Magyar adópengő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyar adópengő
tízmillió adópengő(adójegy)
tízmillió adópengő
(adójegy)
tízezer adópengő(pénztárjegy)
tízezer adópengő
(pénztárjegy)

Devizajel AP
Ország Magyarország

Infláció
Mértéke 3,572·106%
(1946 július, havi áremelkedés)[1]
Bankjegyek
Használatban 10 000, 100 000, 1 000 000, 10 000 000, 100 000 000 adópengő
Kibocsátó
Központi bank Magyar Államkincstár
Magyar Nemzeti Bank
Magyar Postatakarékpénztár
Weboldala
Bankjegynyomda Pénzjegynyomda Zrt.
Weboldala

Az adópengő egy történelmi magyar pénzegység, melyet 1946. január 1-jén vezettek be elszámolási egységként és 1946. július 31-ig volt törvényes fizetőeszköz, amikor a pengővel együtt kivonták a forgalomból.

Története[szerkesztés]

Az 1945 decemberében végrehajtott egyszeri vagyondézsma nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket: sem a pengő stabilizálását, sem az államháztartás egyensúlyát nem sikerült elérni. Az inflációt gerjesztő hatások megmaradtak: az államnak hatalmas kiadásai voltak, melyeket nem tudott az adóbevételekből fedezni.

A kormány tisztában volt a gyors pénzromlás mögött meghúzódó pénzügyi okokkal, ezért az indexált adószedéstől várta a megoldást. Ebből a célból 1946. január 1-jén egy adópengőnek nevezett új pénznemet vezettek be 1 adópengő = 1 pengő árfolyamon. Ettőlfogva naponta közzétettek egy indexszámot, amely megadta, hogy 1 adópengő hány pengővel egyenlő. Az indexszámot a Magyar Gazdaságkutató Intézet határozta meg a fogyasztói árakból vett mintavétellel a következő súlyokkal: élelmiszer 50%, iparcikkek (piaci áron) 30%, iparcikkek (kötött áron) 20%.[2] Az adókat adópengőben vetették ki, de pengőben kellett befizetni az esedékesség napján érvényes adópengőindex szerint. Ez a rendszer 1946 januárjától márciusig jól működött, mivel az indexszám tükrözte az árszínvonal alakulását. A költségvetés kiadásainak adókból finanszírozott hányada duplájára, a korábbi 7%-ról 14%-ra emelkedett. 1946 áprilisától kezdve azonban az adópengőindex növekedése elmaradt az árszínvonal emelkedésétől, ami az adópengő értékvesztéséhez vezetett.

Az adóztatás mellett más területeket is érintett az indexált elszámolás. Az adópengő a kötelezettségek és követelések általános elszámolási egységévé vált. A kereskedelmi bankokat kötelezték, hogy a folyó- és betéti számlákat adópengőben vezessék. Az ezen számlákra befolyó pénzt a kereskedelmi bankok a Magyar Nemzeti Banknál helyezhették el szintén adópengőre szóló számlákon. A kereskedelmi bankok közötti zsíróügyletek is ezeken a számlákon keresztül bonyolódtak le. Az államnak a kereskedelmi bankokon keresztül közvetve adópengőre szóló kötelezettsége képződött a lakossággal szemben.[1]

1946 májusában a kincstár adópengőre szóló adójegyeket (tulajdonképpen két hónapos lejáratú, adópengőre szóló kötvényeket) bocsátott ki. Ezek kezdetben az adófizetést szolgálták, június 23-ától már a közüzemi díjakat is ki lehetett egyenlíteni adójegyekkel, július 8-ától pedig törvényes fizetőeszközzé vált és kiszorította az addigra már teljesen értékét vesztett pengő bankjegyeket. Az adójegyekért nem a jegybank, hanem a kormány vállalt kötelezettséget, mivel ekkoriban nem volt tényleges jegybanki függetlenség, az eltérés nem jelentős, ráadásul július 9-től a Nemzeti Bank átvette az adójegyek gyártását és forgalomba hozatalát. Az adójegyek mellett a pénzforgalomban részt vettek az adópengőre szóló illetékbélyegek és a Postatakarékpénztár által június közepétől kibocsátott nem kamatozó pénztárjegyek is.

Az árszínvonal mögött elmaradó indexálás és az adójegyek fokozódó kibocsátása az adópengő elértéktelenedését vonta maga után. 1946. augusztus elsején, a forint bevezetésének napján egy forint 200 000 000 adópengővel volt egyenlő. Szeptember végéig a tíz- és százmilliós adójegyek mint öt- és ötvenfilléres címletek vettek részt a forgalomban, bár ekkor már nem szívesen fogadták el őket.

Statisztika[szerkesztés]

Az adópengő indexe (1 adópengő = x pengő)
Dátum Indexszám[3]
1946. január 1. 1
1946. február 1. 1,7
1946. március 1. 10
1946. április 1. 44
1946. május 1. 630
1946. június 1. 160 000
1946. július 1. 7 500 000 000
(7,5·109)
1946. július 31. 2 000 000 000 000 000 000 000
(2·1021)

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ^ a b (angolul) Stanford Institute for Economic Policy Research – Beatrix Paal: Measuring the Inflation of Parrallel Currencies: An Empirical Reevaluation Of the Second Hungarian Hyperinflation (Párhuzamos fizetőeszközök inflációjának mérése: a második magyar hiperinfláció empirikus újraértékelése)
  2. MTA Közgazdaságtudományi Intézet – Dr. Majoros Krisztina: A múlt század jeles magyar közgazdásza: Varga István (1897–1962)
  3. Pénzportál – Garami Erika: A hiperinfláció számokban (2006. november 1.)

Külső hivatkozás[szerkesztés]

  • Pénzportál – Garami Erika: Az adópengő (2006. október 16.)

Irodalom[szerkesztés]

  • Leányfalusi Károly, Nagy Ádám. A pengő-fillér pénzrendszer. Magyarország fém- és papírpénzei 1926-1946. Magyar Éremgyűjtők Egyesülete, Budapest (2006). ISBN 963-7122-15X 
  • Rádóczy Gyula, Tasnádi Géza. Magyar papírpénzek 1848-1992. Danubius Kódex Kiadói Kft (1992). ISBN 9637434119