Bankjegy
A bankjegy (közismert rövid nevén: bankó) olyan pénzjegy, amelyet egy arra feljogosított (azaz bankjegykibocsátási szabadalommal rendelkező) bank, a jegybank bocsát ki. A legtöbb országban csupán egyetlen jegybank van, a központi bank (például Magyar Nemzeti Bank), de például az Egyesült Királyságban több bank is rendelkezik ilyen joggal (például Angliában és Skóciában is). A bankjegyek mellett más típusú pénzjegyek, például az államkincstár által kibocsátott államjegyek is lehetnek forgalomban.

Ma a legtöbb országban a készpénzállomány döntő részét bankjegyek képezik, kisebbik részét érmék. A forgalomban lévő bankjegyek mennyiségét a kibocsátó jegybank szabályozza, továbbá szavatolja ellenértéküket. A bankjegyek tervezéséről, gyártásáról, kibocsátásáról, cseréjéről, bevonásáról is a jegybank gondoskodik. A bankjegyek ellenértékét régen a jegybank úgy szavatolta, hogy garantálta azok értékpénzre (aranyra vagy ezüstre) váltását. Mióta a legtöbb ország felhagyott a nemesfém alapú monetáris politikával, a jegybankoknak megszűnt a nemesfémre váltási kötelezettsége, a bankjegyek (és az inherens értékkel gyakorlatilag szintén nem rendelkező nem nemesfém érmék) fedezetét az ország gazdasági teljesítőképessége fedezi.
Bankjegykibocsátás Magyarországon[szerkesztés]
Magyarország területén legelőször az osztrák jegybank (Wiener Stadt Banco, később Oesterreichische National Zettel Bank, majd privilegirte oesterreichische National-Bank) bankjegyei jelentek meg (1762). Az első magyar kiadású bankjegyek az 1848-49-es szabadságharc idején kerültek forgalomba, kibocsátójuk a Magyar kereskedelmi Bank volt. A szabadságharc leverése után ismét a bécsi központú privilegirte oesterreichische National-Bank jegyei forogtak.
A kiegyezéskor a magyar fél el akarta érni a különálló magyar jegybank felállítását, ezt azonban a császár meggátolta. Ehelyett a közös felügyelet alatt álló Osztrák–Magyar Bankot hozták létre az osztrák jegybank jogutódaként (1878). A bankjegyekkel egyidőben államjegyek is voltak forgalomban, melyeket a Staats-Central-Casse (kiegyezés utáni magyar nevén: császári és királyi közös központi pénztár) adott ki. A korona bevezetésével egyidőben (1892) azonban megszűnt az államjegyek forgalomba hozatala.
Trianon után az Osztrák–Magyar bankot likvidálni kellett, a kezdeti zűrzavaros időszakban laza kontroll alatt folyt a papírpénzkibocsátás. A magyarországi Tanácsköztársaság idején (1919) a Magyar Postatakarékpénztár adott ki pénztárjegyeket – ezek fedezetét a bevont osztrák–magyar bankjegyek képezték. A pengő bevezetéséig (1927) államjegyek voltak forgalomban. A pengő kibocsátója a függetlenné vált ország önálló jegybankja, a Magyar Nemzeti Bank volt. 1944-ig más nem is bocsátott ki pénzjegyeket, ekkor a megszálló Vörös Hadsereg adott ki fedezet nélküli hadipénzeket. Az 1946-ban kiadott adójegyek sem jegybanki kibocsátások voltak. A forint bevezetése óta ismét a Magyar Nemzeti Bank bankjegyei az egyedüli papírpénzek Magyarországon.
Az első Orbán-kormány alatt 2001-ben módosították a jegybanktörvényt, amellyel lemondott a pénzkibocsátás jogáról, és a Magyar Nemzeti Bankot (MNB) az Európai Központi Bank felügyelete alá helyezték.[forrás?]
Anyaga[szerkesztés]

Ma a világon két alapanyagból készítik a bankjegyeket. A legelterjedtebb a papír. E módszer során több papírréteget nyomnak össze, így több biztonsági elemet tud a bankjegy tartalmazni.
A másik forma a polimer. Az első polimer bankjegyet Nagy-Britanniában fejlesztették ki elsőként, a Man-sziget számára egy Tyvek® műanyagból készült 1 man-szigeti fontos bankjegyet nyomtatott 1983-tól a Bradbury Wilkinson cég.[1] Az 1980-as években a Bradbury Wilkinson Costa Rica és Haiti számára is nyomtatott polimer bankjegyeket. Ausztrália 1988-ban adott ki egy 10 dolláros polimer emlékbankjegyet, majd 1992 és 1996 között a világon elsőként az ausztrál dollár összes címletét polimer anyagú bankjegyekre cserélte le. Miután a britek felhagytak vele, polimer bankjegyek nyomtatását kizárólag az ausztrál Note Printing Australia (NPA) végezte Securency cég licence alapján.[2] Mára több brit, francia és német nyomdaipari cég fejlesztette ki saját alternatív, szintén polimer alapú bankjegyfóliáját és nyomtat ilyen bankjegyeket a világ országai számára.
A világ vezető valutái közül elsőként, 2016 és 2021 között a brit font sterling címleteit cserélték le papír alapanyagról polimerre.
Bár egyre több országban már polimer bankjegyek vannak forgalomban, de a világ legtöbb országában jelenleg is papíralapú bankjegyeket használnak.
A legújabb fejlesztés a kombinált papír-polimer alapú bankjegyeké, ilyen például a svájci frank, amelynél a polimer filmet két oldalról, mintegy szendvicsként papírréteg keretezi. Másik változatuknál a papírba egy hologramot és átlátszó ablakot tartalmazó, kis méretű polimer fólia van beépítve, ilyen az új 20, 50, 100 és 200 eurós címlet.
Jegyzetek[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- bankjegyek világa
- polimer alapú bankjegyek listája (németül)
- bankjegyhírek (angolul)
|