Franz Kafka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Franz Kafka
Kafka portrait.jpg
Élete
Született 1883. július 3.
Prága, Csehország
Elhunyt 1924. június 3. (40 évesen)
Kierling, Ausztria
Sírhely Új Zsidó Temető
Nemzetiség zsidó
Szülei Hermann Kafka (18521931)
Julie Kafka, sz. Löwy (18561934)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) regény, novella
Irodalmi irányzat realizmus
Fontosabb művei A per (1925)
Az átváltozás
Hatottak rá Knut Hamsun, Arthur Schopenhauer, Johann Wolfgang von Goethe, Heinrich von Kleist, Søren Kierkegaard, Peter Altenberg, Dosztojevszkij, Charles Dickens, Friedrich Nietzsche, August Strindberg, Gustave Flaubert, Robert Walser, Otto Weininger
Hatása Harold Pinter, Vladimir Nabokov, Philip Roth, Samuel Beckett, Albert Camus, Robert Musil, Federico Fellini, Hannah Arendt, Walter Benjamin, Isaac Bashevis Singer, Jorge Luis Borges, Gabriel García Márquez, Carlos Fuentes, Milan Kundera, Drago Jančar, Salman Rushdie, Murakami Haruki, Günter Grass, Jhonen Vasquez, Amanda Filipacchi, J. D. Salinger, David Lynch, Charles Bukowski, Elias Canetti, Abe Kóbó
Franz Kafka aláírása
Franz Kafka aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Franz Kafka témájú médiaállományokat.

Franz Kafka (csehül: František Kafka; Prága, 1883. július 3.Kierling, 1924. június 3.) német nyelven alkotó zsidó író, a 20. századi irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. Műveiben az irodalmi realizmus és a fantasztikum keveredik,[1] műveinek tipikus szereplője az elszigetelt ember, aki bizarr vagy szürreális helyzetekbe jut, érinthetetlen bürokratikus hatalmakkal kerül szembe. Kafka az elidegenedés, a félelem, a bűntudat és az abszurditás témáit vizsgálja.[2] Legismertebb művei Az átváltozás, A per és A kastély. A kafkai kifejezés a műveiben gyakran előforduló abszurd, szürreális szituációkhoz hasonló helyzetekre használatos.[3]

Kafka középosztálybeli németül beszélő zsidó családba született a Cseh Királyság fővárosában, Prágában, amely akkor az Osztrák–Magyar Monarchia része volt, ma Csehországhoz tartozik. Jogásznak készült, tanulmányait követően egy biztosítónál helyezkedett el, az írással szabadidejében foglalkozott. Élete során levelek százait írta családjának és közeli barátainak, édesapjával feszült és formális kapcsolata volt. Több nőt is eljegyzett, de sosem házasodott meg. 1924-ben gümőkórban hunyt el, mindössze 40 évesen.

Életében kevés műve jelent meg: csak a Szemlélődés és az Egy falusi orvos című novellagyűjteményei, illetve külön történetek jelentek meg irodalmi lapokban, például az Az átváltozás, de nem arattak sikert. Befejezetlen műveit, mint A per, A kastély, az Amerika, barátjának, Max Brodnak meg kellett volna semmisítenie Kafka kérésére. Brod azonban nem engedelmeskedett, és gondoskodott arról, hogy kiadják a műveket. Kafka munkája a 20. század íróinak, kritikusainak, művészeinek és filozófusainak széles körére hatott.

„Én intenzíven magamba szívtam annak a kornak minden negatív elemét, amelyben éltem.”

Életpályája[szerkesztés]

Családja[szerkesztés]

Hermann és Julie Kafka

Kafka az ekkor az Osztrák–Magyar Monarchia részét képző Prágában, az Óvárosi tér közelében született. Szülei középosztálybeli askenázik voltak. Édesapja, Hermann Kafka (1854–1931) volt Jakob Kafka negyedik gyermeke.[4][5] Jakob shochet volt, azaz rituális vágómester Osekben, a nyugat-bohémiai, Strakonice közeli, jelentős zsidó lakossággal rendelkező faluban.[6] Hermann a Kafka családdal Prágába költözött. Először utazó értékesítési képviselőként dolgozott, majd jól menő áru- és ruhakereskedő lett, volt, hogy 15 alkalmazottja volt, cégérként egy csóka (csehül: kavka, kiejtve kafka).[7] Édesanyja, Julie (1856–1934) Jakob Löwy, poděbrady virágzó kiskereskedelmi kereskedő volt,[8] jobb oktatásban részesült, mint férje.[4]

Emléktábla Prágában, Kafka szülőhelyénél, Karel Hladík és Jan Kaplický tervezte 1966-ban

Kafka szülei feltehetően jiddissel kevert német nyelven beszéltek, melyet gyakran pejoratívan Mauscheldeutschnak neveztek, de mivel a mindennapi életben a német nyelvvel tudtak csak boldogulni, gyermekeiket felnémet nyelvek beszélésére bátorították.[9] Összesen hat gyermekük született, közülük Franz volt a legidősebb.[10] Két öccse, Georg és Heinrich még csecsemőként, Franz hétéves kora előtt elhunytak, három húga Gabriele („Ellie”) (1889–1944), Valerie („Valli”) (1890–1942) és Ottilie („Ottla”) (1892–1943). Mindannyian a holokauszt áldozatai lettek. Vallit 1942-ben deportálták a łódźi gettóba, ez róla az utolsó adat. Ottilie volt Franz kedvenc húga.[11]

Stanley Corngold életrajzíró Hermannt „hatalmas, önző, erőszakos üzletembernek” jellemzi,[12] míg Franz Kafka leírása szerint „igazi Kafka erőben, egészségben, étvágyban, hangerőben, ékesszólásban, önelégültségben, dominanciában, állóképességben és lélekjelenlétben és az emberi természet ismeretében.”[13] Munkanapokon mindkét szülő elment otthonról, Julie Kafka naponta 12 órát dolgozott, hogy jól menjen a családi üzlet. Ennek következtében Franz gyermekkora magányos volt,[14] a gyermekeket nagyrészt a nevelőnők és szolgák nevelték. Kafka rossz viszonya apjával, melyről Levél apámhoz című, több mint 100 oldalas művében ad tanúbizonyságot, innen eredeztethető. A műben kifogásolja édesapja tekintélyelvűségét és nagy igényeit.[15] Édesanyja, ezzel szemben, csendes és félénk volt[16] és jelentős hatást gyakorolt fia műveire.[17]

A Kafka családdal, egy szűk lakásban élt egy cselédlány is. A viszonylagos jólét ellenére Franz szobája gyakran hideg volt. 1913. novemberében a család nagyobb házba költözött, habár Ellie és Valli ekkorra már megházasodott, és nem élt velük. 1914. augusztusában, nem sokkal az első világháború kitörése után, a nővérek nem tudták, hogy férjeikkel mi van a hadseregben, ezért visszaköltöztek a családhoz. Ellienek és Vallinak is voltak gyermekei. Franz később, 31 évesen Valli korábbi lakásába költözött, ekkor élt először egyedül.[18]

Tanulmányai[szerkesztés]

1889–1893 között Kafka a Masný trhen (németül: Fleischmarkt (húspiac), ma Masná utca) található Deutsche Knabenschuléba járt (német fiúiskola). Zsidó képzése 13 évesen, a bar-micvójával ért véget. Sosem szeretett a zsinagógába járni, minden évben csak a négy fő ünnepen tette ezt meg édesapjával.[13][19][20]

A Kinský-palota, ahová Kafka középiskolába járt, édesapjának pedig boltja volt itt

Az általános iskola után, 1893-ban a szigorúan klasszikus irányú állami Altstädter Deutsches Gymnasiumba került, amely az Óvárosi téren, a Kinský-palota épületében működött. Az oktatás nyelve a német volt, de Kafka csehül is megtanult írni és olvasni.[21][22] Nyolc évig járt ide, jó jegyeket kapott.[23] Habár sokan dicsérték nyelvtudása miatt, sosem tudta magát folyékonyan kifejezni csehül, de a németet cseh akcentussal beszélte.[24][22] 1901-ben érettségizett.[25]

Ugyanebben az évben kezdte el tanulmányait a Deutsche Karl-Ferdinands-Universitäten, kezdetben kémiát tanult, de két hét után jogra váltott.[26] Habár ez a terület sem hozta lázba igazán, édesapja biztatására, és a nagyobb karrierlehetőség miatt végül itt maradt. Továbbá a jog hosszabb tanulmányokat igényelt, így Kafkának maradt ideje németet és művészettörténetet is tanulni[27] Csatlakozott a Lese- und Redehalle der Deutschen Studenten (Német Diákok Olvasó-és Beszédköre) diákkörhöz is, mely irodalmi esteket, felolvasásokat és még sok mást szervezett.[28] Kafka barátja volt a filozófiát tanuló Felix Weltsch újságíró, a varsói haszid családból származó Icchak Löwy színész, Oskar Baum és Franz Werfel írók.[29]

Első tanulmányi évének végén találkozott a szintén jogot tanuló Max Broddal, akivel életre szóló barátságot kötött.[28] Brodnak hamar feltűnt, hogy habár Kafka igen félénk, ha nagy ritkán megszólal, amit mond, az általában mély jelentéssel bír.[30] Kafka egész életében falta a könyveket,[31] Brod kezdeményezésére együtt olvasták Platón Prótagoraszát ógörögül, Flaubert francia nyelvű Érzelmek iskoláját és Szent Antal megkísértetését pedig Kafka javasolta.[32] Kafka Dosztojevszkijt, Flaubert, Gogolt, Franz Grillparzert[33] és Heinrich von Kleistot „valódi vértestvéreinek” nevezte.[34] A cseh irodalom is érdekelte,[21][22] Goethe műveit is örömmel forgatta.[35][36] 1906. július 18-án lett jogi doktor,[37][38][39] majd kötelező egy éves fizetés nélküli szolgálatát töltötte polgári-és büntetőbíróságokon.[3]

Munkája[szerkesztés]

A Munkás Balesetbiztosító Intézet korábbi székhelye

1907. november 1-én munkába állt az Assicurazioni Generali olasz biztosítótársaságnál, ahol majdnem egy évig dolgozott. Levelezéséből kiderül, elégedetlen volt a 8:00-tól 18:00-ig tartó munkaidővel,[40][41] mert ez csaknem lehetetlenné tette, hogy az írással foglalkozzon, ami pedig fontos lett volna neki. 1908. július 15-én felmondott. Két héttel később a Cseh Királyság Munkás Balesetbiztosító Intézeténél kezdett dolgozni, itt több ideje jutott az írásra. Feladata a gyári munkások személyi sérüléseinek kivizsgálása és véleményezése volt. Az elvesztett kéz-vagy lábujjak a gyenge munkavédelem miatt mindennaposak voltak, különösen a gépesített eszterga-, fúró- vagy rotációs fűrészüzemekben, melyek ritkán feleltek meg a biztonsági előírásoknak.

Peter Drucker menedzsmentprofesszor szerint Kafka volt, aki először javasolta védősisak viselését, de ezt hivatalos dokumentumok nem támasztják alá.[42][43] Édesapja ezt a munkát gyakran Brotberufnak titulálta, azaz olyan munkának, amelyet csak azért végeznek, hogy ki tudják fizetni a számlákat, Kafka ezzel nem értett egyet. Gyorsan haladt felfelé a ranglétrán, hozzá tartoztak a kártérítési igények feldolgozása és vizsgálata, jelentések írása, üzletemberek fellebbezéseinek kezelése amiatt, hogy cégüket túl magas kockázati kategóriába tették, ami több biztosítási prémiumot eredményezett.[44] Több ízben is ő állította össze az intézet éves jelentését, felettesei megelégedésére.[45] Általában délután 2-kor szabadult a munkából, így bőven maradt ideje az írásra.[46] Édesapja azt várta volna, hogy átvegye a jól menő családi kereskedést.[47] Utolsó éveiben betegsége megakadályozta, hogy dolgozzon az irodában, de írni sem tudott. Évekkel később Brod megalkotta a Der enge Prager Kreis, azaz „A szűk prágai kör” kifejezést, ebbe olyan írók tartoztak, mint Kafka, Felix Weltsch vagy ő.[48][49]

1911 végén Elli férje, Karl Hermann és Kafka közösen indították el az első prágai azbesztgyárat, a Prager Asbestwerke Hermann & Co.-t, melybe a hozománypénzt fektették be. Kafka nagy lelkesedéssel fogott munkához, de aztán rájött, hogy a munka csak az írástól veszi el idejét.[50] Ekkor kezdett érdeklődni a jiddis színház előadásai iránt. 1911. októberében látott először ilyet, a kövekező hat hónapban „elmerült a jiddis nyelvben és irodalomban.”[51] Ez volt a judaizmus iránti növekvő érdeklődésének kezdete.[52] Ekkoriban lett vegetáriánus is.[53] 1915 körül kapta meg behívóját az első világháborúban hadviselő félként résztvevő Császári és Királyi Hadseregbe, de a biztosítótársaság el tudta intézni, hogy mentesítsék a szolgálat alól, mivel fontos kormányzati feladatokat is ellátott a társaságnál. Később maga jelentkezett katonának, de a gümőkórhoz kapcsolódó egészségügyi problémái miatt elutasították és alkalmatlannak minősítették.[54] A betegséget 1917-ben diagnosztizálták nála.[55] 1918-ban már munkáját sem tudta rendesen ellátni ezért a munkaadója nyugdíjba helyezte. Erre a betegségre ekkor még nem ismertek gyógymódot. Egyre rosszabb állapotban élete hátralevő részének jelentős hányadát szanatóriumokban töltötte.[3]

Magánélete[szerkesztés]

Kafka sosem házasodott meg. Brod szerint „kínozta” a szexuális vágy,[56] míg Kafka életrajzírója, Reiner Stach szerint az író élete tele volt „szüntelen nőzéssel”, és a „szexuális kudarc” érzésével.[57] Felnőtt élete legnagyobb részében bordélyházakat látogatott,[58][59][60] a pornográfia is érdekelte.[56] Több nővel is közeli kapcsolatot ápolt. 1912. augusztus 13-án ismerte meg Brod rokonát, Felice Bauert, aki egy diktafonvállalat képviselőjeként dolgozott Berlinben. Egy héttel Brod otthonában való találkozásuk után Kafka így írt naplójában:

„FB kisasszony. Mikor augusztus 13-án megérkeztem Brodhoz, az asztalnál ült. Egyáltalán nem voltam arra kíváncsi, ki ő, de egyszerre csak érdeklődni kezdtem. Csontos, üres arca nyílt ürességet sugárzott. Torka fedetlen volt. Egy blúzt rádobott. Nagyon háziasnak nézett ki a ruhájában, bár mint kiderült, egyáltalán nem volt az. (Elidegenítettem magam tőle, hogy kicsit túl közelről vizsgáltam...) Majdnem törött orr. Szőke, egyenes, nem vonzó haj, erős áll. Ahogy először mellékerültem, mikor leültem, már megváltoztathatatlan véleményem volt.[61][62]

Nem sokkal ezután, mindössze egy éjszaka alatt írta meg Az ítélet című történetet, de az Amerikával és Az álváltozással is gyorsan haladt. A következő öt évben főleg levelekben érintkeztek, ritkán találkoztak, de kétszer eljegyezték egymást.[63] Ezeket a leveleket később Levelek Felicének címen adták ki, a lány levelei nem maradtak fent.[61][64][65] Stach és James Hawes szerint 1920-ban Kafkának megvolt a harmadik eljegyzése, egy szegény és tanulatlan szobalánnyal, Julie Wohryzekkel.[63][66] Habár ketten béreltek egy lakást, és az esküvő időpontját is kitűzték, sosem házasodtak össze. Kafka ekkoriban kezdte a Levél apámhozt összeállítani, aki ellenezte a kapcsolatot Julie cionista nézetei miatt. A kitűzött dátum előtt, azonban egy másik nővel kezdett találkozgatni.[67] Miközben vágyott a párkapcsolatra, nagyon kevés volt az önbizalma és különösen testével kapcsolatban voltak aggályaiː nem érezte magát elég férfiasnak.[3]

Stach és Brod szerint miközben Felice Bauerrel élt, annak barátnőjével, a berlini zsidó Margarethe „Grete” Blochhal is viszonyt folytatott.[68] Brod szerint fiuk is született, habár Kafka nem tudott erről. A fiú, akinek a neve nem ismert, 1915-ben vagy 1916-ban született Berlinben, 1921-ben hunyt el Münchenben.[69][70] Peter-André Alt életrajzíró szerint nem Kafka volt a gyermek apja, mivel sosem folytattak intim viszont.[71][72] Stach szerint az sem biztos, hogy Blochnak egyáltalán volt fia.[73]

1917. augusztusában diagnosztizáltak nála gümőkórt, ezután pár hétre a csehországi Zürauba (Siřem) utazott, ahol húga, Ottla sógora, Karl Hermann gazdaságán dolgozott. Kényelmesen érezte magát, később úgy írta, ez volt élete talán legjobb időszaka, mert nem voltak kötöttségei. Továbbra is naplót és úgynevezett Oktavheftét, azaz levelekből összefűzött könyvet vezetett. Az ezekben lévő jegyzetekből Kafka 109 részt választott ki cédulákra, rendezetlenül. Ezek később Töredékek füzetekből és papírlapokról címen kerültek nyomtatásba.[74]

1920-ban kezdett intenzív kapcsolatba Milena Jesenská cseh író-újságíróval. Hozzá szóló levelei később Levelek Milenának címmel jelentek meg.[75] 1923-ban a Balti-tenger melletti Graal-Müritzben vakációzott, itt ismerte meg az ortodox zsidó családból származó 25 éves óvónőt, Dora Diamantot. Hogy kiszakítsa magát családja befolyása alól és az írásra koncentrálhasson, Berlinbe költözött Diamanttal. A lánynak köszönhetően érdekelni kezdte a Talmud is.[76] Négy történeten dolgozott, melyeket Az éhezőművész címen készült kiadni.[75]

Személyisége[szerkesztés]

Kafka attól tartott, hogy szellemileg és fizikailag is visszataszítónak fogják találni. Azonban azokat, akik találkoztak vele, elbűvölte vonzó, fiús külsejével, csendes viselkedésével, intelligenciájával és fanyar humorérzékével.[77][78][79] Brod Heinrich von Kleisthoz hasonlította, megjegyezve, hogy mindkét író képes volt egy adott helyzetet precízen, realisztikusan jellemezni.[80] Az egyik legszórakoztatóbb embernek tartotta, akivel valaha találkozott, szerette humorát barátaival megosztani, de jó tanácsokkal is szolgált nekik.[81] Brod szerint olyan volt hallgatni szenvedélyes beszédeit, mintha zene lenne.[82] Legjellemzőbb vonásai szerinte az „abszolút igazságosság” (németül: absolute Wahrhaftigkeit) és „pontos lelkiismeretesség” (németül: präzise Gewissenhaftigkeit) voltak.[83][84] Feltűnően mély részleteket tárt fel, olyan dolgokat is, akiket senki más nem vett észre.[85]

Gyermekként nem lelkesedett a testmozgás iránt, később a játékok és más fizikai aktivitások lekötötték,[31] lovagolt, úszott és evezett.[83] Hétvégente hosszú túrákat tett barátaival, melyeket gyakran ő szervezett.[86] A természetgyógyászat, a modern oktatási módszerek, mint a Montessori,[83] és a technikai újdonságok (repülés, film) is érdekelték.[87] Az írás fontos volt számára, „az ima egy formájának” tekintette.[88] Igen érzékeny volt a zajra, a csendet preferálta írás közben.[89]

Pérez-Álvarez szerint Kafka talán skizoid volt.[90] Stílusa nem csak Az átváltotásban, hanem számos más műben is skizoid jeleket mutatott.[91] A szorongás 1913. június 21-i naplóbejegyzésében tapasztalható először:[92]

„Hatalmas világ van a fejemben. De hogyan engedhetném ki anélkül, hogy leszakadna? Inkább legyen ezerszer visszatartva, mint eltemetve. Teljesen tiszta nekem, hogy ezért vagyok itt.[93]

Hasonlóan írt az 50. züraui töredékben:

„Sokan képtelenek élni állandó bizalom nélkül valami elpusztíthatatlanban, bár mindkettő elpusztíthatatlan, és a saját bizalom tartósan rejtve maradhat.[94]

Kafka sosem házasodott meg, a gyermekeket és a házasságot nagy becsben tartotta és több barátnője is volt.[95] Feltételezhetően étkezési zavarokban szenvedett. Manfred M. Fichter, a Müncheni Egyetem Pszichiátriai Klinikájának orvosa szerint „valószínű, hogy Franz Kafka író atipikus anorexia nervosában szenvedett.”[96] Fichter szerint Kafka nemcsak magányos és depressziós, de „esetenként öngyilkos hajlamú” is volt.[78] 1995-ös, „Franz Kafka, a zsidó beteg” című könyvében Sander Gilman annak járt utána, „miért lehet egy zsidó hipochonder, homoszexuális, és Kafka hogyan birkózott meg a benne rejlő zsidó férfival írásaiban és önképében.”[97] Legalább egyszer, 1912 végén öngyilkosságot kísérelt meg.[98]

Politikai nézetek[szerkesztés]

Az első világháború előtt[99] Kafka a Klub Mladých anarchista, antimilitarista, antiklerikalista szervezet több gyűlésén is részt vett.[100] Hugo Bergmann, aki általános- és középiskolába is ugyanoda járt, mint az író, Kafka utolsó tanulmányi éve alatt veszett vele össze, mert „az ő szocializmusa és az én cionizmusom túl harsány volt.”[101][102] „Franz szocialista, én cionista lettem 1898-ban. A két irányzat szintézise még nem létezik.”[102] Bergmann szerint Kafka vörös szegfűt viselt az iskolában, kimutatva ezzel szocialista voltát.[102] Az író egy naplóbejegyzésében a befolyásos anarchista filozófusra utalt: „Ne feledjük el Kropotkint!”[103]

A kommunista időszak alatt munkássága igen vitatott volt a keleti blokkban. A vélemények az Osztrák–Magyar Monarchia omladozó bürokráciájának gúnyolásától a szocializmus növekvésének megtestesülésééig terjedtek.[104] További fontos viszonyítási szempont volt Marx elidegenedés-elmélete is. Míg a hagyományos álláspont az volt, hogy a Kafka által leírt jelenségek megszűntek, születésének 80. évfordulója alkalmából (1963), Libliceben rendezett konferencián is kiemelték műveiből a bürokrácia pontos ábrázolását.[105] Az, hogy Kafka politikai író volt-e, vagy nem, a mai napig vitás kérdés.[106]

Judaizmus és cionizmus[szerkesztés]

Kafka 1910-ben

Kafka Prágában, németül beszélő zsidóként nőtt fel.[107] Lenyűgözték a kelet-európai zsidók, akiket rendezett lelki életűeknek tartott, ez a nyugati zsidóságban nem volt jelen. Naplója számos utalást tartalmaz jiddis nyelvű írókra.[108] Mégis elidegenedett időnként a judaizmustól, a zsidó élettől: „Mi a közös bennem és a zsidókban? Gyakorlatilag semmi, egy sarokba kellene állnom nagyon csendesen, ahol nyugodtan tudok lélegezni.”[109] Kamaszkorában ateistának vallotta magát.[110]

Hawes szerint Kafka óvakodott saját belső zsidóságától, nem foglalta bele munkáiba, amelyekből hiányoznak a zsidó szereplők, jelenetek és témák.[111][112][113] Harold Bloom irodalomkritikus szerint habár Kafka nehezen birkózott meg zsidó örökségével, minden kétséget kizáróan zsidó író volt.[114] Lothar Kahn is egyértelműnek tartja ezt: „A zsidóság jelenléte Kafka életművében többé nem lehet vita tárgya.”[115] Pavel Eisner, Kafka egyik első fordítója szerint „A per a »prágai hármas zsidó lét« szimbolikus megtestesülése volt: Josef K.-t egy német (Rabensteiner), egy cseh (Kullich) és egy zsidó (Kaminer) tartóztatja le. Kiáll a zsidók »véletlen bűntudatáért«, de ez még nem bizonyíték arra, hogy zsidó volt.”[116]

Szomorúság Palesztinában? című esszéjében Dan Miron kifejti Kafka és a cionizmus kapcsolatát: „Úgy tűnik, hogy akik azt állítják, hogy a cionizmus központi szerepelt játszott életében és irodalmi munkásságában, de azok is, akik teljesen megtagadják ezt a kapcsolatot, mind tévednek. Az igazság a kettő közt van.”[108] Kafka Felice Bauerrel, majd Dora Diamanttal is tervezte a kivándorlást a Palesztinába. Berlinben héber nyelven tanult, Brod egy palesztinai barátját, Pua Bat-Tovimot felfogadva,[108] Julius Grünthal[117] és Julius Guttmann rabbik óráit is látogatta a berlini Hochschule für die Wissenschaft des Judentumsban, azaz Zsidó Tanulmányok Főiskolájában.[118]

Livia Rothkirchen Kafkát „korszaka szimbolikus alakjának” nevezte.[116] Kortársai között számos zsidó, cseh és német író volt, akik érzékenyek voltak a zsidó, cseh és német kultúrára. Rothkirchen szerint „ez a helyzet vezetett ahhoz, hogy műveik kozmpolita jellegűek, túlfejtett metafizikai értekezéseket is tartalmaznak. Remek példa erre Kafka.”[116]

Élete vége felé Kafka képeslapot küldött barátjának, a Tel Avivban élő Hugo Bergmannak, amiben megerősítette kiköltözési szándékát, de Bergman nem tudta volna fogadni, mivel kisgyermekei voltak, és félt attól, hogy elkapják az írótól a gümőkórt.[119]

Halála[szerkesztés]

Franz Kafka sírja a prága-žižkovi temetőben, Leopold Ehrmann tervezte

Kafka gége-gümőkórja rosszabbodott, 1924. márciusában tért vissza Prágába,[63] ahol családja, főleg húga, Ottla viselte gondját. Április 10-én a Bécs melletti Kierlingbe, Dr. Hoffmann szanatóriumába utazott kezelésre,[75] itt hunyt el június 3-án. Halálát feltehetőleg éhezés okozta, mivel az evés torka miatt rendkívüli fájdalommal járt, és az intravénás táplálást akkor még nem fejlesztették ki.[120][121] Halálos ágyán is Az éhezőművészen dolgozott, amelyet még akkor kezdett írni, mikor még képes volt táplálkozni.[122] Testét visszavitték Prágába, 1924. június 11-én a žižkovi Új Zsidó Temetőben helyezték örök nyugalomra.[59] Kafka élete során ismeretlen volt, de nem is hiányolta a hírnevet, halála után viszont hamar ismertté vált neve.[88] Sírját Leopold Ehrmann építész tervezte.[123]

Munkássága[szerkesztés]

A Levél apámhoz első oldala

Kafka minden művét németül írta, kivéve a Milena Jesenskának szóló, cseh nyelvű leveleket. Élete során kevés figyelem irányult rá.

Kafka nem fejezte be egy regényét sem, műveinek nagyjából 90%-át elégette,[124][125] főleg berlini időszaka során, ekkor Diamant is segített neki az égetésben.[126] Korai évei során von Kleist volt rá hatással, akinek munkásságát Bauernek írott egyik levelében ijesztőnek jellemzi, és közelebbnek érezte magát hozzá, mint családjához.[127]

Novellák[szerkesztés]

Kafka legkorábbi megjelent műve a Hyperion folyóiratban 1908-ban megjelent nyolc novella volt, melynek a Szemlélődés címet adta. 1904-ben írta Egy küzdelem leírása című novelláját, melyet 1905-ben mutatott meg Brodnak, aki azt tanácsolta neki, folytassa az írást, és aztán nyújtsa be a Hyperionnak. Egy töredéket már 1908-ban kiadott,[128] két másik részt pedig 1909 tavaszán jelenített meg, mindet Münchenben.[129]

1912. szeptember 22-én éjszaka írta Az ítéletet, amit Felice Bauernek ajánlott. Brod felfedezte, hogy a mű jegyespárja, Georg Bendemann és Frieda Brandenfeld, mennyire hasonlít Kafkához és Felice Bauerhez.[130] Gyakran ezt tartják Kafka áttörést hozó művének. Egy fiú és apja problémás kapcsolatáról szól, ami megváltozik, miután fia eljegyzi Friedát.[131][132] Kafka elmondása szerint „nyílt testtel és lélekkel írta”,[133] a történet „igazi születés volt, iszappal és sárral borítva.”[134] Először 1912-ben, Lipcsében jelent meg „Feice Bauer kisasszonynak” ajánlva, a későbbi kiadásokban már csak „F.” szerepelt.[75]

1912-ben írta Az átváltozást,[135] 1915-ben jelent meg Lipcsében. A történet szerint egy utazó ügynök úgy ébred, hogy átváltozott egy ungeheures Ungezieferré, egy szörnyű féreggé. A kritikusok a 20. század legnagyobb hatású fikciós művei között tartják számon.[136][137][138] A fegyencgyarmaton című novellája bonyolult kínzásokat és egy rendkívül praktikus kivégzőgépet mutat be, 1914. októberében íródott,[75] 1918-ban átdolgozta, 1919. októberében jelent meg Lipcsében. Az éhezőművész a Die neue Rundschau folyóiratban jelent meg 1924-ben, egy furcsa főszereplőn keresztül mutatja be az éhezőművészek hanyatlását.[139] Utolsó novellája, melynek a Josefine, az énekesnő, avagy Az egerek népe címet adta, szintén a művész és a közönség közötti kapcsolatról szól.

Regények[szerkesztés]

Első regényét 1912-ben kezdte írni.[140] Első fejezete A fűtő című novella volt. Kafka a félkész művet Az elkallódott fiú címen emlegette, de Kafka halála után Brod Amerika címmel adta ki.[141] A regény inspirációjaként az előző évben szerzett jiddis színházi élmények szolgáltak, újra tudatában volt örökségének, ami arra a gondolatra vezette, hogy mindenki életét mélyen befolyásolja a veleszületett hagyaték.[142] Kifejezetten humorosabb és realisztikusabb, mint a többi Kafka-mű, egy elnyomó és immateriális rendszer motívumát használja, hogy a főhőst ismétlődően bizarr helyzetekbe hozza.[143] Amerikába kivándorló rokonai élményeit is felhasználta,[144] ez az egyetlen műve, ami optimistán végződik.[145]

1914-ben kezdte A pert írni,[129] amely egy távoli, elérhetetlen hatóság által letartóztatott emberről szól, de a bűn természete nem derül ki sem az ő, sem az olvasó számára. Nem fejezte be a regényt, de az utolsó fejezetet igen. A Nobel-díjas Kafka-szakértő Elias Canetti véleménye szerint Felice áll a mű középpontjában, Kafka állítása szerint ez „az ő [Felicia] története” volt.[146][147] Canetti Kafka Feliciának írt leveleiről szóló könyvének a Kafka másik pere címet adta, a levelek és a regény közti kapcsolatra utalva.[147] Michiko Kakutani a The New York Timesban írta, hogy Kafka levelei „fikciója ismertetőjelei: ugyanazzal az idegi figyelemmel kíséri a percre pontos adatokat, az erőviszonyok változását, az érzelmi megfulladást és meglepő módon a fiús örömöt is.”[147]

Naplója szerint 1914. június 11-re már megtervezte A kastélyt, de 1922. január 27-ig nem kezdte el írni.[129] A főszereplő, K. földmérő ismeretlen okokból harcol, hogy bebocsátást nyerhessen a kastélyban élő rejtélyes hatósághoz, amely a falut irányítja. Kafka szándéka az volt, hogy K.-t a halálos ágyán értesíti majd a hatóság arról, hogy „a faluban élés jogi követelése nem volt érvényes, de bizonyos kiegészítő körülményeket figyelembe véve megengedjük, hogy itt éljen és dolgozzon.”[148] A sötét és néha szürrealista regény témája az elidegenedés, a bürokrácia, a rendszer ellen lázadó ember látszólag végtelen frusztrációja, a hiábavalóság és a reménytelen célért való harc. Hartmut M. Rastalsky szerint „mint az álmok, ezek a szövegek is »realisztikus« elemeket ötvöznek az abszurditással, óvatos megfigyelést a főszereplők megmagyarázhatatlan figyelmetlenségével és nemtörődömségével.”[149]

Kiadástörténet[szerkesztés]

A Szemlélődés első kiadása 1912-ből

Kafka novellái eredetileg irodalmi folyóiratokban jelentek meg, az első 8 a Hyperion havilap 1908-as első számában.[150] Franz Blei 1909-ben adott ki két dialógust, melyek az Egy küzdelem leírása részei lettek.[150] A bresciai repülők töredéke, amit egy olaszországi utuk során írt Broddal, 1909, szeptember 28-án jelent meg a Bohemia napilapban.[150][151] 1910. március 27-én több novella, amik később a Szemlélődés részei lettek, megjelentek a Bohemia húsvéti kiadásában.[150][152] 1913-ban Lipcsében adta ki Brod és Kurt Wolff Az ítéletet az Arkadia költészeti évkönyvben. A törvény előtt című novellája 1915-ben a Selbstwehr zsidó hetilap újévi kiadásában jelent meg, melyet 1919-ben az Egy falusi orvos novellagyűjteményben adott ki újra, de A per regényébe is bekerült. Novellái jelentek meg Martin Buber Der Jude lapjában, a Prager Tagblattban, a Die neue Rundschau, Genius és Prager Presse folyóiratokban is.[150]

Kafka első megjelent könyve a Szemlélődés volt, ami 18, 1904–1912 között írt novellát tartalmazott. Egy nyári weimari út során Brod megszervezte Kafka és Kurt Wolff találkozását,[153] akinek a Rowohlt Verlag kiadója 1912 végén adta ki ezt a könyvet, de már 1913-as évszámmal.[154] Kafka Brodnak ajánlotta („M.B.-nek)”, személyes példányt is átadott neki, amibe ezt írta: „Ahogyan már ide van nyomtatva, neked, kedves Max!”.[155]

Az átváltozás először 1915-ben, a Die Weißen Blätter expresszionista irodalmi folyóiratban jelent meg, melyet René Schickele szerkesztett.[154] Az Egy vidéki orvos című novellagyűjteményét 1919-bwn adta ki Kurt Wolff,[154] Kafka édesapjának ajánlva.[156] Kafka egy utolsó, négy novellából álló könyvet is összeállított, mely halála után, 1924-ben jelent meg Az éhezőművész címmel, a Verlag Die Schmiede gondozásában. 1924. április 20-án a Berliner Börsen-Courierben jelent meg Kafka esszéje Adalbert Stifterről.[157]

Max Brod[szerkesztés]

A per első, 1925-ös kiadása

Kafka végrendeletében Max Brodra, barátjára és irodalmi vagyonkezelőjére hagyta minden művét, a kiadatlanokat is, de pontos útmutatással: „Kedves Max, ez az utolsó kérésem. Mindent, amit hátrahagyok: naplókat, kéziratokat, leveleket (az enyémeket és másokéit is), vázlatokat, mindent égess el olvasás nélkül.”[158][159] Brod ezt nem tartotta be, 1925 és 1935 között kiadta a regényeket és összegyűjtött műveket. Számos, még kiadatlan papírt 1939-es emigrációja közben Palesztinába vitt.[160] Kafka utolsó szeretője, Dora Diamant (később Dymant-Lask) sem teljesítette az író kérését, és titokban megtartott 20 füzetet és 35 levelet. Ezeket 1933-ban a Gestapo elkobozta, de a kutatók még nem biztosak abban, hogy meg is semmisítették.[161]

Mikor Brod a legtöbb írást megjelentette,[162] Kafka munkája magára vonzotta a széles tömeg és a kritikusok figyelmét. Brodnak nehézséget okozott, hogy időrendbe helyezze barátja jegyzeteit. Az egyik probléma az volt, hogy Kafka gyakran ugyanazon könyv különböző részeire írt, gyakran középen, gyakran hátulról kezdte.[163][164] Számos félbehagyott művét is befejezte. Például A pert számozatlan és félkész fejezetekkel, A kastélyt pedig hiányos mondatokkal és kétértelmű tartalmakkal hagyta hátra.[164] Brod átrendezte a fejezeteket, átszerkesztette a szöveget, megváltoztatta az írásjeleket. Előbbi 1925-ben a Verlag Die Schmiede gondozásában jelent meg, míg másik két regényét (A kastély (1926), Amerika (1927)) Kurt Wolff adta ki. 1931-ben A Kínai Fal építése címmel adott ki addig meg nem jelent novellákat, mind például az egyező címűt. A könyvet a Gustav Kiepenheuer Verlag gondozta. Brod kollekciót gyakran „végleges kiadásként” emlegették.[165]

Modern kiadásban[szerkesztés]

1961-ben Malcolm Pasley közbenjárására Kafka kéziratainak nagy részét az oxfordi Bodleian Librarybe vitték.[166][167] A perkézirata aukción kelt el, ma Marbach am Neckarban, a Német Irodalmi Archívumban tarták.[167][168] Ezt követően Pasleyvel az élen egy német regényeket rekonstruáló csapat (például Gerhard Neumann, Jost Schillemeit és Jürgen Born) az S. Fischer Verlag kiadó gondozásában újra kiadta ezeket.[169] Pasley volt az 1982-es A kastély és az 1990-es A per-kiadás szerkesztője, míg az 1983-ban újra kiadott Amerikát Jost Schillemeit szerkesztette. Ezeket „Kritikai kiadás” vagy „Fischer-kiadás” néven emlegették.[170]

Kiadatlan művek[szerkesztés]

Brod 1968-as halála után a nála lévő, több ezerre becsült kiadatlan Kafka-mű titkárnője, Esther Hoffe birtokába került.[171] Ő párat eladott, de nagy részüket lányaira, Evára és Ruthra hagyta, akik szintén megtagadták kiadásukat. 2008-ban kezdődött el a jogi harc a nővérek és az Izraeli Nemzeti Könyvtár között, utóbbi állítása szerint a művek Izrael állam tulajdonát képzik, mióta Brod 1939-ben Palesztinába emigrált. 1985-ben Esther Hoffe 2 millió dollárért adta el A per kéziratát a Német Irodalmi Archívum Modern Irodalom Múzeumának.[124][172] 2012-re már csak Eva élt.[173] Egy Tel Avivi bíróság 2010-ben a művek kiadása mellett döntött, pár meg is jelent, köztük egy addig ismeretlen novella, de a jogi harc folytatódott.[174] A Hoffe család azt állította, személyes tulajdonaik, míg a könyvtár szerint „a zsidó nép kulturális hagyatéka”, de amúgy is rájuk hagyta Brod.[174] 2012. októberében a bíróság a Nemzeti Könyvtár javára döntött.[175]

Kritikai válasz[szerkesztés]

Kritikai értelmezés[szerkesztés]

W. H. Auden költő Kafkát „a 20. század Dantéjének” nevezte,[176] Vladimir Nabokov is a 20. század legnagyobb írói között tartja számon.[177] Gabriel García Márquez elmondása szerint mikor Az átváltozást olvasta, rájött, hogy „máshogyan is lehetséges írni.”[109][178] Az először Az ítéletben kifejtett apa–fiú konfliktus Kafka gyakori témájának számított,[179] a fia okozta bűntudat megoldódott szenvedéssel és vezekléssel.[15][179] Gyakori téma és archetípus volt az elidegenedés, fizikai és lelki brutalitás, karakterek félelmetes küldetése és misztikus átalakulása.[180]

Kafka stílusát már 1916-ban Kleistéhez hasonlította Oscar Walzet a Berliner Beiträgében Az átalakulás és A fűtő elemzésében.[181] Kafka prózájának természete számos értelmezési lehetőséget rejt magában, különböző irodalmi iskolák különböző interpretációkat készítettek.[106] A marxisták között éles vita folyt Kafka értelmezéséről.[100][106] Néhányan a valóság eltorzításával vádolták, míg mások pedig dicsérték kapitalizmus-kritikája miatt.[106] A műveit átható reménytelenséget és abszurditást az egzisztencializmus jellegzetességének tartják.[182] Néhány könyvét az expresszionizmus is befolyásolta, habár a többség a kísérleti modernizmussal rokonítható. Kafka felkarolja az ember és a bürokrácia kapcsolatát is. William Burroughs szerint művei a küzdelem, fájdalom, magány és a kapcsolatokra való szükség köré épülnek.[183] Thomas Mann szerint Kafka művei allegorikusak: a küldetés, metafizikailag, Istenre utal.[184][185]

Gilles Deleuze és Félix Guattari szerint habár az elidegenedés és üldözés jelen vannak Kafka műveiben, a kritikák túlbecsülik. Abban egyetértenek, hogy Kafka művei szándékosabbak, felforgatóbbak és örömtelibbek, mint elsőre tűnnek. Rámutatnak, hogy Kafka nem feltétlenül a saját problémáit, hanem inkább arra világít rá, hogy mások hogyan találnak ki problémákat. Műveiben gyakran rosszindulatú, abszurd világokat hoz létre.[186][187] Kafka gyakran felolvasta tervezeteit barátjainak, de főleg humorosabb műveit. Milan Kundera író szerint Kafka szürreális humora talán Dosztojevszkij büntetett karakterei bemutatásának kifordítása lehet. Kafkánál olyanokért ítélik el a szereplőket, amiket nem követtek el. Kundera szerint elsősorban az inspirálta, hogy egy patriarchális családban, egy totalitárius államban nőtt fel.[188]

Kísérletek történtek arra is, hogy Kafka jogi hátterét összekössék a jog műveiben betöltött szerepével.[189][190] A legtöbben a jog és törvényesség fontos szerepével érvelnek,[191] a művekben a jogi rendszer gyakran nyomasztó.[192] A törvény nem képvisel sem jogi, sem politikai hatalmat, hanem névtelen, elérhetetlen erőket. Ezek el vannak rejtve az egyéntől, de mindenki életét befolyásolják, mindenki ártatlan áldozata hatalmuknak.[191] Ezt az abszurdista kritikát támogató kritikusok gyakran felidézik, hogy Kafka gyakran magát is konfliktusban látta egy abszurd univerzummal, naplójában így írt:

„A négy fal közé bezárva vagyok, mint egy bevándorló egy idegen országban... Családomat furcsa idegeneknek látom, akik idegen szokásokkal, idegen rítussal, furcsa hangon szálltak szembe... habár nem akarta, részt kellett vennem bizarr rítusaikban... nem tudtam ellenállni.[193]

James Hawes szerint A per jogi leírásainak nagy részét metafizikai értelemben kell tekinteni, abszurdak, zavarba ejtőek és lidércesek, habár az ekkori német és osztrák jogi procedúrák pontos másolatainak tűnnek, inkább inkvizíciós, mint kontradiktórius.[194] Habár egy biztosítótársaságnál dolgozott, jogászként „tisztában volt a jogi világ mindennapjaival.”[190][195] Egy 21. század eleji tanulmányában, melyben Kafka irodalmi írásait használja kiindulópontnak,[196] Pothik Ghosh azt állítja, Kafkának a jog „csak az uralom és befolyásolás tiszta ereje volt.”[197]

Fordítás[szerkesztés]

Kafka legkorábbi angol fordításait Edwin és Willa Muir készítették, akik 1930-ban ültették át A kastélyt angol nyelvre. Angliában a Secker & Warburg, az Egyesült Államokban pedig az Alfred A. Knopf jelentette meg.[198] Egy 1941-es kiadás, melyben Thomas Mann dicsérete is szerepelt, jelentősen megnövelte Kafka népszerűségét a kontinensen.[199] A Muir házaspár Kafka minden rövidebb művét lefordította, 1948-ban a Schocken Books gondozásában jelentek meg A fegyencgyarmaton: novellák és rövid darabok címen,[200] melyben ráadásként szerepelt Az első hosszú vonatút, amelyet Kafka és Brod közösen írt, Felix Sternheim A fiatal Oswald története című művének kritikája Kafkától, szintén az ő esszéje Kleis Anekdotáiról, a Hyperionban megjelent kritikája, és Brod epilógusa.

A későbbi kiadásokban, mint az 1954-es Drága Atyám! Novellák és más írások címűben, Eithne Wilkins és Ernst Kaiser fordítása szerepelt,[201] kivéve azokat, amelyeket Muirék már lefordítottak.[169] A „Végleges Kiadás” néven emlegetett könyvek tartalmazták A per, A kastély és más írások fordításait. Ezeket széles körben kritizálták hibáik miatt.[202] 1961-ben a Shocken Books adta ki Parabolák és paradoxonok címen Nahum N. Glatzer kétnyelvű kiadását,[203] ebben szerepelt A per, illetve naplók, levelek, novellák is.

Új fordításokat a Pasley–Schillemeit-féle javított német változat alapján készítettek. A kastélyt Mark Harman fordításában a Schocken Books adta ki 1998-ban,[167] A pert Breon Mitchell fordításában szintén a Shocken adta ki ugyanebben az évben,,[204] míg az Amerika Michael Hofmann-féle fordítása 2004-ben jelent meg a New Directions Publishing jóvoltából.[205]

Magyar nyelvre Rónay György, Tandori Dezső, Szabó Ede, Györffy Miklós és Kristó Nagy István fordította Kafkát, művei főleg az Európa Könyvkiadó gondozásában olvashatóak.

Fordítási nehézségek[szerkesztés]

Kafka gyakran igen kiterjedten használta a nyelvet, sokszor egy-egy mondat egy teljes lapot betöltött. Gyakran még a teljes mondat elolvasása előtt váratlan hatással van az olvasóra. Ez az alárendelt tagmondatok miatt van, melynek értelmében az ige a mondat végén áll. Ezt számos nyelvre igen nehéz átvinni, a fordító feladata, hogy minél hasonlóbb hatást érjen el az eredetihez.[206] A német nyelv rugalmasabb szerkezete és szintaktikai különbségei miatt számos irányba el lehet indulni egy mondat fordításánál.[207] Példa erre Az átváltozás első mondata, amely létfontosságú ahhoz, hogy megértsük a történetet:[208]

Als Gregor Samsa eines Morgens aus unruhigen Träumen erwachte, fand er sich in seinem Bett zu einem ungeheuren Ungeziefer verwandelt. (eredeti)

Amikor Gregor Samsa egy reggel nyugtalan álmából felébredt, találta magát árnyában egy szörnyű féreggé változva. (szó szerinti nyersfordítás)

Másik probléma, hogy hogyan használják a kétértelmű kifejezéseket, hogy mely jelentésüket akarta Kafka használni.[209][210] Erre is van példa Az átváltozás első mondatában: az Ungeziefer kifejezés Kafka korában „olyan állat, ami tisztátalan az áldozathoz” jelentéssel bírt,[211] míg ma egyszerűen „férget” jelent. A köznyelvben gyakran egyszerűen „bogárként” említik, ami általánosan használt, a tudományosabb „rovarral” ellentétben. Kafka nem akarta Gregort felcímkézni, egyszerűen csak azt akarta láttatni, hogy a főszereplő gusztustalannak találta átalakulását.[136][137] Másik példa Az ítélet utolsó mondatában használt Verkehr kifejezés. Szó szerint közösülést jelent, aminek lehet szexuális vagy nem-szexuális jelentése is, ráadásul közlekedést vagy forgalmat is jelent. A mondat úgy fordítható, hogy „Ebben a pillanatban véget nem érve áramlott át a forgalom a hídon.”[212] Brodnak később elmondta, az utolsó sor írása közben „egy erőszakos ejakulációra” gondolt.[134][213]

Öröksége[szerkesztés]

Irodalmi és kulturális befolyása[szerkesztés]

Sok más híres írókval ellentétben Kafkát ritkán idézik, inkább látomásait és perspektíváit jegyzik.[214] Shimon Sandbank irodalomkritikus és író szerint Kafka hatása érezhető Jorge Luis Borges, Albert Camus, Eugène Ionesco, J. M. Coetzee és Jean-Paul Sartre munkásságán.[215] A Financial Times egy irodalomkritikusa szerint José Saramago művein is érződik hatása,[216] Al Silverman író és szerkesztő állítása szerint J. D. Salinger is előszeretettel olvasta műveit.[217] 1999-ben egy 99 szerzőből, kutatóból és irodalomkritikusból álló bizottság A pert és A kastélyt a 2. és a 9. helyre rangsorolták A huszadik század legjobb német regényei listán.[218] Sandbank szerint Kafka elterjedtsége ellenére titokzatos stílusa máig feltáratlan.[215] Neil Christian Pages, aki a Binghamton Egyetemen a német tanulmányok és összehasonlító irodalom professzora, azt állítja, Kafka öröksége túlmutat az irodalmon és irodalomkutatáson, a képzőművészetekre, zenére és popkultúrára is hat.[219] Harry Steinhauer, a német és zsidó irodalom professzora szerint Kafka „erősebb hatást gyakorolt az irodalmi társadalomra, mint a 20. század bármely más írója.”[3] Brod szerint a 20. századot egy nap „Kafka századaként” fogják ismerni.[3]

Michel-André Bossy szerint Kafka mereven rugalmatlan és steril, bürokratikus univerzumot teremtett, mely jogi és tudományos szemszögből is zárkózott. Mégis volt ebben az univerzumban éleslátó humor , ami kiemeli „a gyökereinél irracionálisan feltételezett racionális világból.”[180] Karakterei csapdába estek, összezavarodtak, bűntudattal teliek, frusztráltak, hiányzik belőlük a szürreális világ megértésének képessége. Sok Kafka utáni fikció, főleg sci-fik követték Kafka témáit és tanításait, ez látható George Orwell és Ray Bradbury műveiben is.[180]

Az alábbi listában példák vannak arra, hogyan hatott változatos műfajokra:

Cím Év Fajta Megjegyzések Forrás
Kafka barátja 1962 novella a Nobel díjas Isaac Bashevis Singer elbeszélésében Jacques Kohn jiddis színész azt állítja, ismerte Kafkát, aki hitt a gólemben, a zsidó folklór egy teremtményében [220]
A per 1962 film a rendező, Orson Welles azt mondta: „Mondhattok, amit akartok, A per a legjobb filmem, még az Aranypolgárnál is jobb” [221][222]
Görögdinnyeember 1970 film részben Az átváltozás inspirálta, egy fehér bigott fekete férfivé változik [223]
Klassenverhältnisse 1984 film az Amerika filmváltozata, Straub–Huillet rendezésben
Kafka-Fragmente, Op. 24 1985 zene Kurtág György írta szoprán hangra és hegedűre, Kafka naplójából és leveleiből használt fel részleteket [224]
Kafka's Dick 1986 színdarab Alan Bennett színdarabjában, Kafka, apja, Hermann és Brod megérkeznek egy angol biztosítási ügyintéző és felesége otthonába [225]
Kafka 1991 film Jeremy Irons játssza a névadó írót, írta Lem Dobbs, rendezte Steven Soderbergh, a film Kafka életéből és műveiből vett jeleneteket kever, így félig életrajzi jellegű, Kafka egyik eltűnt kollégája után nyomoz, ez saját műveibe (A kastély, A per stb.) viszi [226]
Franz Kafka's It's a Wonderful Life 1993 film a BBC Scotland Oscar-díjas rövid vígjátéka, írta és rendezte Peter Capaldi, Kafkát Richard E. Grant alakítja [227]
Bad Mojo 1996 videojáték lazán kapcsolódik Az átváltozáshoz: a szereplőket Franznak és Roger Sammsnak hívják, utóbbi Gregor Samsára utal [228]
A fegyencgyarmaton 2000 opera Philip Glasstól [229]
Oscar-díj 2002 regény a japán Murakami Haruki írta, a The New York Times 2005 legjobb 10 könyve közé választotta, World Fantasy díjas [230]
Kafka pere 2005 opera a dán Poul Ruders műve, a regényen és Kafka életéből vett jeleneteken alapul, először 2005-ben adták elő, CD-n is megjelent [231]
Kafka's Soup 2005 könyv Mark Crick műfajparódiája, szakácskönyv formájában, mely receptjeit híres írók stílusában írta [232]
Introducing Kafka 2007 rajzos regény Robert Crumb és David Zane Mairowitz írta, szöveget és illusztrációkat tartalmaz Kafka életével kapcsolatban
Kafka világa 2010 TV-sorozat A Breaking Bad – Totál szívás 3. évadjában szereplő epizód, Peter Gould és George Mastras írta. Jesse Pinkman egy csoportterápián új munkahelyét egy sivár, bürokráciába temetkezett vállalatként írja le. Panaszkodik a főnökére, nem akar találkozni a tulajdonossal, akitől mindenki retteg. „Kafkaian hangzik”, válaszol a csoportvezető.
Kafka the Musical 2011 rádiójáték a BBC Radio 3 adta elő a Play of the Week adás keretében. Franz Kafka szerepében David Tennant [233]
Sound Interpretations – Dedication To Franz Kafka 2012 zene A HAZE Netlabel jelentette meg a Sound Interpretations — Dedication To Franz Kafka zenei válogatást. Ebben zenészek gondolják újra Kafka örökségét [234]
Google doodle 2013 netkultúra 2013-ban egy szépia-tónusú doodle jelent meg, amelyen egy kalapos csótány nyit ajtót, Kafka születésének 130. évfordulójára emlékezve [235]
Az átváltozás 2013 tánc a Királyi Balett előadása Edward Watsonnal [236]
Café Kafka 2014 opera Francisco Coll spanyol zeneszerző írta Meredith Oakes szövegére, Kafkától vett részletekre épül. Megbízói az Aldeburgh Music, az Opera North és a Royal Opera House [237]

„Kafkai”[szerkesztés]

Az átváltozás a Famous Fantastic Mysteries magazin 1953 júniusi számában is megjelent

Kafka munkássága nyomán alakult ki a „kafkai” kifejezés, ami olyan szituációkra illik, amik a műveiben, különösen A perben és Az átváltozásban előfordulókra emlékeztetnek. Ilyenek azok az esetek, amikor a bürokrácia legyőzi az embert, gyakran szürreális, rémálomszerű miliőben, az értelmetlenséget, tájékozási zavart és tehetetlenséget idézően. Egy kafkai környezetben a szereplőknek általában nincs arra egyértelmű módjuk, hogy elmeneküljenek a labirintusszerű helyzetből. Egzisztenciális műveikben gyakoriak, de a kifejezés túllépett az irodalmon, és a valós élet eseményeire is gyakran használják.[3][221][238][239]

Jaroslav Róna bronz Kafka-szobra Prágában

Számos filmet és televíziós alkotást jellemeztek már kafkainak, főleg a disztópikus sc-fik között gyakori. Ilyen az 1982-es Patrick Bokanowski-féle The Angel, Terry Gilliam 1985-ös Brazil című filmje, vagy az 1998-as sci-fi film noir, a Dark City. Más műfajokban is vannak kafkai filmek: például A bérlő (1976) vagy a Hollywoodi lidércnyomás (1991).[240] A The Prisoner és a The Twilight Zone televíziós sorozatok is gyakran kafkaiak.[241][242]

A kifejetés azonban annyira elterjedtté vált, hogy a Kafka-kutatók szerint gyakran hibásan használják.[243] Ben Marcus szerző „Mit jelent kafkainak lenni?” című munkájában így írt erről: „Kafka tömör tulajdonságait befolyásolja a nyelvhasználat, a beállítás, amely közrefogja a fantáziát és a valóságot, és egyfajta törekvés még az arcot siváran, reménytelenül – és tele reménnyel mutatni.”[244]

Emlékezete[szerkesztés]

A prágai Franz Kafka Múzeum Kafka életét és munkásságát mutatja be. Az egyik fő látványossága a The City of K. Franz Kafka and Prague (Franz Kafka városa, Prága) kiállítás, amit 1999-ben Barcelonában mutattak be, 1999-ben a New Yorki Zsidó Múzeumba került, 2005-től látogatható mai helyén, a Moldva partjánál, a Kisoldalban. Itt eredeti fényképek és dokumentumok láthatóak, célja bevezetni a látogatót abba a világba, ahol Kafka élt, amiről írt.[245]

A Franz Kafka-díjat 2001 óta osztja ki a Franz Kafka Társaság és Prága városa minden évben. Irodalmi érdemek és „humanista karakter, a kulturális, nemzeti, nyelvi és vallási toleranciához való hozzájárulás, egzisztenciális, időtlen karakter, általános emberi értékek, képesség a mai időkben való helytállásra” is szükségeltetik megkapásához.[246] Bárki lehet jelölt, földrajzi megkötés nélkül, csak az a feltétel, hogy éljen, és legalább egy művét cseh nyelven is kiadták.[246] A díjazott 10 ezer dollárt, oklevelet és az író szobrának kicsinyített mását kapja, a díjátadóra október végén, Csehország nemzeti ünnepén kerül sor az óvárosi városházán.[246]

Az 1998-ban indult Kafka-projektet a San Diego Állami Egyetem (SDSU) működteti, célja Kafka utolsó írásainak felkutatása.[161]


Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Spindler, William (1993.). „Magical Realism: A Typology”. Forum for Modern Language Studies XXIX (1), 90–93. o. DOI:10.1093/fmls/XXIX.1.75.  , regisztráció szükséges
  2. Franz Kafka. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2017. április 6.)
  3. ^ a b c d e f g Steinhauer 1983, 390–408. o.
  4. ^ a b Gilman 2005, 20–21. o.
  5. Northey 1997, 8–10. o.
  6. Kohoutikriz 2011.
  7. Brod 1960, 3–5. o.
  8. Northey 1997, 92. o.
  9. Gray 2005, 147–148. o.
  10. Hamalian 1974, 3. o.
  11. Kafka, Franz. The Metamorphosis. 1230 Avenue of Americas: Simon and Schuster Paperbacks, ix. o (2009). ISBN 978-1-4165-9968-5 
  12. Corngold 1972, xii, 11. o.
  13. ^ a b Kafka-Franz, Father 2012.
  14. Brod 1960, 9. o.
  15. ^ a b Brod 1960, 15–16. o.
  16. Brod 1960, 19–20. o.
  17. Brod 1960, 15, 17, 22–23. o.
  18. Stach 2005, 390–391, 462–463. o.
  19. Stach 2005, 13. o.
  20. Brod 1960, 26–27. o.
  21. ^ a b Hawes 2008, 29. o.
  22. ^ a b c Sayer 1996, 164–210. o.
  23. Kempf 2005, 159–160. o.
  24. Koelb 2010, 12. o.
  25. Corngold 2004, xii. o.
  26. Diamant 2003, 36–38. o.
  27. Brod 1960, 40–41. o.
  28. ^ a b Gray 2005, 179. o.
  29. Stach 2005, 43–70. o.
  30. Brod 1960, 40. o.
  31. ^ a b Brod 1960, 14. o.
  32. Brod 1966, 53–54. o.
  33. Stach 2005, 362. o.
  34. Gray 2005, 74, 273. o.
  35. Brod 1960, 51, 122–124. o.
  36. Stach 2005, 80–83. o.
  37. Néhány forrás júniust nevezi meg hónapként, míg Brod júliusra emlékszik.
  38. Murray 2004, 62. o.
  39. Brod 1960, 78. o.
  40. Karl 1991, 210. o.
  41. Glen 2007, 23–66. o.
  42. Drucker 2002, 24. o.
  43. Corngold et al. 2009, 250–254. o.
  44. Stach 2005, 26–30. o.
  45. Brod 1960, 81–84. o.
  46. Stach 2005, 23–25. o.
  47. Stach 2005, 25–27. o.
  48. Spector 2000, 17. o.
  49. Keren 1993, 3. o.
  50. Stach 2005, 34–39. o.
  51. Koelb 2010, 32. o.
  52. Stach 2005, 56–58. o.
  53. Brod 1960, 29, 73–75, 109–110, 206. o.
  54. Brod 1960, 154. o.
  55. Corngold 2011, 339–343. o.
  56. ^ a b Hawes 2008, 186. o.
  57. Stach 2005, 44, 207. o.
  58. Hawes 2008, 186, 191. o.
  59. ^ a b European Graduate School 2012.
  60. Stach 2005, 43. o.
  61. ^ a b Banville 2011.
  62. Köhler 2012.
  63. ^ a b c Stach 2005, 1. o.
  64. Seubert 2012.
  65. Brod 1960, 196–197. o.
  66. Hawes 2008, 129, 198–199. o.
  67. Murray 2004, 276–279. o.
  68. Stach 2005, 379–389. o.
  69. Brod 1960, 240–242. o.
  70. S. Fischer 2012.
  71. Alt 2005, 303. o.
  72. Hawes 2008, 180–181. o.
  73. Stach 2005, 1, 379–389, 434–436. o.
  74. Apel 2012, 28. o.
  75. ^ a b c d e Brod 1966, 389. o.
  76. Hempel 2002.
  77. Janouch 1971, 14, 17. o.
  78. ^ a b Fichter 1987, 367–377. o.
  79. Repertory 2005.
  80. Brod 1966, 41. o.
  81. Brod 1966, 42. o.
  82. Brod 1966, 97. o.
  83. ^ a b c Brod 1966, 49. o.
  84. Brod 1960, 47. o.
  85. Brod 1966, 52. o.
  86. Brod 1966, 90. o.
  87. Brod 1966, 92. o.
  88. ^ a b Brod 1960, 214. o.
  89. Brod 1960, 156. o.
  90. Pérez-Álvarez 2003, 181–194. o.
  91. Miller 1984, 242–306. o.
  92. McElroy 1985, 217–232. o.
  93. Project Gutenberg 2012.
  94. Gray 1973, 196. o.
  95. Brod 1960, 139–140. o.
  96. Fichter 1988, 231–238. o.
  97. Gilman 1995, back cover.
  98. Brod 1960, 128. o.
  99. Brod 1960, 86. o.
  100. ^ a b Lib.com 2008.
  101. Bergman 1969, 8. o.
  102. ^ a b c Bruce 2007, 17. o.
  103. Preece 2001, 131. o.
  104. Hughes 1986, 248–249. o.
  105. Bathrick 1995, 67–70. o.
  106. ^ a b c d Socialist Worker 2007.
  107. History Guide 2006.
  108. ^ a b c Haaretz 2008.
  109. ^ a b Kafka-Franz 2012.
  110. Gilman 2005, 31. o.
  111. Connolly 2008.
  112. Harper's 2008.
  113. Hawes 2008, 119–126. o.
  114. Bloom 1994, 428. o.
  115. Kahn & Hook 1993, 191. o.
  116. ^ a b c Rothkirchen 2005, 23. o.
  117. Auf Der Suche Nach Dem Klang Des Lebens. Berlin: Henschel, 43–44. o (2005) 
  118. Brod 1960, 196. o.
  119. Bloom 2011.
  120. Believer 2006.
  121. Brod 1960, 209–211. o.
  122. Brod 1960, 211. o.
  123. F. Kafka, New Jewish Cemetery, Prága: Marsyas 1991, p.56
  124. ^ a b New York Times 2010.
  125. Stach 2005, 2. o.
  126. Murray 2004, 367. o.
  127. Furst 1992, 84. o.
  128. Pawel 1985, 160–163. o.
  129. ^ a b c Brod 1966, 388. o.
  130. Brod 1966.
  131. Ernst 2010.
  132. Hawes 2008, 159, 192. o.
  133. Stach 2005, 113. o.
  134. ^ a b Brod 1960, 129. o.
  135. Brod 1966, 113. o.
  136. ^ a b Sokel 1956, 203–214. o.
  137. ^ a b Luke 1951, 232–245. o.
  138. Dodd 1994, 165–168. o.
  139. Gray 2005, 131. o.
  140. Brod 1960, 113. o.
  141. Brod 1960, 128, 135, 218. o.
  142. Koelb 2010, 34. o.
  143. Sussman 1979, 72–94. o.
  144. Stach 2005, 79. o.
  145. Brod 1960, 137. o.
  146. Stach 2005, 108–115, 147, 139, 232. o.
  147. ^ a b c Kakutani 1988.
  148. Boyd 2004, 139. o.
  149. Rastalsky 1997, 1. o.
  150. ^ a b c d e Itk 2008.
  151. Brod 1966, 94. o.
  152. Brod 1966, 61. o.
  153. Brod 1966, 110. o.
  154. ^ a b c European Graduate School, Articles 2012.
  155. Brod 1966, 115. o.
  156. Leiter 1958, 337–347. o.
  157. Krolop 1994, 103. o.
  158. Kafka 1988, publisher's notes.
  159. McCarthy 2009.
  160. Butler 2011, 3–8. o.
  161. ^ a b Kafka Project SDSU 2012.
  162. Contijoch 2000.
  163. Kafka 2009, xxvii. o.
  164. ^ a b Diamant 2003, 144. o.
  165. Classe 2000, 749. o.
  166. Jewish Heritage 2012.
  167. ^ a b c Kafka 1998, publisher's notes.
  168. O'Neill 2004, 681. o.
  169. ^ a b Adler 1995.
  170. Oxford Kafka Research Centre 2012.
  171. Guardian 2010.
  172. Buehrer 2011.
  173. NPR 2012.
  174. ^ a b Lerman 2010.
  175. Rudoren & Noveck 2012.
  176. Bloom 2002, 206. o.
  177. Durantaye 2007, 315–317. o.
  178. Paris Review 2012.
  179. ^ a b Gale Research Inc. 1979, 288–311. o.
  180. ^ a b c Bossy 2001, 100. o.
  181. Furst 1992, 83. o.
  182. Sokel 2001, 102–109. o.
  183. Burrows 2011.
  184. Panichas 2004, 83–107. o.
  185. Gray 1973, 3. o.
  186. Kavanagh 1972, 242–253. o.
  187. Rahn 2011.
  188. Kundera 1988, 82–99. o.
  189. Glen 2007.
  190. ^ a b Banakar 2010.
  191. ^ a b Glen 2011, 47–94. o.
  192. Hawes 2008, 216–218. o.
  193. Preece 2001, 15–31. o.
  194. Hawes 2008, 212–214. o.
  195. Ziolkowski 2003, 224. o.
  196. Corngold et al. 2009, xi, 169, 188, 388. o.
  197. Ghosh 2009.
  198. Guardian 1930.
  199. Koelb 2010, 69. o.
  200. Kafka 1948, 3–4. o.
  201. Kafka 1954, publisher's notes.
  202. Sokel 2001, 63. o.
  203. Preece 2001, 167. o.
  204. Preece 2001, xv, 225. o.
  205. Kirsch 2009.
  206. Kafka 1996, xi. o.
  207. Newmark 1991, 63–64. o.
  208. Bloom 2003, 23–26. o.
  209. Lawson 1960, 216–219. o.
  210. Rhine 1989, 447–458. o.
  211. Corngold 1973, 10. o.
  212. Kafka 1996, 75. o.
  213. Hawes 2008, 50. o.
  214. Hawes 2008, 4. o.
  215. ^ a b Sandbank 1992, 441–443. o.
  216. Financial Times 2009.
  217. Silverman 1986, 129–130. o.
  218. LiteraturHaus 1999.
  219. Coker 2012.
  220. Singer 1970, 311. o.
  221. ^ a b Adams 2002, 140–157. o.
  222. Welles Net 1962.
  223. Elsaesser 2004, 117. o.
  224. Opera Today 2010.
  225. Times Literary Supplement 2005.
  226. Writer's Institute 1992.
  227. New York Times 1993.
  228. Dembo 1996, 106. o.
  229. Glass 2001.
  230. Updike 2005.
  231. Ruders 2005.
  232. Milner 2005.
  233. BBC 2012.
  234. HAZE 2012.
  235. Bury 2013.
  236. Rizzulo 2013.
  237. Jeal 2014.
  238. Aizenberg 1986, 11–19. o.
  239. Strelka 1984, 434–444. o.
  240. Palmer 2004, 159–192. o.
  241. O'Connor 1987.
  242. Los Angeles Times 2009.
  243. The Essence of 'Kafkaesque'. The New York Times, 1991. december 29.
  244. Fassler, Joe: What It Really Means to Be 'Kafkaesque'
  245. Kafka Museum 2005.
  246. ^ a b c Kafka Society 2011.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Franz Kafka című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

Könyvek

  • Alt, Peter-André. Franz Kafka: Der ewige Sohn. Eine Biographie (Német nyelven). München: Verlag C.H. Beck (2005). ISBN 978-3-406-53441-6 
  • Bathrick, David. The Powers of Speech: The Politics of Culture in the GDR (Angol nyelven). Lincoln: University of Nebraska Press (1995) 
  • Bergman, Hugo. Memories of Franz Kafka in Franz Kafka Exhibition (Catalogue) (PDF) (Angol nyelven), Library: The Jewish National and University Library (1969). Hozzáférés ideje: 2017. április 8. 
  • Bloom, Harold. Franz Kafka (Angol nyelven). New York: Chelsea House Publishers (2003). ISBN 978-0-7910-6822-9 
  • Bloom, Harold (Spring 2011). „Franz Kafka's Zionism” (Angol nyelven). Midstream, 57 (2).  -left
  • Bloom, Harold. Genius: A Mosaic of One Hundred Exemplary Creative Minds (Angol nyelven). New York: Warner Books (2002). ISBN 978-0-446-52717-0 
  • Bloom, Harold. The Western Canon: The Books and School of the Ages (Angol nyelven). New York: Riverhead Books, Penguin Group (1994). ISBN 978-1-57322-514-4 
  • Bossy, Michel-André-left. Artists, Writers, and Musicians: An Encyclopedia of People Who Changed the World (Angol nyelven). Westport, Connecticut: Oryx Press (2001). ISBN 978-1-57356-154-9 
  • Boyd, Ian R.. Dogmatics Among the Ruins: German Expressionism and the Enlightenment (Angol nyelven). Bern: Peter Lang AG (2004). ISBN 978-3-03910-147-4 
  • Brod, Max. Franz Kafka: A Biography (Angol nyelven). New York: Schocken Books (1960). ISBN 978-0-8052-0047-8 
  • Brod, Max. Über Franz Kafka (Német nyelven). Hamburg: S. Fischer Verlag (1966) 
  • Bruce, Iris. Kafka and Cultural Zionism — Dates in Palestine (Angol nyelven). Madison, Wisconsin: University of Wisconsin Press (2007). ISBN 978-0-299-22190-4 
  • Classe, Olive. Encyclopedia of Literary Translation into English, Vol. 1 (Angol nyelven). Chicago: Fitzroy Dearborn Publishers (2000). ISBN 978-1-884964-36-7 
  • Contijoch, Francesc Miralles. Franz Kafka (Spanyol nyelven). Barcelona: Oceano Grupo Editorial, S.A. (2000). ISBN 978-84-494-1811-2 
  • Corngold, Stanley. Introduction to The Metamorphosis (Angol nyelven). New York: Bantam Classics (1972). ISBN 978-0-553-21369-0 
  • Corngold, Stanley. The Commentator's Despair (Angol nyelven). Port Washington, New York: Kennikat Press (1973). ISBN 978-0-8046-9017-1 
  • Corngold, Stanley. Lambent Traces: Franz Kafka (Angol nyelven). Princeton, New Jersey: Princeton University Press (2004). ISBN 978-0-691-11816-1 
  • Corngold, Stanley. Franz Kafka: The Office Writings (Angol nyelven). Princeton, New Jersey: Princeton University Press (2009). ISBN 978-0-691-12680-7 
  • Diamant, Kathi. Kafka's Last Love: The Mystery of Dora Diamant (Angol nyelven). New York: Basic Books (2003). ISBN 978-0-465-01551-1 
  • Managing in the Next Society, 2007 (Angol nyelven), Oxford: Elsevier (2002). ISBN 978-0-7506-8505-4 
  • Kafka-Handbuch. Leben – Werk – Wirkung (Német nyelven). Metzler: Stuttgart, Weimar (2010). ISBN 978-3-476-02167-0 
  • Elsaesser, Thomas. The Last Great American Picture Show (Angol nyelven). Amszterdam: Amsterdam University Press (2004). ISBN 978-90-5356-493-6 
  • Furst, Lillian R.. Through the Lens of the Reader: Explorations of European Narrative (Angol nyelven). SUNY Press (1992). ISBN 978-0-7914-0808-7. Hozzáférés ideje: 2017. április 8. 
  • Gale Research Inc.. Twentieth-Century Literary Criticism: Excerpts from Criticism of the Works of Novelists, Poets, Playwrights, Short Story Writers, & Other Creative Writers Who Died Between 1900 & 1999 (Angol nyelven). Farmington Hills, Michigan: Gale Cengage Learning (1979). ISBN 978-0-8103-0176-4 
  • Gilman, Sander. Franz Kafka, the Jewish Patient (Angol nyelven). New York: Routledge (1995). ISBN 978-0-415-91391-1 
  • Gilman, Sander. Franz Kafka (Angol nyelven). London: Reaktion Books (2005). ISBN 978-1-881872-64-1 
  • Gray, Richard T.. A Franz Kafka Encyclopedia (Angol nyelven). Westport, Connecticut: Greenwood Press (2005). ISBN 978-0-313-30375-3 
  • Gray, Ronald. Franz Kafka (Angol nyelven). Cambridge: Cambridge University Press (1973). ISBN 978-0-521-20007-3 
  • Hamalian, Leo. Franz Kafka: A Collection of Criticism (Angol nyelven). New York: McGraw-Hill (1974). ISBN 978-0-07-025702-3 
  • Hawes, James. Why You Should Read Kafka Before You Waste Your Life (Angol nyelven). New York: St. Martin's Press (2008). ISBN 978-0-312-37651-2 
  • Janouch, Gustav. Conversations with Kafka, 2 (Angol nyelven), New York: New Directions Books (1971). ISBN 978-0-8112-0071-4. Hozzáférés ideje: 2017. április 8. 
  • Kafka, Franz. The Penal Colony: Stories and Short Pieces, 1987 (Angol nyelven), New York: Schocken Books (1948). ISBN 978-0-8052-3198-4 
  • Kafka, Franz. Dearest Father. Stories and Other Writings (Angol nyelven). New York: Schocken Books (1954) 
  • Kafka, Franz. The Castle (Angol nyelven). New York: Schocken Books (1988). ISBN 978-0-8052-0872-6 
  • Kafka, Franz. The Metamorphosis and Other Stories (Angol nyelven). New York: Barnes & Noble (1996). ISBN 978-1-56619-969-8 
  • Kafka, Franz. The Trial (Angol nyelven). New York: Schocken Books (1998). ISBN 978-0-8052-0999-0 
  • Kafka, Franz. The Trial (Angol nyelven). Oxford: Oxford University Press (2009). ISBN 978-0-19-923829-3 
  • Between Two Worlds: a cultural history of German-Jewish writers (Angol nyelven). Ames, Iowa: Iowa State University Press (1993). ISBN 978-0-8138-1233-5 
  • Karl, Frederick R.. Franz Kafka: Representative Man (Angol nyelven). Boston: Ticknor & Fields (1991). ISBN 978-0-395-56143-0 
  • Koelb, Clayton. Kafka: A Guide for the Perplexed (Angol nyelven). Chippenham, Wiltshire: Continuum International Publishing Group (2010). ISBN 978-0-8264-9579-2 
  • Krolop, Kurt. Kafka und Prag (Német nyelven). Prága: Goethe-Institut (1994). ISBN 978-3-11-014062-0 
  • Miller, Alice. Thou Shalt Not Be Aware:Society's Betrayal of the Child (Angol nyelven). New York: Farrar, Straus, Giroux (1984). ISBN 978-0-9567982-1-3 
  • Murray, Nicholas. Kafka (Angol nyelven). New Haven, Connecticut: Yale University Press (2004). ISBN 978-0-300-10631-2 
  • Newmark, Peter. About Translation (Angol nyelven). Wiltshire, England: Cromwell Press (1991). ISBN 978-1-85359-117-4 
  • Northey, Anthony. Mišpoche Franze Kafky (Cseh nyelven). Prága: Nakladatelství Primus (1997). ISBN 978-80-85625-45-5 
  • O'Neill, Patrick M.. Great World Writers: Twentieth Century (Angol nyelven). Tarrytown, New York: Marshal Cavendish (2004). ISBN 978-0-7614-7477-7 
  • Pawel, Ernst. The Nightmare of Reason: A Life of Franz Kafka (Angol nyelven). New York: Vintage Books (1985). ISBN 978-0-374-52335-0 
  • Preece, Julian. The Cambridge Companion to Kafka (Angol nyelven). Cambridge: Cambridge University Press (2001). ISBN 978-0-521-66391-5 
  • Rothkirchen, Livia. The Jews of Bohemia and Moravia: facing the Holocaust (Angol nyelven). Lincoln, Nebraska: University of Nebraska Press (2005). ISBN 978-0-8032-3952-4 
  • The Book of the Month: Sixty Years of Books in American Life (Angol nyelven). Boston: Little, Brown (1986). ISBN 0-316-10119-2 
  • Singer, Isaac Bashevis. A Friend of Kafka, and Other Stories (Angol nyelven). New York: Farrar, Straus and Giroux (1970). ISBN 978-0-374-15880-4 
  • Sokel, Walter H.. The Myth of Power and the Self: Essays on Franz Kafka (Angol nyelven). Detroit: Wayne State University Press (2001). ISBN 978-0-8143-2608-4 
  • Spector, Scott. Prague Territories: National Conflict and Cultural Innovation in Franz Kafka's Fin de Siècle (Angol nyelven). Berkeley: University of California Press (2000). ISBN 978-0-520-23692-9 
  • Stach, Reiner. Kafka: The Decisive Years (Angol nyelven). New York: Harcourt (2005). ISBN 978-0-15-100752-3 
  • Sussman, Henry. Franz Kafka: Geometrician of Metaphor (Angol nyelven). Madison, Wisconsin: Coda Press (1979). ISBN 978-0-930956-02-8 
  • Ziolkowski, Theodore. The Mirror of Justice: Literary Reflections of Legal Crisis (Angol nyelven). Princeton, New Jersey: Princeton University Press (2003). ISBN 978-0-691-11470-5 

Folyóiratok

  • Adams, Jeffrey (Summer 2002). „Orson Welles's "The Trial:" Film Noir and the Kafkaesque” (Angol nyelven). College Literature, Literature and the Visual Arts, West Chester, Pennsylvania 29 (3).  
  • Aizenberg, Edna (July–December 1986). „Kafkaesque Strategy and Anti-Peronist Ideology Martinez Estrada's Stories as Socially Symbolic Acts” (Angol nyelven). Latin American Literary Review, Chicago 14 (28).  
  • Banakar, Reza (Fall 2010). „In Search of Heimat: A Note on Franz Kafka's Concept of Law” (Angol nyelven). Law and Literature, Berkeley, California 22 (2). DOI:10.2139/ssrn.1574870.  
  • Butler, Judith (2011. március 3.). „Who Owns Kafka” (Angol nyelven). London Review of Books, London 33 (5). (Hozzáférés ideje: 2017. április 8.)  
  • Corngold, Stanley (Fall 2011). „Kafkas Spätstil/Kafka's Late Style: Introduction” (Angol nyelven). Monatshefte, Madison, Wisconsin 103 (3). DOI:10.1353/mon.2011.0069.  
  • Dembo, Arinn (1996. június 1.). „Twilight of the Cockroaches: Bad Mojo Evokes Kafka So Well It'll Turn Your Stomach” (Angol nyelven). Computer Gaming World, New York (143).  
  • Dodd, W. J. (1994.). „Kafka and Dostoyevsky: The Shaping of Influence” (Angol nyelven). Comparative Literature Studies, State College, Pennsylvania 31 (2).  
  • Durantaye, Leland de la (2007.). „Kafka's Reality and Nabokov's Fantasy: On Dwarves, Saints, Beetles, Symbolism and Genius” (Angol nyelven) (PDF). Comparative Literature 59 (4), 315. o. [2010. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1215/-59-4-315.  http://isites.harvard.edu/fs/docs/icb.topic772297.files/Kafka%20and%20Nabokov.pdf
  • Fichter, Manfred M. (1987. május 1.). „The Anorexia Nervosa of Franz Kafka” (Angol nyelven). International Journal of Eating Disorders, Washington, D.C. 6 (3), 367. o, Kiadó: American Psychological Association. DOI:<367::AID-EAT2260060306>3.0.CO;2-W 10.1002/1098-108X(198705)6:3<367::AID-EAT2260060306>3.0.CO;2-W.  
  • Fichter, Manfred M. (1988. július 1.). „Franz Kafka's anorexia nervosa” (Német nyelven). Fortschritte der Neurologie · Psychiatrie, München 56 (7), 231–8. o, Kiadó: Psychiatrische Klinik der Universität München. DOI:10.1055/s-2007-1001787. PMID 3061914.  
  • Fort, Jeff (2006. március 1.). „The Man Who Could Not Disappear” (Angol nyelven). The Believer. (Hozzáférés ideje: 2017. április 8.)  
  • Glen, Patrick J. (2007.). „The Deconstruction and Reification of Law in Franz Kafka's Before the Law and The Trial” (Angol nyelven) (PDF). Southern California Interdisciplinary Law Journal, Los Angeles 17 (23), Kiadó: University of Southern California. (Hozzáférés ideje: 2017. április 8.)  
  • Glen, Patrick J. (2011.). „Franz Kafka, Lawrence Joseph, and the Possibilities of Jurisprudential Literature” (Angol nyelven) (PDF). Southern California Interdisciplinary Law Journal, Los Angeles 21 (47), Kiadó: University of Southern California. (Hozzáférés ideje: 2017. április 8.)  
  • Horton, Scott (2008. augusztus 19.). „In Pursuit of Kafka's Porn Cache: Six questions for James Hawes” (Angol nyelven). Harper's Magazine. (Hozzáférés ideje: 2017. április 8.)  
  • Hughes, Kenneth (Summer 1986). „Franz Kafka: An Anthology of Marxist Criticism” (Angol nyelven). Monatshefte, Madison, Wisconsin 78 (2).  
  • Kavanagh, Thomas M. (Spring 1972). „Kafka's "The Trial": The Semiotics of the Absurd” (Angol nyelven). Novel: A Forum on Fiction, Durham, North Carolina 5 (3), Kiadó: Duke University Press. DOI:10.2307/1345282.  
  • Kempf, Franz R. (Summer 2005). „Franz Kafkas Sprachen: "... in einem Stockwerk des innern babylonischen Turmes. .."” (Angol nyelven). Shofar: an Interdisciplinary Journal of Jewish Studies, West Lafayette, Indiana 23 (4), 159. o, Kiadó: Purdue University Press. DOI:10.1353/sho.2005.0155.  
  • Keren, Michael (1993.). „The 'Prague Circle' and the Challenge of Nationalism” (Angol nyelven). History of European Ideas, Oxford 16 (1–3), 3. o, Kiadó: Pergamon Press. DOI:10.1016/S0191-6599(05)80096-8.  
  • Kundera, Milan (Winter 1988). „Kafka's World” (Angol nyelven). The Wilson Quarterly, Washington, D.C. 12 (5), Kiadó: The Woodrow Wilson International Center for Scholars.  
  • Lawson, Richard H. (1960. május 1.). „Ungeheueres Ungeziefer in Kafka's "Die Verwandlung"” (Angol nyelven). The German Quarterly, Cherry Hill, New Jersey 33 (3), Kiadó: American Association of Teachers of German.  
  • Leiter, Louis H. (1958.). „A Problem in Analysis: Franz Kafka's 'A Country Doctor'” (Angol nyelven). The Journal of Aesthetics and Art Criticism, Philadelphia 16 (3), Kiadó: American Society for Aesthetics. DOI:10.2307/427381.  
  • Luke, F. D. (1951. április 1.). „Kafka's "Die Verwandlung"” (Angol nyelven). The Modern Language Review, Cambridge 46 (2). DOI:10.2307/3718565.  
  • McElroy, Bernard (Summer 1985). „The Art of Projective Thinking: Franz Kafka and the Paranoid Vision” (Angol nyelven). Modern Fiction Studies, Cambridge 31 (2), 217. o. DOI:10.1353/mfs.0.0042.  
  • Panichas, George A. (Spring–Fall 2004). „Kafka's Afflicted Vision: A Literary-Theological Critique” (Angol nyelven). Humanitas, Bowie, Maryland 17 (1–2), Kiadó: National Humanities Institute.  
  • Pérez-Álvarez, Marino (2003.). „The Schizoid Personality of Our Time” (Angol nyelven). International Journal of Psychology and Psychological Therapy, Almería, Spanyolország 3 (2).  
  • Rhine, Marjorie E. (Winter 1989). „Untangling Kafka's Knotty Texts: The Translator's Prerogative?” (Angol nyelven). Monatshefte, Madison, Wisconsin 81 (4).  
  • Sayer, Derek (1996.). „The Language of Nationality and the Nationality of Language: Prague 1780–1920 – Czech Republic History” (Angol nyelven). Past and Present, Oxford 153 (1), 164. o. DOI:10.1093/past/153.1.164.  
  • Sandbank, Shimon (1992.). „After Kafka: The Influence of Kafka's Fiction” (Angol nyelven). Penn State University Press, Oxford 29 (4).  
  • Sokel, Walter H. (April–May 1956). „Kafka's "Metamorphosis": Rebellion and Punishment” (Angol nyelven). Monatshefte, Madison, Wisconsin 48 (4).  
  • Steinhauer, Harry (Autumn 1983). „Franz Kafka: A World Built on a Lie” (Angol nyelven). The Antioch Review, Yellow Springs, Ohio 41 (4), 390. o. DOI:10.2307/4611280.  
  • Strelka, Joseph P. (Winter 1984). „Kafkaesque Elements in Kafka's Novels and in Contemporary Narrative Prose” (Angol nyelven). Comparative Literature Studies, State College, Pennsylvania 21 (4).  
  • Updike, John (2005. január 24.). „Subconscious Tunnels: Haruki Murakami's dreamlike new novel” (Angol nyelven). (Hozzáférés ideje: 2017. április 8.)  

Újságok

  • O'Connor, John J.. „McGoohan a Spy on 31”, 1987. június 4. (Hozzáférés ideje: 2017. április 8.) (Angol nyelvű) 
  • Palmer, R. Barton. Joel and Ethan Coen (Angol nyelven). Urbana, Illinois: University of Illinois Press (2004). ISBN 0-252-07185-9 

Online források

Magyar nyelven

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]