Hekler Antal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hekler Antal
Antal Hekler.jpg
Született Hekler Antal Elek Jenő
1882. február 1.
Budapest
Elhunyt 1940. március 3. (58 évesen)
Budapest
Állampolgársága
Házastársa Kiss Ilona Hermina
(h. 1907–1930)
Leblanc Lujza Ernesztina
(h. 1931–1940)
Foglalkozása művészettörténész, régész, egyetemi tanár
Kitüntetései tiszteletbeli szenátor (1937)
Sírhelye Fiumei Úti Sírkert[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Hekler Antal témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Hekler Antal (Budapest, 1882. február 1. – Budapest, 1940. március 3.[2][3]) művészettörténész, régész, egyetemi tanár, az MTA tagja.

Származása, tanulmányai[szerkesztés]

Hekler Elek és Kralovánszky Vilma gyermekeként született. Németországban végezte alsó- és középfokú iskoláit. 1899-1903-ig a Budapesti Tudományegyetemen jogot hallgatott, majd államtudományi doktorátust szerzett. Egyetemista évei alatt vívásban több országos versenyen 1. díjat nyert. 1901. évi és 1903. évi olasz- és görögországi utazásának hatására a művészettörténet tanulmányozása mellett döntött. 1904-től Párizsban művészettörténetet és Münchenben Adolf Furtwänglernél klasszika-archeológiát tanult. Doktori disszertációja (Römische weibliche Gewandstatuen) a római női arcképszobrászattal foglalkozott, annak első rendszeres feldolgozását adta. 1911-ben a budapesti egyetemen a klasszika-archeológiából magántanári képesítést nyert, s kinevezték a klasszika-filológia első egyetemi előadójává.

Kétszer kötött házasságot. Első felesége Kiss Ilona Hermina volt, akit 1907. november 21-én Budapesten, a Ferencvárosban vett nőül.[4] 1930-ban elváltak. Második felesége Leblanc Lujza Ernesztina volt.[5]

Pályafutása[szerkesztés]

1906-ban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban segédfogalmazó, majd gyakornok lett. 1907-ben került a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárába, ahol előbb segédőr, majd 1911-től múzeumőr lett. Az antik portréművészetről írt (négy nyelven megjelent) művének honoráriuma lehetővé tette, hogy 3 hónapra Olaszországba utazzon. Egyik úttörője volt a római provinciabeli művészet kutatásának, 1908 és 1912 között ásatásokat végzett Dunapentelén. 1913-ban saját kérésére a Szépművészeti Múzeum antik plasztikai osztályára helyezték (ez ekkor főként antik szobrok gipsz-másolatait tartalmazta). Az ő kezdeményezésére vásárolta meg a kulturális kormányzat a müncheni Paul Arndt nagy értékű, 135 tételes szobrászati gyűjteményét, s ezt 1914-ben terrakották megszerzésével is kiegészítették. 1914-től 1918-ig az osztály vezetője volt. 1916-ban a kilikiai ásatások megkezdésének távlati célja miatt is Klebelsberg Kunóval, mint ügyvezető alelnökkel, megszervezte a konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézetet, s ennek igazgatója lett. Az intézet azonban a világháború miatt csak 1917 januárjától 1918 szeptemberéig működhetett.[6]

1918 szeptemberétől haláláig a művészettörténet nyilvános rendes tanára volt a budapesti tudományegyetem művészettörténeti tanszékén. 1914 és 1919 között a Képzőművészeti és Rajztanárképző Főiskolán is tanította az ókori művészettörténetet. A Magyar Tudományos Akadémia 1920-ban levelező, 1934-ben rendes tagjai közé választotta.

Főként a görög szobrászattal foglalkozott, több művet publikált az antik művészettörténet köréből. Ő honosította meg Magyarországon a klasszika-archeológia új módszereit. Kiváló előadó és pedagógus volt.

Szerkesztette az Archaeologiai Értesítőt 1925-től 1940-ig. Megalapította a Henszlmann Lapokat (1927-1930). A Művészeti és Irodalmi Tanács, a Rajztanár Képesítő Bizottság tagja volt.

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

Társulati tagságai[szerkesztés]

  • 1935-től a Kisfaludy Társaság tagja
  • 1926-1929-ig a Turul Szövetség primus magistere
  • 1927-1940-ig az Országos Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat másodelnöke, 1933-tól tiszteleti tagja
  • Budavári Tudományos Társaság tagja
  • Magyar Irodalmi Társaság tagja
  • Szellemi Együttműködés Szövetsége Magyar Egyesületének tagja
  • Magyar Német Társaság tagja

Műveiből[szerkesztés]

Könyvek[szerkesztés]

Előadásai[szerkesztés]

Hekler előadásait kiadták tanítványai:

  • Műtörténeti jegyzetek, Hekler Antal tanár előadásai nyomán, I. rész: Ókori népek művészete, Bp., 1916.
  • Műtörténeti jegyzetek, Dr. Hekler Antal tanár előadásai nyomán, II. rész: Kis-Ázsiai népek művészete. Aegaei kultúra. A görög művészet kezdete, Bp., 1916.
  • Műtörténeti jegyzetek, Dr. Hekler Antal tanár előadásai nyomán, III. rész: A görög művészet története Kr. e. 460-ig, Bp., 1917.

Tanulmányai[szerkesztés]

  • A gipszmúzeumról. In: Budapesti Szemle, 1908. (36. évf.) 135. köt., 379. sz. 160-162. old.
  • Szobormásolás az ó-korban. In: Budapesti Szemle, 1909. (37. évf.) 138. köt., 388. sz. 39-56. old.
  • Múzeum és tudomány. In: Budapesti Szemle, 1913. (41. évf.) 155. köt., 439. sz. 146-153. old.
  • Hampel József (1849-1913. március 25.) (Nekrológ). In: Budapesti Szemle, 1913. (41. évf.) 154. köt., 437. sz. 294-297. old.
  • Új adatok a görög szobrászat történetéhez 1. közlemény. In: Budapesti Szemle, 1914. (42. évf.) 157. köt., 445. sz. 65-73. old. , 2. és utolsó közlemény 1914. (42. évf.) 157. köt., 446. sz. 245-255. old.
  • A magyar művészettörténelem főfeladatai. In: Századok, 1921. (55. évf.) 6-10. sz. 161-171. old.
  • A magyar művészettörténelem feladatai In: Századok, 55-56- sz. 1921.
  • Canova szobrok Magyarországon. In: Napkelet I. 1923.
  • Ipolyi Arnold emlékezete. In: Századok, 1923. (57. évf.) 7-10. sz
  • Kunst und Kultur Pannoniens in ihren Hauptströmungen. In: Strena Bliciana, Zagreb-Split, 1924.)
  • Michelangelo und die Antike. In: Wiener Jahrbuch für Kunstgeschichte 7. (1930.)
  • A magyarországi barokk szobrászat európai helyzete. Kiad. MTA. Bp., 1935. (Értekezések a történettudomány köréből).

Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyveiben (Jahrbücher des Museums der Bildenden Künste in Budapest)[1]

  • 1918: Görög férfitorzó a Szépművészeti Múzeumban. 1-17. oldal 7 képpel, I. t
  • 1919-1920: Hermarchos és Pittakos mellképe a Szépművészeti Múzeumban. 1-8. oldal 5 képpel
  • 1921-1923 (1924):Leonardo és az antik művészet (Leonardo und die antike Kunst). 32-35. 125. oldal 4 képpel
  • 1921-1923 (1924): Az antik gipszgyűjtemény rendezése (Die Neuordnung der Sammlung von antiken Gipsabgüssen). 102-107. 129. oldal 6 képpel
  • 1924-1926 (1927): Bellerophon és Pegasos. Görög dombormű a Szépművészeti Múzeumban (Bellerophon und Pegasos. Griechisches Relief im Museum der Bildenden Künste zu Budapest). 1-9. 219. oldal 9 képpel
  • 1927-1928 (1929): Attikai síremlék a Szépművészeti Múzeumban (Attisches Grabrelief im Museum der Bildenden Künste). 1-4. 219. oldal 2 képpel

Emlékezete[szerkesztés]

  • Hekler Antal mondásait Gondolatok címen tanítványai adták ki 1941-ben sorszámozott kiadásban.
  • Vastagh László szobrász mellszobrot készített róla 1927-ben.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ http://www.nemzetipanteon.hu/temetoi.html
  2. ↑ Halotti bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári halotti akv. 129/1940. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 28.)
  3. ↑ Hekler Antal gyászjelentése (1940). (Hozzáférés: 2019. november 28.)
  4. ↑ Hekler Antal és Kiss Ilona házasságkötési bejegyzése a Budapest IX. kerületi polgári házassági akv. 1006/1907. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 28.)
  5. ↑ Hekler Antal és Leblanc Lujza házasságkötési bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári házassági akv. 422/1931. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 28.)
  6. ↑ 1918 előtt ez volt az egyetlen magyar állami tulajdonban lévő, magyar állami ösztöndíjasokat fogadó és folyamatosan működő külföldi tudományos intézet. Bár az intézet tevékenysége a háborús viszonyok miatt korlátozott volt, az évi 3000 koronás ösztöndíjjal ott tartózkodó, már végzett fiatalok - köztük Oroszlán Zoltán, a később Rómába került Luttor Ferenc, Fehér Géza és Kós Károly (akkor még Kosch néven) - így is jelentős, nyolc füzetben közzétett kutatási eredménnyel zárták működésüket.

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Láng Nándor (szerk.): Hekler Antal válogatott kisebb dolgozatai. Budapest, 1942. 7–43. (lásd még 447. lap) műveinek jegyzéke a 429–444. oldalon
  • Láng Nándor: Hekler Antal válogatott kisebb dolgozatai. In.: Archaeológiai Értesítő 53 [1940]. 116–123.)
  • Láng Nándor: Hekler Antal élete és munkássága. In.: Budapesti Szemle, 1942.[2] [3]
  • Nagy Á. M.: Pont – ellenpont. Hekler Antal, a klasszika archaeológus. In: Markója Cs.–Bardoly I. (szerk): „Emberek, és nem frakkok”. A magyar művészettörténet-írás nagy alakjai I. In.: Enigma 47, 2006. 161–177. oldal
  • Petrovics Elek: Hekler Antal In.: Akadémiai Értekezések, 1940.
  • Hekler Antal művészettörténész tudományos hagyatékának jelentős része megtalálható az MTA Művészettörténeti Kutatóintézet levéltárában (MDK-C-I-076 Tételszám: 87. 1 köteg)[4]
  • Illés Eszter (összeáll.): A Szépművészeti Múzeum bibliográfiája. Személyi bibliográfiák. (2017. augusztus 9. - Hekler Antal.) [5]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hekler_Antal&oldid=25187763”