Karátson Gábor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Karátson Gábor
Karátson Gábor, Adony, 2010
Karátson Gábor, Adony, 2010
Élete
Született 1935. május 21.
Budapest, Magyar Királyság
Elhunyt 2015. július 23. (80 évesen)
Budapest, Magyarország
Kitüntetései

Karátson Gábor (Budapest, 1935. május 21.Budapest, 2015. július 23.) Kossuth-díjas magyar író, műfordító, festő és filozófus, művészetpedagógus.[1]

Élete[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait követően, 1954-ben az ELTE magyar–német szakára vették fel, később a jogi karra irányították. Az 1956-os forradalom során részt vett a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének megalakításában, s az ELTE forradalmi bizottságának tagjává választották. Miután a forradalom leverését követően illegális lapok terjesztésében segédkezett, 1957. március 12-én rövid időre őrizetbe vették, és júniusban letartóztatták. Izgatás vádjával hároméves börtönbüntetésre ítélték, de 1958 novemberében szabadlábra került. Minthogy egyetemi tanulmányait nem folytathatta, előbb fizikai munkás, a Nemzeti Színház statisztája, majd a Corvina Könyvkiadó korrektora, 1974-től szerkesztője lett. A rendszerváltást követően a Miskolci Egyetemen, a Janus Pannonius Tudományegyetemen az ELTE-n és a Magyar Képzőművészeti Egyetemen adott elő keleti filozófiát.

1968 óta a nyilvánosság előtt is szerepelt tempera- és olajfestményeivel, akvarelljeivel, több művészeti és filozófiai írás szerzője, 1995-ben a Magyar Festők Társaságának egyik alapító tagja és elnöke. Az 1980-as évektől környezetvédelmi aktivistaként a Duna-kör tagja.

A Védegylet tagja volt, 2008-ban kilépett.

Felesége Granasztói Szilvia bábművész, művészetpedagógus volt, fiaik Dávid (1964) és János (1966).[2]

Művei (válogatás)[szerkesztés]

Írások[szerkesztés]

  • Miért fest az ember? (1970)
  • A festés mestersége (1971)
  • Így élt Leonardo da Vinci (1973)
  • Hármaskép (1975)
  • A gyermek Altdorfer (1982)
  • Ulrik úr keleti utazása (1992)[3]
  • Világvége után (1993)
  • Ötvenhatos regény (2005)
  • A csodálatos kenyérszaporítás; Kortárs, Bp., 2014

Fordítások[szerkesztés]

Esszék[szerkesztés]

Illusztrációk[szerkesztés]

  • Goethe Három mese (1976)
  • Goethe: Faust (1980)
  • Szent Lukács írása szerint való evangélium (2002)
  • Szent János írása szerint való evangélium (2007)

Kiállítások (válogatás)[4][szerkesztés]

Egyéni[szerkesztés]

  • 1968 • Fényes Adolf Terem, Budapest
  • 1992 • Óbudai Társaskör Galéria, Budapest
  • 1994 • Balatoni Múzeum, Keszthely
  • 1997 • Budapest Galéria, Budapest
  • 2000 • Bibliai akvarellek, Szinyei Szalon, Budapest
  • 2004 • Új művek, Egry József Emlékmúzeum, Badacsony
  • 2007 • Csepel Galéria Művészetek Háza, Budapest; Bibliai akvarellek, Parti Galéria, Pécs

Csoportos[szerkesztés]

  • 1997 • Szürenon emlékkiállítás, Vigadó Galéria, Budapest
  • 2005 • Harminchárman : tízéves a Magyar Festők Társasága,[5] Hilton Budapest West End.
  • 2006 • Kossuth-díj 2006 : Karátson Gábor festőművész és Solti Gizella kárpitművész kiállítása, Magyar Képzőművészek és Iparművészek kiállítóhelye - Andrássy úti Galéria, Budapest
  • 2007 • Őszi Kulturális Fesztivál kamara tárlata - Zichy Mihály és Karátson Gábor kiállítása, Regionális Összművészeti Központ (REÖK), Szeged

Kiállítás megnyitók[szerkesztés]

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Interjú, Ökotáj, 2001/1.
  • Beszélgetések Feldmár Andrással : "A tudatállapotok szivárványa" szerzőjével / Geréb Ágnes, Feldmár András, Karátson Gábor ; [szerk., szöveget gond. Bugarszky Zsolt]. Budapest : KönyvFakasztó, [2002]. – 236, [3] p. ISBN 963-204-437-1
  • Karátson Gábor emlékezete. Fuga Budapesti Építészeti Központ, 2018. május 3-21.; szerk. Kováts Albert; Magyar Festők Társasága, Bp., 2018

Források[szerkesztés]