Érem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Medal of Alfonso V of Aragon at the National Archaeological Museum of Spain, in Madrid. Made by Antonio di Puccio (Pisanello) and cast in silver in 1449

Az érem (idegen szóval medál) egy kisebb, általában kerek, szimbólumokkal díszített fémtárgy. Többnyire valamilyen tudományos, sport-, katonai vagy egyéb eredmények elismeréséül adományozzák. Készülnek emlék- és dísztárgyként, de önálló művészeti alkotásként is.

Tradíció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az éremművészet első kiemelkedő alakja az itáliai Antonio Pisano (eredeti neve Antonio di Puccio) volt, aki az 1440-es években egy sor éremportrét készített hercegekről és tudósokról. Az éremművészet később elterjedt Franciaországban, a Németalföldön és Németországban is. A XVII. században már sok uralkodói érem és emlékérem készült, az érmek jutalomként történő adományozása a XVIII. századra lett jellemző. Az éremművészet virágkora a XIX. század és a XX. század eleje: a korszak elején főleg Franciaországban, Olaszországban, Belgiumban és Ausztria-Magyarországon, később Lengyelországban és Csehszlovákiában is.

Napjainkban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az érem definíciója körül, az éremművészek körében, csendes szakmai polémia zajlik. Ma már nem érvényes az a hagyományos meghatározás, hogy kisméretű, fémből készült, sokszorosított, lapos alkotás, amin dombormű és felirat található. Ennél szélesebbek az éremművészet határai, hisz sok olyan autonóm mű készül a műfaj keretei között – finoman tágítva annak határait –, ami nem, vagy csak nagy nehézségek árán sokszorosítható. Az anyagok és technológiák felhasználása is rendkívül kiszélesedett. Annyiban minden éremművész egyetért, hogy kisméretű (egy felnőtt ember tenyerében elférő), leginkább egy fő nézetre komponált, lapos művészeti alkotás. Így ide tartoznak a konkrét használati funkcióval rendelkező pénzérmék, emlékérmek, névjegyérmek, de a kísérletező, vagy egyedi, autonóm éremművészeti alkotások is. Ami a legfontosabb ismérve, hogy a művészeti műfajok között talán a legintimebb, hisz az esztétikai és intellektuális élményen túl – kis méretének köszönhetően – a tapintás által személyes kontaktusba kerül a mű és szemlélője. A taktilis élmény, egy más síkon is hozzájárul a mű élvezetéhez, a mondanivalójának kiteljesedéséhez.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]