Karátson Gábor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Karátson Gábor
Élete
Született 1935. május 21.
Budapest, Magyar Királyság
Elhunyt 2015. július 23. (80 évesen)
Budapest, Magyarország
Gyermekei
Kitüntetései

Karátson Gábor (Budapest, 1935. május 21.Budapest, 2015. július 23.) Kossuth, József Attila- és Munkácsy Mihály-díjas magyar író, műfordító, festő, filozófus, művészetpedagógus.[1]

Élete[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait követően, 1954-ben az ELTE magyar–német szakára vették fel, később a jogi karra irányították. Az 1956-os forradalom során részt vett a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének megalakításában, s az ELTE forradalmi bizottságának tagjává választották. Miután a forradalom leverését követően illegális lapok terjesztésében segédkezett, 1957. március 12-én rövid időre őrizetbe vették, és júniusban letartóztatták. Izgatás vádjával hároméves börtönbüntetésre ítélték, de 1958 novemberében szabadlábra került. Minthogy egyetemi tanulmányait nem folytathatta, előbb fizikai munkás, a Nemzeti Színház statisztája, majd a Corvina Könyvkiadó korrektora, 1974-től szerkesztője lett. A rendszerváltást követően a Miskolci Egyetemen, a Janus Pannonius Tudományegyetemen az ELTE-n és a Magyar Képzőművészeti Egyetemen adott elő keleti filozófiát.

1968 óta a nyilvánosság előtt is szerepelt tempera- és olajfestményeivel, akvarelljeivel, több művészeti és filozófiai írás szerzője, 1995-ben a Magyar Festők Társaságának egyik alapító tagja és elnöke. Az 1980-as évektől környezetvédelmi aktivistaként a Duna-kör tagja.

A Védegylet tagja volt, 2008-ban kilépett.

Felesége Granasztói Szilvia bábművész, művészetpedagógus volt, fiaik Dávid (1964) és János (1966).[2]

Művei (válogatás)[szerkesztés]

Írások[szerkesztés]

  • Miért fest az ember? (1970)
  • A festés mestersége (1971)
  • Így élt Leonardo da Vinci (1973)
  • A gyermek Altdorfer (1982)
  • Ulrik úr keleti utazása avagy A zsidó menyasszony; Európa Alapítvány, Budapest, 1992 (2000 könyvek)[3]
  • Világvége után; Cserépfalvi, Budapest, 1993 (Kontextus könyvek)
  • Ötvenhatos regény (2005)
  • A csodálatos kenyérszaporítás; Kortárs, Budapest, 2014

Fordítások[szerkesztés]

Esszék[szerkesztés]

  • Hármaskép. Leonardo, Grünewald, Vajda Lajos; Magvető, Budapest, 1975
  • Az Én, az visszafordul (é. n.)
  • Az együgyű Isten; Filum, Budapest, 1997, 235 o. (A szerző 1967–1997 között megjelent írásai) ISBN 963-8347-28-7

Illusztrációk[szerkesztés]

  • Goethe Három mese (1976)
  • Goethe: Faust (1980)
  • Szent Lukács írása szerint való evangélium (2002)
  • Szent János írása szerint való evangélium (2007)
  • Illusztrációk Goethe Faustjához, 1976–1980. 2021. szeptember 9. – 2021. október 10., Szolnoki Művésztelep, Kert Galéria, 2021. november 13. – 2022. január 9., Művészetek Háza Veszprém, Dubniczay-palota, Várgaléria; szerk. Bellák Gábor; MANK, Szentendre, 2021 (Karátson archívum könyvek)

Kiállítások (válogatás)[4][szerkesztés]

Egyéni[szerkesztés]

  • 1968 • Fényes Adolf Terem, Budapest
  • 1992 • Óbudai Társaskör Galéria, Budapest
  • 1994 • Balatoni Múzeum, Keszthely
  • 1997 • Budapest Galéria, Budapest
  • 2000 • Bibliai akvarellek, Szinyei Szalon, Budapest
  • 2004 • Új művek, Egry József Emlékmúzeum, Badacsony
  • 2007 • Csepel Galéria Művészetek Háza, Budapest; Bibliai akvarellek, Parti Galéria, Pécs

Csoportos[szerkesztés]

  • 1997 • Szürenon emlékkiállítás, Vigadó Galéria, Budapest
  • 2005 • Harminchárman : tízéves a Magyar Festők Társasága,[5] Hilton Budapest West End.
  • 2006 • Kossuth-díj 2006 : Karátson Gábor festőművész és Solti Gizella kárpitművész kiállítása, Magyar Képzőművészek és Iparművészek kiállítóhelye – Andrássy úti Galéria, Budapest
  • 2007 • Őszi Kulturális Fesztivál kamara tárlata – Zichy Mihály és Karátson Gábor kiállítása, Regionális Összművészeti Központ (REÖK), Szeged

Kiállításmegnyitók[szerkesztés]

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Interjú, Ökotáj, 2001/1.
  • Beszélgetések Feldmár Andrással: "A tudatállapotok szivárványa" szerzőjével / Geréb Ágnes, Feldmár András, Karátson Gábor ; [szerk., szöveget gond. Bugarszky Zsolt]. Budapest : KönyvFakasztó, [2002]. – 236, [3] p. ISBN 963-204-437-1
  • Karátson Gábor emlékezete. Fuga Budapesti Építészeti Központ, 2018. május 3-21.; szerk. Kováts Albert; Magyar Festők Társasága, Budapest, 2018
  • Lányi András: Karátson Gábor; Kortárs, Budapest, 2022 (Karátson archívum könyvek)

Emlékezete[szerkesztés]

Az alkotó halála után özvegye, Granasztói Szilvia, állami és önkormányzati támogatással látogatható Lakásgyűjteményt alakított ki a művész egykori műteremlakásában. A Karátson Gábor Lakásgyűjtemény-Emlékhely 2017. december 12-én nyitotta meg kapuit Budapest V. kerületében, a Deák téren[9] (Karátson Gábor Emlékszoba).[10][11]

Az 1009/2020 (I.30.) kormányhatározat hívta életre a Karátson Gábor Archívum és Kutatóműhelyt Budapesten a Ferenciek terén.[12]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]