Hunyady György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Hunyady György
Született 1942. augusztus 13. (76 éves)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása pszichológus,
szociálpszichológus,
egyetemi tanár

Hunyady György (Budapest, 1942. augusztus 13. –) magyar pszichológus, szociálpszichológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A történeti és politikai közgondolkodás, valamint a szociális megismerés neves tudósa. 1990 és 1992 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, 2003 és 2009 között a Pedagógiai és Pszichológiai Kar dékánja.

Életpályája[szerkesztés]

1960-ban érettségizett a budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem-pszichológia szakára, ahol 1965-ben szerzett tanári, illetve pszichológus diplomát. 1967-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját.

Diplomájának megszerzése után a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézetében helyezkedett el, majd 1972 és 1977 között a Tömegkommunikációs Kutatóközpontban dolgozott szociálpszichológusként. 1977-ben került az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) pszichológia szakára, melynek vezető oktatója lett. 1983-ban a társadalom- és neveléspszichológiai tanszék vezetőjévé, 1988-ban egyetemi tanárrá nevezték ki. 1990 és 1992 között a Bölcsészettudományi Kar, 2003 és 2009 között a Pedagógiai és Pszichológiai Kar dékánja volt. Ezen kívül az MTA és az ELTE közös kommunikációelméleti tanszéki kutatócsoportjának vezetője lett. 1986 és 1987 között a Santa Barbara-i Fulbright Egyetem vendégprofesszora volt.

1973-ban védte meg a pszichológiai tudományok kandidátusi, 1987-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Pszichológiai Bizottságának lett tagja, amelynek 1990 és 2000 között elnöke is volt. 1996-ban az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsába is bekerült. Ezenkívül 1994 és 1997 között a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlési képviselőjévé, 2001-ben levelező, 2007-ben rendes tagjává választották. 2008-ban a Filozófiai és Történettudományok Osztálya elnökhelyettese lett. Emellett a Tudományetikai Bizottság, a Felügyelőbizottság, valamint a Könyv- és Folyóirat-kiadó Bizottság tagja is lett. Akadémiai tisztségein kívül 1991-ben az Európai Pszichológusok II. Kongresszusának elnöke, 1994 és 1999 között az Oktatási Minisztérium bölcsészettudományi képesítési követelménybizottság elnöke, 1997–1998-ban pedig a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány kuratóriumának elnöke volt. A Magyar Akkreditációs Bizottság elnökségi tagja volt.

Munkássága[szerkesztés]

Kutatási területe a köznapi történeti gondolkodás, a szociálpszichológia története, a szociális megismerés és az attitűdök vizsgálata, a nézetrendszerek és a politikai pszichológia.

Munkásságának kezdetén a fogalomvizsgálat és a szociálpszichológia kérdéseivel foglalkozott, később a 20. századra vonatkozó történeti és családpszichológiai vonatkozásai és a sztereotípiák kérdését kutatta. Az 1990-es években kibővítette a történeti pszichológiai kutatásait és beemelte a politikai pszichológia elemeit. A 2000-es évektől munkássága a szociálpszichológia történetével foglalkozik, ebből önálló könyvet írt és könyvsorozatot indított el. Több kutató életművét és a szociálpszichológia újító törekvéseit dolgozza fel. Másik fő témája a gazdaságpszichológia kiterjedt megjelenítése és alkalmazása. Emellett tovább folytatta sztereotípiakutatásait, ahol kimutatta, hogy a pszichológusok kezében a klasszikus szociálpszichológia új módszerrel történő vizsgálata a 21. század társadalompolitikai feszültségeinek értelmezésében is alapvető eszköz.

Több mint százötven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője, valamint számos pszichológiai tárgyú könyv szerkesztője. Munkáit magyar és angol nyelven adja közre.

Családja[szerkesztés]

Édesanyja H. Balázs Éva történész, egyetemi tanár volt. Nős, felesége Gárdonyi Zsuzsanna pedagógus, főiskolai tanár, a Budapesti Tanítóképző Főiskola volt főigazgatója. Házasságukból egy fiú-, illetve egy leánygyermek született.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • Tanulók történelmi alapfogalmainak vizsgálata (1967)
  • Szociálpszichológia (1973)
  • Vélekedések a XX. század történetéről és a családok múltjáról (1976)
  • Történelmi nézetek pszichológiai szerveződése és társadalmi sajátosságai (1986)
  • Stereotype Systems and Historical Changes (1995)
  • Sztereotípiák a változó közgondolkodásban (1996)
  • Történeti bevezetés a szociálpszichológiába (1998)
  • A szociálpszichológia történeti olvasatai; ELTE Eötvös, Bp., 2006
  • A társadalmi közérzet hullámverése; Napvilág, Bp., 2010 (20 év után)
  • A nemzeti emlékezet vizsgálatának pszichológiai szempontjai; szerk. Münnich Ákos, Hunyady György; ELTE Eötvös, Bp., 2010
  • Pedagógusképzés "a magyar bolognai rendszerben". A Nemzeti Bologna Bizottság Pedagógusképzési Albizottságának válogatott dokumentumai, 2003-2010; szerk. Hunyady György; ELTE Eötvös, Bp., 2010
  • A tanárképzés 2010-2011 fordulóján. A piliscsabai regionális tanácskozás; szerk. Baumstark Bea, Gombocz Orsolya, Hunyady György; ELTE Eötvös, Bp., 2011
  • A jog és pszichológia: egy interdiszciplináris mező; szerk. Berkics Mihály, Hunyady György; ELTE, Bp., 2012
  • Történelem és emlékezet. Egy akadémiai ülésszak előadásai; összeáll. Hunyady György, Török László; Kossuth, Bp., 2014 (History könyvek)
  • A jog szociálpszichológiája: a hiányzó láncszem; szerk. Hunyady György, Berkics Mihály; ELTE Eötvös, Bp., 2015
  • Jelentörténeti szociálpszichológia; ELTE Eötvös, Bp., 2016

Források[szerkesztés]