Pheidiasz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pheidiasz
The Sculptor Phidias-Ny Carlsberg Glyptotek.jpg
Született
i. e. 490
Athén
Elhunyt
i. e. 430 (60 évesen)
Athén
Állampolgársága klasszikus Athén
Foglalkozása szobrász
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pheidiasz témájú médiaállományokat.
„Athéna Parthenosz" (Szűz Athéna) aranyból és elefántcsontból készült szobra

Pheidiasz (i. e. 500i. e. 430 körül) szobrász és építész, az ókori görög klasszikus szobrászat legnagyobb alakja. Olümpiai Zeusz-szobra egyike volt az ókori világ hét csodájának. Műveit elsősorban római kori másolatok formájában, illetve korabeli leírások alapján ismerjük. Idősebb Plinius szerint a szobrászat története az ő fellépésével kezdődött.

Életrajza[szerkesztés]

Már húszéves korában a szobrászat elismert mestereként tartották számon.[1] Apja Kharmidész volt. Fiatal korában festőként is próbálkozott, később Hageladasz és Hégiasz tanítványa lett.[2] Első szobrai közvetlenül a perzsa háborúk után születtek az athéni állam megrendelésére. Jelentős ebből a korszakából (i. e. 470 és i. e. 450 között) a marathóni győzelem emlékére Delphoiban emelt szoborcsoportja, melynek központi alakja Miltiádész volt. Az athéni Akropoliszon, a parthenónban felállított 9 méter (16,5 m a talapzattal együtt) magas bronz Promakhosz[3] Athéna szobrának sisakját korabeli leírások szerint a hajósok a tengerről is látták.[1] Sajnos ez a szobor csak későbbi római másolatok formájában maradt ránk. Plataiban a döntő, perzsák elleni ütközet emlékére elkészítette a „Harcos Athéna” (Athéna Areira) szobrát márványból, arany berakásokkal.[2]

i. e. 447-től mint Periklész bizalmasa, és jó barátja az athéni Akropolisz építésében vett részt, ahol a szobrászok munkáját közvetlenül irányította és felügyelte. Az ő útmutatásai alapján épült a Parthenón, Propülaia, Erekhtheion és sok egyéb építmény.

A Parthenón felépítése után Periklész ellenségei meggyanúsították Pheidiaszt, hogy a számára kiutalt nemesfémeket és elefántcsontot hűtlenül kezelte. Miután tisztázta magát, istentelenséggel vádolták, mivel az Akropoliszon felállított Athéna szobrának pajzsán Periklész és a saját képmását örökítette meg. A szobrászt börtönbe vetették, és Plutarkhosz szerint ott is halt meg, ám egy másik, korabeli forrás arról ír, hogy kiszabadult, és Olümpiába ment. Ott megalkotta főművét, Zeusz 12 méter magas arany-elefántcsont ülőszobrát Panainosz és Kolótész közreműködésével, amelyet az ókori világ hét csodájának egyikeként tartanak számon.[1]

Művei[szerkesztés]

Az Akropoliszon feltárt, úgynevezett Elgin-márványok alapján ismerjük művészi alkotásait. A 160 m hosszú frízen megörökíti a Panathénaia-ünnepi felvonulást, a metopék 92, mitológiai harcokat ábrázoló domborművet tárnak elénk. Pheidiasz szobrokat szentelt Athéna születésének, illetve az istennő és Poszeidón vetélkedését Attikáért. A domborművek eltérő vonásai valószínűsítik, hogy a mester csak vázlatokat, útmutatást nyújtott a szobrászoknak a művek elkészítéséhez. A frízeken egyúttal nyomon követhető Pheidiasz művészi fejlődése is: amíg a korai metopéken szigorú, klasszikus hatás érződik és később, mint például a keleti oromcsoport alkotásaiban, a mester kiérlelt egyéni stílusa, addig a fríz utolsó darabjain már a klasszikus ábrázolásmód felbomlása fedezhető fel.[2] Az ókori hagyomány Pheidiasznak tulajdonítja az „Athéna Parthenosz" (Szűz Athéna) aranyból és elefántcsontból készült 12 méter magas kultuszszobrát is. A szobor nem maradt fenn, de kicsinyített másolatokból, pénzérmékről, gemmákról rekonstruálható. Az istennő, jobbkezében Niké-szobrot tartott, lábához támasztott pajzsán athéniek és amazonok harcát ábrázolta a szobrász, a pajzs belső oldalán az istenek és gigászok harcát véste és festette meg. Athéna sisakján mitológiai szörnyek voltak láthatók. Az istennő saruján kentaurok és lapithák harca, a szobor talapzatán Pandóra születését örökítette meg.

Az olümpiai Zeusz szobor a főistent mitológiai alakokkal díszített trónszékén ülve ábrázolja. A 42 méter magas[4] szobor uralta a templom teljes magasságát. Jobb kezében, akárcsak a partheóni Athéné, Niké-szobrot tartott, a baljában jogart. A talapzat reliefjein Aphrodité születését mintázta meg. A szobor tényleges kinézetét sokáig csak római pénzek és gemmák alapján ismerték, azonban 1954–58-ban a szobor aranyrészeinek negatív öntőformái is előkerültek Pheidiasz műhelyéből. Ugyanitt megtalálták a szobrász ivóedényét is, amelyen a neve is olvasható. Pauszaniasz Periégétész egy leírásában említést tesz erről a műhelyről.[1]

Feljegyzésekből tudjuk, hogy arany-elefántcsont Athéné szobrot készített Pellénében; az athéni Akropoliszon megalkotta az Athéna Lémnia-t, ahol az istennőt, levetett sisakkal ábrázolja. Ezt is csak római kori másolatokból ismerjük. Készített ugyanitt egy Apollón-szobrot bronzból, ez lehetett a kasseli típusú Apollón másolatok eredetije; Éliszben szoborba foglalta a lába előtt teknősbékával álló „Égi Aphrodité" alakját aranyból és elefántcsontból. Epheszoszban szobrászversenyen vett részt Krészilasszal, Phradmónnal és Polükleitosszal amelyen Lándzsára támaszkodó „Sebesült Amazon"-ja alulmaradt vetélytársai alkotásaival szemben. Stílusa alapján neki tulajdonítják az ugyancsak másolatokban fennmaradt Anakreón szobrot is. Leírások szólnak arról, hogy ötvösmunkákat is készített.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d Castiglone László Az ókor nagyjai, i. m. 158. old.
  2. ^ a b c Művészeti lexikon, i. m. III. kötet 749. old.
  3. Promakhosz a.m. előharcos
  4. Phidas (angol nyelven). Ancient Greece University Press Inc. (Hozzáférés: 2010. november 27.)

Források[szerkesztés]

  • Művészeti lexikon III. (L–Q). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 749. o.
  • Castiglone László. Az ókor nagyjai. Akadémiai (1971) 
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap