Szathmári Sándor (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szathmári Sándor
Született 1897. június 19.
Gyula
Elhunyt 1974. szeptember 27. (77 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása gépészmérnök, író, publicista, műfordító, eszperantista

Szathmáry Sándor (Gyula, 1897. június 19.Budapest, 1974. szeptember 27.) magyar gépészmérnök, író, publicista, műfordító, eszperantista; a Bartha Miklós Társaság ügyvezető elnöke. Írói neve Szathmári Sándor volt.

Nagyapja Szathmáry Pál debreceni asztalosmester.

Apja, Szathmáry Sándor, állami tisztviselő, anyja, Losonczy-Szijjártó Margit, szeghalmi patikuscsaládból származott.

Élete[szerkesztés]

(Tófalvi Éva tanulmánya alapján.)

A 11 Szathmáry testvérből 7 érte meg a felnőttkort.

Apja tisztsége miatt gyakran kényszerültek költözni: Szombathely, Alsókubin, Sepsiszentgyörgy, majd Lugos voltak a fiatal Szathmáry gyermekkorának színhelyei. Sokat betegeskedett. Állandó torokgyulladással, arcüreggyulladással küszködött, tífusza is volt. Éleselméjű gyerek volt, különösen matematikából jeleskedett. Elemiben az első héten magától megoldotta tankönyve összes feladatát. Nagyon jó volt fizikából és kémiából is. Több mechanikai játékát maga készítette, sőt, képzeletében matematikai alapműveleteket elvégző számológépet is kitalált. Mindezt a XX. század első évtizedében. Irodalomtanára Vajthó László volt. Szathmáry Lugoson érettségizett, 1915-ben.

Ekkor jelentkezett a Műegyetem gépészmérnöki karára.

1917-ben ismerte meg Karinthy Frigyes műveit, majd – hívőként – a keresztény-szocialista eszmékért lelkesedett.

1919-ben a Tanácsköztársaság kitörése után el akarta hagyni Budapestet; visszatért Lugosra, amit ekkor már elcsatoltak a Magyar Királyságtól.

„A hazát nagyapám felvilágosításai alapján kezdtem megismerni, mint az élet nagy csapását, amely vagy az ellenséggel lövet főbe, vagy maga végzi el.”

Szathmáry egy olyan nyelv kialakításán gondolkodott, amely – szerinte – megszüntethetné a nemzeti ellentéteket. Ekkor került kezébe egy eszperantó nyelvtan, amitől hamar fellelkesült, és komoly ismerője lett. Később a Magyar Eszperantó Szövetség egyik vezetője lett. Megszervezte a Széchenyi Kört. Technikusként kezdett dolgozni, hogy segíthesse családját.

Míg a háború alatt hatszor is alkalmatlannak találták, a románok elsőre behívták. Ekkor döntött úgy, hogy végleg hazatér; 1921 tavaszán visszatért, és nagy nélkülözések mellett folytatta tanulmányait. Belépett a SZEFHE (Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete) egyesületébe.

1923-ban meghalt apja. Szathmáry két idősebb testvére halála után ő maradt a legnagyobb gyerek, akinek gondoskodnia kellett iskolás testvéreiről. 1924-től Szathmáry a MÁVAG-ban dolgozott, mint mérnök. 1926-ban tette le utolsó szigorlatát és szerezte meg diplomáját.

A húszas évek közepén Szabó Dezső műveiért lelkesedett. Szathmáry a harmincas évek elején még szimpatizált a kommunista eszmékkel, ám 1948-ban végleg szakított azokkal. 1932-től 1933-ig a Bartha Miklós Társaság ügyvezető elnöke volt.

Karinthy hatása alatt kezdett írni.

„Karinthy nekem szellemi apám volt, az egyetlen magyar író, akinek az írás nem mesemondás volt, hanem eszköz az elsikkadt, agyonhínározott valóság felszínre búvárkodásához…”

Szathmáry 1932-ben kezdte el élete főművét, a Hiába trilógiát. Múlt, Jelen és Jövő lett a három rész címe, amiket 1935-ben fejezett be.

A trilógiából csak a Hiába, és az is csak hat évtized után jelenhetett meg. Az utópiában pontosan megjövendöli a második világháború kitörésének évét, a szocializmus diktatúráját, és a XXI. század elejét, ahol „élproletárok” minden luxussal felszerelt villái állnak. Olyan találmányokat írt meg előre, mint a gyanús elemeket lehallgató miniatűr rádióadó; bénító sugár, melyekkel tüntetőket hatástalanítanak; hangírógép. A könyv jóval Orwell Állatfarm-ja és 1984 regénye előtt keletkezett, sőt, Szathmáry Aldous Huxley Szép új világát sem ismerhette még akkor.

Valószínűleg Szathmáry alkalmazta először az „izombuta” kifejezést a ma már sajnos jól ismert embertípusra.

Látván nem látnak c. könyve Jézusról szól.

„A szeretet mindannyiunknak jó és hasznos megoldás. Soha, semmiféle új uralkodó, vagy új társadalmi rendszer nem enyhíti a szenvedéseket. Saját természetünknek kell változnia.”

A Kazohinia először 1941-ben, erősen cenzúrázott változatban jelent meg Gulliver utazása Kazohiniában címmel. A második 1946-os kiadás tartalmazza a háborús cenzúra miatt kimaradt részeket, s egy új fejezetet: A szegény csepűrágó dalát, melyet a későbbi kiadásokból már kihagytak. A harmadik, 1957-es kiadáson is módosított. Az 1972-es és az 1980-as kiadás a harmadikkal azonos. A Kazohinia megjelent eszperantó és angol nyelven is.

Szathmári Sándor sírja Budapesten. Farkasréti temető: 32/1-1-sarok

1958-ban Tamkó Sirató Károly (kollégiumi társa és barátja) pert indított Szathmáry ellen, avval, hogy ő, mármint Tamkó írta volna a Kazohinia egy részét. Ennek előzménye az volt, hogy Szathmáry még 1936-ban kérte barátját hogy az adassa ki művét. Tamkó a pert elvesztette. A döntő bizonyíték egyébként – végszükség esetén – a Hiába kézirata lehetett volna, ám avval nem lett volna okos dolog előhozakodni, mivel a mű rendkívüli veszélyt jelenthetett volna a diktatúra „tekintélyére”. A szocialista kultúrpolitika azt terjesztette, hogy az író maga semmisítette meg „gyenge” művének mindhárom kötetét. Ugyanezekben az években – a Hiába lappangása idején – Orwell legnagyobb sikereit aratta említett műveivel…

Szathmáry 1957-ben, hatvanéves korában főmérnökként ment nyugdíjba a MÁVAG-ból.

Szathmári Sándor nem lett ismert író, még ma sincs a magyar irodalom méltó helyén. A szocializmusban még nem, '89 után már nem ismerték, ismerik. Nem érhette meg, hogy ő lehessen a magyar Orwell. Valójában Orwellt kellene az „angol Szathmárinak” nevezni.

Művei[szerkesztés]

Magyar nyelven[szerkesztés]

(Csák Tamás - által készített és Györgyi Ákos által közzétett novellatartalom bibliográfia alapján.http://konyvtar.scifi.hu/biblio/htm/index.htm)
A guafa
Egy leleményes sámán szentnek nevezett guafát ad egy indiánnak, aki szerencsét vár a fától. Az indiánt feláldozták az aztékok, a guafa pedig az egyik nemeshez került. Jöttek a spanyolok és feldúlták Tenochtitlánt, a fa új tulajdonoshoz került. Az évek során a fa többször is gazdát cserélt, mindenki szerencsét várt tőle, pedig rendre az ellenkezője történt.
Adalékok a kompofon történetéhez
Egy mérnök szerelmi bánatában megalkotta az intelligens gépaggyal vezérelt zenegépet: a kompofont. Az első koncertbemutató hatalmas sikert aratott, míg ki nem derült, hogy gép írta a szerzeményt. A zene elveszti emberi értékeit és lassan a feledésbe merült.
Az asztrálfluidum
A hivatásos lélekbúvár és jövendőmondót meglátogatja egy szellem, aki jócskán lemaradt szellemi tevékenységével. A lélekbúvár hasznos tanácsokkal látja el a szellemet, mire az viszonzásul megajándékozza őt a telepátia tudományával. A lélekbúvár mindenkinek a szemébe mondja az igazságot, mire mindenki üldözőbe veszi. Az üldöztetések miatt öngyilkos lett. Halála után találkozik az adományozó szellemmel, aki felvilágosítja, hogy milyen botor módon alkalmazta kapott képességét.
Babona
Kolombusz visszatért útjáról, eljutott Indiába. A salamancai egyetem tudósai közrefogják és kérdéseikkel bombázzák őt. A kérdések főleg babonák és régi mesék áltudományos ismereteire vonatkoznak. Kolombusz értetlenül áll e különleges vizsgáztatás előtt, majd mérgesen távozik, mert babonasággal vádolták tapasztalati tudása miatt.
Dongók
Egy dongó és egy méh vitába kezd, vajon melyikük életvitele jobb. A dongó kénytelen elismernie a méhek társadalmának nagyobb hatékonyságát. Megpróbálja dongótársait meggyőzni a méhek tökéletesebb életviteléről. A dongók majdnem fajuk árulójának tekintik ezért.
Gépvilág
Az írót meglátogatja H. G. Wells, aki megjárva a jövőt elhozza az emberiség kipusztulásának történetét. A távoli jövőben teljesen elgépiesített világban az egyik ország megalkotta a Vezérgépet, ami minden géppel az ország népének boldogulásáért dolgozott. A gép fenekestül fölforgatta a társadalmat és nekilátott az emberek ösztöneinek felszámolásához. Az emberek megpróbálták elpusztítani a Vezérgépet, de az hatékony fegyvereivel eltörli az emberi nemet a Föld felszínéről.
Hamis jós
Atlantisz fejedelme amnesztiát hirdet, de az egyik rab büntetését még súlyosbítják is, mert a sziget elsüllyedését merte jósolni.
Káin és Ábel [1] [2]
Kezdetben békesség és együttműködés volt a két férfi és családja között. A kígyó ám ügyesen elvetette közöttük a gyanakvás magvait. Kitört a harc, Káin meg Ábel elpusztultak. A túlélők mindhiába próbálták megszüntetni a torzsalkodást.
Kezdetben
Isten teremtett, az Ördög ellene teremtett és végül közösen megteremtették a férfit meg a nőt. Megjelent a szerelem és az Isten meg az Ördög azóta megnyugodtak az ember felől.
Kitüntetés
A jövő társadalmában a magas intelligenciájú és beteg embereket besorozzák a hadseregbe, mert a bonyolult hadigépek irányítása magasan kvalifikált embereket kívánt. Egy ember hiába próbálja elrejteni gyors felfogóképességét, elviszik a háborúba.
Logosz
Két görög rabszolga felidézi a dicsőséges és mélyen demokratikus világot, amelyet otthon éltek és összevetik Róma dekadens, erőszakos világával.
Püthagorasz
A neves tudós megpróbálja elfogadtatni a később róla elnevezett híres tételét a közvéleménnyel, de mindenki a saját politikai nézeteihez próbálja idomítani azt. Minden városból kiutasították megrögzött igazságszeretete miatt. Okos tanítványa egy ügyes húzással a perzsa-ellenes háború jelszavává tette a tételt, mire az futótűzként elterjed a görög városokban.
Tökéletes alattvaló
Bergengócia királyának parancsára Fabius mesternek el kellett készítenie egy gépembert, akiben fellelhető a tökéletes alattvaló ismérvei. A tudós férfiú embert bújtatott a gépezetbe, hisz csak az ember képes elviselni a zsarnokságot.
Vincenzo
Galilei egész életében a világ természeti törvényeit és igazságait kutatja, míg testvére papi pályára lépett. Galilei nem tudja elfogadni az emberek nagyképű alakoskodásait, hazudozásait, kétszínűsködéseit. Tanai minden pápában gyanakvást ébresztenek és a máglyát is csak bátyja közbenjárására kerüli el. Galilei bátyja bolondnak tartja öccsét és bízik benne, hogy neve fennmarad a történelemben, de az utókor csak az öccse nevére emlékezik.
A Gépvilág második (1989-es) kiadása tartalmazza A szegény csepűrágó dalát, mely a Kazohinia utólag megírt, utolsó fejezete.
  • Misztikus mélység. Novellák (1991)
  • Hiába. Jövő (1991)
  • Hogy is volt tehát? Emlékiratok (cc1970), kézirat

Eszperantó nyelven[szerkesztés]

  • Vojago al Kazohinio (1958); Kazohinia
  • Masinmondo kaj aliaj noveloj (1964); Gépvilág
  • Perfekta civitano (1964); A tökéletes alattvaló
  • Kain kaj Abel (1977); Káin és Ábel

Műfordítások[szerkesztés]

  • Cezaro Rossetti: Kredu min, sinjorino!; Tréfán kívül (1958)

Irodalom[szerkesztés]

Film[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]