Mécs László (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a költőről szól. Hasonló címmel lásd még: Mécs László (egyértelműsítő lap).
Mécs László
A Szép versek című antológiában. (Balla Demeter fotója, 1970)
A Szép versek című antológiában. (Balla Demeter fotója, 1970)
SzületettMartoncsik József
1895. január 17.
Hernádszentistván
Elhunyt1978. november 9. (83 évesen)
Pannonhalma
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaszerzetes, költő, könyvtáros
KitüntetéseiCorvin-koszorú (1939)
A Wikimédia Commons tartalmaz Mécs László témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Mécs László, eredeti nevén Martoncsik József (Hernádszentistván, 1895. január 17. – Pannonhalma, 1978. november 9.) Corvin-koszorús magyar premontrei szerzetes, költő, lapszerkesztő.

Életpályája[szerkesztés]

Falusi tanító fia. Középiskolai tanulmányait Kassán végezte el. 1913–1914-ben a Budapesti Tudományegyetem magyar–latin szakos hallgatója lett. 1914-ben belépett a premontrei rendbe. 1915-től jelentek meg versei. 1916-ban a rend tanárjelöltjeként folytatta tanulmányait. 1918-ban pappá szentelték Jászóváron. A felvidéki premontrei gimnáziumok megszűnése után jászóvári könyvtáros, majd 1920–1929 között nagykaposi plébános volt.

1923-ban jelent meg első műve (Hajnali harangszó). 1929-ben már életrajza is megjelent Farkas Gyula tollából. 1930-ban a premontrei rend főnöke Királyhelmecre nevezte ki plébánosnak. 1935-ben erdélyi körutat tett; megfordult Franciaországban és a Benelux államokban is. Ekkor találkozott Paul Valéryvel, aki 1944-ben előszót írt a második francia nyelvű verseskötetéhez.

Mécs László a premontrei szerzetespap, költő

Babits az Illyés Gyula által kritizált Mécs Lászlót védelmébe vevő és Illyést kioktató Reményik Sándornak azt írja: „mintha egy gyönyörű termőfa oktatná ki ifjabb társát tiszteletre a háztetőn felburjánzott vadsóska iránt”.[1][2]

Emléktáblája Királyhelmecen

1941–1942-ben a Vigilia főszerkesztője volt. 1942 januárjában jelent meg „Imádság a nagy lunátikusért” című verse a Vigiliában, ami számos utólagos értelmezés, így a Magyar életrajzi lexikon szerint is Hitler-ellenes vers, melynek megjelenése után büntetőeljárás indult Mécs ellen. Bár a szövegben „Holdkóros”-ként utal Hitlerre, a vers egyes szakaszai alapján ezt nem feltétlenül támadásnak szánta: „égő aggyal megáldott” személyként idézi, akit „véd egy külön angyal”, és „[ú]gy vezet megszállott milliókat, / mint ki szem-nem-látta földi jót ad”.[3][4]

1943–1944-ben szélsőjobboldali, nyilas, hungarista lapokban jelentek meg versei, köztük az Egyedül Vagyunk címűben. Ebben a folyóiratban jelent meg „Föltámadásról zeng a dal ma” című verse 1944. április 7-én, két nappal azután, hogy hatályba lépett a Sztójay-kormány rendelkezése arról, hogy a zsidónak minősülő személyeknek sárga csillagot kell viselniük.[4]

1944-ben elhagyta Királyhelmecet. 1945 után barátainál, rokonainál, Csornán és Pannonhalmán visszavonulva élt. 1953-ban koholt vádak alapján 10 évi börtönbüntetésre ítélték. 1956-ban rehabilitálták. 1957-től ismét lelkipásztori tevékenységet folytatott. 1958 tavaszától rendszeresen prédikált az óbudai plébániatemplomban. 1978-ban Pannonhalmán ünnepelte pappá szentelésének 60. évfordulóját. Hagyatékát a pannonhalmi bencések gondozzák.

Költészete újhumanista, amelyben a szolgálat- és küldetésjelleg, az eszméltető hang a döntő. Keresztény életigenlése a gazdag, sokszínű élet teljességét hirdeti. 1969-ben és 1970-ben is irodalmi Nobel-díjra jelölték, mind a két alkalommal Watson Kirkconnell terjesztette fel a rangos elismerésre.[5][6]

Mellszobra Királyhelmecen

Művei[szerkesztés]

  • Hajnali harangszó; Földesi Ny., Ungvár, 1923
  • Rabszolgák énekelnek. Versek; Voggenreiter, Berlin, 1925
  • Vígasztaló. Versek; Voggenreiter, Berlin, 1927
  • Az ember és az árnyéka. Versek; Kazinczy, Kassa, 1930
  • Üveglegenda. Versek; Athenaeum, Bp., 1931
  • Bolond Istók bábszínháza (verses mese, 1931)
  • Legyen világosság! (versek, 1933)
  • Mécs László válogatott költeményei; összeáll. Just Béla; Athenaeum, Bp., 1934
  • Megdicsőülés. Mécs László legszebb versei; Kellner Ny., Bp., 1935 (Nemzeti művészet)
  • Fehéren és kéken (versek, 1937)
  • Élőket nézek! Versek; Révai Ny., Bp., 1938 (Magyar katolikus írók könyvei)
  • Forgószínpad (versek, 1940)
  • Mécs László összes versei, 1920–1940; Athenaeum, Bp., 1941
  • Mécs László. Huszonötéves költői munkássága alkalmából, a költő négy kiadatlan írásával; Mécs Imre et al.; Danubia, Bp., 1941
  • Anya kell! Versek lányokról és anyákról; Athenaeum, Bp., 1943
  • Mécs László válogatott költeményei; Moderna, Buenos Aires, 1953 (A Magyar Könyvbarátok kiskönyvei)
  • Vadócba rózsát oltok (versek, 1968)
  • Aranygyapjú. Válogatott versek. 1923–1968; vál., szerk., bev. Rónay György; Ecclesia, Bp., 1971
  • Óriás harangvirág. A költő kötetben meg nem jelent versei. 1933–1970; Agape, Washington, 1972
  • Magyarok misekönyve; Agape, Washington, 1972
  • Vissza a csendbe! Versek; Classic Printing Co., Cleveland, 1976
  • Üzenet. Válogatott versek; vál., szerk. Fényi Ottó és Korzenszky Richárd, utószó Rónay László; Szt. István Társulat, Bp., 1982
  • Aranygyapjú. Válogatott versek; vál., szerk. Brudi Zsuzsa, Rónay György, Fényi Ottó; 2. bőv. kiad.; Ecclesia, Bp., 1987
  • Fekete zúzmara. Válogatott versek; vál., utószó Bárczi Zsófia; Madách-Posonium, Pozsony, 2005 (Magyar Antaeus könyvek)
  • Piros csizmán őszi harmat... Válogatott versek; Tihanyi Bencés Apátság, Tihany, 2006
  • Te gondolkozzál bennem... Mécs László portré – emlékek és dokumentumok tükrében; vál., sajtó alá rend. Havasi Péter; Hernád, Kassa, 2006
  • Méhes Mária Viktória: Etelka naplója. Mécs László eddig meg nem jelent írásaival; Holnap Magazin, Székesfehérvár, 2014
  • Karácsony a Kárpátok alján; vál., szerk. Hunyadi Csaba Zsolt; Lazi, Szeged, 2015

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Babits Mihály: Könyvről könyvre. Nyugat, 1933. 12. szám http://epa.oszk.hu/00000/00022/00559/17486.htm Ld. még Jelenits István: Jegyzetek a Korunk Szaváról. Irodalomismeret, 2011. 1. sz. www.irodalomismeret.hu/files/2011_1/tanulmany/jelenits_istvan.pdf
  2. ↑ http://epa.oszk.hu/00000/00022/00559/17486.htm
  3. ↑ Nyerges András: Költő se, bölcs se, szent se. Magyar Hírlap, 220. sz. (2003) 23. o.
  4. ↑ a b Zoltán Gábor: Szép versek 1944. Budapest, Kalligram, 2020.
  5. ↑ Mécs László, Tolkien és Szolzsenyicin is esélyes volt 1969-ben a Nobel-díjra
  6. ↑ Weöres Sándor is versenyben volt az 1970-es irodalmi Nobelért

Források[szerkesztés]

  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-8607-10-6
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7
  • Tűz Tamás: Fehéren és kéken. Mécs László költői világa. in: Angyal mondd ki csak félig. Oakville, 1974. 79–85. old.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mécs_László_(költő)&oldid=26756725”