Bolgár Elek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bolgár Elek
Született1883. július 3.[1]
Kassa
Elhunyt1955. június 26. (71 évesen)
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
HázastársaStephani Elza
Foglalkozása
Tisztsége
  • államtitkár
  • magyar nagykövet Ausztriában (1919–1919)
  • magyar nagykövet Csehszlovákiában (1947–1949)
  • magyar nagykövet az Egyesült Királyságban (1949–1951)
SírhelyeFarkasréti temető (20. körönd-1-1/2)[3][4]
A Wikimédia Commons tartalmaz Bolgár Elek témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bolgár Elek, szül. Breuer,[5] írói álnevein: Balog Gábor,[6] Wilhelm Baumann, B. E., Kálmán Péter, Kerékgyártó Kálmán, K. K., Szebenyi Gáspár[7] (Kassa, 1883. július 3. – Budapest, 1955. június 26.) jogász, történész, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja (1949).

Élete[szerkesztés]

Breuer Adolf és Teitelbaum Magdolna gyermekeként született, izraelita vallású. 1906-ban a kolozsvári egyetemen szerzett jogi diplomát, és bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Később egy ideig újságíróként dolgozott, s munkatársa lett a Huszadik Századnak, a Jövőnek, a Munka Szemléjének, illetve a Budapesti Hírlapnak. A Huszadik Század egyik munkatársával, Szabó Ervinnel kötött barátsága még közelebb hozta a munkásmozgalomhoz, illetve a baloldalhoz. 1908. október 29-én Budapesten, a VII. kerületben házasságot kötött Stern Erzsébettel, Stern Gusztáv és Herzog Terézia lányával.[8] Gyermekük Hedda Bolgár(wd) az Amerikai Egyesült Államokban ismert pszichológus és pszichoanalitikus lett. 1914-ben elváltak.[9] 1907-től 1911-ig az Amerikai Egyesült Államokban és Svájcban élt. Az USA-ban az Amerikai Szocialista Munkáspárt Népakarat című magyar nyelvű lapját szerkesztette, 1910-ben pedig Bernben filozófiai doktorrá avatták. A következő évben hazatért, s mint a főváros szociálpolitikai osztályának fogalmazója kezdett dolgozni, később pedig a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanára lett. Emellett szociológiai tárgyú cikkeket is írt, amelyeket a Szocializmus, a Városi Szemle és a Huszadik Század közölt.

1918-ban belépett a KMP-be. 1919 februárjában az 1918 decemberétől megjelenő Vörös Ujság szerkesztőbizottságának lett tagja. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után bécsi követként dolgozott - ebben az időszakban történt a bankgassei rablás, melynek során két követségi alkalmazottal együtt elrabolták Bolgárt is -, majd külügyi népbiztoshelyettes lett. A Forradalmi Kormányzótanács egyetemi tanárrá, illetve a Történelmi Materializmus Kutatóintézet igazgatójának is kinevezte.

A Tanácsköztársaság bukása után emigrált. 1922-től 15 éven át Bécsben és Berlinben vett részt a helyi mozgalmakban. 1937-től a rosztovi egyetem tanáraként dolgozott a Szovjetunióban, ahol főként diplomáciatörténeti kérdésekkel foglalkozott. 1944-ben tért haza a szovjet hadsereg kötelékében. 1946-ban külügyi államtitkárnak nevezték ki. 1947-től 1949-ig prágai, majd 1949-től 1951-ig londoni magyar követ. 1951-től haláláig a budapesti egyetemen vállalt tanári állást.

Első felesége, Lorsy Ernő későbbi házastársa, Stern (Stephani) Elza volt.

Művei[szerkesztés]

  • Magyarok Amerikában (New York, 1908);[10]
  • Választójog és választórendszerek (Budapest, 1908);
  • Krieg und Proletariat (Bécs, 1924);
  • A németek magyarországi politikája titkos német diplomáciai okmányokban : (1937-1942) (Budapest, Szikra könyvkiadó, 1947);
  • A kapitalizmus fejlődésének alapvető kérdései az Egyesült Államokban a szovjet történeti irodalom fényénél (Budapest, 1954);
  • Válogatott tanulmányok (Budapest, 1958).

Emlékezete[szerkesztés]

  • Tiszteletére teret neveztek el (a későbbi Nagy Imre tér) és emléktáblát avattak Budapest II. kerületében. A táblát eltávolították. Szövege ez volt: BOLGÁR ELEK / 1883–1955 / A MARXISTA JOGTÖRTÉNET KIVÁLÓ / MŰVELŐJE. / A KOMMUNISTÁK MAGYAR- / ORSZÁGI PÁRTJÁNAK 1918 ÓTA TAGJA. A MAGYAR-ORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG / IDEJÉN KÜLÜGYI NÉPBIZTOSHELYETTES, / KÉSŐBB BÉCSI KÖVET. A FELSZABADULÁS / UTÁN DIPLOMATA, AKADÉMIKUS, / BUDAPEST FŐVÁROS TANÁCSA / 1968

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/02037.htm, Bolgár Elek, 2017. október 9.
  2. ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 15.)
  3. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  4. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  5. ↑ Bolgár Elek. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. május 10.)
  6. ↑ Gulyás Pál: Magyar Írói Álnév Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978. (529. oldal)
  7. ↑ Bolgár Elek. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. május 10.)
  8. ↑ A házasságkötés bejegyezve Budapest VII. ker. polgári akv. 1520/1908. folyószám alatt.
  9. ↑ 3108/1914. sz. budapesti törvényszéki ítélet.
  10. ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Kovács József: A szocialista magyar irodalom dokumentumai az amerikai magyar sajtóban 1920-1945. (Bp., 1977)
  • Molnár Erik: Bolgár Elek (Akadémiai Értekezés, 1955. 62.);
  • Molnár Erik: Bolgár Elek (Csillag, 1955. 8. sz.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bolgár_Elek&oldid=26759822”