Tersánszky Józsi Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tersánszky Józsi Jenő
Tersánszky Józsi Jenő.jpg
Élete
Születési név Tersánszky József Jenő[1]
Született 1888. szeptember 12.
Nagybánya, Románia
Elhunyt 1969. június 12. (80 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Irodalmi díjai Baumgarten-díj
Kossuth-díj
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tersánszky Józsi Jenő témájú médiaállományokat.

Tersánszky Józsi Jenő (Nagybánya, 1888. szeptember 12.Budapest, 1969. június 12.) Kossuth-díjas magyar író, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja, a 20. századi magyar prózairodalom egyik kiemelkedő alakja.

Élete[szerkesztés]

A sínek szomszédságában. Lakóháza a XII. kerületi Avar utcában
Tersánszky Józsi Jenő emléktáblája a XII. kerület Avar utca 9 számú ház falán

Tersánszky Jakab és Fox Etelka elsőszülött gyermekeként született Nagybányán, 1888. szeptember 12-éről 13-ára virradó éjszakán, éjfél körül, vallása római katolikus. 1906-ban érettségizett szülővárosában. Eredetileg festőnek készült, de apja nyomására jegyzőgyakornok lett Szapáryfalván. 1907-ben egy évig gyakornokként joggal foglalkozott Nagybányán, majd beiratkozott az eperjesi jogakadémiára.

Tervei szerint a budapesti egyetem jogi karán készült folytatni tanulmányait, de a tandíjra összespórolt összeget végül elmulatta és kénytelen volt segédmunkásnak állni. Első novelláját, a Csöndes embereket is pénzgondjai enyhítésére írta. Osvát Ernő figyelt fel tehetségére, így jelenhetett meg első írása 1910 februárjában a Nyugatban. Alig egy évvel később, 1911-ben novelláskötetét kiadta a Nyugat Könyvtár.

Tersánszky Józsi Jenő hamvai a budapesti Farkasréti temetőben (Hv802-670. fülke)
Tersánszky Józsi Jenő Kakuk Marci c. könyvének első kötetéből Hunyady József írónak dedikált címlapja 1964-ből

Az I. világháborúban mint önkéntes vett részt, 1918-ban olasz fogságba esett és csak 1919 augusztusának elején érkezett vissza Budapestre, ahol háborús élményeit Viszontlátásra, drága című regényében örökítette meg. A regény a magyar háborúellenes irodalom egyik kiemelkedő alkotása, Tersánszky első igazi nagy írói sikere is ehhez fűződik.

1918-ban már válogatott elbeszélései is megjelentek. A Magyarországi Tanácsköztársaság ideje alatt szimpatizált a forradalommal, amelynek bukása után a kommunizmus iránti nem titkolt rokonszenve miatt a Horthy-korszakban rengeteg támadás érte. A húszas évek elejére nélkülözései különös mód megviselték. 1921. június 16-án még öngyilkosságot is megkísérelt, az Erzsébet hídról a Dunába vetette magát.[2] Szerencsés megmenekülése hírét olvasta az újságban az irodalom iránt érdeklődő Molnár Sári (1896-1960, Kornhauser Henrik és Roth Ernesztina lánya), aki levelezni kezdett az íróval, s végül 1921. szeptember 8-án Budapesten, a Józsefvárosban házasságot kötöttek.[3]

Gyors egymásutánban születtek művei, köztük a Kakuk Marci ifjúsága, ami 1921-ben jelent meg, és amely fő művének, a ciklikus szerkezetű Kakuk Marci regénynek az első darabja. A Nyugat folytatásokban közölte Rossz szomszédok című regényét, majd 1922 júliusában a lap főmunkatársai közé került.

A polgári társadalom keretei közül kihullott, máról holnapra élő csavargót nem rajzolta ideálalakká: látta hibáit és életformájának fogyatékosságát, egyediségét is.

Érdeklődése ezzel egy időben a színház felé fordult, 1923-ban a Magyar Színház tűzte műsorára Szidike című darabját, amelyet később átdolgozott. Ettől kezdve sorra mutatták be darabjait a magyar színházak. 1927-ben a három évvel korábban megírt A céda és a szűz című kisregényét „szeméremsértőnek” találták, emiatt két havi börtönbüntetést kapott, melynek egy részét letöltötte. 1932-ben sajátos színházat is szervezett, a Képeskönyv Kabarét, ahol kis regős együttesével maga is fellépett. Anyagi nehézségeinek enyhítésére számos detektívtörténetet és krimit is írt, miközben folyamatosan írta az egyre gyarapodó Kakuk Marci-történeteket is.

1940-től mint újságíró riporter dolgozott a Híd című lapnak, két évvel később itt jelent meg Félbolond című regénye is. 1944-ben hamis igazolványokat szerzett a menekülő zsidóknak, a háború után pedig zenehumoristaként szórakozóhelyeken, bárokban lépett fel, miközben dolgozott a Magyar Rádió Gyermekújság rovatának is. 1948-tól állami évjáradékban részesítették, Párizsban is megfordult. 1950-től kezdve a dogmatikus irodalompolitika következtében nem tudott publikálni. 1952-ben felkérték, hogy a magyar írók által Rákosi Mátyás 60. születésnapjára összeállított köszöntő kötetbe írjon. Tersánszky A nadrágtartógyáros címmel írt egy művet. Az alacsony Rákosiról köztudott volt, hogy nadrágtartót hordott. A hatalom ezt Rákosi kigúnyolásának vette. Az írás természetesen nem került be az ünnepi kötetbe.[4]

Munkakedvét ezek után se vesztette el. Mint sokan mások, ekkoriban ő is meséket, bábjeleneteket írt, valamint maradandó értékekkel gyarapította a magyar ifjúsági irodalmat. 1955-ben válogatott novelláskötetének kiadásával tért vissza az irodalmi életbe; 1957-ben pedig világot látott elbeszéléseinek kétkötetes gyűjteménye is, A tiroli kocsmáros címmel.

1960-ban hunyt el felesége, akit példás odaadással ápolt élete végéig.

Utolsó jelentős műve, a Nagy árnyakról bizalmasan című emlékezésgyűjtemény 1962-ben jelent meg, ebben neves irodalmi kortársainak portréját rajzolta meg némi iróniával.

1965 nyarán másodszor is megnősült, Szántó Margitot vette feleségül.

Halála előtt még megérhette néhány színházi bemutatóját. A János-kórházban hunyta le szemét örökre, 1969. június 12-én.

Munkásságát többször is Baumgarten-díjjal jutalmazták (1929, 1930, 1931, 1934) 1949-ben pedig Kossuth-díjat kapott.

Három évtizedig élt Budán az Avar utcában. A Németvölgy és Krisztinaváros jellegzetes alakja volt. Naponta találkozhattak vele a környék lakói, nemegyszer – utcai – tilinkó játékával is elbűvölte az éppen arra járókat. Mindennapos vendége volt a környék szép számú borozójának, kocsmájának.[2] Asztalánál a művésztársak mellett helyet foglalhatott bárki, a "TF"-es hallgatótól a Déli pályaudvar "Tüzép"[5] telepének szenes emberéig.

Művei[szerkesztés]

  • 1912 A tavasz napja sütötte
  • 1916 Viszontlátásra drága…
  • 1918 A kék gondviselés, amelyről csak egy bizonyos
  • 1918 Kísérletek
  • 1922 Kakuk Marci ifjúsága
  • 1922 A két zöld ász
  • 1922 A Sámsonok
  • 1923 A repülő család
  • 1924 A céda és a szűz
  • 1924 Jámbor Óska
  • 1924 Mike Pál emlékei
  • 1925 A havasi selyemfiú
  • 1928 Az őrült szerelme
  • 1928 Igazi regény
  • 1929 A margarétás dal
  • 1930 A nevelőkisasszony
  • 1932 Az elveszett notesz
  • 1932 A veszedelmes napló
  • 1933 Mesék a kerékpárról
  • 1933 Rózsika
  • 1933 Az amerikai örökség
  • 1934 Kakuk Marci a zendülők közt
  • 1934 Az Óbudai tánciskola
  • 1934 Szerenád
  • 1935 Kakuk Marci vadászkalandjai
  • 1936 Kakuk Marci szerencséje
  • 1936 Legenda a nyúlpaprikásról
  • 1937 Kakuk Marci kortesúton
  • 1937 A szerelmes csóka
  • 1938 A magyarok története
  • 1938 Majomszőrpárna
  • 1938 A vezérbika emlékiratai
  • 1939 Mese a buta nyúlról
  • 1940 Az én fiam!
  • 1941 Annuska
  • 1941 Az ékköves melltű
  • 1941 Okos és oktondi
  • 1941 A bátor nyírőlegény
  • 1941 Az amerikai örökség
  • 1942 Az átok
  • 1942 Forradalom a jég között
  • 1942 A gyilkos
  • 1942 Pimpi, a csíz és egyéb elbeszélések
  • 1942 Selyemfiú - ügyetlen fráter
  • 1942 A vén kandúr
  • 1943 Az élet titka
  • 1943 Az elnök úr inasévei
  • 1943 Szerelmi bonyodalom
  • 1943 Tíz taktus története
  • 1943 "Vadregény"
  • 1944 Kaland a villában
  • 1944 Új legenda
  • 1947 Én fogom az aranyhalat
  • 1947 A félbolond
  • 1948 Sziget a Dunán
  • 1948 Egy ceruza története
  • 1949 Egy kézikocsi története
  • 1953 A harmadik fiú
  • 1953 Misi Mókus kalandjai
  • 1954 A gyomorerősítő
  • 1954 A síró babák
  • 1955 Egy biciklifék története
  • 1955 A vándor
  • 1956 Makk Marci hőstette
  • 1956 A vén kandúr
  • 1957 Kacor Dani csínyjei
  • 1958 Illatos levélkék
  • 1962 Nagy árnyakról bizalmasan
  • 1963 Rekőttes
  • 1968 Életem regényei
  • 1969 Paprikás, a buta nyúl (mesekönyv, Rékassy Eszter illusztrációival)

Díjai[szerkesztés]

Tersánszky mellszobra (Fémes Beck Vilmos alkotása)
Egyik kedvenc borozója a XII. kerület Márvány utca 27. számú házban.[6]
Portréja a borozóban

Emlékezete[szerkesztés]

Fémes Beck Vilmos szobrász megörökítette az örökvidám, édes-keserű Tersánszky-fejet 1910-ben.

Érdekességek[szerkesztés]

  • Tersánszky Józsi Jenővel – az ötvenes években – sokan mint zenésszel, együttesvezetővel találkoztak először. A vasárnap délutáni Kincses Kalendárium című rádióműsornak társaival együtt visszatérő fellépői voltak. A „Furulyás író” Zelk Zoltánt is megihlette.
  • Szertornász múltjára, eredményeire büszkébb volt, mint Kossuth-díjára. Talán nem véletlenül lakott a Testnevelési Főiskola mögött, az Avar utcában.
  • Nagy borivó volt, állandó vendége a Márvány, a Mészáros utca és a szűkebb környék vendéglőinek, borozóinak. A bor elsősorban mesélőkedvére volt hatással. „Dőltek belőle” a „terszánszkyádák”, ahogy Galsai Pongrác nevezte ezeket.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. HU BFL VII.5.c 11030/1936
  2. ^ a b Bíró, András (2002. május 17.). „FÉNYKÉPALBUM – Találkozásaim: Tersánszky J. Jenő” (magyar nyelven). Érdi Újság, Érd XII. évfolyam (20. szám), 7.. o, Kiadó: © Érd Város Önkormányzat Polgármesteri Hivatala. (Hozzáférés ideje: 2013. január 16.)  
  3. VIII. ker. polgári házassági akv. 1244/1921. folyószáma alatt.
  4. A személyi kultusz legfényesebb napja cikk Rákosi 60. születésnapjáról.
  5. A szocialista Magyarország egyetlen tüzelő- és építőanyagot forgalmazó vállalata.
  6. A -műemlékké nyilvánított- borozó ma is fogad vendégeket. Az író emlékét egy kis sarok és Boda Péter róla mintázott műalkotása őrzi

További információk[szerkesztés]