Bertha Bulcsu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bertha Bulcsu
Az 1982-es Körkép antológiában megjelent portréja
Az 1982-es Körkép antológiában megjelent portréja
Élete
Született 1935. május 9.
Nagykanizsa
Elhunyt 1997. január 19. (61 évesen)
Budapest[1]
Nemzetiség magyar
Házastársa Nemes Teréz (1956-1961)
Nagy Franciska (1966-1997)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers, esszé, regény, publicisztika
Első műve Lányok napfényben (elbeszélések, Budapest, 1962)
Kiadói Szépirodalmi Könyvkiadó
Irodalmi díjai József Attila-díj: 1966,1971,1975
SZOT-díj: 1978
Budapest Főváros Művészeti Díja: 1981
Gábor Andor-díj: 1986
Füst Milán-díj: 1991
Táncsics Mihály-díj: 1992
Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje: 1995
Alternatív Kossuth-díj: 1997 (posztumusz)
Bertha Bulcsu aláírása
Bertha Bulcsu aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bertha Bulcsu témájú médiaállományokat.

Bertha Bulcsu (Nagykanizsa, 1935. május 9.Budapest, 1997. január 19.[1]) magyar író, publicista.

Életrajza[szerkesztés]

Édesapja tanító volt, édesanyja őt és két testvérét nevelte. A keszthelyi gimnáziumban érettségizett 1953-ban. Politikai okokból nem tanulhatott tovább, ezért különböző vidéki üzemekben dolgozott ipari munkásként, majd később egy rövid ideig könyvtáros volt. Budapestre költözéséig pécsi napilapok kulturális rovatát szerkesztette és a Jelenkor munkatársa volt. Később Jovánovics Miklóssal szerkesztették az Új Írást, amely 25 ezer példányban jelent meg. 1976–94-ig az Élet és Irodalom főmunkatársa, Jelenségek címmel láttak napvilágot közvetlen élményeken alapuló, kritikus írásai. 1992-ben a Magyar Művészeti Akadémia alapító tagja.

Kétszer kötött házasságot, első felesége Nemes Teréz, egy fiuk született, második felesége, Nagy Franciska újságíró és író, egy lánynak adott életet.

Munkássága[szerkesztés]

Bertha Bulcsu 1988-ban, az Ünnepi könyvhéten. Fotó: Kertész Dániel
Bertha Bulcsu sírja Budapesten. Farkasréti temető: 10/1-1-322.

Élményanyaga a dunántúli, balatonmelléki falvak és az épülő gyárak világához kötődik.”[2] Novelláit a Jelenkor közli rendszeresen, első publikált írása a Jégnovella, amellyel azonnal kivívta az olvasóközönség és az irodalmi közvélemény figyelmét.[3] 1962-ben jelenik meg első novelláskötete, a Lányok a napfényben, melynek központi témája a munka, hősei hétköznapi munkások. 1964-ben jelenik meg a Harlekin és szerelmese című novellafüzér, amelyből filmforgatókönyvet is ír. A mű létfilozófiai problémákat feszeget, a második világháború emlékeit írja le és a kubai rakétaválság hatására egy újabb háború nyomasztó gondolatát veti fel.

Későbbi alkotói korszakában a regény válik meghatározóvá. „Regényei aktuális eseményekhez, történeti évfordulókhoz, időszerű társadalmi problémákhoz tapadnak. Az írót közéleti érdeklődése, újságírói élményei is e kérdések felé vonzzák.[3] 1965-ben jelenik meg első regénye, a Füstkutyák, amely egy község történetét írja le a termelőszövetkezetek egyesítése idején. A bajnok élete (1969) című regény hőse, Káli Gyula, egy sportoló, aki minden erejével azért küzd, hogy megnyerje az asztalitenisz-bajnokságot, története a célok, az akaraterő és a kitartás fontosságát hangsúlyozza. A főhős azonban mégsem követendő példa, mert értékrendjében minden alárendelődik céljainak, győzelme nem tölti el valódi boldogsággal.[4] Az Át a Styx folyón (1969) az 1919-es honvédő háborút ábrázolja, főszereplője egy tanárból lett századparancsnok, aki a szolnoki csatában harcol a román intervenciós hadsereg ellen. Új novellái A nyár utolsó napjában jelennek meg 1968-ban. A novellákban gyakran feltűnik a balatoni táj, gyermekkorának fontos színhelye. A Tűzgömbök (1970) cselekménye a második világháború idején zajlik és egy harmadik osztályos diák sorsán keresztül mutatja be az eseményeket.

Három interjúkötetet is írt: Meztelen a király, Írók műhelyében és Délutáni beszélgetések címmel. Ezekben volt újságíró-szerkesztő kollégáit és a magyar irodalom kiemelkedő alkotóit mutatja be, például Lázár Ervin, Tüskés Tibor, Illyés Gyula, Mándy Iván, Nagy László, Zelk Zoltán, Örkény István stb. Műveit számos, köztük német, angol, olasz és kínai nyelvre is lefordították.

Három nagyjátékfilm forgatókönyvét jegyzi: Harlekin és szerelmese (1966, rendező: Fehér Imre), Tűzgömbök (1975, rendező: Fehér Imre), A kenguru (1975, rendező: Zsombolyai János). Tévéjátékokat és hangjátékokat is írt. A fürdőigazgató című drámáját a Miskolci Nemzeti Színház mutatta be 1977-ben.

Nevét őrzi a 2004 óta átadásra kerülő Bertha Bulcsu-emlékdíj.

Bertha Bulcsút 1999-ben a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjává választották.

Díjai[szerkesztés]

Művei[szerkesztés]

  • Lányok napfényben (1962)
  • Harlekin és szerelmese (1964)
  • Füstkutyák (1965, 1989)
  • A nyár utolsó napja (1968)
  • A bajnok élete (1969, 1989)
  • Át a Styx folyón (1969)
  • Tűzgömbök (1970, 1985)
  • Meztelen a király (1972)
  • Írók műhelyében (1973)
  • Balatoni évtizedek (1973, 1978, 1984)
  • A kenguru (1976)
  • A Teimel villa (1976)
  • A fürdőigazgató (1977)
  • Délutáni beszélgetések (1978)
  • Ilyen az egész életed (1980)
  • A fejedelem sírja felett (1980)
  • Fehér rozsda (1982)
  • Különleges megbízatás (1983)
  • Medvetáncoltatás (1983)
  • Árnyak és lovasok (1986)
  • Te jössz, Lupusz… (1988)
  • Willendorfi Vénusz (1988)
  • Írók, színészek, börtönök (1990)
  • Egy író állatkertje (1992)
  • Kémnő a sárkányrepülőtéren (1992)
  • Utazás fehér lavórban (1994)
  • Kommunizmus délutáni napfényben (1996)
  • Bertha Bulcsu beszélgetései (1999)
  • Amerikai fiúk (2000)
  • "... élni kell, ameddig élünk". Csorba Győző és Bertha Bulcsu levelezése, 1961-1995; szerk. Pintér László; Pro Pannonia, Pécs, 2004 (Pannónia könyvek)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 104. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  2. Rónay László: Bertha Bulcsu = A magyar irodalom története 1945–1975, III/2. A próza és a dráma, Bp, Akadémiai, 1990, 1072–1076.
  3. ^ a b Tüskés Tibor: „Utazás napkeletre”:Bertha Bulcsu=T.T., Pannóniai változatok, Bp. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977.
  4. Pomogáts Béla, Elszürkülő balatoni fények, Árgus, 1997/2.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]