megismerés és az attitűdök vizsgálata, a nézetrendszerek és a politikai pszichológia.

Munkásságának kezdetén a fogalomvizsgálat és a szociálpszichológia kérdéseivel foglalkozott, később a 20. századra vonatkozó történeti és családpszichológiai vonatkozásai és a sztereotípiák kérdését kutatta. Az 1990-es években kibővítette a történeti pszichológiai kutatásait és beemelte a politikai pszichológia elemeit. A 2000-es évektől munkássága a szociálpszichológia történetével foglalkozik, ebből önálló könyvet írt és könyvsorozatot indított el. Több kutató életművét és a szociálpszichológia újító törekvéseit dolgozza fel. Másik fő témája a gazdaságpszichológia kiterjedt megjelenítése és alkalmazása. Emellett tovább folytatta sztereotípiakutatásait, ahol kimutatta, hogy a pszichológusok kezében a klasszikus szociálpszichológia új módszerrel történő vizsgálata a 21. század társadalompolitikai feszültségeinek értelmezésében is alapvető eszköz.

Több mint százötven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője, valamint számos pszichológiai tárgyú könyv szerkesztője. Munkáit magyar és angol nyelven adja közre.

Családja[szerkesztés]

Édesanyja H. Balázs Éva történész, egyetemi tanár volt. Nős, felesége Gárdonyi Zsuzsanna pedagógus, főiskolai tanár, a Budapesti Tanítóképző Főiskola volt főigazgatója. Házasságukból egy fiú-, illetve egy leánygyermek született.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • Tanulók történelmi alapfogalmainak vizsgálata (1967)
  • Szociálpszichológia (1973)
  • Vélekedések a XX. század történetéről és a családok múltjáról (1976)
  • Történelmi nézetek pszichológiai szerveződése és társadalmi sajátosságai (1986)
  • Stereotype Systems and Historical Changes (1995)
  • Sztereotípiák a változó közgondolkodásban (1996)
  • Történeti bevezetés a szociálpszichológiába (1998)
  • A szociálpszichológia történeti olvasatai; ELTE Eötvös, Bp., 2006
  • A társadalmi közérzet hullámverése; Napvilág, Bp., 2010 (20 év után)
  • A nemzeti emlékezet vizsgálatának pszichológiai szempontjai; szerk. Münnich Ákos, Hunyady György; ELTE Eötvös, Bp., 2010
  • Pedagógusképzés "a magyar bolognai rendszerben". A Nemzeti Bologna Bizottság Pedagógusképzési Albizottságának válogatott dokumentumai, 2003-2010; szerk. Hunyady György; ELTE Eötvös, Bp., 2010
  • A tanárképzés 2010-2011 fordulóján. A piliscsabai regionális tanácskozás; szerk. Baumstark Bea, Gombocz Orsolya, Hunyady György; ELTE Eötvös, Bp., 2011
  • A jog és pszichológia: egy interdiszciplináris mező; szerk. Berkics Mihály, Hunyady György; ELTE, Bp., 2012
  • Történelem és emlékezet. Egy akadémiai ülésszak előadásai; összeáll. Hunyady György, Török László; Kossuth, Bp., 2014 (History könyvek)
  • A jog szociálpszichológiája: a hiányzó láncszem; szerk. Hunyady György, Berkics Mihály; ELTE Eötvös, Bp., 2015
  • Jelentörténeti szociálpszichológia; ELTE Eötvös, Bp., 2016

Források[szerkesztés]