Bóka László (irodalomtörténész, 1910–1964)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bóka László
Született Bóka László Károly
1910. június 19.
Budapest, Józsefváros
Elhunyt 1964. november 1. (54 évesen)
Budapest, Józsefváros
Állampolgársága magyar[1]
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író, költő, irodalomtörténész, egyetemi tanár
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
Kitüntetései Az irodalomtudományok doktora (1952)
Halál okaszívelégtelenség
Sírhely Farkasréti temető
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bóka László témájú médiaállományokat.

Bóka László Károly, teljes nevén: Bóka László Károly Gyula Nándor Zoltán (Budapest, 1910. június 19.[2] – Budapest, 1964. november 1.[3]) József Attila-díjas (1960) magyar író, költő, irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező: 1953).

Életpályája[szerkesztés]

Szülei dr. Bóka Zoltán törvényszéki jegyző és Zombory Rózsa Mária Rozália Erzsébet voltak.[4] Édesapja híres és kiváló jogász volt.

1928-ban érettségizett a józsefvárosi Zrínyi Gimnáziumban. Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német–francia szakán végezte el. Már 1930-tól több filozófiai, irodalmi lapba dolgozott (Apollo, Athenaeum, Corvina, Diárium, Erő, Magyar Csillag, Nyugat, Magyar Nyelv, Az Ország Útja, Szép Szó, Magyarságtudomány, Magyarok, stb.). Tanulmányainak befejezése után az 1932–33-as tanévben a Magyar Királyi Tanárképző Intézet Gyakorló Főgimnáziumában volt tanárjelölt, majd 1945-ig könyvtári tisztviselő az Egyetemi Könyvtárban, később a Műegyetemi Központi Könyvtárban. 1937-ben doktorált. 1938-tóI kezdve több ízben teljesített katonai szolgálatot. 1944-ben a rendőrség elkobozta Jégvilág c. verseskötetét. Kapcsolatba került az ellenállási mozgalommal, hadifogságba esett, ahonnan csak két évvel a felszabadulás után tért haza. 1947 áprilisától 1950 augusztusáig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium adminisztratív államtitkára, majd 1950-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója volt. A Bölcsészettudományi Karon a XX. századi magyar irodalomtörténeti tanszék tanszékvezető tanára lett. 1953-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.

1964. november 1-én hunyt el józsefvárosi lakásában szívelégtelenség következtében.

Munkássága[szerkesztés]

Indulásakor főként költőként tartották számon, s tehetséges nyelvész, irodalomfilozófus is volt. Tanárát, Gombocz Zoltánt szépirodalmi műveiben többször megörökítette. A Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozott. Esszéiben, cikkeiben a jobboldal és később a hitlerizmus ellen foglat állást.

A Magyar Dolgozók Pártja Kulturális Akadémiáján tartott beszédében élesen támadta Karácsony Sándort és a népi írókat. (1949. február 4.) A beszéd „Népiség” és népnevelés címen, a Magyar Dolgozók Pártja kultúrpolitikai akadémiája 2. füzeteként, 31 oldalon a Szikra Kiadó gondozásában, 1949-ben jelent meg.

Regényeiben a 20. századi magyar történelem elevenedik meg életrajzi ihletésű helyzetekkel és alakokkal. Irodalomtörténeti monográfiái (Vajda János, József Attila, Petőfi Sándor) mellett arcképvázlataival műfajt teremtett: a tudományosan értékelő és az anekdotikusan emlékező portréét. Tankönyveket és jegyzeteket írt, az irodalomtanítás elméletével foglalkozott.

Művei[szerkesztés]

Verseskötetei[szerkesztés]

  • Magyar Agapé (1940)
  • Jégvilág (1944)
  • Szebb az új (1950)
  • Harag nélkül (1964)
  • Magyar Urbanista (1969)
  • Atlantisz (1974)

Regényei[szerkesztés]

  • Zenekíséret (1947)
  • Alázatosan jelentem (1958)
  • A karoling trón (1960)
  • Karfiol Tamás (1961)
  • Nandu (I-IL. 1963)
  • Őszi napló (posztumusz mű, 1965)
  • Eskü (1976)

Tanulmánykötetei[szerkesztés]

  • Csáth Géza novellái (1937)
  • Vajda János (1941)
  • József Attila (1947)
  • "Népiesség" és népnevelés (1949)
  • A szép magyar vers (1952)
  • Ady Endre élete és művei (1955)
  • Tegnaptól máig (1958)
  • Arcképvázlatok és tanulmányok (1962)
  • Könyvek, gondok (1966)
  • Válogatott tanulmányok (1966)
  • József Attila. Esszé és vallomás; Magvető, Bp., 1975 (Gyorsuló idő)

Emlékezete[szerkesztés]

Emléktáblát avattak tiszteletére Budapest VIII. kerületében és Budapest IX. kerületében.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Józsefvárosi lexikon. Főszerk. Nagy Richárd. Budapest, 1970. MSZMP. VIII. Ker. Bizottsága–Fővárosi Tanács VIII. Ker. Tanács.
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek ISBN 963-8607-10-6
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Budapest, 1994. Akadémiai Kiadó. 1. köt. ISBN 963-05-6805-5

További információk[szerkesztés]