Lorsy Ernő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lorsy Ernő
Lorsy Ernő Casablancában (1940)
Lorsy Ernő Casablancában (1940)
Élete
Születési név Lorsy Móric Ernő
Született 1889. november 28.
Szilasbalhás
Elhunyt 1960. augusztus 13.[m 1][1][2] (70 évesen)
New York, Riverside Drive
Sírhely Mezőszilasi izraelita temető
Nemzetiség magyar
Szülei Lorsy Izidor, Ernst Hermin[3]
Házastársa Stephani (Stern) Elza,
Láng Erzsébet
Gyermekei Alíz (1932), Péter (1933†),[m 2] Péter (1935)[4]
Pályafutása
Írói álneve Amondó Péter, Ángyádi Mihály[5]
Lorsy Ernő aláírása
Lorsy Ernő aláírása

Lorsy Ernő, idegen nyelvterületen Ernst vagy Ernest Lorsy, teljes nevén: Lorsy Móric Ernő, tévesen olykor Lorsy Jenő,[6] Lorsy Emil,[7] Lórsy,[8] Lorschy[9] (Szilasbalhás, 1889. november 28.New York, Riverside Drive, 1960. augusztus 13.[m 1][1][2]) magyar újságíró, műfordító, történész. Kezdetben a Pester Lloyd munkatársa, a Károlyi-kormány idején külügyminisztériumi tanácsos, a Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a Közoktatásügyi Népbiztosság államtitkára. A bukás után emigrált, az emigrációban újságírással foglalkozott, és sajtó alá rendezte Károlyi Mihály emlékiratait. Az 1930-as években hazatért, ám a belpolitikai változások miatt 1938-ban emigrálni kényszerült Franciaországba. A nácik előretörése elől Észak-Afrikába menekült, ahonnan 1941-ben az Amerikai Egyesült Államokba utazott, ahol 1960-ban bekövetkezett haláláig újságírással és műfordítással foglalkozott.

A század egyik legműveltebb újságírója, polihisztora és esszéistája volt. Angolul, franciául és németül olyan tökéletesen beszélt, hogy New Yorkban angolnak, Párizsban franciának tartották – ezt láttam – és Berlinben németnek. Memóriája sértetlenül őrzött mindent, amit olvasott vagy hallott. 1939-ben, Párizsban, mikor egy reggel a Bibliothèque Nationale-ba mentem, megkért: írjak ki egy mondatot Alphonse de Lamartine 1848-as beszédéből a véderővitában. A Parlamenti Napló ezer és ennyiedik oldalán találom, fent. Visszajöttem a mondattal és megkérdeztem: mikor volt a múltkor a könyvtárban, hogy megjegyezte az oldalszámot? »1913-ban«, felelte.

Faludy György

Életpályája[szerkesztés]

Az első világháborúig (1889–1914)[szerkesztés]

Lorsy Ernő szülőháza Mezőszilason (Fő utca 77.)

Szilasbalháson (ma Mezőszilas) született, a Fő utca 77. szám alatti házban, apja Lorsy Izidor (Izor) községi orvos, községi elöljárósági tag,[10] anyja Erns(z)t Hermin(a).[m 3][3] Két lánytestvére volt.[1] Az elemi osztályait Szilasbalháson járta ki, a gimnázium első négy évét a szekszárdi állami főgimnáziumban, az utolsó négyet a Budapesti VII. Kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban töltötte. 1907-ben érettségizett jeles eredménnyel, s ógörög nyelvből még kiegészítő vizsgát is tett.[11][12] Egyetemistaként az Eötvös-kollégium tagjaként Szilasi Vilmos volt a diáktársa, akivel együtt járt 190910-ben a berlini Frigyes Vilmos Egyetemre.

Lorsy Berlin mellett Párizsban és a Pázmány Péter Tudományegyetemen hallgatott nyelvészetet, történelmet, filozófiát és természettudományokat, egyetemi hallgató korában csatlakozott a Galilei Körhöz. Filozófiai doktorátusát sub auspiciis regis[m 4] szerezte meg 1911-ben. Vizsgafeladatát, Iuvenalis egyik szatírájának nehéz passzusát rögtön már az eredeti versmértékben fordította le magyarra. Perfektül beszélt, írt, illetve olvasott ógörögül, latinul, franciául, németül és angolul, 1941-es észak-afrikai emigrációja során pedig megtanult arabul. Műveltségére jellemző, hogy már 1910 októberében (20 éves korában) Lukács György Popper Leóhoz írott levelében megemlíti mint „művelt filológust”.[13]

1908-ban alapító tagja volt a Négyesy LászlóIrodalmi stílusgyakorlatok” szemináriumát hallgatók által létrehozott Húszévesek körének, annak az egyetemi körnek, amely céljául „a magyar irodalom megifjítását és a haladó világnézet propagálását” tűzte ki maga elé. A kör nevét az adta, hogy Tóth Árpádon, Turóczi-Trostler Józsefen és Csáth Gézán kívül egyikük sem volt még húszéves. Folyóiratot alapítottak A Város címmel, melynek szerkesztésében az „idősebbek” mellett Szabolcsi Lajos, Lányi Viktor Géza, Mindszenty-Lichtenberg István, Feleky Géza (a „Világ” későbbi kiváló publicistája), Aczél Benő (néhány évtized múlva az „Esti Kurir" olvasószerkesztője) mellett Lorsy is részt vett. A lap felelős szerkesztője Fóthi-Frank László volt. Az 1908-ban mindössze két számot megélt lapban tanulmányai jelentek meg. A lapnak, és a Húszévesek Körének is érdeme, hogy néhány fiatal, tehetséges költőnek és írónak adott fórumot, s ugródeszkául szolgált a magyar költészet egyik legragyogóbb tehetségének Tóth Árpádnak.[14]

1910-ben cikke jelent meg a Renaissance című folyóirat első évfolyamában.[15] 1912-től 1919-ig a Pester Lloyd színikritikusa, majd külpolitikai szerkesztője, több éven át a lap egyik vezércikkírója volt. Mások mellett részt vett Lukács György A lélek és a formák c. esszégyűjteményének németre fordításában.[16] Ez idő tájt ismerkedett meg Déry Tiborral,[17] s baráti szálak fűzték Ady Endréhez,[18] Karinthyhoz, Balázs Bélához, Kosztolányihoz, Krúdy Gyulához, illetve Füst Milánhoz is.

Az első világháborútól az első emigrációig (1914–1919)[szerkesztés]

1915-től Balázs Béla, Lukács György mellett a Vasárnapi Társaság alapító, de nem állandó tagja volt.[19] Újságíróként ekkortájt főleg szociológiai és közgazdasági témájú cikkeket írt, a polgári radikalizmust vallotta, csakúgy, mint Jászi Oszkár, s cikkeiben a világháború ellen emelt szót, ám miután megkapta behívóját, 1915 szeptemberének végén bevonult katonának.[20]

Az E.M.I.T.T. (Első Magyar Intarziás Társaság Tagjai) elnökeként a komolyabb témák mellett a nyelvi játékokra is fogékony volt. A társaság tagjait Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Halasi Andor, Harsányi Zsolt alkották, a dísztagnak Molnár Ferencet nevezték ki. A társaság célja: „a szavakkal és a betűkkel való játékot a legmagasabb fokra emelni”.[21]

Miután 1918 elején a rendőrség felfüggesztette a Galilei Kör működését, Lorsy társaival létrehozott két új ifjúsági szervezetet: az egyik ilyen szervezet a Károlyi Kör volt, amelynek tagjai lelkes hangú üdvözlő táviratot küldtek Károlyi Mihálynak. Károlyi részben háborúellenes írásai, részben a róla elnevezett kör szervezésében végzett munkája nyomán figyelt fel a fiatal újságíróra, s felkérte a kormányapparátusában való részvételre. 1918. novemberben Jászi Oszkár miniszteri titkáraként tagja volt a Belgrádba utazó hivatalos békedelegációnak.[22] Később a Károlyi-kormány idején („a törvényes elméleti képzettség kivételes elengedése mellett”) külügyminisztériumi osztálytanácsossá nevezték ki,[23] Faludy György szerint ez idő tájt svájci nagykövet is volt.[24] 1918. február 11-én Budapesten, az V. kerületben házasságot kötött Stern Erzsébettel,[25] Stern Gusztáv és Herzog Terézia lányával. A tanúk Vészi József és Bíró Lajos voltak.[3] A házasság 1931-ben felbontatott,[26] Lorsy második felesége Láng Erzsébet volt, Láng Ágoston és Schweitzer Laura gyermeke.[27] Első gyermekük, Alíz 1932-ben Berlinben[4] született, második gyermekük, Péter 1933-ban születése után néhány héttel meghalt, harmadik gyermekük (1935, Budapest)[4] ugyancsak a Péter nevet kapta.[1]

A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a Közoktatásügyi Népbiztosság[m 5] államtitkárának nevezték ki, később a Külügyi Sajtóosztály vezetőjeként is dolgozott.[28] A Tanácsköztársaság bukása után - bár a kommunistákat Faludy György szerint nem kedvelte - Újvári Sándort, aki egy vidéki direktórium tagja volt, és akit halálra kerestek, elrejtette pesti lakásán és külföldre segítette. 1919. augusztus 28-án este kilenc órakor letartóztatták a fővárosban, mert tisztséget viselt a kommün alatt, ám bűncselekmény hiányában egy 1919. szeptember 7-én kelt határozattal még aznap szabadlábra helyezték.[29]

Az első emigráció és hazatérése (1919–1938)[szerkesztés]

Károlyi Mihály az emigrációban (1923)

Később Bécsbe emigrált, ahol bekapcsolódott a Bécsi Magyar Újság munkájába, a lap szerkesztője, és vezércikkírója lett, majd Békessy Imre[m 6] lapjainál is dolgozott: 1923-ban rövid ideig a Die Stunde, ezenkívül a Die Bühne, Die Börse, illetve a Die Warenmarkt c. hetilapoknál. Időközben, 1920 májusában a Magyarországi Újságírók Egyesülete Kaczér Illés és Göndör Ferenc mellett kizárta soraiból.[30] Utóbbival 1921 folyamán sajtóvitát folytatott Az Ember, illetve a Bécsi Magyar Ujság hasábjain, egy Göndör szerint Kosztolányi Dezsővel kötött szerződésével kapcsolatban.[31] Az emigrációban Jászi Oszkár közvetítése révén[32] Károlyi Mihály titkáraként is működött, sajtó alá rendezte a gróf emlékiratait (Egy egész világ ellen).[33] Egy ideig ezután Svájcban élt, ahol a Die Möwe (A Sirály) című lapot szerkesztette, később (1924 után) Berlinbe költözött, ahol a United Post[m 7] szerkesztője lett,[34] ezenkívül pedig publikált még a Das Tagebuchban is, ahol „Die Stunde des Kaugummis(A rágógumi órája) című cikkével nagy sikert aratott.[35][36] Berlinben barátnője Dorothy Thompson, a híres amerikai újságíró, Sinclair Lewis későbbi felesége volt. 1933-ig Bécsben, Berlinben és Párizsban[m 8] különféle lapok munkatársa volt, az 1930-as évek elején Adolf Hitler hatalomátvételét követően azonban elhagyta Berlint, és visszatért Budapestre, ahol az Attila úton lakott.[m 9] Hazatértének pontos időpontját illetően a különböző források más-más időpontot adnak meg,[m 10][m 11] de egy korabeli sajtóhirdetés alapján ezek közül az 1933-as dátum a legvalószínűbb, mivel a közölt hír szerint 1933. december 29-én a Lipótvárosi Kaszinóban A jövő háborúja címmel tartott előadást.[37] Ekkortájt mint fordító, tudományos kutató és újságíró működött, és ekkor születtek jelentősebb műfordításai is, így Hans Habe Hárman a határon át, illetve Remarque Három bajtárs című alkotása. A Magyar Hírlap szerkesztőségében ekkoriban ismerte meg Faludy Györgyöt, akivel életre szóló barátságot kötött.[2]

A franciaországi emigrációban (1938–1940)[szerkesztés]

1938 végén feleségét és gyermekeit hátrahagyva Franciaországba emigrált, ahol csatlakozott a magyar emigránsokhoz, s a párizsi Hotel de France-ban lakott. Szerződést kötött egy kiadóval, hogy könyvet ír a Maginot-vonalról, ám ezt sosem tette meg, arra hivatkozva, hogy az erődrendszer északon nem fut a tengerig, azaz a németek Belgiumban könnyűszerrel megkerülhetik azt.[38] A Párizsban töltött idő alatt Havas Endre volt a titkára.

A Gare d'Austerlitz belülről (1883)

Franciaország ellen a németek 1940 tavaszán támadást indítottak. Lorsy – mivel úgy gondolta, hogy Párizst is elfoglalhatják – elhatározta, hogy Dél-Franciaországba utazik. Havassal elindult a Gare d'Austerlitzre, ahol elszakadt tőle, és vonaton előbb Montauban-ba ment, majd Bordeaux bombázása után Bayonne-ba, ahonnan ismét Faludyékkal folytatta útját.

Észak-Afrika és az Amerikai Egyesült Államok (1940–1960)[szerkesztés]

Miután Portugáliába vízumot nem tudtak szerezni, barátait hátrahagyva Észak-Afrikába hajózott. Később Újvári Sándornál lakott, a családnál tanítóként működött, ám a Szabad Franciaország-mozgalom brazzaville-i rádióadójának hallgatása miatt a francia hatóságok Újvárival a misszúri internálótáborba zárták. Mikor Roosevelttől meghívást kapott az Amerikai Egyesült Államokba, kiengedték.

A clevelandi könyvtár egyik bejárata

Lorsy családjával és Faludyval előbb Spanyolországba ment, ahol felszálltak az SS Navemar-ra, melyen elhajóztak az Amerikai Egyesült Államokba.[39][40]A hathetes út alatt a fedélzeten táborozott és mert ennivalót nem lehetett kapni, konyakosflaskák tömegével vette körül magát.” 1941. szeptember 12-én érkeztek meg New Yorkba.[18] Az USA-ban egy ideig Újvári Sándor pénzén élt, később Ohio kormányzója megtette a Clevelandi Közkönyvtár vezetőjévé, emellett a Szabadság című lap főmunkatársa is volt. Hamar bekapcsolódott a Demokratikus Magyarok Amerikai Szövetségének munkájába, és 1942-ben az elnök Vámbéry Rusztemmel, valamint Fényes Lászlóval, Kéri Pállal és Ignotusszal már a szervezet elnökségének tagjaként írt alá egy, a chicagói csoportjuknak címzett levelet. A szervezet 1941. december 25-én indult lapjában a Harc című folyóiratban jelent meg Ferenc Józsefről írott tanulmánya.[41] 1944-ben a Demokratikus Magyarok Amerikai Szövetsége clevelandi csoportjának vezetőjeként említik.[42]

1949-ben költözött New Yorkba, ahol csakúgy, mint Budapesten, műfordításból tartotta fenn magát, mindemellett pedig dolgozott az International Motion Picture Division of Department of State-nél is. 1950-ben az FBI mint kommunistagyanús személyt figyeltette, ám bizonyíték hiányában további eljárást nem kezdeményeztek. Utolsó éveiben ismételten újságírással foglalkozott, a Harc, Az Ember és a Látóhatár cikkírója volt.[34][43]

1960-ban halt meg, Manhattanben, Riverside Drive-i otthonában. Hamvait – illegálisan – lánya, Alíz hozatta haza, és Lorsy kívánságára 1964-ben édesapja mellé temették a mezőszilasi izraelita temetőben. Felesége, Láng Erzsébet 1978 szeptemberében halt meg.[44][27]

Művei[szerkesztés]

Zsolt Béla szerint Lorsy írta meg Jack Bilbo Al Capone szolgálatában c. memoárját.[45]

Publikációi[szerkesztés]

  • Ein Besuch bei Meister Stróbl, Pester Lloyd, 1913. május 29. (németül)
  • (1926) „A császár futárja”. Századunk 1. (1.), 467–471. o. (Hozzáférés ideje: 2016. január 28.)  
  • (1935. augusztus 14.) „Ököllel a cápa ellen”. Tolnai Világlapja 35 (33), 35. o. (Hozzáférés ideje: 2016. január 28.)  
  • (1936. május 17.) „”Hittem benne, mert szép volt””. Pesti Napló 87 (114), 37. o. (Hozzáférés ideje: 2016. január 28.)   (Interjú Max Planckkal)
  • (1936. május 24.) „A nagy Dossena”. Pesti Napló 87 (119), 38. o. (Hozzáférés ideje: 2016. január 28.)   (Megemlékezés Alceo Dossena olasz szobrászművészről halála alkalmából)
  • (1936. december 5.) „Ideges lóhere, bódult sárgarépa”. Pesti Napló 88 (277), 33–34. o. (Hozzáférés ideje: 2016. január 28.)   (Megemlékezés Sir Jagadish Chandra Bose indiai polihisztorról halála alkalmából)
  • (1938) „Remarque: Három bajtárs”. Színházi Élet 7, 64. o. (Hozzáférés ideje: 2016. január 28.)  
  • Bartók Béla szerb melódiákat hallgat. Medvetánc, 8. évf., (1988) 1. sz. 296-297. o.

Műfordításai[szerkesztés]

  • Karinthy Frigyes: Bitte Herr Professor: Szenen aus der Mittelschule (Tanár úr kérem, 1916)
  • Lengyel Menyhért: Vera[46]
  • Bíró Lajos: Lilla[46]
  • Bíró Lajos: Die Juden von Bazin (A bazini zsidók, 1921)[m 12]
  • Bíró Lajos: Hotel Imperial: Schauspiel in vier Aufzügen (Hotel Imperial, színmű négy felvonásban)
  • Bródy Sándor: Die Geliebte (A szerető, 1925)
  • Sir Galahad (Eckstein-Diener, Berta): Bizánc (Byzanz. Von Kaisern, Engeln und Eunuchen., 1936)
  • Tersánszky Józsi Jenő: Die Hasengulasch-Legende (Legenda a nyúlpaprikásról, 1937)
  • Hans Habe (Békessy János): Hárman a határon át (reg., Bp., 1937)
  • Erich Maria Remarque: Három bajtárs (Drei Kameraden, 1947)
  • Lesznai Anna: Spätherbst im Eden (Kezdetben volt a kert, 1965 (posztumusz kiadás))

Galéria[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. a b Merényi-Metzger Gábor történész kutatásai alapján Lorsy Ernő 1960. augusztus 13-án délelőtt 11 órakor álmában halt meg New Yorkban, a Riverside Drive-on lévő lakásán. A legtöbb Lorsyval foglalkozó lexikon 1961. július 17-ét jelöli meg a halál dátumául.
  2. Kéthetes korában meghalt. Forrás: Merényi-Metzger Gábor: A század egyik legműveltebb újságírója: Lorsy Ernő emlékezete. Honismeret, XLIII. évf. 3. sz. (2015. jún.) 68. o.
  3. Lorsy házasságkötési bejegyzésében és Gulyás Pál Magyar írók élete és munkái c. művében Ernst Herminként, 1919-es fogolytörzskönyvében Ernszt Herminaként szerepel. Lorsy Ernő testvérének, Lorsy Annának házasságkötési bejegyzésében az Ernst Hermina név található (a házasságkötés bejegyezve Szilasbalhás állami házassági akv. 30/1910 folyószám alatt).
  4. Egyetemi intézmény, mely szerint bizonyos végzett egyetemi hallgatókat, akik összes vizsgáikat és doktori szigorlataikat kitüntetéssel tették le, a király védnöksége mellett ünnepiesen felavatnak. Forrás: Sub auspiciis regis. Pallas Nagy Lexikona. kislexikon.hu. (Hozzáférés: 2016. július 5.)[Tiltott forrás?]
  5. Így nevezték a Közoktatásügyi Minisztériumot a Magyarországi Tanácsköztársaság idején.
  6. Békessy Imre (1887–1951) magyar író, újságíró. Forrás: Békessy Imre. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. szeptember 19.)
  7. Egyes forrásokban United Press.
  8. Itt a La Revue Danubienne című lapban publikált. Forrás: Lorsy Ernő. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. augusztus 4.)
  9. Ugyanabban a házban, amelyben Babits Mihály és Török Sophie élt 1931-től 1937-ig. Forrás: A Stylus-bérház. urbface.com. (Hozzáférés: 2015. július 28.)
  10. Egyes források szerint még Hitler hatalomátvétele előtt jött vissza hazájába. Más Lorsyval foglalkozó írásokban a Magyarországra való visszatérést 1936-ra teszik, ez azonban valószínűtlenebbnek tűnik, mivel az 1935-ös budapesti telefonkönyvben már szerepel Lorsy neve, és fia is 1935-ben Budapesten született. Déry Tibor naplójegyzetei szerint 1934-ben az Attila utca 89. alatt, 1936-ban 95. alatt volt lakása. Forrás: Déry Tibor. Naplójegyzetek 1925-1937. In: A halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939.. Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 250. o. (2006) 
  11. Merényi-Metzger Gábor szerint valószínűleg 1933-ban tért vissza Magyarországra, más források szerint pedig 1933-ban Berlinből Párizsba és nem a magyar fővárosba ment.
  12. Nagy Csaba A magyar emigráns irodalom lexikona c. művében Lorsy műveként van feltüntetve.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d Merényi-Metzger 2015, 68. o.
  2. a b c Faludy György: Lorsy Ernő. Digitális Irodalmi Akadémia. (Hozzáférés: 2015. augusztus 9.)
  3. a b c A házasságkötés bejegyezve Budapest V. ker. polgári akv. 59/1918. folyószám alatt.
  4. a b c New York, New York Passenger and Crew Lists, 1909, 1925-1957 – 6577 - vol 14147, Sep 12, 1941
  5. Gulyás Pál: Magyar írói álnév lexikon. Budapest, 1978, Akadémiai Kiadó, 592. o.
  6. Simonovics Ildikó: Lesznai Anna mesevilága. In Tanulmányok Budapest múltjából XXVI. Budapest, 1997, 150. o.
  7. Utójáték Löw szegedi főrabbi ügyéhez. 8 Órai Újság, 6. (1920: 250.) 4.
  8. Tetteikben élnek. Székesfehérvár, 1984, MSZMP Fejér megyei bizottsága, 69–70. o.
  9. Lukácsy András. Elmés játékok játékos elmék. Budapest: Minerva, 97. o. (1960) 
  10. Kurucz János: Mezőszilas In: Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. pp. 207. Arcanum, 1990. (Hozzáférés: 2015. június 24.)
  11. HU_BFL_VI_502_d_VIIkerAFG_1907_2__05-06_31_0006992 Lorsy Móric Ernő, 1907 (Irat)
  12. HU_BFL_VI_502_d_VIIkerAFG_1907_4__12_71_0006991 Lorsy Móric Ernő, 1907 (Irat)
  13. 110. levél - Popper Leóhoz, Firenze, 1910. október 9. In: Lukács György levelezése (1902-1917) (Magvető Kiadó, Budapest, 1981, 256. oldal)
  14. szerk.: Bóka László: Fóthi-Frank László: Tóth Árpád irodalmi kezdeteiről, Irodalomtörténet 49. évfolyam, 65–66. o. (1961). Hozzáférés ideje: 2016. január 28. 
  15. Lakatos Éva: Magyar irodalmi folyóiratok. Bp. 1986. (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei) 2108. p.
  16. Nyíri János Kristóf: Lukács: Die Seele und die Formen c. esszékötetének fordítástörténetéhez. = Magyar Filozófiai Szemle 1974. 2–3.
  17. Déry Tibor. Az emigráció első állomása, Bécs (62-99. levél) In: Liebe Mamuskám!. Budapest: Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, 95. o. (1998)  (Hozzáférés: 2015. aug. 5.)
  18. a b Merényi-Metzger 2015, 69. o.
  19. szerk.: Karádi Éva, Vezér Erzsébet: A Vasárnapi Kör. Budapest: Gondolat Könyvkiadó (1980) 
  20. Kosztolányi Dezső: Levelek - Naplók (Osiris Kiadó, Budapest, 1996. 294. oldal (466. levél, Kosztolányi Dezsőnének))
  21. (1917) „E.M.I.T.T.”. Színházi Élet (45), 42. o. (Hozzáférés ideje: 2016. január 28.)  
  22. (1918. november 9.) „A békedelegáció bevonulása Belgrádba”. Pesti Napló 69 (263), 4. o. (Hozzáférés ideje: 2016. január 28.)  
  23. (1919. február 5.) „A külügyminisztérium főtisztviselőinek kinevezése”. Pesti Napló 70 (31), 6. o. (Hozzáférés ideje: 2016. január 28.)  
  24. Faludy György: Havas Bandi. Irodalmi Jelen, VI. évf. 52. sz. (2006. feb.) 3. o.
  25. Ekkor már Stephani Elza néven volt ismert, lásd: (1918. február 10.) „Házasság”. Budapesti Hírlap 38 (36), 7. o. [2016. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2016. február 28.)  
  26. A Budapesti Kir. Törvényszék 1.P.48.872/5-1931. sz. ítélet.
  27. a b Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái.
  28. Bellér Béla (1979). „Az 1981/19-es forradalmak közoktatáspolitikája”. Századok 113 (1), 202. o. (Hozzáférés ideje: 2016. január 28.)  
  29. HU BFL - VII.102.a - forradalomutan - 1919 - 700.
  30. Göndör Ferenc kizáratása. 8 Órai Újság, 6. (1920: 131.) 3.
  31. A vitához kapcsolódó cikkek:
    • Göndör Ferenc: Kosztolányi & Lorsy. Az Ember, 4. (1921: 19. sz.) 9–10.
    • Göndör Ferenc: Dezső, ne hazudj! Az Ember, 4. (1921: 20. sz.) 6–7.
    • Göndör Ferenc: Nyilatkozat. Bécsi Magyar Ujság, 3. (1921: 103. sz.) 4.
    • Lorsy Ernő: Nyilatkozat. Bécsi Magyar Ujság, 3. (1921: 102. sz.) 4.
  32. Litván György (1975). „Egy barátság dokumentumai. Károlyi Mihály és Jászi Oszkár levelezéséből”. Történelmi Szemle (2–3.), 187. o. (Hozzáférés ideje: 2016. január 28.)  
  33. Hajdu Tibor: Zárójelentés – A TRT:48402 sz. „A Károlyi-Mihály levelezés kutatása és publikálásának befejezése” című kutatásról., 2009. március. (Hozzáférés: 2015. szeptember 19.)
  34. a b Lorsy Ernő. Petőfi Irodalmi Múzeum.
  35. szerk.: Anton Kaes, Martin Jay, Edward Dimenberg: The Weimar Republic Sourcebook, 662. o.  (Hozzáférés: 2015. július 29.)
  36. Alon Confino, Rudy Koshar. Régimes of Consumer Culture: New Narratives in Twentieth-Century German History In: German History 19 (2001)  Archiválva 2014. augusztus 19-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2015. július 29.)
  37. (1933. december 29.) „Beküldött hírek”. Pesti Napló 84 (194), 10. o. (Hozzáférés ideje: 2016. január 28.)  
  38. Faludy György: Lorsy Ernő I. Hócipő, (2006. jan. 4.)
  39. New York Passenger and Crew Lists, 1909, 1925-1957
  40. Faludy György. Pokolbéli víg napjaim után. Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum (2011) 
  41. (2000) „Dokumentumok – Amerikai magyarok a második világháború első éveiben. Részletek Vince Sándor levelezéséből”. Múltunk – poitikatörténeti folyóirat 45 (3), 222, 225–288. o. (Hozzáférés ideje: 2016. január 28.)  
  42. Dreisziger F. Nándor (1994). „Emigre Artists and Wartime Politics: The Hungarian-American Council for Democracy, 1943-45” (angol nyelven). Hungarian Studies Review (21), 65. o. (Hozzáférés ideje: 2016. január 28.)  
  43. Lorsy Ernő: Jászi és kora: A régi Magyarországon. Látóhatár, VI. évf. 2. sz. (1955) 92–101. o.
  44. Elizabeth Lorsy. United States Social Security Death Index. familysearch.org. (Hozzáférés: 2015. augusztus 4.)
  45. Zsolt Béla irodalmi levele. Színházi Élet, (1933) 40. sz. 51. o.
  46. a b szerk.: Pintér Jenő: Folyóiratok szemléje, Irodalomtörténet 6. évfolyam, 191. o. (1917). Hozzáférés ideje: 2016. január 28. 

Források[szerkesztés]

  • Amerikai magyarok arcképcsarnoka. Főszerk. Tanka László. Szerk. Balás Róbert. Bp, 2003, Médiamix Kiadó. 209. o.
  • Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. Budapest, 1992, Hitel. ISBN 963-04-1859-2
  • Fejér megyei életrajzi lexikon. Székesfehérvár: Vörösmarty Mihály Könyvtár. Hozzáférés ideje: 2014. július 22.  Archiválva 2014. augusztus 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Faludy György: Pokolbéli víg napjaim. Budapest, 1989, Magyar Világ Kiadó. ISBN 963 7815 00 7
  • Gartner Brigitta: Berlin szerepe a modern magyar kultúra megteremtésében. Magyarországi zsidó diákok a berlini egyetemen a 19–20. század fordulóján. academia.edu (Hozzáférés: 2015. május 10.)
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. XVII. köt. Bp., 1939–2002, Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1149-1150. hasábok
  • Híres szülöttünk. Mezőszilas község hivatalos honlapja. (Hozzáférés: 2015. augusztus 4.)
  • Lorsy Ernő művei az Országos Széchényi Könyvtár internetes katalógusában.
  • Lorsy Ernő. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. július 28.)
  • Magyar Életrajzi Lexikon. 1000–1990. Főszerk. Kenyeres Ágnes. CD-ROM. Budapest, 2001, Arcanum Adatbázis Kft. ISBN 963-9374-13-X
  • Merényi-Metzger Gábor: A század egyik legműveltebb újságírója: Lorsy Ernő emlékezete. Honismeret, XLIII. évf. 3. sz. (2015. jún.) 68–69. o.
  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., 2000, Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ. 627-628. o.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, 1996–2008, Babits, 470. o.
  • Tetteikben élnek. A forradalmi munkásmozgalom Fejér megyei harcosainak életrajzgyűjteménye. Székesfehérvár: MSZMP Fejér megyei bizottsága, 365-366. o. (1984) 
  • Új magyar életrajzi lexikon. IV. köt. Főszerk. Markó László. Budapest, 2002, Magyar Könyvklub. 286. o. ISBN 9635474148
  • Új magyar irodalmi lexikon. II. köt. Főszerk. Péter László. Bp., 1994, Akadémiai Kiadó. 50. o.
  • Új magyar irodalmi lexikon. II. köt. Bp., 2000, Akadémiai Kiadó. 1338. o.

További információk[szerkesztés]