Váltó (értékpapír)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A váltó követelést megtestesítő pénzpapír ill. értékpapír[1][2], amely "nem képvisel hozadékot, csak visszafizetést".[3] Gazdasági szempontból a váltó egyrészt hiteleszköz, másrészt fizetőeszköz. Értelmezése, hogy az egyik fél elismeri a másik fél felé fennálló pénztartozását (követelését), és vállalja, hogy azt meghatározott időben és módon (váltójogilag jól körülhatárolható és kikényszeríthető formában) ki fogja egyenlíteni. A váltószigor ( rigor cambialis [4] ) miatt, amely a genfi mintájú váltóegyezmények[5] jellemzője, a bíróság soron kívüli jár el. A váltójog, kényszerítő természetű abszolút jog ( jus cogens ), valamint különös jog ( jus speciale ), illetve szoros jog ( jus strictum ), miután a váltójogban a követelés keletkezése és érvényesítése szoros alakszerűséghez van kötve.[6]

[…] a váltóeljárás összehasonlíthatatlanul szigorúbb, mint a többi jogi kötelemé. […] A váltó ma Magyarországon egyáltalán nem olyan elterjedt, mint a világháború előtt,[7] pedig nagy szükség lenne rá, hogy a felduzzadt kintlévőségek egy részét kiválthassa. A jogalkotóknak érdemes lenne megfontolnia, hogy milyen eszközökkel lehetne a mai magyar gazdasági-pénzügyi élet tényleges szereplőjévé tenni a váltót: mint olyan eszközt, amely enyhítené a gazdasági szereplők [pénzhiányát]

– Dagonya András, európai uniós szakjogász (2012)[8]

A váltó egy teljes mértékben szektorsemleges intézmény. A váltójog semmiféle megkülönböztetést nem tesz a tekintetben, hogy ki válhat váltó jogosultjává vagy kötelezettjévé. Ennek megfelelően váltószereplővé válhat minden természetes vagy jogi személy, független jogi formájától, ágazati hovatartozásától, aki egyébként a polgári jog szabályai alapján jogképes

– Vaday Tamás: A váltó és banki gyakorlata (1995)

Követelést megtestesítő értékpapírok még a váltón kívül a csekk, a kötvény, a letéti jegy.


Részletes leírás[szerkesztés]

A váltó kiállítására általában valamilyen más ügylet alapján kerül sor, amikor az ügylet egyik résztvevője az őt terhelő pénztartozást ilyen módon ismeri el. Az ügylet valamilyen polgári jogviszony, amelyből eredő ellenérték-követelést az egyik fél hitelezi a másiknak.[9] A hitel kiegyenlítése pedig úgy történik, hogy a kötelezett az őt terhelő pénztartozásról váltót állít ki és ad át a jogosultnak. Az ügylet és a váltó innentől kezdődően elkülönül egymástól. A váltó kiállítása az ügyletből fakadó jogviszonyt önmagában nem szüntetni meg és megfordítva, a váltó alapján a váltó jogosultja az alapjogviszonytól függetlenül léphet fel a váltó kötelezettjével szemben.

A váltó általában hármas rendeltetésű:
Kiegyenlítő eszköz.
A váltót az adós áru vagy egyéb tartozásának fedezetére, kiegyenlítésére adja át hitelezőjének. A váltó így a hitelezőnek jelentős jogi előnyöket (behajtás stb.) és gazdasági előnyöket (leszámítolás stb.) nyújt és ezzel a kereskedelmi forgalom biztonságát és gyorsaságát előmozdítja.
Hitelszerző eszköz.
Mint ilyen, legcélszerűbb és leggyakoribb formája a kölcsönnyújtásnak.
Áru.
Az előbb említett előnyök, különösen a váltó átruházásának könnyű lehetősége nagyon alkalmassá teszik azt pénz gyümölcsöző elhelyezésére [befektetésére]; s így a váltó rendszeres adás-vétel tárgya. Árát diszkont és a lejárat határozzák meg. Speciális rendeltetése a váltónak, külföldi fizetések teljesítése. (Külföldi váltók.)

A modern üzleti élet enciklopédiája. Révai kereskedelmi, pénzügyi és ipari lexikona; IV. kötet (Budapest, 1934), p. 303: "Váltó a kereskedelmi forgalomban" címszó.


Váltót leggyakrabban áruhitelezés során használnak (jelenleg nem túl gyakori), amikor az áru vevője nem készpénzzel fizet, hanem váltót bocsát ki, amelyben elismeri az áruért a tartozását, és annak kiegyenlítésére kötelezettséget vállal. Ha a váltó kibocsátója bármilyen okból nem tűnik elég megbízhatónak vagy elég tőkeerősnek, váltókezeseket hívhat segítségül, magánszemélyeket, gazdálkodó szervezeteket vagy bankot.

[…] a kétszintű bankrendszer [1987. január 1-jei hatállyal való] létrehozatalakor, még akkor frissen négy nagy kereskedelmi bank (Budapest Bank Rt., Magyar Hitelbank Rt., Kereskedelmi Bank Rt., Külkereskedelmi Bank Rt.)[10] létrehozták a váltójogi Együttműködési Megállapodást. Ennek preambuluma kimondja, hogy a Megállapodás célja nem más, mint a váltóleszámítolás biztonságosabbá tétele az információk kicserélésével. […] Amennyiben egy bank, egy cégről »váltó jó« információt[11] adott és a kötelezett lejáratkor mégsem fizetett, akkor az információt adó bank köteles volt az általa előnyös helyzetbe hozott céget fizetőképes helyzetbe hozni […] Az ilyen és ehhez hasonló esetek vezettek oda, hogy a Megállapodást a múlt év végén [1992-ben] a legtöbb nagy bank felmondta. Mindegyikük megfontolandóvá tette azonban azt, hogy jobb gazdasági körülmények között esetleg részt vegyen egy hasonló egyezmény létrehozásában. […] A váltójog történeti fejlődését — és a kontinentális gyakorlatot — tanulmányozva azonban megállapítható, hogy a váltó nem hiányozhat egyetlen fejlett piacgazdaság eszköztárából sem. A váltó önmagában ugyan bonyolult, de rendkívül logikus és biztonságos intézmény.

– Ferenczy Balázs jogtanácsos, Magyar Hitelbank Rt. (1993)[12]

[…] a váltó kiválóan alkalmas a részletfizetés, halasztott fizetés vagy előfinanszírozás mellett megkötött [egy évet meg nem haladó] jogügyletek fedezésére, különösen akkor, ha a hitelintézetek hajlandósága megnő a váltók leszámítolására. A váltó, a forgatmányos (a leszámítoló) részére nagyfokú biztonságot ad.

– Kovács László nyugalmazott bírósági tanácselnök (2008)[13]

A váltó értékpapír. Értékpapír pedig csak olyan okirat vagy adat lehet, amely jogszabályban meghatározott kellékekkel rendelkezik és kiállítását (kibocsátását) a jogszabály lehetővé teszi. [...] A váltó okirat. A benne foglalt követelést érvényesíteni, vagy arról rendelkezni csak az okirat birtokában, az értékpapír által lehet […] A váltó a benne foglalt követelést dologi formában rögzíti és forgathatósága (átruházhatósága) által mobilizálhatóvá teszi a követelést. A váltó jelentős mint hiteleszköz, mint befektetési eszköz és mint szerződési biztosíték.

– Havasi Bálint, közjegyzőhelyettes (2012)[14]

A váltó (dénomination titre[15]) alaki megjelenésére, és kibocsátására külön jogszabály vonatkozik, amely egy 1930. évi nemzetközi Egyezményen alapul.[16]

Magyarországon, többek közt az alábbi jogszabályok vonatkoznak rá:

  • 1965. évi 1. törvényerejű rendelet (a Genfben, 1930. június 7-én megkötött váltójogi egyezmények kihirdetéséről)
  • 1/1965. (I. 24.) IM rendelet (a váltójogi szabályok szövegének közzétételéről)
  • 1952. évi III. törvény (a polgári perrendtartásról)
    • 38. § "A váltóra alapított per a váltó fizetési helyének bírósága előtt is megindítható."
    • 125. § (2) "A tárgyalást úgy kell kitűzni [váltóperben], hogy a keresetlevélnek az alperes részére való kézbesítése a tárgyalás napját [...] legkésőbb három nappal megelőzze."
    • 125. § (4) "Váltóperben a bíróság soron kívül jár el. A tárgyalást legkésőbb a keresetlevélnek a bírósághoz érkezésétől számított nyolcadik napra kell kitűzni."
    • 217. § (4) "Váltóperben a teljesítési határidőt három napban kell megállapítani."
    • 234. § (1) "A fellebbezés határideje [...] váltóperekben három nap."
  • 2000. évi C. törvény (a számvitelről)
    • 42. §. (3) "Rövid lejáratú kötelezettség az egy üzleti évet meg nem haladó lejáratra kapott kölcsön, hitel […]. A rövid lejáratú kötelezettségek közé tartozik általában a […] váltótartozás, […] valamint az egyéb rövid lejáratú kötelezettség."
    • 65. §. (4) "A mérlegben a követelés fedezetére kapott váltót a […] pénzügyi rendezésig a követelés (1)-(2) bekezdése szerinti elfogadott, elismert értékén […] kell kimutatni."
  • 18/2009. (VIII. 6.) MNB rendelet [a pénzforgalom lebonyolításáról][17]
    • 35. § [Váltóbeszedés]


[…] a hazai pénzintézetek nem (esetleg alig) élnek azzal a szinte klasszikus bankügylettel, mely szerint a bank – a maga hitelmegtérülési biztonságát fokozandó – azzal a feltétellel nyújt hitelt, hogy a hiteligénylő a kért hitelösszegről szóló, a hitel lejártával egyező esedékességű váltókötelezettséget vállal, s e váltóban rendelvényesnek[18] a hitelnyújtó pénzintézetet nevezi meg. [...] E váltók tehát [...] hitelfedezeti váltók.[19] [...] Az ilyen váltók rendszeresítése mindamellett arra is alkalmas, hogy az addig csak közvetlen bankhitelt kérő, korábban váltóval nem foglalkozó ügyfelek is megismerkedjenek ezzel az intézménnyel. […] A hatályos váltójog – amely egyébként is nemzetközi konvención alapul – nem szorul módosításra; teljesen kielégíti a vele szembeni igényeket. […] A váltóalkalmazás terjedését gátló okok egyike a használatához szükséges kétségtelenül szerteágazó, nem könnyű váltójogi és váltókezelési ismereteknek a — tévismeretekben és előítéletekben is megnyilvánuló — hiánya.

– Fábri Ervin (1988. augusztus)[20]

A váltó értékpapírnak minősül, önállóan megtestesíti a követelést. Kiállításához nem kell sem közjegyző, sem bíróság. A szerződő felek minden külön segítség vagy ellenjegyzés nélkül kiállíthatnak váltót. A banki leszámítolás díját a váltó hátlapján, a váltó értékétől függő bélyegilletékkel (váltóilletékkel) kellett leróni.

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény értelmében, a váltó értékpapír.[21]

A váltóhamisítás, mint önálló deliktum, 1994. május 15-ei hatállyal (az 1994. évi IX. törvény által) került bele a Büntető törvénykönyvbe.

  • 2001. évi CXX. törvény [a tőkepiacról]
    • 2. § "Nem tartozik a törvény hatálya alá ... a váltó ... forgalomba hozatala"[22]

A Pénzjegy Nyomda által [kb. 2000-ig] készített váltóűrlapok közül a barna színű volt az idegen váltó, a zöld színű volt a saját váltó.[23] A Pátria Nyomda jelenleg [2016] is készít, és szaküzleteiben értékesít kitölthető saját váltót (barna színű). E nyomtatvány azonosító száma is P. 40 (T). Az idegen váltóé P. 41 (T) volt.[24]

"a váltóra vonatkozó szabályok csak abban az esetben alkalmazhatók, ha az minden, a jogszabályban előírt kellékkel rendelkezik; mind a kibocsátónak, mind az elfogadónak vizsgálnia kell ezek meglétét." Célszerű a Magyar Nemzeti Bank által 1985-től[25] rendszeresített blanketta használata [mely idegen váltó 2000. évig volt kapható], "ugyanis annak pontos kitöltése a kellékhiányból adódó problémákat gyakorlatilag kizárja." [26]

A váltó funkciói[szerkesztés]

  • Hiteleszköz, mivel a kiállításánál későbbi időpontra vonatkozó fizetési ígéretet testesít meg.
  • Biztosíték, mert a váltójogi szigornál fogva a hitelező követelésének gyors és egyszerű behajtását biztosítja.
  • Befektetési eszköz, mivel a váltók megvásárolhatóak egymástól.
  • Fizetési eszköz, mivel a váltó átruházásával a váltó tulajdonosa fennálló kötelezettségeit kiegyenlítheti.

Váltó leszámítolása[szerkesztés]

A váltó értéke:

  • névérték: amit a váltó lejáratakor kell a címzettnek megfizetnie
  • leszámítolási érték: a kibocsátás és a lejárat közötti időpontban kapható érték (esedékességkor megegyezik a névértékkel).

Leszámítolás: a váltóbirtokos az esedékesség előtt eladja a váltóját egy kereskedelmi banknak. Ilyenkor nem a névértéket, hanem annak meghatározott kamatokkal csökkentett értékét (diszkont) kapja meg, vagyis a bank leszámolja a névértékből az esedékességig jelentkező kamatot. A kereskedelmi bankok a leszámítolt váltókat visszleszámítoltathatják a jegybanknál[27][28], vagy esedékességkor megkapják, vagy behajtják a címzettől az adósságot.

Belföldi váltó egy évnél hosszabb időre nem szólhat! [29]

Leszámítolni csak olyan váltót lehet, amelynek lejáratáig 90 napnál több nincs hátra. A jegybank csak áruváltót számítol(t) le, fináncváltót nem (kivéve talán, ha a váltóbirtokos költségvetési szerv).[30] Ezzel kapcsolatban lásd, Langmár Ferenc "A magyar váltó" (1992) cikkét.

A jelenlegi [rendszerváltozás utáni] monetáris gyakorlat kiiktatta a gazdálkodásból a termelő-kereskedelmi tevékenységet ösztönző kereskedelmi váltót és így eltűnt az a pénzügyi eszköz a gazdasági életből, amely a reálgazdasági szereplők között hitelez, azaz pénzt teremt, anélkül, hogy inflációt váltana ki. (Drábik: Magánpénzrendszer vagy közpénzrendszer?)[31]

A váltó típusai és azok tartalmi követelményei[szerkesztés]

A váltó előlapjának tartalmaznia kell a váltó valamennyi törvényes kellékét.

Jogszabály alapján, a váltó szereplői:

  • saját váltónál : – kiállító – rendelvényes
  • idegen váltónál : – kibocsátó – rendelvényes – címzett

Átruházás esetén a korábbi váltóbirtokos, aki a váltót továbbadja a forgató; az új váltóbirtokos pedig a forgatmányos elnevezést viseli.

Aktív váltó : Az a váltó, amely ránk nézve követelést jelent; rendelvényesek vagy forgatmányosok vagyunk rajta. Fennálló váltó-követelést jelent, a tartozik-oldalra könyvelendő ("aktíva").
Aval : Együttaláírás, együttkötelezés. A kezességnek írva, s ezen felül aláírva kell lenni. Például, "XY, mint kezes" vagy "XY, mint jótálló".
Bianco váltó : A váltójog nem követeli meg, hogy valamennyi lényeges alkotórész már a kiállításkor a váltón legyen; ez csak is váltókövetelés érvényesítésének előfeltétele. A bianco váltó birtokosa önálló és visszavonhatatlan jogot szerez arra, hogy a váltó hiányzó alkotórészeit kitöltse, és ezzel azt váltóvá (jogilag érvényes váltóvá) alakítsa át.
Copia : Váltó-másolat, a váltó nem eredeti példányai.
Datio in solutum : Fizetésváltság (pénz hiányában, más módon való teljesítés).
Deviza : Külföldön fizetendő váltó
Distancia loci : A kiállítási helynek és a fizetési helynek különbözősége (a saját váltónál és az idegen váltónál is alkalmazható).
Diszhonorálás : Ha az intézvényezett nem fogadja el a váltót, vagy ha az elfogadó nem fizet, vagy ha az elfogadó (a saját váltó kibocsátója) a lejárat előtt fizetőképtelenné válik.
Duplicatum : Váltó-másodlat, a váltót a rendelvényes kívánságára több eredeti példányban csak a kibocsátó állíthatja ki.
Ex lege garantia : Törvényi garancia
Fedezeti váltó (Kautionswechsel, Depotwechsel) : Hiteleszköz, s mint ilyen legcélszerűbb és leggyakoribb formája a kölcsönnyújtásnak[32]
Forgatmány (giro; olv. zsíró) : A váltó hátlapjára vezetendő, ezért nevezzük hátiratnak is.
Intézvényezett (címzett) : Idegen váltó esetén a kibocsátó által a váltón fizetésre kötelezett személy
Kamat marge : A leszámítolási kamatlábak közi különbözet, mely a bankok nyeresége[33]
Kibocsátó : (trassans, editor, der Aussteller)
Láttamozás a váltón : A váltón az esedékességet úgy is meg lehet jelölni, hogy "esedékes megtekintés után bizonyos időre". Ilyen esetben a váltót be kell mutatni a kiállítónak, hogy az esedékesség napja megállapítható legyen. A megtekintés napján a kiállító a váltót az aláírás helyének és idejének feltüntetésével aláírja. Ezt a cselekményt nevezik váltó láttamozásnak.
Literalis obligatio : Írásbeli követelés ("A váltó, írásbeli követelést tartalmazó értékpapír.")
Magához váltja : A kifejezés a váltójogban azt jelenti, hogy az, aki a váltókövetelést teljesítette, a fizetés igazolásául a váltót a váltóbirtokostól átveszi. Nem zárja ez ki annak a kötelezettségnek a teljesítését, hogy a fizetés megtörténtét a váltó hátlapján bizonylatolni kell.
Meghatalmazási hátirat : Ha a forgató a forgatmányhoz a "behajtás végett" vagy "meghatalmazásul" megjegyzéseket teszi
Megtartási jog : A váltóbirtokos, lejárt váltóbeli követelése tekintetében, megtartási joggal élhet adósának azon pénzeire, ingóságaira és értékpapírjaira, melyek jogszerű úton tényleges birtokába vagy rendelkezése alá kerülnek
Pactum de cambiando[34] (Wechselschluss, Wechselvorvertrag; contract de change) : váltó kiállítására és átadására vonatkozó megelőző szerződés; ami csak polgárjogilag értelmezhető, váltójogilag nem.
Passzív váltó : Az a váltó, amely ránk nézve tartozást jelent; amelyet tehát nekünk kell kifizetnünk; elfogadók vagyunk rajta, illetőleg, ha saját váltóról van szó: kiállítók. Fennálló váltó-tartozást jelent, a követel-oldalra könyvelendő ("passzíva").
Prolongatio : meghosszabbítás; a fizetési idő meghosszabbítása, akarategyezőség esetén, a váltóköveteléseknél nincs kizárva.
Rendelvényes (kedvezményezett) : Az a személy, akinek a rendeletére a fizetést teljesíteni kell
Sola-váltó : Egyetlen példányban kiállított váltó.
Telepített váltó : A kiállítás helyéről más helyre szóló fizetési ígéret; ez esetben külön fizetővel, telepessel állunk szemben.
Váltó-árfolyam, Wechselkurz (német) : a nemzetközi fizetések céljaira szolgáló külföldi váltók napi ára, úgy amint a különböző piacokon, tőzsdéken jegyzik. A külföldi váltók (devizák) a nemzetközi kereskedelmi, illetve fizetőforgalom kiegyenlítőeszközei. [...] A világháború után a külföldi váltókkal való nemzetközi fizetés mindjobban háttérbe szorult. - Róz Jenő (1934)
Váltó-bélyeg, Wechselstempel (német) : kincstári illeték, amelyet vagy bélyegjegyekben szoktak a váltóűrlapra leróni, vagy készpénzben az állampénztárnál lefizetni. - Róz Jenő (1934)
Váltó-fedezeti számla : A váltó összegének kifizetéséhez szükséges fedezet biztosítására szolgáló bankszámla[35]
Váltó-forgatmány (gyűjtőszó) : álforgatmány, forgatmány, kötelezettség nélküli, meghatalmazási hátirat, részforgatmány, teljes forgatmány, utóforgatmány, üres forgatmány.
Váltói szigor : a váltókövetelés gyors érvényesítését lehetővé tevő szabályok kíméletlensége, amely a váltóadós kifogásolásának jogát korlátozza, a váltóbirtokost pedig követelése jogának fenntartása végett a megszabott alakiságok pontos megtartására kényszeríti. Ugyanez: Wechselstrenge (német), rigueur cambiaire (francia), rigour of the law of bills of exchange (angol), rigore cambiario (olasz). — Bozóky Géza (1934)
Váltó-kezes : Aki idegen váltó esetén, a váltóra írt záradékban kezességet vállal. A kezes által aláírt váltót, aval váltónak nevezzük.
Váltó-kezesség vállalás : Avalizálás.
Váltó-összeg : a váltó alapján fizetendő összeg, amelyet a pénznem kitételével számszerűen kell megjelölni. Ugyanez: Wechselsumme (német), somme à payer cambiaire (francia), sum payable against the bill (angol), somma portata dalla cambiale (olasz). — Bozóky Géza (1934)
Váltó-piac, Wechselmarkt (német) : Az a hely, ahol a váltónak, mint árunak, kereslete és kínálata találkozik. A forgalom rendszerint bankok (bankárok) között bonyolódik le, főképp ügynökök közvetítésével. - Róz Jenő (1934)
Váltó-toldat (alonge) : Ha a váltó hátoldalára — mivel az megtelt — több átruházó nyilatkozatot (forgatmányt) felvezetni nem lehet, akkor a váltót forgathatóságának biztosítása érdekében váltótoldattal kell ellátni. A toldat terjedelmének meg kell egyezni a váltó méretével és azt hosszában kell a váltóhoz ragasztani.
Zálogforgatmány : Ha a váltó, az értéke biztosítékul vagy értéke zálogul kifejezést tartalmazza [lásd 1965. évi 1. tvr. 19. cikk, 1/1965. (I. 24.) IM rend. 19. §], akkor a váltóbirtokos nem rendelkezhet korlátlanul a váltóval.


Idegen váltó[szerkesztés]

Az idegen váltó külföldi elnevezései: bill of exchange (angol), gezogener Wechsel (német), lettre de change (francia), cambiale (olasz), lèttera di càmbio (olasz).

A kibocsátó egy másik személyt felszólít, hogy a váltóban feltüntetett kedvezményezett részére feltételekhez nem kötött módon a váltóban szereplő összeget fizesse ki. Az értékpapírok között az idegen váltó (adóslevél) a kereskedelmi utalványhoz[36] áll legközelebb.[2]

Idegen váltó (1987).
Régi azonosító szám: Pénzjegy nyomda, P. 41 (T), Pj 851424 G.

Az idegen váltó tartalmi követelményei[szerkesztés]

  1. ) a váltó elnevezés az okirat szövegében, éspedig az okirat kiállításának nyelvén;
  2. ) a határozott pénzösszeg fizetésére szóló feltétlen meghagyás;
  3. ) a fizetésre kötelezett neve (címzett);
  4. ) az esedékesség megjelölése;
  5. ) a fizetési hely megjelölése;
  6. ) annak a neve, akinek részére vagy rendelkezésére kell a fizetést teljesíteni;
  7. ) a váltó kiállítási napjának és helyének megjelölése;
  8. ) a kibocsátó aláírása.

Az az okirat, amelyből az előbb megjelölt kellékek valamelyike hiányzik, nem váltó, kivéve:

  1. ) Az olyan váltót, amelyen az esedékesség nincs megjelölve, megtekintésre szóló váltónak kell tekinteni.
  2. ) Külön megjelölés hiányában a címzett neve mellett feltüntetett helyet fizetési helynek és egyúttal a címzett lakóhelyének kell tekinteni.
  3. ) Ha a váltón a kiállításnak helye nincs megjelölve, a váltót úgy kell tekinteni, mintha a kibocsátó neve mellett megjelölt helyen állították volna ki.

Ha a váltóban a fizetendő összeg betűkkel és számokkal is szerepel, eltérés esetében a betűkkel kiírt összeg érvényes.

Az olyan váltó, amelyben az összeg betűkkel vagy számokkal többször is szerepel, eltérés esetében a legkisebb összeg erejéig érvényes.

Saját váltó[szerkesztés]

A saját váltó külföldi elnevezései : promissory note (angol), eigener Wechsel (német), billet à ordre (francia), pagherò cambiario (olasz), vaglia cambiario (olasz).

A kiállító kötelező fizetési ígéretet tesz, hogy a váltóban meghatározott összeget maga fizeti ki. Az értékpapírok között a saját váltó (adóslevél) a kötelezőjegyhez (a bónhoz) áll legközelebb.[2]

Saját váltó (2016).
Régi azonosító szám: Pénzjegy nyomda, P. 40 (T), Pj 851423 G. Jelenlegi azonosító szám: Pátria nyomda, P. 40 (T).

A saját váló tartalmi követelményei[szerkesztés]

  1. ) a váltó elnevezés az okirat szövegében, éspedig az okirat kiállításának nyelvén;
  2. ) a határozott pénzösszeg fizetésére szóló feltétlen kötelezettség vállalás, a pénzösszeg megjelölése betűvel és számmal;
  3. ) az esedékesség megjelölése;
  4. ) a fizetési hely megjelölése;
  5. ) annak a neve, akinek részére vagy rendelkezésére kell a fizetést teljesíteni;
  6. ) a váltó kiállítási napjának és helyének megjelölése;
  7. ) a kiállító aláírása.

Egyéb váltó tartalom[szerkesztés]

Ezek nem érvényességi kellékek, de fel lehet tüntetni. (A lehető legrövidebb módon! Egyebeket, a váltóügyletet megelőzően készített alapszerződésbe írhatnak a Felek.)

  • Effektivitási záradék: csak a váltón megadott pénznemben lehet a váltó összegét kiegyenlíteni
  • Értesítési záradék (csak idegen váltó esetén): kibocsátó kötelezi magát arra, hogy a címzettet értesíti a váltó kiállításáról
  • Avizo (értesítési) záradék : kiállító/kibocsátó az összeg elszámolásának módjáról külön levelet intéz a váltóbirtokoshoz
  • Fedezeti záradék: a váltó elfogadásakor, a fedezetre vonatkozó kibocsátói utasítás (idegen váltó esetében)[37]
  • Érték záradék (azaz valuta záradék): a váltó kiállítására/kibocsátására okot adó alapügylet megnevezése (saját váltó esetében)[38]. Az értékviszonyt a váltóban meg szokás említeni, pl. "értéke készpénzben" (=a kibocsátó kölcsönt kapott), vagy "értéke áruban" (=vételárhátralék); rendszerint azonban általános kitételekkel szokás elfedni az értékviszonyt ("értékét felvettem").[39]
  • Rekta záradék (recta klauzula) : a forgatás megtiltása, a "nem rendeletére" vagy "nem másnak" vagy "forgatmány nélkül" kifejezések bármelyikével, a 1/1965. (I. 24.) IM rendelet 11. § (2) bekezdés szerint; ezért az ehhez kapcsolódó jogok egyszerű átadással nem idegeníthetőek el, hanem csak engedményezéssel, mivel névre szólnak.[40] Ha mégis tovább forgatják az ilyen váltót, úgy a kiállító/kibocsátó szabadul a visszkereset alól. Ha pedig a forgatók közül alkalmazta valamelyik a tilalmat, a tilalmat alkalmazó forgató csak a közvetlen forgatmányosával szemben lesz kötelezve.[41] A forgató is használhat rekta klauzulát, azaz megtilthatja a továbbforgatást.
  • Tudósítási záradék: tisztán a kibocsátó és az intézvényezett közti magánjogi viszonyra vonatkozik; pl. "tegye számolásba tudósítás nélkül" vagy "tegye számolásba tudósítás szerint".[42]
  • Óváselengedési záradék : az óvás nélkül vagy a költség nélkül kifejezések (ohne Protest, sans Frais, ohne Kosten) csak a kibocsátótól (illetve a kiállítótól) származhatnak; amely kifejezések egyébként a váltó valamennyi aláírójára kihatnak, s ezzel ő a minden váltóbirtokost felment az alól, hogy a megtérítési igényének érvényesítése végett – elfogadás vagy fizetés hiánya miatt – óvást vétessen fel. [Lásd: 1/1965. (I. 24.) IM rendelet 46. § (3) bek., 77 § (1) bek.] De az óváselengedés nem menti fel a váltóbirtokost sem a váltó határidőre bemutatása, sem az értesítési kötelezettség alól.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  • Magyar Bankszövetség , Fogalomtár | "V" Váltó; - elfogadása, - esedékessége, - kötelezettjei, - törvényes alaki kellékei, - ügylet szereplői, - beszedése.

Forrás[szerkesztés]

  • a Pallas Nagy Lexikona: Saját rendeletre szóló váltó, Saját váltó, Váltójog, Váltóképesség, Váltókereset
  • Plósz Sándor : A magyar váltójog kézikönyve (Zilahy, Budapest, 1877)
  • Plósz Sándor : A magyar váltójog kézikönyve (második, átdolgozott kiadás) (Eggenberger, Budapest, 1889)
  • Plósz Sándor : A magyar váltójog kézikönyve (harmadik, átdolgozott kiadás) (Eggenberger, Budapest, 1895)
  • Des Combes Henrik : Magyar váltójogi kézikönyv (Kósch Árpád könyvnyomdája, Eperjes, 1897) (szerző kiadása, Debrecen, 1897)
  • Márkus Dezső : Felsőbíróságaink elvi határozatai. A kir. Curia és a kir. ítélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, IV. kötet: kereskedelmi törvény, váltótörvény, csődtörvény; kereskedelmi- és váltó-eljárás (második, bővített és javított kiadás) (Hungária könyvnyomda, Budapest) (Grill, Budapest, 1898) Itt: Váltótörvény, 438-545. oldal
  • Szladits Károly [44]: A magyar magánjog vázlata, a bányacsőd-, kereskedelmi és váltójog alapelveivel (Grill, Budapest, 1902) Itt: A váltójog, 124-139. oldal
  • Nagy Ferenc : A magyar váltójog kézikönyve, különös tekintettel a birói gyakorlatra és a külföldi törvényhozásokra (negyedik, javított és bővített kiadás) (Athenaeum, Budapest, 1904)
  • Tóth Károly[45] : A váltó fogalma (Hornyánszky Viktor Könyvnyomdája, Budapest, 1905)
  • Nagy Ferenc : A magyar váltójog kézikönyve (ötödik, javított és bővített kiadás) (Budapest, 1906)
  • Nagy Lajos (összeállította)[46] : Gyakorlati váltópéldák (Magyar Kereskedők könyvtára, IV. évfolyam, Szerkeszti: dr. Schack Béla), (Lampel könyvkereskedése, Wodianer és fiai, Franklin nyomda, Budapest, 1906.)
  • [Szerző nélkül:] A magyar váltójog compendiuma (Jogi Compendiumok Gyűjteménye, IX.), (negyedik javított és bővített kiadás) (Rothenberger és Weisz könyvnyomdája, Politze-féle Könyvkiadó, Budapest, 1909)
  • Nagy Ferenc : A magyar váltójog kézikönyve (hatodik, javított és bővített kiadás) (Athenaeum, Budapest, 1910)
  • Kuncz Ödön : A magyar kereskedelmi és váltójog vázlata I–II. (Budapest, 1921–1922)
  • Bozóky Géza : Magyar váltójog. Különös tekintettel a hágai nemzetközi váltójogi egyezményre és a külföldi váltójogokra (Danubia, Pécs, 1926)
  • Bedő Mór : A magyar váltójog kézikönyve (negyedik, javított és bővített kiadás) (Grill, Budapest, 1926) - joggyakorlati szempontból a kir. Curia több száz váltójogi eseti döntésének rövid összegzését, dátumát és ügyszámát közli.
  • Pethő Tibor : A váltó; gyakorlati kézkönyv, törvénymagyarázat, üzletesek, minták, példák, joggyakorlat (Budapest, 1927)
  • Kuncz Ödön : A magyar kereskedelmi és váltójog vázlata. (Budapest, 1928)
  • Barcza Ferenc[47] : Váltójog a gyakorlatban (Weiner Miksa könyvnyomdája, Dunavecse, 1931)
  • A modern üzleti élet enciklopédiája, Révai kereskedelmi, pénzügyi és ipari Lexikona; IV. kötet (Budapest, 1931). Itt, p. 302-313: váltóról és ezzel kapcsolatos fogalmak, kifejezések, váltói példaszövegek. Ugyanez a Lexikon 1934-ben is megjelent, változatlanul.
  • Bernhard Miksa, Vekerdy Géza : A polgári jogi határozatok tára egységes szerkezetben (a m. kir. Kúriának összes elvi határozatai, jogegységi és teljes ülési döntvényei szakonként csoportosítva (Kertész József könyvnyomdája, Karcag) (Független Ügyvéd, Budapest, 1934) Itt: 144-151. oldal, Váltójog.
  • Fülei-Szántó Endre (írta)[48] : A váltótelepítési jog, különös tekintettel a Genfi nemzetközi egyezményre (Franklin Társulat kiadása, Budapest, 1934)
  • Katona Gábor[49] : A váltójog kézikönyve (Hírlapnyomda, Győr; Grill kiadó, Budapest, 1934) Az m. kir. curiai határozatokat közli röviden, témakörönként, ügyszámokkal.
  • Voloszynovich Zoltán (összeállította)[50], Beke Gábor : A váltók illetéke (Urbányi Műintézete, Budapest, 1934)
  • Révai Kereskedelmi, Pénzügyi és Ipari Lexikona; IV. (P-Zs) kötet (szerk. Schack Béla), (Budapest, 1934), p. 303.
  • Kuncz Ödön : Hiteljog III. (Magyar hiteljog, csődtörvény, váltótörvény, csekktörvény) (Budapest, 1936) (dr. Katona Gáborral)
  • [Szerző nélkül:] Váltójog [Árpád nyomda, Szeged], 1937.
  • Szladits Károly [51] : A magyar magánjog vázlata, II. rész (kötelmi jog, családi jog, öröklési jog) (Ötödik, átdolgozott kiadás; Hírlapnyomda, Győr; Grill könyvkiadó, Budapest, 1937) Itt: a váltóról a 64. oldalon, a fedezeti váltóról a 151. oldalon.
  • Kuncz Ödön : A magyar kereskedelmi- és váltójog tankönyve. Első kiadás. (Budapest, 1938) Itt: 318. oldaltól.
  • Stiassny József (összeállította) : A váltó- és csekkjog gyakorlati kézikönyve (URÁNIA Jogi és Gazdasági Könyvtár 6.) (Székely nyomda kiadása, Budapest, 1938)
  • Szászy István : Nemzetközi magánjog (az MTA Jogtudományi Bizottság kiadványsorozata, 9. szám) (Sylvester Irodalmi és Nyomdai Intézet, Budapest, 1938), A nemzetközi magánjog történeti fejlődése és forrásai, p. 19-42. E részben a genfi egyezményeket aláíró államok felsorolása, p. 38.
  • Pehr Sándor (írta)[52] : A váltó szerepe és jelentősége a gazdasági életben (Bárd nyomda, Budapest, 1938)
  • Nyárády József : A váltó könyvelése (Officina, Budapest 1939)
  • Szladits Károly (főszerkesztő) [53]: Magyar Magánjog, Kötelmi Jog, Különös Rész, első füzet[54] (Grill könyvkiadó, Általános nyomda, Budapest, 1940). Ebben: az elvont kötelmek között ír dr. Thúry Sándor a váltóról a 23., 25., 34., 69., 72., 82. oldalakon; biztosíték adásra irányuló váltóról és biztosítéki céljáról a 34. oldalon; a váltó elvontságáról a 111. oldalon; a váltó mint az absztrakció formájáról a 20. oldalon; solvendi causa [kötelezettség teljesítésére irányuló cél] a váltónál 35. oldalon; turpis causán [erkölcstelen indítékon] nyugvó váltóról a 109. oldalon; uzsorás váltóról a 112. oldalon; a pactum de cambiando [váltó iránti megállapodásról] a 34., 52. oldalon.
  • Antos István[55] : Váltójog. Csekkjog. (Készítette: Vörösváry Sokszorosítóipar, Budapest 1942)
  • Evellei Mihály (összeállította) : Váltókölcsönök kezelése (Szövetkezeti Könyvtár 10. szám) (Erzsébet nyomdavállalat, Kolozsvár; kiadja a Gazdasági és Hitelszövetkezetek Központja, Kolozsvár, 1943)
  • Takács György : Adók és illetékek lexikona (Grill, Budapest, 1943) Itt: 595-596. oldal: Váltóilleték. 682. oldal: Váltóilleték mértéke (kulcsa).
  • Szilassy Tibor[56] Váltó- és csekkjogi ismeretek (Franklin Társulat, Budapest, 1943) (Különlenyomat, Jablonkay - Szilassy: Jogi ismeretek I. kötetből, p. 60-129.)
  • Kuncz Ödön : A magyar kereskedelmi- és váltójog tankönyve. Második, átdolgozott kiadás. (Grill, Budapest, 1944) Itt: 349-410. oldal.
  • Pethő Tibor : A kúria váltójogi gyakorlata az utolsó három évben (első rész). IN: Gazdasági Jog (főszerk. Kuncz Ödön), 5. évfolyam (1944. február), 2. szám, p. 110-113.
  • Pethő Tibor : A kúria váltójogi gyakorlata az utolsó három évben (második rész). IN: Gazdasági Jog (főszerk. Kuncz Ödön), 5. évfolyam (1944. március), 3. szám, p. 171-175.[57]
  • Fehérváry Jenő : Magyar váltó- és csekkjog (negyedik, javított kiadás) (Grill, Budapest, 1948)
  • Kuncz Ödön [58] : Gazdasági Jog, kereskedelmi és váltójog. II. rész. (Kereskedelmi Főiskola Előadásainak Jegyzetei) (M.E.F.E.Sz. sokszorosító, Budapest. Fk. Kuncz Ödön) (Budapest, 1949). Itt: Váltójog, p. 20-35.
  • Wolfgang Schettler, Heinrich Büehler : Das Wechsel- und Scheckrecht aller Länder (Köln, 1957). Több kiadása is megjelent.
  • Hidas János : Az új váltótörvénnyel bevezetett módosítások. IN: Külkereskedelem (a Magyar Kereskedelmi Kamra folyóirata), IX. évfolyam, 9. szám (1965. szeptember), Jogi Melléklet, p. 33-35.
  • Szathmáry Géza : A külön okiratba foglalt váltókezesség. IN: Külkereskedelem (a Magyar Kereskedelmi Kamara folyóirata), X. évfolyam, 2. szám (1966. február), Jogi Melléklet, p. 4-6.
  • Hidas János : Az angolszász váltójog néhány sajátossága. IN: Külkereskedelem (a Magyar Kereskedelmi Kamara folyóirata), XIV. évfolyam, 5. szám (1970. május), Jogi Melléklet, p. 17-20.
  • Szathmáry Géza : Követelésérvényesítés exportváltók alapján. IN: Jogtudományi Közlöny (az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének folyóirata), XXVI. új évfolyam (1971. március-április), 3-4. szám, p. 152-156.
  • Hidas János : Hitel- és kölcsönszerződések, a váltó és a csekk (TIT, Budapest, 1973)
  • Hidas János : A nem szocialista országokkal való gazdasági együttműködés pénzügyi jogi eszközei. IN: Jogtudományi Közlöny (az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának folyóirata), XXXIX. új évfolyam (1984. május), 5. szám, p. 269-276.
  • A Magyar Nemzeti Bank 428/1984. (PK. 20.) MNB számú közleménye a kereskedelmi hitelről és a váltó alkalmazásáról [1985. január 1-jei hatállyal]. IN: Pénzügyi Közlöny, a Pénzügyminisztérium hivatalos lapja, 1984. évi 20. szám (1984. december 20.) p. 448-450. Itt: 3. A váltókövetelés érvényesítése, 4. A váltók leszámítolása, 5. Viszontleszámítolás, 6. Vegyes szabályok: A saját váltó űrlapjának MNB nyomtatványszáma: P. 40 - T. Az idegen váltó űrlapjának MNB nyomtatványszáma P. 41 - T. A váltó kísérőjegyzék MNB nyomtatványszáma: P. 42 - T. Váltón alapuló követelést azonnali beszedési megbízással (a P. 18 a - T. jelű nyomtatvánnyal) lehet érvényesíteni.)
  • A Pénzügyminisztérium [Számviteli és Szervezési Főosztály] 900/11/1984. (PK. 21.) PM XII. számú közleménye az 1985. január 1-től érvényes könyvviteli előírásokról. IN: Pénzügyi Közlöny, a Pénzügyminisztérium hivatalos lapja, 1984. évi 21. szám (1984. december 27.) p. 453-511. Itt: 460-dik oldalon "315. Váltók (új számla)"
  • Hidas János, Vasas Éva, Gárdos István : Váltójogi alapismeretek tájékoztatója, (Magyar Nemzeti Bank, Budapest, 1985)
  • Szentiványi Iván : Lakossági pénzügyek. Pénzintézeti tevékenység. Második rész. Értékpapír ügyek. (kézirat lezárva: 1985. január 31.) (Szikra nyomda, Pécs; Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest; 1985). Itt 232-241. oldalon: A váltó.
  • Esztocsák Lászó[59] : A váltó mint a kereskedelmi hitelezés eszköze. IN: Számvitel és ügyviteltechnika [főszerk. Scholcz Rezső], XXVIII. évf. (1985. május) 5. szám, p. 169-173.
  • Baross Jenő [60], Kovács Mihályné, Vízváry István : A kereskedelmi hitel és a váltó gyakorlata (készült a Kereskedelmi Szervezési Intézet és a STUDIUM Szervezésmódszertani Gazdasági Társaság együttműködésében) (kézirat lezárva: 1985. július 31.) (Datorg nyomda, Budapest, 1985)
  • Láposy Mónika : A leszámítoló üzletág újraéledése. IN: Bankszemle (a Magyar Nemzeti Bank folyóirata), XXX. évfolyam, 5. szám, 1986. május; p. 23-27.
  • Hardy Ilona, Komlós János : Gyakorlati útmutató a kötvény és a váltó használatához [Hardy, "A" rész: A kötvény, p. 9-42.; Komlós, "B" rész: A váltó, p. 43-62.] (Saldo kiadó, Nyomdacoop, utánny. 1987)
  • Fábri Ervin : Változó váltóhelyzet. IN: Figyelő (gazdaságpolitikai hetilap, főszerk. Varga György), 31. évf. (1987. április 9.), 15. szám, 4. oldal
  • A Magyar Nemzeti Bank 404/1987. (PK 2.) MNB számú közleménye a refinanszírozási, illetve egyes jegybanki hitelek feltételeiről, a refinanszírozás lebonyolításáról, a jegybanknál elhelyezett betétek és egyes hitelek kamatlábáról. IN: Pénzügyi Közlöny, a Pénzügyminisztérium hivatalos lapja, 1987. évi 2. szám (1987. február 26.), p. 54-57. Itt az 56. oldalon, a Rövid lejáratú refinanszírozási hitelek között, a 9.3 pontban van szó a váltóról és váltóleszámítolásról. Lábjegyzetben: Saját váltó űrlap jele P. 40 T. Idegen váltó űrlap jele P. 41 T. A kísérőjegyzék jele P. 42 T.
  • Szentiványi Iván : A váltó (az Interinvest kisenciklopédiája, II.) (Alsónémedi nyomda; Nexus, Budapest, 1987)
  • Hidas János, Szilágyi Ernő : A váltó a külgazdasági gyakorlatban (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1987) ISBN 963 221 775 1
  • Huszti Ernő, Romhányi Józsefné : Mit kell tudni a váltóról és a váltóügyletekről? (Reform, Budapest, 1988.)
  • Fábri Ervin : Váltóváltozások. IN: Figyelő (gazdaságpolitikai hetilap, főszerk. Varga György), 32. évf. (1988. március 31.), 13. szám, 22. oldal
  • Fábri Ervin : Váltó és jegybankpénz. IN: Bankszemle (a Magyar Nemzeti Bank folyóirata), XXXII. évfolyam, (1988. augusztus) 8. szám; p. 1-14.
  • Kovács Mihályné : A váltóviszontleszámítolás gyakorlatáról. IN: Bankszemle (a Magyar Nemzeti Bank folyóirata), XXXII. évfolyam (1988. október) 10. szám; p. 1-5.
  • Fábri Ervin, Váltókérdések és -válaszok. IN: Figyelő (gazdaságpolitikai hetilap, főszerk. Varga György) 33. évf. (1989. március 23.), 12. szám, 15. oldal
  • Spilákné Kertész Márta : Értékpapírok Magyarországon 1945-ig. IN: Bankszemle (a Magyar Nemzeti Bank folyóirata), XXXIII. évfolyam (1989. október) 10. szám; p. 27-38. Itt, a váltóról 29-32. oldal
  • Gárdos István, Tőkei Miklós, Szabó Anna : A váltó. (Szövetkezeti Szervezési Iroda kiadása, SZÖVORG nyomda; Budapest, 1989) ISBN 963 7007 40 7. A kiadványban, az MNB által rendszeresített és a Pénzjegynyomda által annak idején készített, váltónyomtatványok; kitöltési minták. A saját váltó régi azonosító száma: P. 40 (T) Pj 851423 G. Az idegen váltó régi azonosító száma: P. 41 (T) Pj 851424 G.
  • Bácskai Tamás, Bánfi Tamás, Járai Zsigmond, Sulyok-Pap Márta, Száz János : Értékpapírok és értékpapírpiacok, [első kiadás], (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1989) ISBN 963 222 120 6. Itt: 33. oldalon A váltó kialakulása; 49-54. oldalon A váltó (kereskedelmi váltó), Váltóforgalom Magyarországon; 55-58. oldalon: A kincstárjegy (kincstári váltó) = "Az állam (kincstár, állami költségvetés) által kibocsátott, az állam adósságát megtestesítő értékpapírt, amelyben az állam adósságtörlesztésre és kamatfizetésre vagy járadék fizetésére vállal kötelezettséget, állampapírnak nevezzük."
  • [Szerző nélkül:] A váltóforgalom. Feltámadás. IN: Heti Világgazdaság [a Magyar Gazdasági Kamara hetilapja, főszerk. Lipovecz Iván], XIII. évf. (1991. január 5.) 1. szám, p. 76-77.
  • Baross Jenő, Fábri Ervin : A váltóról (Perfekt, Budapest, 1991)
  • Rácz Zsuzsanna, Rácz József : A váltó és a váltócselekmények: Hogyan használjuk a váltót? (Saldo, Budapest, 1991)
  • Bácskai Tamás, Bánfi Tamás, Járai Zsigmond, Sulyok-Pap Márta, Száz János : Értékpapírok és értékpapírpiacok (második, javított kiadás) (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1991) ISBN 963 222 295 4. Itt: 33. oldalon A váltó kialakulása; 49-54. oldalon A váltó (kereskedelmi váltó), Váltóforgalom Magyarországon; 55-58. oldalon: A kincstárjegy (kincstári váltó) = "Az állam (kincstár, állami költségvetés) által kibocsátott, az állam adósságát megtestesítő értékpapírt, amelyben az állam adósságtörlesztésre és kamatfizetésre vagy járadék fizetésére vállal kötelezettséget, állampapírnak nevezzük."
  • Salamonné Solymosi Ibolya[61] : Kifogások a váltóperben. IN: Magyar Jog. 1991. évi 11. szám, 654-661. oldal
  • Berzeviczi Attila [62]: Az angolszász váltójogok és a szerződési jog [összehasonlítva a hazánkban érvényes genfi váltójoggal] IN: Külgazdaság (a Kopint-Datorg Konjunktúra Kutatási Alapítvány folyóirata), XXXVI. évfolyam, 1992. évi 6. szám, Jogi Melléklet, p. 81-90.
  • [Szerző nélkül:] Fizetési ígérvények. Váltó súly. IN: Heti Világgazdaság [a Magyar Gazdasági Kamara hetilapja, főszerk. Lipovecz Iván], XIV. évfolyam (1992. augusztus 29.) 35. szám, p. 91-92.
  • [Szerző nélkül:] Hogyan váltózzunk? IN: Heti Világgazdaság [a Magyar Gazdasági Kamara hetilapja, főszerk. Lipovecz Iván], XIV. évfolyam (1992. augusztus 29.) 35. szám, p. 92.
  • Salamonné Solymosi Ibolya[61] : Félreértések a váltó körül. IN: Magyar Jog, 1993. évi 2. szám, 65-72 oldal
  • Ferenczy Balázs[63] : A váltón alapuló megtérítési igény érvényesítésének gyakorlati problémái. IN: Kereskedelmi Jogi Értesítő [főszerk. Németh Géza, kiad. Kereskedelmi Értesítő Kiadó], I. évf. (1993. március) 2. szám, p. 12-14.
  • Csőke Andrea[64] : "Megjegyzések Salamonné dr. Solymosi Ibolya: Kifogások a váltóperben és Félreértések a váltó körül című tanulmányaihoz". IN: Magyar Jog, 1993. évi 6. szám, 366-367. oldal
  • Kálmán János : A váltó mint biztosíték. IN: Bank & tőzsde (független pénzügyi, üzleti és gazdasági hetilap), (főszerk. Pomázi József), (kiadó Aranypénz Rt.) 1993. július 23. (I. évfolyam, 27. szám), p. 9.
  • Rácz Zsuzsanna : A váltó és könyvviteli elszámolása (Saldo, Budapest, 1993)
  • Rácz Zsuzsanna, Rácz József : Váltócselekmények és könyvviteli elszámolásuk (Saldo, Budapest, 1993)
  • Pósfay Zsuzsanna : Pénzgazdálkodás, bankhitel, kötvény, váltó, értékpapírok (Kézikönyv jogszabálygyűjteménnyel és jogszabálymutatóval)(Triorg Szervező, Szolgáltató és Kiadó, Budapest, 1993.) ISBN 963 7763 29 5. Itt: A váltójog, p. 104-134.
  • Salamonné Solymosi Ibolya (előadó)[65] : Váltó-aktualitások. IN: Jogi Tájékoztató Füzetek elhangzott szakmai előadásokról, 24. számú előadás, 1994. május 31. Szerkeszti és kiadja: Magyar Gazdasági Kamara Jogi Tagozat. Készült a Magyar Gazdasági Kamara házi nyomdájában, Budapest, 1995.) ISBN 963-7404-99-6
  • Tomori Erika (előadó)[66] : Élő értékpapírok - anyagi értékpapírjog a gyakorlatban. IN: Jogi Tájékoztató Füzetek elhangzott szakmai előadásokról, 26. számú előadás, 1994. szeptember 22. Szerkeszti és kiadja: Magyar Gazdasági Kamara Jogi Tagozat. Készült a Magyar Gazdasági Kamara házi nyomdájában, Budapest, 1995.) ISBN 963-7404-92-6
  • Salamonné Solymosi Ibolya[61]: Elméleti és gyakorlati vitás kérdések a váltójogban. IN: Magyar Jog, 1994. évi 5. szám, 278-284. oldal
  • Salamonné Solymosi Ibolya[61] : A váltó, a magyar váltójog a hatályos jogi szabályozás és a bírói gyakorlat tükrében (Agrocent, Budapest, 1994)
  • Fónad Csaba[67] : A váltó alkalmazása a magyar pénzügyi életben. IN: Bankvilág (bankszakmai és pénzügytudományi szemlefolyóirat) VIII. évf. (1995. április), 2. szám, p. 19-21.
  • Vaday Tamás : A váltó és banki gyakorlata [első rész] IN: Bankszemle, a bankok és pénzintézetek szakfolyóirata (felelős szerkesztő: Zádori János), XXXIX. évfolyam (1995), 6. szám, p. 35-46. HU ISSN 0133 0519
  • Vaday Tamás : A váltó és banki gyakorlata [második rész] IN: Bankszemle, a bankok és pénzintézetek szakfolyóirata (felelős szerkesztő: Zádori János), XXXIX. évfolyam (1995), 7. szám, p. 31-35. HU ISSN 0133 0519
  • Vaday Tamás : A váltó és banki gyakorlata [harmadik rész] IN: Bankszemle, a bankok és pénzintézetek szakfolyóirata (felelős szerkesztő: Zádori János), XXXIX. évfolyam (1995), 8-9. szám, p. 69-76. HU ISSN 0133 0519
  • Nagy László : A váltó szerepe a gazdaságban, és a váltóval kapcsolatos egyes cselekmények büntetőjogi megítélése (váltójogi alapismeretek). (Szakmai Kiskönyvtár sorozat) (Kiadja: ORFK Oktatási és Kiképző Központ. Készült: ORFK GIF GEI Anyagi Osztály Nyomdaüzemében, Budapest, 1996.) Nyomtatványminták: Leszámítolásra/Viszontleszámítolásra benyújtott váltók kisérőjegyzéke. Fizetésre benyújtott váltók átvételi elismervénye [V. 6.] [P. 46. B. r. sz. - 2000 - 901514 Pátria Ny. (Ofsz. 3302)]
  • Leszkoven László[68] : A váltó, mint hitelviszony. IN: Publicationes Universitatis Miskolcinensis. Sectio Juridica et Politica. Tomus XIV. [a Miskolci Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar kiadványa; Miskolci Egyetemi kiadó], 1997. évi 14. kötet, III. Rész: Vegyes tanulmányok, p. 231-238.
  • Salamonné Solymosi Ibolya : Az értékpapír átruházásának sajátos szabályai. (Reflexiók Kisfaludy András: A részvényátruházás jogi természetéről című cikkére.) IN: Gazdaság és Jog, VI. évfolyam, 9. szám (1998. szeptember), p. 17-20.
  • Salamonné Solymosi Ibolya : A váltó visszaváltójának jogi helyzete, a váltókezesség. IN: Céghírnök (a Cégbírák Országos Egyesülete és a HVG Kiadó Rt. hírlevele), [kiad: Hvgorac Kft.] VIII. évfolyam (1998. szeptember) 9. szám, p. 6-7.
  • Leszkoven László : A váltóval kapcsolatos elméleti kérdések. [A Budapesti Közjegyzői Kamara szakmai ülésén 1998. november 28-án elhangzott előadás kiegészített anyaga] IN: Közjegyzők Közlönye, XLVI. évfolyam, 1999. évi 2. szám, 6-10. old.
  • Leszkoven László : A váltó, mint kötelem (Novotni, Miskolc, 1999)
  • Leszkoven László : A váltóátruházáshoz fűződő joghatások. IN: Gazdaság és Jog, VII. évfolyam (1999. szeptember), 9. szám, 10-14. oldal
  • Salamonné Solymosi Ibolya : A szerződések biztosítékai: foglaló, zálogjog, óvadék, kezesség, kötbér, bankgarancia, egyéb biztosítékok. (Nyomás és kötészeti munka: Ofszet nyomda, Vác) (Agrocent kiadó, Budapest, 1999) Itt: 58-62 oldal. Kézizálog értékpapíron; váltón, zálogforgatmány által; ami nem végérvényes tulajdonjogi átruházást jelent, hanem csak ideiglenes birtokba adást.
  • Török Tamás : Néhány gondolat az átruházás jogi természetéről (első rész). IN: Gazdaság és jog, 7. évf. (1999. október), 10. szám, p. 15-18.
  • Török Tamás : Néhány gondolat az átruházás jogi természetéről (második rész). IN: Gazdaság és jog, 7. évf. (1999. november), 11. szám, p. 15-18.
  • Gellért Andor : A váltó és a váltóra épülő banküzletek (Banküzlet 2000) (KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó, Budapest, 1999) ISBN 963 224 385 4. Függelék. Példák angol nyelvű váltókra.
  • Harsági Viktória[69] : Váltójogi jogegységesítés. IN: Magyar Jog, 2001. évi 10. szám, 618-623. oldal
  • Holchacker Péter [70]: A váltóátruházás speciális joghatásai. IN: Studia Collegii de Stephano Bibó Nominati [az ELTE Bibó István Szakkollégium kiadványa], 2001. évi 3. szám, 170-196. oldal (ELTE ÁJK, tudományos diákköri dolgozat, Budapest, 2001)
  • Salamonné Solymosi Ibolya (szerző) : A váltó. IN: Értékpapír Kézikönyv 2002. A tőkepiaci törvény hatálya alá tartozó és hatálya alá nem tartozó értékpapírok (szerk. Szegediné Sebestyén Katalin), (Nyomás és kötészeti munka: Multiszolg Betéti Társaság, Vác. Agrocent kiadó, Budapest, 2002), Harmadik rész. A tőkepiaci törvény hatálya alá nem tartozó értékpapírok. Első fejezet, p. 351-424.
  • Tomori Erika : Értékpapírjog (az ELTE Jogi Továbbképző Intézet szakirányú továbbképzésének tananyaga), (átdolgozott kiadás), (Mobil kiadó, Reprográf Nyomdaipari Kft.), (Budapest, 2004). Itt, p. 25-39. A váltó.
  • Béres István : Gyorsak-e a váltóperek, ha lízingügyletekkel függnek össze? IN: Magyar Jog (a Magyar Jogász Egylet folyóirata), LV. évf. (2008. március) 3. szám, p. 140-147.
  • Kovács László[71] : "A váltó tündöklése és hanyatlása. Észrevételek dr. Béres István: Gyorsak-e a váltóperek, ha lízingügyletekkel függnek össze?" című [a Magyar Jog, 2008. márciusi számában megjelent] cikkére. IN: Magyar Jog (a Magyar Jogász Egylet folyóirata), LV. évf. (2008. május), 5. szám, p. 267-271.
  • Bobek Ernő : A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány tükrében (ELTE szakdolgozat) (Budapest, 2008)
  • Salamonné Solymosi Ibolya[61] : A hitel és kölcsön jogviszonyok szabályozása az új Polgári Törvénykönyvben.[72] IN: Magyar Jog, LVII. évf. (2010. augusztus), 8. szám, p. 449-461.
  • Tiba Márton[73] : Váltsunk vissza? A váltó perspektívái a mai magyar joban. IN: Studia Collegii de Stephano Bibó Nominati [az ELTE Bibó István Szakkollégium kiadványa], 2011. évi II. kötet, p. 99-117. (ELTE ÁJK, tudományos diákköri dolgozatok, Budapest, 2011)
  • Havasi Bálint [74] : A váltó és a váltóóvás. IN: Közjegyzők Közlönye (kiadja: Magyar Országos Közjegyzői Kamara), LIX. évfolyam, 2012. évi 2. szám, p. 41-57.
  • Dagonya András[75] : Eljött a váltó reneszánsza? IN: Világgazdaság, üzleti napilap [felelős szerk. Újvári Miklós], XLIV. évf. (2012. szeptember 27. csütörtök), 187. szám, p. 16.
  • Havasi Bálint Attila [76] : A közjegyző és az értékpapírok (kézirat lezárva: 2013. június) (javított kiadás) (Printpix, Magánkiadás, 2013.) ISBN 978 963 08 6418 3 Itt: A váltó (35-47. oldal); Váltóóvás (135-136. oldal)
  • Leszkoven László : Váltójogi határkérdések - gondolatok a váltójogi kötelezettség természetéről. IN: Gazdaság és Jog, XXI. évf. (2013. április), 4. szám, p. 3-8.
  • Kuncz Zsuzsanna : A váltón alapuló követelések sajátosságai. IN: Céghírnök (a Cégbírák Országos Egyesülete és a HVG Kiadó Rt. hírlevele), [kiad: Hvgorac Kft.] XXIII. évfolyam (2013. október) 10. szám, p. 6-9.
  • Vörös Imre : A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga, II. kötet (Krim Bt. kiadása, Budapest, 2015) (a 2004. évi kiadás változatlan utánnyomása, kézirat lezárva: 2003. szeptember 30.) ISBN 963 212 421 9, ISBN 963 212 423 5. Ebben a váltóról, p. 72-75.
  • Kardos Péter, Szakács Imre, Tóth Mihály : A számvitel nagy kézikönyve (kézirat lezárva: 2016. március 1.) (Wolter Kluwer, Budapest, 2016) Itt, a váltóval kapcsolatos szakaszoknál: beváltása, elévülése, elfogadása, elszámolása, kiállítása és visszaváltása, kibocsátása, váltóanalitika, váltókövetelések, értékvesztése, leszámítolása, váltóműveletek, váltótartozás.

Lábjegyzet[szerkesztés]

  1. "A váltó oly értékpapír, amely törvényes formában feltétlen s a köztörvénynél szigorúbb szabályok alá eső pénzfizetési ígérvényt tartalmaz." — Szladits: A magyar magánjog... (Budapest, 1902), p. 124.
  2. ^ a b c "A váltó alapjában véve adóslevél, de annak egészen különleges faja. Az adóslevéltől a váltót mindenekelőtt az a körülmény választja el, hogy a váltó értékpapír. Az értékpapírok között a váltó legközelebb áll a kereskedelmi utalványhoz (idegen váltó), és a kötelezőjegyhez (saját váltó)." Lásd: Kuncz Ödön, A magyar kereskedelmi- és váltójog tankönyve. (Az 1938-ban kiadott könyvben a 318. oldalon, az 1944-ben kiadott könyvben a 349. oldalon.) Kuncz, ugyanezt a fogalmat adja A magyar kereskedelmi- és váltójog vázlata című, 1928-ben kiadott művének 260. és következő oldalán is.
  3. Bácskai-Bánfi-Járai [és szerzőtársaik] : Értékpapírok és értékpapírpiacok (Budapest, 1989), p. 45.
  4. "Wechselstrenge (német), rigueur cambiaire (francia), rigour of the law of bills of exchange (angol), rigore cambiario (olasz). A váltószigor kétféle: alaki és anyagi. Az alaki váltószigort a váltói kötelezettségeket létesítő szigorú formák jelentik. Az anyagi váltószigort az a körülmény jelenti, hogy a váltói kötelezettség vállalása független az alapul szolgáló ügylettől, s aki a váltót aláírta, ezzel magát érvényesen kötelezte." (Barcza Ferenc közjegyzőhelyettes : Váltójog a gyakorlatban (Dunavecse, 1931), p. 3.
  5. "Genfben 1930. június 7-én három váltójogi, 1931. március 19-én pedig három csekkjogi kollektív egyezmény jött létre. Mind a váltójogi, mind a csekkjogi egyezményeknél az első az egységes váltó-, illetőleg csekkjogot tartalmazza; a második a váltó- és a csekkjog nemzetközi kollíziós normáit, a harmadik a váltó-, illetőleg csekkbélyeg egyezményt. Magyarország mind a hat egyezményt aláírta, de az 1931-ben bevezetett kötött devizagazdálkodás miatt [hét éve] még egyiket sem ratifikálta. Nagy-Britannia, az Ír Szabad Állam és a brit gyarmatok csak a bélyegegyezményeket erősítették meg. A váltóegyezmények jelenleg hatályban vannak: Görögország, Svédország, Norvégia, Dánia, Németalföld, (Curaçao, Suriname), Svájc, [Ausztria], Belgium, Japán, Finnország, Olaszország, Németország, Monaco, Portugália, Danzig, Franciaország, Szovjetoroszország és Lengyelország között. A csekkjogi egyezmények viszont hatályban vannak Nicaragua, Norvégia, Dánia, Svédország, Finnország, Svájc, Monaco, Japán, Olaszország, Németország, Hollandia, (Suriname), Portugália, Görögország, Danzig, Franciaország, Lengyelország között." – Szászy István : Nemzetközi magánjog (az MTA Jogtudományi Bizottság kiadványsorozata, 9. szám) (Sylvester Irodalmi és Nyomdai Intézet, Budapest, 1938), p. 19-42. Itt: A nemzetközi magánjog történeti fejlődése és forrásai című részben, a genfi egyezményeket aláíró államok felsorolása, p. 38.
  6. A magyar váltójog compendiuma (Jogi Compendiumok Gyűjteménye, IX.), (negyedik javított és bővített kiadás) (Rothenberger és Weisz könyvnyomdája, Politze-féle Könyvkiadó, Budapest, 1909), p. 14.
  7. A váltóleszámítolást 1949. november 30-ával vezette ki mérlegéből a Magyar Nemzeti Bank, majd decemberben a "Leszámított váltók, közraktári zálogjegyek és értékpapírok" sort is megszüntette. A politikai vezetők azonban a váltótörvényt meghagyták, ám a szocialista kereskedelmi korlátozások miatt alkalmazása határozatlan ideig szünetelt.
    • Magyar Nemzeti Bank.
      • Követelések és tartozások állása [1949. év november hó, közzé tevő: Knoll igazgató]
        • 1949. november 15-én. Leszámított váltók, közraktári zálogjegyek és értékpapírok: [bal oldali sorban:] 1.777.000 Forint, [jobb oldali sor: kipontozva] (Forrás: Magyar Közlöny, 1949. november 19-i szám, p. 3.)
        • 1949. november 23-án. Leszámított váltók, közraktári zálogjegyek és értékpapírok: [bal oldali sor: kihúzva], [jobb oldali sorban:] 1.777.000 Forint. (Forrás: Magyar Közlöny, 1949. november 27-i szám, p. 3.)
        • 1949. november 30-án. Leszámított váltók, közraktári zálogjegyek és értékpapírok: [bal oldali sor: kihúzva], [jobb oldali sor: kihúzva] (Forrás: Magyar Közlöny, 1949. december 6-i szám, p. 3.)
  8. Dr. Dagonya András : Eljött a váltó reneszánsza? IN: Világgazdaság, üzleti napilap [felelős szerkesztő: Újvári Miklós], XLIV. évf. (2012. szeptember 27. csütörtök), 187. szám, p. 16.
  9. 1949-ig meghatározott illetéket kellett leróni a váltó aláírása előtt, mely két módon történhetett. Ha valaki állami váltóűrlapot használt, akkor a váltó ügyértékének megfelelő kategóriába tartozó váltóűrlapot vásárolt (az ügyérték kategóriáját római számok, és a váltó színe is jelezte); vagy ha valaki magán váltóűrlapot írt, akkor a váltó hátlapjára ragasztott illetékbélyeggel rótta le az állami illetéket. Az ügyértékhez tartozó váltóilleték mértékét az alábbi rendeletek szabályozták:
    • A m. kir. pénzügyminiszternek [1925. április 24-én kelt] 1925. évi 901/P.M. számú rendelete, a váltók illetékéről. IN: Budapesti Közlöny, 1925. évi 93. szám (1925. április 25.), p. 2-3.
    • A m. kir. pénzügyminiszternek [1925. április 24-én kelt] 1925. évi 902/P.M. számú rendelete, a váltóhitel biztosítására kiállított jelzáloglekötési okiratok illetékéről. IN: Budapesti Közlöny, 1925. évi 93. szám (1925. április 25.), p. 3.
    • Az illetékeknek pengőértékben kiszabásáról (megállapításáról) és lerovásáról szóló 1926. évi 163.000 számú rendelet IN: Pénzügyi Közlöny, 1926. évi 36. szám (1926. december 26.), p. 488-511. Itt, a 490-dik oldalon, 3. § (2) bekezdés.
    • A m. kir. minisztérium [miniszterelnök, 1931. október 6-án kelt] 5.100/1931. M.E. számú rendelete, egyes illetékek újabb megállapításáról. IN: Budapesti Közlöny, 1931. évi 229. szám (1931. október 8.), p. 1-11. Itt: a 9-dik oldalon, 63. §. Váltóilleték.
      • (1) A váltóilletéket: - 1. megfelelő értékű kincstári váltóűrlap felhasználásával; vagy - 2. kincstári váltóűrlappal és annak értékéhez hozzászámítandó bélyegeknek az űrlap hátsó lapjára felragasztásával; vagy végül: - 3. magánváltóűrlap hátsó lapjára felragasztott bélyegekkel kell leróni, ha az illeték 50 P-nél nem több. A felragasztott bélyegeket a váltó aláírása előtt valamelyik m. kir. adóhivatalnál (Budapesten a székesfővárosi pénzügyigazgatóság bélyegjelző osztályánál) vagy azzal megbízott postahivatalnál felül kell bélyegeztetni.
      • (2) Ha a váltóilleték 50 P-nél több, akkor is le lehet róni az (1) bekezdésben meghatározott módon bélyeges űrlappal és bélyeggel vagy csak bélyeggel, de az illetéknek (a kincstári űrlap értékét meghaladó különbözetnek) a 68. §-ban szabályzott módon való közvetlen befizetése is választható, amit szintén a váltó aláírása előtt kell teljesíteni."
    • A m. kir. minisztérium [miniszterelnök, 1943. június 26-án kelt] 3.450/1943. M.E. számú rendelete, az állandó összegű illetékek újabb megállapításáról és az illetékekre vonatkozó egyes jogszabályok kiegészítéséről és módosításáról. IN: Budapesti Közlöny, 1943. évi 142. szám (1943. június 27.), p. 1-12. Itt: a 2-dik oldalon, 2. § (2) bekezdés, a váltó második és többi példányainak illetéke.
  10. Az első bank akkori hivatalos neve Budapest Hitel- és Fejlesztési Bank; a harmadik és negyedik bank akkori hivatalos neve Országos Kereskedelmi és Hitelbank (OKHB), Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB). Nemcsak e négy akkori nagy bank privilégiuma volt a leszámítolás, hanem utóbb más hazai bankok is csatlakoztak. Feltehetőleg: a Citibank (1985), Unicbank (1986, jogutód: Raiffeisen), a Közép-európai Nemzetközi Bank (1988, jogutód: CIB).
  11. Értsd: Ha a bonitás-vizsgálat során azt állapította meg, hogy a váltót kiállító (kibocsátó) fizetőképessége alacsony kockázati besorolású; azaz nagy a valószínűsége annak, hogy határidőre fizetni fog.
  12. Dr. Ferenczy Balázs : A váltón alapuló megtérítési igény érvényesítésének gyakorlati problémái. IN: Kereskedelmi Jogi Értesítő [főszerk. Németh Géza, kiad. Kereskedelmi Értesítő Kiadó], I. évf. (1993. március) 2. szám, p. 12-14.
  13. Dr. Kovács László, nyugalmazott bírósági tanácselnök (Budapest)  : A váltó tündöklése és hanyatlása. IN: Magyar Jog, LV. évfolyam (2008. május) 5. szám, p. 267-271.
  14. Dr. Havasi Bálint : A váltó és a váltóóvás. IN: Közjegyzők Közlönye (kiadja: Magyar Országos Közjegyzői Kamara), LIX. évfolyam (2012) 2. szám, p. 41-57.
  15. "Az eredeti genfi szövegben… a »dénomination titre« kifejezés szerepel… minthogy a »titre« szó — egyebek közt — gyűjtőfogalomként értékpapírt, okmányt jelent." — Hidas János, Szilágyi Ernő : A váltó a külgazdasági gyakorlatban (Budapest, 1987), p. 18.
  16. EGYEZMÉNY az idegen és a saját váltóra vonatkozó egységes váltótörvény tárgyában. Genf, 1930. június 7. A genfi egyezmény alapján álló országok (62 állam): Afganisztán, Algéria, Argentína, Ausztria, Etiópia, Belgium, Brazília, Bulgária, Costarica, Csád, Csehszlovákia, Dánia, Dahomey, Felső-Volta, Finnország, Franciaország, Gabon, Görögország, Guinea, Haiti, Hollandia, Holland Antillák, Indonézia, Irak, Izland, Japán, Jordánia, Jugoszlávia, Kambodzsa, Kenya, Kongo (Brazzawille), Kongo (Kinshasa), Korea, Közép-afrikai Köztársaság, Kuwait, Laosz, Lengyelország, Libanon, Líbia, Luxemburg, Madagaszkár, Magyarország, Mali, Marokkó, Mauritánia, Monaco, Németország, Niger, Norvégia, Olaszország, Peru, Portugália, Portugál tengeren túli területek, Szaúd-Arábia, Szenegál, Szíria, Svédország, Svájc, Szovjetunió, Togo, Törökország, Tunézia. (Spanyolország aláírta az egyezményt, de nem ratifikálta. A felsorolásban találhatóak olyan államok is, amelyek nem csatlakoztak az egyezményhez, hanem saját váltótörvény alkottak a genfi váltójog mintájára.) — E listát közli Wolfgang Schettler, Heinrich Büehler : Das Wechsel- und Scheckrecht aller Länder (Köln, 1957) Ezt vette át Hidas János, Az angolszász váltójog néhány sajátossága című cikkébe, IN: Külkereskedelem (a Magyar Kereskedelmi Kamra folyóirata), XIV. évfolyam, 5. szám; 1970. május; Jogi Melléklet, p. 17-20. Majd 17 évvel később, ugyancsak ő közölte Szilágyi Ernő szerzőtársával ugyanezt a listát A váltó a külgazdasági gyakorlatban (Budapest, 1987) című könyvben, p. 13. Azonban megjegyezzük, hogy az 1957. évi német nyelvű könyvet 19 évvel megelőzően Szászy István, a Nemzetközi magánjog (az MTA Jogtudományi Bizottság kiadványsorozata, 9. szám), (Budapest, 1938) művében, A nemzetközi magánjog történeti fejlődése és forrásai részben, a genfi egyezményeket aláíró államok neveit már megírta, p. 38.
  17. Előzmény: A pénzforgalomról szóló 6/1197. (MK 61.) MNB rendelkezés. Megjelent: Magyar Közlöny, 1997. évi 61. szám, II. kötet (1997. július 10.), p. 4538-4570. A váltóbeszedésről lásd: 4542. és 4554. oldalak.
  18. Értsd kedvezményezettnek, akinek részére a pénzfizetést teljesíteni kell.
  19. Fontos megjegyezni, hogy csak átmenti (egy évet meg nem haladó, ideiglenes) likviditási probléma esetén alkalmazható ez a fajta hitelbiztosíték.
  20. Fábri Ervin : Váltó és jegybankpénz. IN: Bankszemle (a Magyar Nemzeti Bank folyóirata), XXXII. évfolyam, 8. szám, 1988. augusztus; p. 1-14.
  21. 1990. évi XCIII. törvény [az illetékekről] 102. § (1) E törvény alkalmazásában "g) értékpapírnak olyan okirat vagy – jogszabályban megjelölt – más módon rögzített, nyilvántartott és továbbított adat tekinthető, amely jogszabályban meghatározott kellékekkel rendelkezik és kiállítását (kibocsátását), illetve ebben a formában történő megjelenítését jogszabály lehetővé teszi;"
  22. Merthogy nem állampapír, nem értékesíthető tőzsdén.
  23. Lásd: Sóvágó Lajos: Pénzügy (2007) című felsőoktatási előadási jegyzetet, a váltóról szóló részt. "Állami nyomda: barna (idegen; kibocsátó; ön fizessen) vagy zöld (saját; kiállító; én fizetek)." Megjegyzendő, hogy Sóvágó itt a Pénzjegynyomdára gondolhatott, nem pedig az Állami nyomdára; ugyanis a Pénzjegynyomda utóbb átadta a váltóblanketta nyomtatási jogot a Pátria nyomdának, és a Pátria nem zöld színben, hanem barna színben nyomtatja a saját váltót. (Az állami nyomda, legkésőbb 1949-ig, mint M. kir. Állami Nyomda készített utoljára váltót.)
  24. A Pátria Nyomda 2010 tavaszán készített idegen váltót utoljára. A kereslet hiánya miatt, a terméket szaküzleteiből visszavonta. Idegen váltó minta található például a Baross-Fábri: A váltóról (Budapest, 1991) című könyv 71. oldalán is található.
  25. A Magyar Nemzeti Bank 428/1984. (PK. 20.) MNB számú közleménye a kereskedelmi hitelről és a váltó alkalmazásáról [Hatály: 1985. január 1-től volt.] IN: Pénzügyi Közlöny, a Pénzügyminisztérium hivatalos lapja, 1984. évi 20. szám (1984. december 20.) p. 448-450
  26. Amit a váltóról tudni kell. IN: Cégvezetés, a cégvezetők lapja, VIII. évf. (2000. november), 11. szám, 38-40. oldal
  27. "Az átalakított bankszervezet 1987. január 1-jével működésbe lépett és ettől fogva a Magyar Nemzeti Bank jegybanki szerepe került előtérbe, míg a kereskedelmi hitelezés a Magyar Nemzeti Bankból kivált két nagybankra, valamint az ekkor már működő különböző nagyságrendű és részben speciális feladatokra létrehívott mintegy 20 bankra hárult. A Magyar Nemzeti Bank jegybanki feladatait az általánosan ismert jegybanki eszközökkel látja el; ezek között is leginkább a leszámítolási és viszontleszámítolási kamat célszerű megválasztásával." — Hidas János, Szilágyi Ernő : A váltó a külgazdasági gyakorlatban (Budapest, 1987), p. 143-144.
  28. A pénzforgalom lebonyolításáról szóló 18/2009. (VIII. 6.) MNB rendelet 35. § [Váltóbeszedés]
  29. [A korábbi 30 napos korlátozást megváltoztatva, az] egyéves időtartamú hitelezési lehetőség [1985. évi] megteremtésével a helyzet megváltozott. […] A hitelnyújtás nem a bankok monopóliuma […]. A hitel valamennyi jogszerűen szerzett forrásból […] nyújtható, egy évet meg nem haladó időtartamra. A […] hitel egyéb feltételeiben a felek állapodnak meg." — Hidas János, Szilágyi Ernő : A váltó a külgazdasági gyakorlatban (Budapest, 1987), p. 140-141.
  30. 4/2013. (I. 11.) Korm. rendelet [az államháztartás számviteléről] 43. § (10) bekezdés: "Ha a helyi önkormányzat, nemzetiségi önkormányzat, társulás, térségi fejlesztési tanács váltó kibocsátásával egyenlít ki valamely végleges kötelezettségvállalást, más fizetési kötelezettséget, az eredeti kötelezettségvállaláshoz, más fizetési kötelezettséghez kapcsolódó rovathoz tartozó teljesítés nyilvántartási számlán a váltó kamatot nem tartalmazó összegének megfelelő kiadási teljesítést, a B84. Váltóbevételek rovathoz kapcsolódó nyilvántartási számlákon követelést és bevételi teljesítést, valamint a K94. Váltókiadások rovathoz kapcsolódó nyilvántartási számlán végleges kötelezettségvállalást, más fizetési kötelezettséget kell nyilvántartásba venni. A váltó kiegyenlítését a K94. Váltókiadások rovathoz kapcsolódó teljesítés nyilvántartási számlán kell nyilvántartásba venni."
  31. Drábik János válogatott írásai , Magánpénzrendszer vagy közpénzrendszer?
  32. Fehérváry Jenő: Magyar váltó- és csekkjog, (Budapest, 1948), p. 20.
  33. Hidas János: A nem szocialista országokkal való gazdasági együttműködés pénzügyi jogi eszközei. IN: Jogtudományi Közlöny (az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának folyóirata), XXXIX. új évfolyam (1984. május), 5. szám, p. 271.
  34. Olasz-latin eredetű szakkifejezés: Pactum = szerződés. Cambiale = váltó.
  35. "A váltóadós a váltó összegének kifizetéséhez szükséges fedezetet biztosíthatja úgy is, hogy a banknál váltófedezeti számlát nyittat, és a megfelelő összegeket erre a számlára vezetteti át, [vagy] a hitelező bankszervtől erre a célra rövid lejáratú forgóeszközhitelt kér." — Hidas János, Szilágyi Ernő : A váltó a külgazdasági gyakorlatban (Budapest, 1987), p. 143.
  36. Lásd: 1875. évi XXXVII. törvény (a kereskedelmi törvényről) : 298. § "A váltótörvénynek a fizetés végetti bemutatásra, a fizetésre, az óvásra, az előzők értesítésére, a fizetési visszkeresetre, az elévülésre s a megsemmisítésre vonatkozó határozatai a kereskedelmi utalványokra is alkalmazást nyernek."
  37. "Fedezetről van szó... az idegen váltó esetében, hiszen ebben a váltó kibocsátója (aki az ellenértéket kapta) a címzettet szólítja fel, hogy fizessen a rendelvényesnek." Salamonné: Félreértések a váltó körül. IN: Magyar Jog, 1993. évi 2. szám, 65. old.
  38. "Értékről... elsősorban a saját váltó esetében beszélhetünk, hiszen itt egybeesik az értéket megkapó váltóadós (a kiállító) és az értéket adó váltójogosult (rendelvényes) személye." Salamonné: Félreértések a váltó körül. IN: Magyar Jog, 1993. évi 2. szám, 65. old.
  39. Szladits: A magyar magánjog... (Budapest, 1902), p. 129.
  40. "Ily átruházási tilalom leginkább a fedezeti váltóknál szokásos." (Stiassny: A váltó- és csekkjog gyakorlati kézikönyve (Bp. 1938.), p. 86.
  41. Barcza: Váltójog a gyakorlatban (Dunavecse, 1931), p. 28.
  42. Szladits: A magyar magánjog... (Budapest, 1902), p. 130.
  43. Dr. Babják Ildikó egyetemi docens (2007). Debreceni Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Jogtörténeti Tanszék. (Szerzői közlés.)
  44. Dr. Szladits Károly kir. albíró, a budapesti községi-közigazgatási tanfolyamon a magyar magánjog előadója. (Szerzői közlés.) Itt a "községi" szó, régi államigazgatási területi fogalom; mai értelme környéki.
  45. Dr. Tóth Károly, budapesti kir. kereskedelmi és váltó törvényszéki aljegyző. Szerzői közlés.
  46. A jogi és közgazdasági ismeretek tanára a Budapest székesfővárosi II. ker. Felső Kereskedelmi iskolában. (Szerzői közlés.)
  47. Írta, összeállította dr. Barcza Ferenc, kir. közjegyzőhelyettes. (Szerzői közlés.)
  48. Dr. Fülei-Szántó Endre okl. ügyvéd, kultuszminiszteri osztálytanácsos. (Szerzői közlés.)
  49. Írta: dr. Katona Gábor ügyvéd, a Bíró és Ügyvédvizsgáló Bizottság tagja. (Szerzői közlés.)
  50. A legújabb rendeletek és közig. bírói joggyakorlat alapján összeállította, Voloszynovich Zoltán miniszteri titkár, tanácsjegyző. (Szerzői közlés.)
  51. Írta: dr. Szladits Károly, egyetemi professzor. (szerzői közlés.)
  52. Részlet a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karán benyújtott doktori értekezésből
  53. Egyetemi ny. r. tanár (szerzői közlés.)
  54. Az első füzetet írták: dr. Villányi László egyetemi m. tanár, kir. járásbíró; dr. Túry Sándor Kornél egyetemi ny. r. tanár; dr. Bátor Viktor ügyvéd.
  55. Dr. Antos István okl. közgazda előadói kézirata. (Szerzői közlés.)
  56. Dr. Szilassy Tibor kereskedelmi középiskolai igazgató, általános tanulmányi felügyelő. (Szerzői közlés.)
  57. A fedezeti váltó érvényesítése (C. 538/1940), A kamat mérve fedezeti és fizetési váltónál (Bp. It. 4008/1940), Váltókövetelés telekkönyvi biztosítása (C. 3070/1940), Váltófizetési meghagyás kibocsátása (C. 538/1940)
  58. Kuncz Ödön egyetemi előadásai után, kézirat gyanánt. (Szerzői közlés.)
  59. Esztocsák László főelőadó, Pénzügyminisztérium. (Szerzői közlés.)
  60. A szerző, dr. Baross Jenő ebben az az időben, 1985-ben, a MNB Jogi Főosztály Titkárság jogásza.
  61. ^ a b c d e A publikáció megjelenésekor a Legfelsőbb Bíróság tanácselnöke [polgári ügyszak, gazdasági szakág]. Szerzői közlés.
  62. Dr. Berzeviczi Attila, az INDEX Rt. Jogi Osztály vezetőhelyettese. (Szerzői közlés.)
  63. Dr. Ferenczy Balázs, a Miskolci Egyetem Jogi Karán 1992 februárjában szerzett diplomát. E cikk írásakor 1993-ban, jogtanácsos a Magyar Hitelbank Rt.-nél. (Szerzői közlés.)
  64. A publikáció megjelenésekor a Fővárosi Bíróság bírája. Szerzői közlés.
  65. Az előadó, Salamonné Solymosi Ibolya, az előadás idején 1994. május 31-én, a Legfelsőbb Bíróság tanácselnöke (polgári ügyszak, gazdasági szakág). Szerzői közlés.
  66. Dr. Tomori Erika, ügyvéd. (Szerzői közlés.) Állami Értékpapír- és Tőzsdefelügyeleti vizsga (1990), bankszakjogász (1995). Elsődleges szakterülete az értékpapírjog, bankjog, társasági jog.
  67. Corvin Bank, csoportvezető. (Szerzői közlés.)
  68. A szerző, dr. Leszkoven László a tanulmány megjelenésekor, 1997-ben, egyetemi tanársegéd. Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Civilisztikai Tudományok Intézete Polgári Jogi Tanszék.
  69. A publikáció megjelenésekor, 2001-ben, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudomány Kar PHD hallgatója. Szerzői közlés.
  70. Holchacker Péter a tanulmány megírása idején, 2001-ben, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar jogász szak III. évfolyamának hallgatója. Szerzői közlés.
  71. Dr. Kovács László, nyugalmazott budapesti bírósági tanácselnök. Szerzői közlés.
  72. Az új Ptk.-t a törvényhozás elfogadta. De az Alkotmánybíróság által 436/B/2010. ügyszámon tárgyalt, majd az 51/2010. (IV. 28.) AB határozat folytán nem lépett hatályba. [Az új Ptk. 2013-ban lépett hatályba.]
  73. Tiba Márton (Budapest, 1988). ELTE ÁJK hallgató 2006-tól. A tanulmány írásának évében, 2011-től gyakornok a CHSH Dezső és Társai Ügyvédi Irodánál. (Szerzői közlés a kötet 298. oldalán.)
  74. Dr. Havasi Bálint közjegyzőhelyettes. (Szerzői közlés.)
  75. Dr. Dagonya András ügyvéd, európai uniós szakjogász. Szerzői közlés.
  76. Dr. Havasi Bálint Attila, közjegyző

Felsőbíróságok váltójogi döntései[szerkesztés]

Gazdasági szakág[szerkesztés]

Budapest Környéki Törvényszék, 1. G. 40.112/2015. sz. határozata váltókövetelés tárgyában (2015. május 5.)
Debreceni Ítélőtábla, Gf. III. 30.121/2009. sz. határozata váltókövetelés tárgyában (2009. március 30.)
FPK 1995. 115. A kellékhiányos váltóért vállalt kezességnek nincs váltójogi joghatása (Főv. Bír. 6. P. 21. 977/1994. Legf. Bír. Pf. VI. 23. 010/1994.)
FBK 1994. 34. A váltóadós a váltójogosulttal szemben az alapjogviszonyból eredő kifogását csak akkor hozhatja fel, ha az nem kíván – az összegszerűség megállapítása végett – olyan terjedelmes bizonyítást, amely ellentétes lenne a váltókövetelés absztrakt jellegével, valamint a rövid és gyors elbíráláshoz fűződő érdekkel (PKKB. 14. P. 88.144/1993/4. Főv. Bír. 48. Pf. 24.392/1993/2.)
FPK 1994. 33. Az óvás felvételének hiánya csak a visszkereseti (megtérítési) adósokkal szemben támasztható igényt szünteti meg, a kiállító kötelezettségét azonban nem érinti (Főv. Bír. 48. Pf. 25.487/1993/3.)

EBH 2009. 1973. ♦ LB határozatainak hivatalos gyűjteménye, 2009/1. itt (Legf. Bír. Gfv. IX. 30.038/2009.)
EBH 2008. 1888. ♦ LB határozatainak hivatalos gyűjteménye, 2008/2. itt (Legf. Bír. Gfv. IX. 30.127/2008.)
EBH 2007. 1622. ♦ LB határozatainak hivatalos gyűjteménye, 2007/1. itt (Legf. Bír. Gfv. IX. 30.001/2007.)
EBH 2007. 1621. ♦ LB határozatainak hivatalos gyűjteménye, 2007/1. itt (Legf. Bír. Gfv. IX. 30.156/2007.)
EBH 2005. 1221. ♦ LB határozatainak hivatalos gyűjteménye, 2005/1. itt (Legf. Bír. Gfv. E. 30.125/2005.)
EBH 2003. 958. ♦ LB határozatainak hivatalos gyűjteménye, 2003/2. itt (Legf. Bír. Gf. I. 30.277/2003.)
EBH 2002. 767. ♦ LB határozatainak hivatalos gyűjteménye, 2002/2. (Legf. Bír. Gfv. I. 32. 239/2001.) - bank kártérítési felelőssége óváspótló nyilatkozat felvételének elmulasztása miatt
EBH 2002. 651. ♦ LB határozatainak hivatalos gyűjteménye, 2002/1. itt (Legf. Bír. Gf. I. 31.268/2001.)
EBH 2001. 558. ♦ LB határozatainak hivatalos gyűjteménye, 2001/2. itt (Legf. Bír. Gf. I. 30.295/2001.)
EBH 2000. 218. ♦ LB határozatainak hivatalos gyűjteménye, 2000/1. itt (Legf. Bír. Gf. I. 33.532/1999.)
EBH 1999. 40. ♦ LB határozatainak hivatalos gyűjteménye, 1999/1. itt (Legf. Bír. Gfv. I. 32.099/1997.)

BH 2007. 55. ♦ Bírósági Határozatok, 2007/2. (Legf. Bír. Gfv. IX. 30.190/2006.)
BH 2004. 153. ♦ Bírósági Határozatok, 2004/4. (Fővárosi Ítélőtábla 14. Gf. 41.315/2003.)
BH 2003. 464. ♦ Bírósági Határozatok (HVG-ORAC kiadó, Budapest), 2003. évi 11. szám (p. 842-843), 464. jogeset (Legf. Bír. Gf. I. 31.201/2002.) - váltóval biztosított gépkocsilízing
BH 2003. 423. ♦ Bírósági Határozatok (HVG-ORAC kiadó, Budapest), 2003. évi 10. szám (p. 764-765), 423. jogeset (Legf. Bír. Gf. I. 32.385/2000.) - jogágazati (gazdasági v. polgári) illetékesség váltóperben
BH 2001. 585. ♦ Bírósági Határozatok, 2001/12. (Legf. Bír. Gf. I. 30.295/2001.)
BH 2001. 386. ♦ Bírósági Határozatok, 2001/8. (Legf. Bír. Gf. I. 30.047/2001.)
BH 2000. 259 ♦ Bírósági Határozatok, 2000/6. (Legf. Bír. Gfv.I.30.922/1999.) - kölcsönügylet biztosítására kiállított fedezeti váltó.
BH 1999. 268. ♦ Bírósági Határozatok, 1999/6. (Legf. Bír. Gf. I. 33.011/1998.) - rekta váltó
BH 1996. 52. ♦ Bírósági Határozatok (HVG-ORAC kiadó, Budapest), 1996. évi 1. szám (p. 51-53), 52. jogeset (Legf. Bír. Gf. I. 30.540/1994.) - A kereskedelmi bankok között [1987-ben] létrejött együttműködési megállapodás alapján a váltó kiállítójának bonitásáról nyújtott információ jogi természete.
BH 1995. 478. ♦ Bírósági Határozatok, 1995/8. (Legf. Bír. Gf. I. 32.330/1994.)
BH 1995. 116. ♦ Bírósági Határozatok, 1995/2. (Legf. Bír. Gf. I. 32.096/1993.) - engedményezés, rendeletre szóló és nem rendeletre szóló (rekta) váltónál
BH 1994. 688. ♦ Bírósági Határozatok, 1994/12. (Legf. Bír. Gfv. X. 33.224/1993.)
BH 1994. 557. ♦ Bírósági Határozatok, 1994/10. (Legf. Bír. Gf. I. 32.918/1993.)
BH 1994. 556. ♦ Bírósági Határozatok, 1994/10. (Legf. Bír. Gf. I. 33.507/1993.)
BH 1994. 501. ♦ Bírósági Határozatok, 1994/9. (Legf. Bír. Gf. I. 31.790/1992.)
BH 1994. 432. ♦ Bírósági Határozatok, 1994/8. (Legf. Bír. Gf. I. 30.840/1993.)
BH 1994. 386. ♦ Bírósági Határozatok, 1994/7. (Legf. Bír. Gf. I. 31.673/1993.) - nem rendeletre szóló (rekta) váltó
BH 1994. 383. ♦ Bírósági Határozatok, 1994/7. (Legf. Bír. Gf. I. 32.118/1993.)
BH 1993. 752. ♦ Bírósági Határozatok, 1993/12. (Legf. Bír. Gf. I. 30.739/1993.)
BH 1993. 515. ♦ Bírósági Határozatok, 1993/8. (Legf. Bír. Gf. I. 31.574/1992.)
BH 1993. 514. ♦ Bírósági Határozatok, 1993/8. (Legf. Bír. Gf. I. 32.521/1992.)
BH 1993. 182. ♦ Bírósági Határozatok, 1993/3. (Legf. Bír. Gf. I. 30 301/1992.)
BH 1993. 181. ♦ Bírósági Határozatok, 1993/3. (Legf. Bír. Gf. I. 30.176/1992.)
BH 1993. 107. ♦ Bírósági Határozatok, 1993/2. (Legf. Bír. Gf. I. 31.807/1991.)
BH 1192. 190. ♦ Bírósági Határozatok, 1992/3. (Legf. Bír. Gf. I. 31.567/1991.) - költségvetési szerv vezetője a költségvetési szerv nevében váltókötelezettséget vállalhat
BH 1992. 41. ♦ Bírósági Határozatok, 1992/1. (Legf. Bír. Gf. I. 31.899/1990.)
BH 1992. 191. ♦ Bírósági Határozatok, (HVG-ORAC kiadó, Budapest), 1992. évi 2. szám (p. 205-206), 191. jogeset (Legf. Bír. Gf. I. 31.285/1991.)
BH 1989. 415. ♦ Bírósági Határozatok, 1989/10. (Legf. Bír. Gf. I. 31.406/1988.)

BDT 2015. 131. Bírósági Döntések Tára (Wolters Kluver kiadó, Budapest), 2015. évi 9. szám (p. 60-62), 131. jogeset (Szegedi Ítélőtábla, Pkf. III. 21.106/2014.) - váltójogviszonyból származó, 1 millió Ft-ot el nem érő lejárt váltókövetelés kizárólag fizetési meghagyásos eljárás útján érvényesíthető, közjegyző által.
BDT 2014. 3159. Bírósági Döntések Tára (Copmplex kiadó, Budapest), 2014. évi 7-8. szám (p. 60-64), 121. jogeset (Debreceni Ítélőtábla, Gf. IV. 30.588/2013/10.)
BDT 2013. 3012. Bírósági Döntések Tára (Copmplex kiadó, Budapest), 2013. évi 11. szám (p. 24-25), 178. jogeset (Pécsi Ítélőtábla, Gf. IV. 30.153/2012/4.)
BDT 2012. 2787. Bírósági Döntések Tára (Copmplex kiadó, Budapest), 2012. évi 10. szám (p. 31-36), 179. jogeset (Fővárosi Ítélőtábla, 14. Gf. 40.416/2011/3.)
BDT 2011. 2569. Bírósági Döntések Tára (Copmplex kiadó, Budapest), 2011. évi 10. szám (p. 82-83), 186. jogeset (Fővárosi Ítélőtábla, 17. Pf. 21.810/2010/4.)
BDT 2008. 1798. Bírósági Döntések Tára (Copmplex kiadó, Budapest), 2008. évi 5. szám (p. 20-22), 79. jogeset (Szegedi Ítélőtábla, Gf. I. 30.536/2006.)
BDT 2008. 1774. Bírósági Döntések Tára (Copmplex kiadó, Budapest), 2008. évi 3. szám (p. 51-54), 55. jogeset (Győri Ítélőtábla, Pf. IV. 20.373/2007/4.)
BDT 2007. 1651. Bírósági Döntések Tára (Copmplex kiadó, Budapest), 2007. évi 9. szám (p. 34-36), 140. jogeset (Szegedi Ítélőtábla, Gf. I. 30.490/2006.) - fedezeti váltó biztosítéki céllal
BDT 2006. 1451. Bírósági Döntések Tára (Copmplex kiadó, Budapest), 2006. évi 10. szám (p. 26-28), 156. jogeset (Győri Ítélőtábla, Pf. IV. 20.201/2006/5.)
BDT 2006. 1411. Bírósági Döntések Tára (Copmplex kiadó, Budapest), 2006. évi 7-8. szám (p. 35-37), 115. jogeset (Pécsi Ítélőtábla, Gf. IV. 30.030/2005/4.)
BDT 2004. 974. Bírósági Döntések Tára (Copmplex kiadó, Budapest), 2004. évi 4. szám (p. 55-57), 18. jogeset (Tolna Megyei Bíróság, 5. Pf. 20.615/2003/2.) - biankó fedezeti váltó váltó
BDT 2003. 871. Bírósági Döntések Tára (Copmplex kiadó, Budapest), 2003. évi 10. szám (p. 23), 124. jogeset (Fővárosi Bíróság, 57. Pf. 26.188/2001/9.)
BDT 2003. 850. Bírósági Döntések Tára (Copmplex kiadó, Budapest), 2003. évi 7-8. szám (p. 44-48), 103. jogeset (Legfelsőbb Bíróság, Gf. I. 30.808/2001/4.)
BDT 2003. 803. Bírósági Döntések Tára (Copmplex kiadó, Budapest), 2003. évi 4. szám (p. 53-54), 56. jogeset (Baranya Megyei Bíróság, 1. Pf. 20.225/2002/5.)
BDT 2002. 679. Bírósági Döntések Tára (Copmplex kiadó, Budapest), 2002. évi 9. szám (p. 31-35), 131. jogeset (Legfelsőbb Bíróság, Gf. I. 30.808/2001/4.)

Büntető szakág[szerkesztés]

EBH 2004. 1013. ♦ LB határozatainak hivatalos gyűjteménye (HVG-ORAC kiadó, Budapest), 2004. évi 1. szám (p. 31-34), 1013. jogeset itt (Legf. Bír. Bfv. II. 2080/2003.)