Szabó István (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szabó István
Az 1977-es Körkép antológiában megjelent portréja
Az 1977-es Körkép antológiában megjelent portréja
Élete
Született 1931. március 7.
Cserszegtomaj
Elhunyt 1976. március 16. (45 évesen)
Budapest
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) novella

Szabó István (Cserszegtomaj, 1931. március 7.Budapest, 1976. március 16.) magyar író.

Élete[szerkesztés]

1931-ben született a Keszthelyhez közeli Cserszegtomajon. Parasztcsaládból származott. Kissé korosabb szülők könnyen sérülő, betegségre hajlamos gyermeke. Gátlásos és nagy álmú kisfiú. Túlfinomult fogékonysággal figyel nagyanyja valóságközelben tartott, igaz történeteire, s valószínűtlenül korán kap rá a világirodalomra. Gyermekkorát és ifjúságát földművelő szerszámok és szaporodó könyvek között osztja meg, paraszti munkát végezve egy másfajta élet igézetében. A szőlősorok vagy a kukoricatábla végén Gogol, Turgenyev és Móricz Zsigmond műveibe feledkezik, s munka közben maga is kigondol egy-egy történetet. S amikor lehetőség nyílik rá, nyomban elfordul a hagyományos életmódtól, traktorosnak áll egy gépállomásra, ahol 1950–51-ben dolgozott.

1953-ban – a katonaidő letelte után – keszthelyi jóakarói és az Írószövetség segítségével egyetemista bölcsészhallgató lesz Pesten, s már-már a könyvtárak lakója. Közben ír és mindenfelől bátorítják. „A Pesten eltöltött idő – vallja később – egymás után szülte a hazulról hozott életanyag darabjait, novellákat. Mintha ez a földrajzi távolság kellett volna a nekiszabadult íráshoz, a boldog munkához.”

Mert ha az apai örökségnek, a földhöz ragasztó életmódnak hátat fordított is, élményeit és emlékeit a gondokkal együtt magával hozta a fővárosba. S nem is akart tőlük szabadulni. Ellenkezőleg, felelőssége igaz tudatában úgy érezte: őszinte és művészileg is érvényes szavakkal hírt kell adnia arról, amit látott és átélt. El kell mondania a gyermeki eszmélkedés éveinek nagy örömeit és magrázkódtatásait, s el kell mondania ifjúsága legizgalmasabb élményét: a régi falu megváltozásának, átalakulásának drámáját.

Novellái a modern magyar próza legszebb és legnagyobb teljesítményei közé tartoznak.

1976-ban, negyvenöt évesen ragadta el a halál.

Művei[szerkesztés]

  • A lázadó; Magvető, Bp., 1956
  • Varázslat kertje. Elbeszélések; Szépirodalmi, Bp., 1963
  • Ne nézz hátra!; Szépirodalmi, Bp., 1972
  • Iskola a magasban; Szépirodalmi, Bp., 1977
  • Hajnalok hajnala; vál., szerk. Győri János; Móra, Bp., 1978 (Mókus könyvek)
  • Hazulról odáig; vál., szerk. Győri János; Magvető–Szépirodalmi, Bp., 1979 (30 év)
  • A szabadság keresztje; vál., szöveggond. Győri János; Szépirodalmi, Bp., 1987
  • Isten teremtményei. Összegyűjtött novellák; gyűjt., szerk., utószó Győri János; Szépirodalmi, Bp., 1991
  • Kodolányi János és Szabó István levelezése; szerk., utószó Csűrös Miklós; Holnap, Bp., 1999
  • A barátság szelleme. Levél- és dokumentumgyűjtemény; előszó, szerk., jegyz. Győri János és Fogarassy Miklós; Kortárs, Bp., 2009 (Kortárs levelezés)

Díjai[szerkesztés]

  • 1957. – József Attila-díj – A lázadó (1956)
  • 1964. – József Attila-díj – Varázslat kertje

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]