Magyar korona

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyar korona
(coroană (románul)
Ungarische Krone (németül)
koruna (szlovákul)
круна (szerbül)
коруна (ukránul))
HUK 1000 1920 obverse.jpg
1000 korona
(előoldal)
HUK 5 korona 1922 probe reverse.jpg
5 korona
(tervezet, hátoldal)

ISO 4217 kód
Devizajel K, kor.
Ország Magyarország

Infláció
Mértéke 98,0%
(1923. július, havi áremelkedési csúcs)[1]
Napi árfolyam [1]
Váltópénz
fillér 1/100
Érmék
Használatban 10, 20 fillér
Bankjegyek
Használatban 20, 50 fillér, 1, 2, 10, 20, 25, 50, 100, 200, 500, 1000, 5000, 10 000, 25 000, 50 000, 100 000, 500 000, 1 000 000 korona
Kibocsátó
Központi bank Magyar Királyi Állami Jegyintézet
Bankjegynyomda Orell Füssli (Zürich)
Magyar Pénzjegynyomda Rt. (Budapest)
Pénzverde Magyar Állami Pénzverde

Ez az infobox a megadott pénznem bevonás előtti utolsó érvényes adatait tartalmazza.

A magyar korona az osztrák–magyar koronát felváltó pénznem volt, melyet az első világháború után vezettek be a felbomló monarchia romjain alakuló független Magyarország új határai között. Súlyos hiperinfláció után fokozatosan stabilizálták, ami 1927-ben lehetővé tette a pengő bevezetését.

Bevezetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések (hazánk esetében a trianoni békeszerződés) előírták, hogy az utódállamok kötelesek felülbélyegezni az Osztrák–Magyar Bank területükön forgalomban lévő bankjegyeit, majd – egy átmeneti időszak után – lecserélni saját pénznemükre. Magyarország esetében ez az új pénznem szintén a korona nevet viselte, és 1 : 1 arányban váltotta fel osztrák–magyar megfelelőjét. Mivel Magyarország utolsóként bélyegezte felül és cserélte le a pénzeit, ráadásul a felülbélyegzéshez használt primitív gumibélyegzőket könnyen lehetett utánozni, a közös pénznek igen nagy hányada rekedt az ország területén, ami fokozta az inflációt. Végül 1927-ben a pengő felváltotta a koronát 1 : 12 500 arányban.

Érmék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A trianoni békeszerződés Csehszlovákiának ítélte Körmöcbányát (ma: Kremnica, Szlovákia), az akkori Magyarország egyetlen pénzverdéjét (mióta a Gyulafehérvárit [ma: Alba Iulia, Románia]) 1871-ben bezárták). Emiatt a verde gépeit Budapestre szállították, és különböző ideiglenes telephelyek után az újonnan alapított Állami Pénzverdében helyezték el.

A háború után csak 10 és 20 filléreseket vertek: először a Tanácsköztársaság idején az eredeti (1916 és 1918 évszámú) verőtövekkel, majd 1920 és 1921-ben már a megfelelő évszámokkal, de még mindig a korábbi mintával és „KB” verdejeggyel.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. (angolul) Stanford Institute for Economic Policy Research – Beatrix Paal: Measuring the Inflation of Parrallel Currencies: An Empirical Reevaluation Of the Second Hungarian Hyperinflation (Párhuzamos fizetőeszközök inflációjának mérése: a második magyar hiperinfláció empirikus újraértékelése)