Rónay György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rónay György
Rónay György.jpg
Született Morócz György
1913. október 8.[1]
Budapest
Elhunyt 1978. április 8. (64 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Radnóti Kornélia (1936-?)
Foglalkozása
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
Kitüntetései

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rónay György témájú médiaállományokat.

Rónay György (eredeti neve: Morócz György) (Budapest, 1913. október 8.Budapest, 1978. április 8.[2]) József Attila-díjas (1967) költő, író, műfordító, esszéíró, irodalomkritikus, irodalomtörténész, országgyűlési képviselő.

Életútja[szerkesztés]

Szülei: Morócz István és Liebner Róza voltak. 1931-ben érettségizett. Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyegyetem bölcsészkarán végezte, magyar–francia szakon. 1937-ben a Révai Könyvkiadóhoz került lektornak. 1943-ban Lovass Gyulával, Sőtér Istvánnal és Thurzó Gáborral alapítója és szerkesztője volt az Ezüstkor című folyóiratnak. 1945-től a Vigilia szerkesztőbizottságának tagja, 1969-től haláláig felelős szerkesztője. 1947-1949 között a Demokrata Néppárt (DNP) országgyűlési képviselője volt. 1949-ben Szegeden doktorált francia irodalomból és magyar történelemből.

Munkássága[szerkesztés]

A Szép versek antológia 1970-es kötetében megjelent portréja

A Nyugat „harmadik nemzedék”-ének jellegzetes témái szólalnak meg első verseiben, melyek elsősorban világirodalmi kultúrájukkal keltettek figyelmet. Elsősorban Babits Mihály költészete ösztönözte, de hatottak rá az ún. neokatolikus irodalom legnagyobb alakjai is (pl. Paul Claudel). Keresztút című regényének megjelenése után (1937) támadások pergőtüzébe került, és évekig különböző álneveken írhatott csak tanulmányokat a katolikus lapokban. Költői fejlődésére hatást gyakorolt a francia irodalom iránt érzett vonzódása.

Verseiben a világ szépségeire rácsodálkozó, azokért felelősséget érző ember hangja vált a legerősebbé, regényeiben pedig az önvizsgálat eleme uralkodóvá. Nemzedéktársaihoz hasonlóan újra meg újra visszatért a második világháború kérdésköréhez, igyekezett választ találni a túlélők felelősségére. Mint esszéíró, elsősorban a Nyugat íróiról rajzolt portrékat mint kritikus. Az olvasó naplója címmel több mint egy évtizedig rendszeresen áttekintette a kor magyar irodalmának legfontosabb műveit, legjellemzőbb törekvéseit. Különösen nemzedéktársairól rajzolt érzékletes, hiteles arcképet.

Műfordítóként elsősorban francia, olasz és német írókat fordított.

Politikai pályája[szerkesztés]

A második világháború elmúltával politikai szerepet vállalt. Az Új Ember, a Magyarok majd a Vigila hasábjain megjelenő írásaiban, valamint vidéki előadásaiban is képviselte nézeteit. Csatlakozott a Barankovics István által vezetett Demokrata Néppárthoz. A párt Világnézeti Akadémiájának előadója, és rendszeres szerkesztője a Hazánk című pártlapnak. Elvállalta a képviselő-jelöltséget is, és az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon a Borsod megyei listáról bekerült az Országgyűlésbe.

Magánélete[szerkesztés]

1936-ban házasságot kötött Radnóti Kornéliával. Egy fiuk született: Rónay László (1937-).

Művei[szerkesztés]

Verseskötetei[szerkesztés]

  • A tulipánok elhervadtak (1931)
  • Híd (1932)
  • Te mondj el engem (1942)
  • Nyár (1957)
  • Fekete rózsa (1961)
  • A város és a délibáb (1964)
  • Tükör és tűz (1966)
  • A holló és a róka (1967)
  • A tenger pántlikái (1969)
  • Téltemető (1973)
  • Mérleg (1974)
  • Novalis: Himnuszok az éjszakához (1974)
  • Kakucsi rózsák (1977)
  • A kert (1979)
  • Mondd, szereted az állatokat? (1980)
  • Szérű (1981)
  • A vándor érkezése. Virág a feszület tövében (1986)
  • A hajós hazatérése (1986)

Regények[szerkesztés]

  • Keresztút (1937)
  • Lázadó angyal (1940)
  • Fák és gyümölcsök (1941)
  • Cirkusz (1942)
  • Az alkony éve (1947)
  • A nábob halála (1957)
  • Képek és képzelgések (1960)
  • Esti gyors (1963)
  • A párduc és a gödölye (1978)

Novellák, kisregények[szerkesztés]

  • Az ember boldogsága (1959)
  • A szeretet bilincsei (1965)
  • Idegenben (1968)
  • Nem jött madár (1973)

Tanulmányok[szerkesztés]

  • A regény és az élet (1947)
  • Petőfi és Ady között (1958)
  • Fordítás közben (1968)
  • A nagy nemzedék (1971)
  • Olvasás közben (1971)
  • Kassák Lajos alkotásai és vallomásai tükrében (1971)
  • Fordítók és fordítások (1973)
  • Kutatás közben (1974)
  • Balassitól Adyig (1978)

Világnézeti tanulmányok[szerkesztés]

  • Szentek, írók, irányok (1970)
  • Zakeus a fügefán (1971)
  • Hit és humanizmus (1979)

Önvallomások, karcolatok[szerkesztés]

  • Jegyzetlapok (1975)
  • Júdás könyve (1976)

Műfordítások[szerkesztés]

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Rónay György témában.
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 9638607106
  • Tűz Tamás: Az ezüstkor lovagjai. Irodalmi Újság 1963/23.

További információk[szerkesztés]