Remenyik Zsigmond

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Remenyik Zsigmond
Élete
Született 1900. július 19.
Dormánd
Elhunyt 1962. december 30. (62 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar
Szülei Remenyik László
Martinovics Sarolta
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) regény, dráma, elbeszélés
Első műve Hetedik hónap (regény, 1927)

Remenyik Zsigmond László (Dormánd, 1900. július 19.Budapest, 1962. december 30.[1]) magyar író.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei Remenyik László és Martinovics Sarolta voltak,[1] vidéki nemescsaládból származott. A nagyváradi jogi akadémián tanult. Tanulmányait félbehagyva, 1920-ban Dél-Amerikába utazott, ahol 6 évet töltött. Az emberi nyomor oly mélységeit fedezte fel, ami egész életre szóló élményt jelentett számára. Spanyolul megtanulva az első chilei avantgárd művészeti csoport vezetője lett. 1922–23-ban két spanyol nyelvű kötete jelent meg. 1926-ban Kassák Lajossal találkozott Bécsben. Hazatérése után kapcsolódott be az irodalmi életbe. 1936-ban a Szép Szó munkatársa, majd József Attila halála után egyik szerkesztője volt. 1939-ben anyagi nyomorúsága miatt kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, de 1941-ben ismét hazatért.

Munkássága[szerkesztés]

Első írásait A Hét, a Ma, a Nyugat és a Független Szemle közölte. 1932-ben adta ki az Apocalipsis Humana sorozatban első regényét. A nyárspolgári világot gúnyolta szakadatlanul, pl. Olivér és az embervilág (1936) művében. Tragikomédiáiban az erkölcsi züllés áldozatait vitte színre (Blöse úrék mindenkinek tartoznak). Szenvedélyessége, keserű valóságszemlélete, ironikus és avantgárd látásmódja, a tragikum iránti fogékonysága, antinácizmusa és pamfletre hajló indulatai határozzák meg szatíráinak jellegét. 1945 után írta az Apocalipsis Humana regénysorozat nagy részét; ezekben a század első negyede széthulló úri társadalmának életét, a vidéki kúriák süllyedő világát ábrázolta éles szatírával és erős kritikai felhanggal.

Remenyik Zsigmond hamvai Budapesten a Farkasréti temetőben (610-161. templomi fülke)

Művei[szerkesztés]

  • Hetedik hónap (regény, 1927)
  • Bolhacirkusz (regény, 1932)
  • Apocalipsis Humana (regény, 1932)
  • Mese habbal (regény, 1934)
  • Költő és valóság (regény, 1935)
  • Saroküzlet (1936)
  • Olivér és az embervilág (regény, 1936)
  • Bűntudat (regény, 1937)
  • Nagytakarítás vagy a szellem kötéltánca (esszé, 1936, 1980)
  • Téli gondok (esszé, 1937)
  • Sarjadó fű (regény, 1938)
  • Vész és kaland (regény, 1940)
  • Amerikai ballada (útirajz, 1942)
  • Atyai ház (dráma, 1943)
  • Pernabucoi éjszaka (kisregény, 1944)
  • Északi szél (regény, 1947)
  • Élők és holtak (regény, 1948)
  • A nagy csata (dráma, 1953)
  • Por és hamu (regény, 1955)
  • Kard és kocka (1955)
  • Vándorlások könyve (regény, 1956)
  • Bolond história (kisregény, 1957)
  • Ősök és utódok (regény, 1957)
  • Ebből egy szó sem igaz (regény, 1958)
  • Afrikai románc (elbeszélés, 1960)
  • Őserdő - Vész és kaland (életrajz és regény, 1960)
  • Jordán Elemér első hete a túlvilágon (elbeszélés, 1962)
  • Az idegen (kisregény, 1963)
  • A keselyű (kisregény, 1967)
  • A vén telepes Carmelo története (elbeszélés, 1969)
  • Pokoli disznótor (dráma, 1978)
  • A képzelgő lámpagyújtogató (fordítások spanyol nyelvű műveiből, 1979)
  • Különös utazás (kisregény, 1981)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]