Kilikia
Kilikia (latinosan Cilicia, hettita nyelven Kizzuwatna és Armatana, akkádul: KÚE, hurri nyelven Hilakku, kelet-örmény nyelven ԿԻԼԻԿԻԱ / Kilikja, nyugat-örmény nyelven ԿԻԼԻԿԻԱ / Giligja) kalózairól hírhedt ókori tartomány volt Kis-Ázsia délkeleti részén.
Tartalomjegyzék
Földrajza[szerkesztés]
Határai voltak északon Lükia és Kappadókia, nyugaton a Torosz-hegység és Pamphülia, keleten Szíria, délen a Keleti-tenger és az Isszoszi-öböl.
Az országot földrajzilag a Kilikiai-alföldre (Kilikia pediasz) és a „zordon Kilikiára” (Kilikia tracheia) osztották. Az előbbi a keleti részt foglalta magában egészen a Lamosz folyóig, a másik a nyugatit. Szíria felé az Amani-szoros vezetett, Kappadókia felé a keleti kapu közvetítette a közlekedést Tarsustól északra. Hegyei számos fokkal nyúlnak a tengerbe. Legfontosabb folyói: Kalikadnosz, Lamosz (ma Lamost), Kidnosz (Karasu), Piramosz (ma Geihun).
Történelme[szerkesztés]
A kora ókorban a hettiták, akkádok, majd Nagy Sándor és örökösei, a Szeleukidák fennhatósága alá került.
A szeldzsuk törökök előrenyomulása miatt örmények vándoroltak Kilikába és a keresztes háborúk idején a Bagratida-dinasztia egyik hercege, Rupen alapított itt hercegséget, amely később Kilikiai Örmény Királyság néven vonult be a történelembe. A királyság körülbelül 300 éven keresztül, a 14. század végéig állt fenn, és fontos támogatást nyújtott a keresztes hadaknak.[1][2] Sokan ezt tekintették Örményországnak, holott csak az egyik, az örmény császártól függő tagkirálysága – tartománya. Noha az Oszmán Birodalom bekebelezte, örökösödés révén elméletileg a Savoya-ház fennhatósága alá került, ami nem szüntette meg függőségét az örmény császártól.[forrás?]
Kizzuvatna ismert uralkodói[szerkesztés]
Lakói[szerkesztés]
Az országot a görög mitológia szerint Agénór és Télephassza fia, Kiliksz alapította, majd Szarpédón követte, aki talán a trójai háborúban esett el. Ez a mítosz a Nyugat-Anatólia és a görög szárazföld felől érkező telepesekre, majd krétai bevándorlókra utal.
Lakói, a kilíkek, eredetileg szíriai törzsből származtak, de a görög telepesek elől visszavonultak hegyeik közé, ahol mint szabad és semmi által nem korlátozott hegylakók jóformán az egész ókorban függetlenül éltek. Kilikiában laktak a piszidek és izaurok törzsei, akik félelmetes kalózok hírében állottak, és akiket csak Pompeius római hadvezér tudott megtörni. Cilicia Kr. e. 102-től kezdve volt római tartomány, Kr. e. 58-ban pedig Ciprust is hozzácsapták (Cilicia et Cyprus).
Kilikia területén született Khrüszipposz sztoikus filozófus, Arisztotelész mellett az ókor egyik legnagyobb logikusa, „a sztoicizmus második megalapítója” is.
Városai[szerkesztés]
- Korakenion (m. Alaja), a kalózok fő fészke, a pamphüliai határon hatalmas erőddel, amelyben megtörött Nagy Antiokhosz hadereje
- Hamaria, pompás cédrusokkal, amelyek a hajóépítésnél nagyszerűen beváltak
- Szelinusz (ma Selindi)
- Szeleukeia (Salefke)
- Lamosz
- Korükosz (ma: Kurku) virágzó kereskedőváros, amelynek közelében a Tüphón mondjáról ismeretes korükiai barlang volt, azonkívül közelében állítólag a legjobb sáfrány termett
- Szoloi
- Tarszosz (Kazanli)
- Mallosz
- Anazarbosz
- Aleppó
- Adana
- Mopsza-Hesztia
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Ispánki Katalin: Tisztelet Arméniának. Az örmény történelem és az örmény-magyar kapcsolatok.. Transsylvania. Az Amerikai Erdélyi Szövetség Negyedévi Tájékoztatója., 1996. október 3. (Hozzáférés: 2014. január 16.)
- ↑ Nagy Kornél: Az Örmény középkor. sulinet.hu. (Hozzáférés: 2014. január 16.)
Források[szerkesztés]
- A Pallas nagy lexikona (Pallas Irodai és Nyomdai Rt., 1893–1897) MEK-szöveg

