Ugrás a tartalomhoz

Hekler Antal

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hekler Antal
SzületettHekler Antal Elek Jenő
1882. február 1.
Budapest
Elhunyt1940. március 3. (58 évesen)
Budapest[1]
Állampolgársága
HázastársaKiss Ilona Hermina
(h. 1907–1930)
Leblanc Lujza Ernesztina
(h. 1931–1940)
Foglalkozása
  • művészettörténész
  • ókorrégész
  • egyetemi oktató
Kitüntetéseitiszteletbeli szenátor (1937, Wrocławi Egyetem)
SírhelyeFiumei úti sírkert (41/1-1-8)[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Hekler Antal témájú médiaállományokat.

Hekler Antal (Budapest, 1882. február 1. – Budapest, 1940. március 3.[3][4]) művészettörténész, régész, egyetemi tanár, az MTA tagja.

Sírja a Fiumei úti sírkertben (41/1-1-8). Telcs Ede alkotása

Származása, tanulmányai

[szerkesztés]

Hekler Elek és Kralovánszky Vilma gyermekeként született. Németországban végezte alsó- és középfokú iskoláit. 1899 és 1903 között a Budapesti Tudományegyetemen jogot hallgatott, majd államtudományi doktorátust szerzett. Egyetemista évei alatt vívásban több országos versenyen 1. díjat nyert. 1901. évi és 1903. évi olasz- és görögországi utazásának hatására a művészettörténet tanulmányozása mellett döntött. 1904-től Párizsban művészettörténetet és Münchenben Adolf Furtwänglernél klasszika-archeológiát tanult. Doktori disszertációja (Römische weibliche Gewandstatuen) a római női arcképszobrászattal foglalkozott, annak első rendszeres feldolgozását adta. 1911-ben a budapesti egyetemen a klasszika-archeológiából magántanári képesítést nyert, s kinevezték a klasszika-filológia első egyetemi előadójává.

Kétszer kötött házasságot. Első felesége Kiss Ilona Hermina volt, akit 1907. november 21-én Budapesten, a Ferencvárosban vett nőül.[5] 1930-ban elváltak. Második felesége Leblanc Lujza Ernesztina volt.[6]

Pályafutása

[szerkesztés]

1906-ban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban segédfogalmazó, majd gyakornok lett. 1907-ben került a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárába, ahol előbb segédőr, majd 1911-től múzeumőr lett. Az antik portréművészetről írt (négy nyelven megjelent) művének honoráriuma lehetővé tette, hogy 3 hónapra Olaszországba utazzon. Egyik úttörője volt a római provinciabeli művészet kutatásának, 1908 és 1912 között ásatásokat végzett Dunapentelén. 1913-ban saját kérésére a Szépművészeti Múzeum antik plasztikai osztályára helyezték (ez ekkor főként antik szobrok gipsz-másolatait tartalmazta). Az ő kezdeményezésére vásárolta meg a kulturális kormányzat a müncheni Paul Arndt nagy értékű, 135 tételes szobrászati gyűjteményét, s ezt 1914-ben terrakották megszerzésével is kiegészítették. 1914-től 1918-ig az osztály vezetője volt. 1916-ban a kilikiai ásatások megkezdésének távlati célja miatt is Klebelsberg Kunóval, mint ügyvezető alelnökkel, megszervezte a konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézetet, s ennek igazgatója lett. Az intézet azonban a világháború miatt csak 1917 januárjától 1918 szeptemberéig működhetett.[7]

1918 szeptemberétől haláláig a művészettörténet nyilvános rendes tanára volt a budapesti tudományegyetem művészettörténeti tanszékén. 1914 és 1919 között a Képzőművészeti és Rajztanárképző Főiskolán is tanította az ókori művészettörténetet. A Magyar Tudományos Akadémia 1920-ban levelező, 1934-ben rendes tagjai közé választotta.

Főként a görög szobrászattal foglalkozott, több művet publikált az antik művészettörténet köréből. Ő honosította meg Magyarországon a klasszika-archeológia új módszereit. Kiváló előadó és pedagógus volt.

Szerkesztette az Archaeologiai Értesítőt 1925-től 1940-ig. Megalapította a Henszlmann Lapokat (1927–1930). A Művészeti és Irodalmi Tanács, a Rajztanár Képesítő Bizottság tagja volt.

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Társulati tagságai

[szerkesztés]
  • 1935-től a Kisfaludy Társaság tagja
  • 1926-1929-ig a Turul Szövetség primus magistere
  • 1927-1940-ig az Országos Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat másodelnöke, 1933-tól tiszteleti tagja
  • Budavári Tudományos Társaság tagja
  • Magyar Irodalmi Társaság tagja
  • Szellemi Együttműködés Szövetsége Magyar Egyesületének tagja
  • Magyar Német Társaság tagja

Műveiből

[szerkesztés]

Könyvek

[szerkesztés]

Előadásai

[szerkesztés]

Hekler előadásait kiadták tanítványai:

  • Műtörténeti jegyzetek, Hekler Antal tanár előadásai nyomán, I. rész: Ókori népek művészete, Budapest, 1916
  • Műtörténeti jegyzetek, Dr. Hekler Antal tanár előadásai nyomán, II. rész: Kis-Ázsiai népek művészete. Aegaei kultúra. A görög művészet kezdete, Budapest, 1916
  • Műtörténeti jegyzetek, Dr. Hekler Antal tanár előadásai nyomán, III. rész: A görög művészet története Kr. e. 460-ig, Budapest, 1917

Tanulmányai

[szerkesztés]
  • A gipszmúzeumról. In: Budapesti Szemle, 1908. (36. évfolyam) 135. köt., 379. sz. 160–162. old.
  • Szobormásolás az ó-korban. In: Budapesti Szemle, 1909. (37. évfolyam) 138. köt., 388. sz. 39–56. old.
  • Múzeum és tudomány. In: Budapesti Szemle, 1913. (41. évfolyam) 155. köt., 439. sz. 146–153. old.
  • Hampel József (1849-1913. március 25.) (Nekrológ). In: Budapesti Szemle, 1913. (41. évfolyam) 154. köt., 437. sz. 294–297. old.
  • Új adatok a görög szobrászat történetéhez 1. közlemény. In: Budapesti Szemle, 1914. (42. évfolyam) 157. köt., 445. sz. 65–73. old. , 2. és utolsó közlemény 1914. (42. évfolyam) 157. kötet, 446. sz. 245–255. old.
  • A magyar művészettörténelem főfeladatai. In: Századok, 1921. (55. évfolyam) 6–10. sz. 161–171. old.
  • A magyar művészettörténelem feladatai In: Századok, 55–56. sz. 1921
  • Canova szobrok Magyarországon. In: Napkelet I. 1923
  • Ipolyi Arnold emlékezete. In: Századok, 1923. (57. évfolyam) 7–10. sz
  • Kunst und Kultur Pannoniens in ihren Hauptströmungen. In: Strena Bliciana, Zagreb-Split, 1924.)
  • Michelangelo und die Antike. In: Wiener Jahrbuch für Kunstgeschichte 7. (1930.)
  • A magyarországi barokk szobrászat európai helyzete. Kiad. MTA. Budapest, 1935. (Értekezések a történettudomány köréből).

Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyveiben (Jahrbücher des Museums der Bildenden Künste in Budapest)[1]

  • 1918: Görög férfitorzó a Szépművészeti Múzeumban. 1–17. oldal 7 képpel, I. t
  • 1919–1920: Hermarchos és Pittakos mellképe a Szépművészeti Múzeumban. 1–8. oldal 5 képpel
  • 1921–1923 (1924):Leonardo és az antik művészet (Leonardo und die antike Kunst). 32–35. 125. oldal 4 képpel
  • 1921–1923 (1924): Az antik gipszgyűjtemény rendezése (Die Neuordnung der Sammlung von antiken Gipsabgüssen). 102–107. 129. oldal 6 képpel
  • 1924–1926 (1927): Bellerophon és Pegasos. Görög dombormű a Szépművészeti Múzeumban (Bellerophon und Pegasos. Griechisches Relief im Museum der Bildenden Künste zu Budapest). 1–9. 219. oldal 9 képpel
  • 1927–1928 (1929): Attikai síremlék a Szépművészeti Múzeumban (Attisches Grabrelief im Museum der Bildenden Künste). 1–4. 219. oldal 2 képpel

Emlékezete

[szerkesztés]
  • Hekler Antal mondásait Gondolatok címen tanítványai adták ki 1941-ben sorszámozott kiadásban.
  • Vastagh László szobrász mellszobrot készített róla 1927-ben.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ PIM-névtér. (Hozzáférés: 2020. június 19.)
  2. ↑ https://intezet.nori.gov.hu/nemzeti-sirkert/budapest/fiumei-uti-temeto/hekler-antal/
  3. ↑ Halotti bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári halotti akv. 129/1940. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 28.)
  4. ↑ Hekler Antal gyászjelentése (1940). (Hozzáférés: 2019. november 28.)
  5. ↑ Hekler Antal és Kiss Ilona házasságkötési bejegyzése a Budapest IX. kerületi polgári házassági akv. 1006/1907. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 28.)
  6. ↑ Hekler Antal és Leblanc Lujza házasságkötési bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári házassági akv. 422/1931. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 28.)
  7. ↑ 1918 előtt ez volt az egyetlen magyar állami tulajdonban lévő, magyar állami ösztöndíjasokat fogadó és folyamatosan működő külföldi tudományos intézet. Bár az intézet tevékenysége a háborús viszonyok miatt korlátozott volt, az évi 3000 koronás ösztöndíjjal ott tartózkodó, már végzett fiatalok - köztük Oroszlán Zoltán, a később Rómába került Luttor Ferenc, Fehér Géza és Kós Károly (akkor még Kosch néven) - így is jelentős, nyolc füzetben közzétett kutatási eredménnyel zárták működésüket.

Források

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Láng Nándor (szerk.): Hekler Antal válogatott kisebb dolgozatai. Budapest, 1942. 7–43. (lásd még 447. lap) műveinek jegyzéke a 429–444. oldalon
  • Láng Nándor: Hekler Antal válogatott kisebb dolgozatai. In.: Archaeológiai Értesítő 53 [1940]. 116–123.)
  • Láng Nándor: Hekler Antal élete és munkássága. In.: Budapesti Szemle, 1942.[2][halott link] [3]
  • Nagy Á. M.: Pont – ellenpont. Hekler Antal, a klasszika archaeológus. In: Markója Cs.–Bardoly I. (szerk): „Emberek, és nem frakkok”. A magyar művészettörténet-írás nagy alakjai I. In.: Enigma 47, 2006. 161–177. oldal
  • Petrovics Elek: Hekler Antal In.: Akadémiai Értekezések, 1940.
  • Hekler Antal művészettörténész tudományos hagyatékának jelentős része megtalálható az MTA Művészettörténeti Kutatóintézet levéltárában (MDK-C-I-076 Tételszám: 87. 1 köteg)[4]
  • Illés Eszter (összeáll.): A Szépművészeti Múzeum bibliográfiája. Személyi bibliográfiák. (2017. augusztus 9. - Hekler Antal.) [5]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hekler_Antal&oldid=28028995”