Szentkuthy Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szentkuthy Miklós
Szentkuthy Miklós (fotó: Csigó László)
Szentkuthy Miklós (fotó: Csigó László)
Élete
Született 1908. június 2.
Budapest
Elhunyt 1988. július 18. (80 évesen)
Budapest
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) regény, esszé
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentkuthy Miklós témájú médiaállományokat.

Szentkuthy Miklós (eredetileg Pfisterer Miklós, Budapest, 1908. június 2.[1]Budapest, 1988. július 18.) magyar író, esszéíró, műfordító, a magyar regényirodalom nagy megújítóinak egyike. 2013-tól a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.[2]

Élete[szerkesztés]

1908. június 2-án született Pesten, a terézvárosi Lehel utca 8/a. számú házban. Apja Pfisterer Lajos Gyula Mihály, a nemesi címmel bíró, nagy múltú osztrák Pfisterer család sarja, római katolikus vallású.[3] Anyja, Götzler Gizella, szegény zsidó munkáscsaládba született, szülei Gizellát római katolikus vallásra kereszteltették.[3] Apja a családjával a Várban lakott, jogi egyetemen tanult, azt elvégezve, de doktori diplomát nem szerezve, dolgozni kezdett. Közben a család fokozatosan elszegényedve a pesti Lehel utcába költözött. Itt ismerte meg a munkás származású Götzler Gizellát, akivel, a családi és társadalmi elvárásokkal nem törődve, szerelmi házasságot kötött. Apja minisztériumi számellenőrként dolgozott.

Gyermek- és ifjúkora[szerkesztés]

A kis Miklósnál kancsalság fejlődött ki, ami egész gyermekkorában zavarta, akkori önmagát „bandzsa kis könyvmoly, nyomorék”-ként írta le később. 1909-ben a Lehel utcából Budára, egy I. kerületi, Enyedi utcai háromszobás lakásba költözött a család. Velük élt szeretett apai nagyapja, „Ópapa” és felesége.[4] Szülei eléggé zárkózott természetűek, „mindig otthon ültünk, élő ember hozzánk nem jött látogatóba, apám senkit nem bántott, de utálkozott mindenki és minden fölött. Talán ezért is ragaszkodtam már legkisebb koromban nagyapámhoz. Borzasztóan szerettem az örökifjú gáláns lovagot.”[4] A korábban vagyonos, „várbeli, úri társadalomhoz” tartozó de vagyona elvesztése miatt aktív életkorát rendőrtisztviselőként lezáró, a családdal németül beszélő, szekrényében harmincféle sétapálcát őrző, elegáns Ópapa nagy hatást gyakorolt a kis Miklósra.

Elemi iskoláit 1914–1918-ig végezte, az első osztályt a Werbőczy utcai, második osztálytól az Attila utcai iskolában. Apját a világháborúban frontszolgálatra küldték. Miklósra 8 évesen nagy hatást tett, amikor Ópapa meghalt 1916-ban. 1919–1926 között a Werbőczy Gimnázium tanulója, egyúttal a Mária Kongregáció jegyzője, majd prefektusa. 1925-ben a szüleivel szentévi zarándoklaton vesz részt Rómában, bejárva Velence, Firenze, Assisi, Nápoly, Pompei városát is. 1926-ban országos irodalmi versenyt nyer „A cigány alakja a magyar irodalomban” című dolgozatával. Ekkor került kapcsolatba Vajthó Lászlóval, aki bevezette a Napkelet szerkesztőségébe. Vajthó tanácsára vett fel írói nevet. Térképet böngészve választotta Szentkút zarándokhely nevét, melyből a nemesi családi hagyományt követve, a nemesi névképzés szokásait alkalmazva - th-val, y-nal - képezte a Szentkuthy nevet.[3]

1926-ban érettségizett és beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem angol-francia szakára. Egyetemi évei alatt kancsalságát Grósz Emil professzor műtéttel sikeresen megszüntette. Ettől kezdve önbizalma rohamosan megnőtt, kedvére udvarolhatott egyetemi lánytársainak. 1928-ban itt ismerkedett meg a gazdag zsidó családból származó Eppinger Dórával, Dollyval, későbbi feleségével.[3] 1931-1932-ben ösztöndíjasként Londonban élt. Gazdag kulturális környezetben eltöltött gyerekkora után fiatalkorában bejárta az európai országokat. Első publikációi a Napkeletben jelentek meg. 1931-ben doktorrá avatták, és megnősült. Házasságukból egy lányuk született. 1932 és 1948 között a budapesti Madách Gimnázium, majd az óbudai Árpád Gimnázium tanára volt, utána 1958-ig egy közgazdasági technikumban tanított. Diákjai közt elterjedt tanárneve a Pfistererből levezetett „Fityó” volt.[3][5] Ezután csak az írásnak és az írásból élt. 1988-ban hunyt el, 80 éves korában.

Anekdoták életéből[szerkesztés]

„[1938-ban] A budapesti Eucharisztikus Kongresszus idején vörös selyemből bíbornoki ruhát és sapkát szabattam egy kissé meglepődő családi varrónővel, nyakamban (kereszttel a végén), dió nagyságú esztergályozott fagolyókból álló szentolvasó, kezemen (jobb híján) nagy fekete pecsétgyűrű, orrom nyergén papos, keret-nélküli szemüveg. Taxival, este, mentem barátaimhoz, feleségemmel franciául beszélgettem, a taxisofőr térdre borult előttem, megcsókolta gyűrűmet, én meg – kérésére – „apostoli” áldást adtam rája. Később még sokkal nagystílűbb áldásra került sor: hatalmas társasággal, hajnalban, kivonultunk a Kis-Svábhegy tetejére, ott én létrán felmásztam egy háromszögelési gúla tetején lévő „erkélyre” (beszédet is mondtam) és kiterjesztett karokkal és keresztekkel szórtam a benedikciót térdeplő híveimnek. – Bíboros-ruhámban Babits Mihályné le is fényképezett, színes diapozitíveket készíttetett.”[6][7]

Irodalmi értékelése[szerkesztés]

Már Barokk Róbert című, szinte kamaszfejjel írott regényében is kiemelkedően erős és következetes önkritika érvényesül, társulva az egyetemes műveltség magas fokával és a szenvedélyes nyelvezettel. Főleg Prae című regénye nyomán művészetét számosan James Joyce-éval és Marcel Proustéval tekintik rokonnak, és ez a felfogás erősödött életművének francia kiadása kapcsán az 1980-as években. Ugyanakkor közvetlen hatásról csak Rabelais-t illetően beszélhetünk. Szentkuthy különös tehetségét egyaránt elismerte Babits Mihály és Németh László, Szerb Antallal fennmaradt levélváltása pedig barátságukról tanúskodik.

Szentkuthy Miklós és családjának sírja Budapesten. Farkasréti temető: 58-1-17.

Díjai[szerkesztés]

Művei[szerkesztés]

Szentkuthy Miklósé az egyik legnagyobb terjedelmű hagyaték a Petőfi Irodalmi Múzeum által őrzött anyagok közt. 1934 és 42 között szerzői költségen jelent meg Szentkuthy minden könyve. A szocialista rendszerben 1957-ben jelent meg először Szentkuthy-mű állami kiadói pénzen.

Első regénye, az 1927. november 2-án befejezett Barokk Róbert csak a halála után, 1991-ben jelent meg először, ahogyan 1933-ban írott, Narcisszusz tükre című műve 1997-ben. Első publikált regénye, az 1934-ben megjelent (majd 1980-ban újra kiadott) Prae életműve jelentős pontját képezi. E művében François Rabelais és James Joyce hatása érezhető, s a modern Európa válságában tájékozódni próbáló magányos értelmiségi közérzetéről ad ironikus beszámolót. 1939-ben írt Széljegyzetek Casanovához című regényét a rendőrség erkölcsi okokra hivatkozva elkobozta, és bezúzatta. 2012 után francia, spanyol, portugál, és amerikai kiadók e könyvet jelentették meg először Szentkuthy életművéből.[8] Legnagyobb írói vállalkozása a Szent Orpheus breviáriuma című többkötetes munkája volt, amellyel csaknem 50 évet töltött el.

Naplója[szerkesztés]

Szentkuthy Miklós több mint százezer oldalas naplót hagyott maga után.[9] A napló írását az 1920-as évek elején kezdte és 1939-től rendszeresen, általában naponta vezette. Diszkrécióból Szentkuthy a 1948-ig írott részt halála után 25 évre, az 1988-ig, azaz haláláig írott részt 50 évre zároltatta. A hagyatékát kezelő Tompa Mária szerint „...tudta magáról, hogy impresszionista alkat. Ha valakire dühös volt, csúnya dolgokat írt róla a naplójába, másnap megbánta, és a korrekciót is lejegyezte. Nem akarta megsérteni a naplóban szereplő személyeket vagy utódaikat, ezért titkosította a naplókat”.[8][9] Az 1948 előtti feljegyzések 2013 óta kutathatók, feldolgozásuk megkezdődött. Az 1948-at követő tartalmakra csak közvetve, az író utalásaiból lehet következtetni. A naplót az író a Petőfi Irodalmi Múzeumnak adta megőrzésre.

Művei[szerkesztés]

  • Barokk Róbert (regény, 1927)
  • Realitás és irrealitás viszonya Ben Jonson klasszikus naturalizmusában (doktori értekezés, 1931)
  • Narcisszusz tükre (1933, kiadva: 1997)
  • Prae (1934, új kiadásban: 1980)
  • Az egyetlen metafora felé (esszék, 1935; új kiadásban: 1985)
  • Fejezet a szerelemről (regény, 1936; új kiadásban: 1984)
  • Széljegyzetek Casanovához (regény, 1939)
  • Cicero vándorévei (1945, megjelent 1990-ben)
  • Divertimento (Mozart életregénye, 1957; új kiadásban: 1976)
  • Doktor Haydn (Haydn életregénye, 1959; új kiadásban: 1979)
  • Burgundi krónika (történelmi regény, 1959)
  • Hitvita és nászinduló (Wittenberg; Bizánc. Két történelmi regény, 1960)
  • Arc és álarc (Goethe életregénye, 1962; új kiadásban: 1982)
  • A megszabadított Jeruzsálem (történelmi regény, 1965)
  • Angyali Gigi! (novellák, 1966)
  • Saturnus fia (Dürer életregénye, 1966)
  • Händel (Händel életregénye, 1967)
  • Maupassant egy mai író szemével (tanulmány, 1968)
  • Meghatározások és szerepek (esszék, 1969)
  • Szent Orpheus Breviáriuma I–II. (Széljegyzetek Casanovához; Fekete reneszánsz; Eszkoriál; Európa Minor; Cynthia; Vallomás és bábjáték; II. Szilveszter második élete. 1973)
  • Szent Orpheus Breviáriuma III. (Kanonizált kétségbeesés. 1974)
  • Szárnyatlan oltárok (Burgundi krónika; Wittenberg. 1978)
  • Szent Orpheus Breviáriuma IV. (Véres Szamár. 1984)
  • Múzsák testamentuma (esszék, 1985)
  • Iniciálék és ámenek (elbeszélések és hangjátékok, 1987)
  • Frivolitások és hitvallások (interjúkötet, 1988)

Szentkuthy Miklós 150 000 oldalnyi naplót hagyott hátra. (kiadatlan)

Halála után megjelent művek[szerkesztés]

  • Ágoston olvasása közben (1993)
  • Szent Orpheus Breviáriuma V. (Euridiké nyomában. 1993)
  • Bianca Lanza di Casalanza (1994)
  • Harmonikus tépett lélek (1994)
  • Narcisszusz tükre (1995)
  • Az alázat kalendáriuma (1998)
  • Bezárult Európa (2000)
  • Fájdalmak és titkok játéka. Naplójegyzetek és naplóillusztrációk 1925–1942 (2001)
  • Az élet faggatottja. Beszélgetések Szentkuthy Miklóssal (2007)
  • Örök közelség, ezer emlék. Szentkuthy Miklós válogatott dedikációi (2007)
  • Szentkuthy Miklós válogatott levelezése (2008)
  • Titkok játéka. Válogatás Szentkuthy Miklós fényképhagyatékából; vál., szerk. Hegyi Katalin; Petőfi Irodalmi Múzeum, Bp., 2009
  • Egyiptomi Mária. Regény folytatásokban a Nagyítás hetilapban (2009-2010)

Fordítói munkássága[szerkesztés]

Többek között James Joyce, Jonathan Swift, Laurence Sterne, Charles Dickens, műveinek magyar fordítója.

Hagyatékának gondozója: Tompa Mária.

Filmek Szentkuthy Miklósról[szerkesztés]

Arc és álarc 1-2. - Portréfilm Szentkuthy Miklósról (1989, bemutató 1994, rendező: Jeles András; operatõr: Kardos Sándor; szerkesztõ: Fábry Sándor; riporter: Réz Pál, elérhető: NAVA )[10]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Születése bejegyezve a Budapest VI. kerületi polgári születési anyakönyv 1478/1908. folyószáma alatt.
  2. Szentkuthy a Digitális Halhatatlanok között - Magyar Nemzeti Digitális Archívum. mandarchiv.hu. (Hozzáférés: 2016. január 7.)
  3. ^ a b c d e Hegyi Katalin előadása Szentkuthy Miklósról | videotorium.hu. videotorium.hu. (Hozzáférés: 2016. január 8.)
  4. ^ a b Miklós, Szentkuthy: Frivolitások és hitvallások. dia.jadox.pim.hu. (Hozzáférés: 2016. január 31.)
  5. Fekete J. József: Atlantikus mámorú szívvel és Eukleidész-világosságú aggyal - Szentkuthy Miklósról; Látó Szépirodalmi Folyóirat [1]
  6. Szentkuthy Miklós – Életrajz. www.szentkuthymiklos.hu. (Hozzáférés: 2016. január 7.)
  7. Réz Pál: Százszorszentek, Beszélgetés Szentkuthy Miklóssal; FilmVilág. www.filmvilag.hu. (Hozzáférés: 2016. január 7.)
  8. ^ a b Szentkuthy Miklós lehet a külföld új felfedezettje. mno.hu. (Hozzáférés: 2016. január 7.)
  9. ^ a b „A mai magyar értelmiséget nem érdekli Szentkuthy” - Beszélgetés Tompa Máriával;. Irodalmi Jelen Online. (Hozzáférés: 2016. január 7.)
  10. Arc és álarc 1-2. - Portréfilm Szentkuty Miklósról (1989, bemutató 1994, rendező: Jeles András; operatõr: Kardos Sándor; szerkesztõ: Fábry Sándor; riporter: Réz Pál, elérhető: NAVA

Szakirodalom[szerkesztés]

  • Fekete J. József: Olvasat. Esszék Szentkuthyról. Újvidék: Forum Könyvkiadó, 1986.
  • Rugási Gyula: Szent Orpheus arcképe. Budapest: József Attila Kör – Pesti Szalon Könyvkiadó, 1992.
  • Fekete J. József: Olvasat II. Újabb esszék Szentkuthyról. Sombor: Inforvativni Centar, 1993.
  • Fekete J. József: Széljegyzetek Szentkuthyhoz. Újvidék: Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság, 1998.
  • Nagy Pál: Az elérhetetlen szöveg. Prae-palimpszeszt. Budapest: Anonymus Kiadó, 1999.
  • Égő katedra. Hajdani tanítványok emlékeznek Szentkuthy-Pfisterer Miklósra. Budapest, Hamvas Intézet, 2001.
  • Hegyi Katalin: Szentkuthy Miklós. Budapest: Elektra Kiadóház, 2001.
  • A mítosz mítosza. In memoriam Szentkuthy Miklós. Budapest: Nap Kiadó, 2001.
  • Bálint Péter: Szentkuthy álruhában. Közelítések egy gigantikus napló írójához. Budapest: Széphalom Könyvműhely, 2003.
  • Molnár Márton: Napló és regény – Szentkuthy Miklós műveiben. Budapest: Hamvas Intézet, 2003.
  • Fekete J. József: P.O.S.T. Szentkuthy Miklós és művei. Újvidék: Forum, 2005.
  • Szentkuthy Miklós könyvtára Bp.: Petőfi Irodalmi Múzeum, 2008.
  • Filip Sikorski: A Genetic Analysis of Miklós Szentkuthy's "Prae". Helsinki: Unigrafia, 2014. http://urn.fi/URN:ISBN:978-952-10-9795-9
  • Arc és álarc 1-2. - Portréfilm Szentkuthy Miklósról (1989, bemutató 1994, rendező: Jeles András; operatõr: Kardos Sándor; szerkesztõ: Fábry Sándor; riporter: Réz Pál, elérhető: NAVA
  • Nicolas Lezard: Marginalia on Casanova by Miklós Szentkuthy – review . The Guardian 2013. január 4.

További információk[szerkesztés]