Milan Kundera

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Milan Kundera
Milan Kundera.jpg
Született 1929. április 1. (89 éves)
Brno[1]
Állampolgársága
Nemzetisége cseh
SzüleiLeonor de Cortinas
Foglalkozása regényíró, drámaíró, költő, esszéista
Iskolái Károly Egyetem
Kitüntetései
  • Czech Medal of Merit
  • Francia Köztársaság Becsületrendje
  • Vilenica Prize
  • Médicis-díj (külföldi szerzők számára) (1973)
  • Jeruzsálem-díj (1985)
  • Prix de la critique (1987)[2]
  • Osztrák állami díj az európai irodalomért (1987)
  • Nelly Sachs-díj (1987)
  • Jaroslav Seifert-díj (1994)
  • Herder-díj (2000)
  • City of Brno Award (2004)[3]
  • Brno díszpolgára (2009)[4]
  • Prix mondial Cino Del Duca (2009)

Milan Kundera aláírása
Milan Kundera aláírása

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Milan Kundera témájú médiaállományokat.

Milan Kundera (Brno, Csehszlovákia, 1929. április 1. –) 1993-tól már csak francia nyelven publikáló[5] cseh regényíró, drámaíró, költő, esszéista.

Élete[szerkesztés]

Apja, Ludvík Kundera (1891–1971) híres zongorista, zenetudós volt. Milan Kundera az egyetem előtt kétkezi munkásként és dzsessz-zenészként dolgozott. A prágai Károly Egyetemen zenetudományt, irodalmat, filmművészetet és esztétikát hallgatott. Elsősorban a reneszánsz nagyjai, Boccaccio és Rabelais, a huszadik századi írók, gondolkodók közül pedig Musil, Gombrowicz, Broch, Kafka és Heidegger munkássága volt rá nagy hatással. Tagja volt a Literarni Noviny és a Listy című irodalmi folyóiratok szerkesztőségének. 1948-ban sok értelmiségihez hasonlóan lelkesen csatlakozott a kommunista párthoz, de miután tiltakozott a pártban kialakuló személyi kultusz ellen, 1950-ben kizárták. Miután 1952-ben diplomázott, a Prágai Film és Előadóművészeti Akadémián világirodalmat tanított. 1956-ban lépett be újra a pártba.

Irodalmi pályafutása költőként indult. Az ötvenes években megjelent három verseskötete meg is hozta számára az elismertséget. Első regénye, a Tréfa, melyben a sztálinizmus visszásságaival foglalkozott, 1965-ben látott napvilágot. A regény ifjú hőse, Ludvík Jahn tréfából egy képeslapot küld kedvesének, melyen többek közt Trockijt élteti. Csehszlovákia ortodox pártvezetése azonban nem ismerte a tréfát: Ludvikot kizárták a pártból, kirúgták az egyetemről, karrierje derékba tört. Regényével Kundera hatalmas botrányt kavart, és a párt tett is róla, hogy a Tréfa eltűnjön a könyvesboltok és a könyvtárak polcairól.

Kundera jelentős szerepet vállalt az 1968-as prágai tavasz eseményeiben, így a bukás után ő sem kerülhette el hőse sorsát. Kizárták a pártból, elbocsátották állásából, és általában eltiltották a tanítástól. Természetesen nem is publikálhatott.

Második regénye, Az élet máshol van (1973) a publikációs tilalom miatt Párizsban jelent meg francia nyelvű kiadásban. Kundera művében a kelet-közép-európai társadalmakat elemzi. A regény főhősének életével és halálával Kundera egy szerencsétlen sorsú, hazugságban felnőtt generáció életét szimbolizálja.

1975-ben Franciaországba emigrált, ahol a rennes-i egyetem vendégprofesszora lett. Ekkor látott napvilágot a még 1972-ben Csehszlovákiában írt Búcsúkeringő című regénye.1979-ben A nevetés és felejtés könyve című regénye miatt megfosztották cseh állampolgárságától. 1981 óta francia állampolgár. Feleségével, Vera Hrabankovával él Párizsban.

Regény és filozófia viszonya[szerkesztés]

Milan Kundera számára a regény: „A próza nagy könyve, melyben a szerző kísérleti ének (alakok) közreműködésével kutatja végig az emberi lét néhány nagy kérdését.”[6] A regény az emberi létezés jellegét firtatja egy adott korban, a létformát és konfliktusait egy adott társadalom kebelében. Jogosan merülhet fel a kérdés: de hát akkor ugyanazt nyújtja, mint a filozófia, a lélektan vívmánya? Semmiképpen. A regény ugyanis nem a logika jegyében érvel és elemez, hanem intuitív megjelenéssel teremti meg egy irodalmi mű fiktív világát. A regényíró számára nem a racionális logika a megismerés eszköze, hanem a képzelet. Kundera meggyőződése, hogy az emberi lét új vonatkozásának felmutatása a modern regény egyik alapvető funkciója.[7] Hasonló gondolat ez ahhoz, amit elődje, Broch is megfogalmazott: „ Feltárni azt, amit csak a regény tárhat fel – ez adja a regény jogosultságát, egyedül ez. Az a regény, mely nem tárja fel a lét valamely addig ismeretlen részecskéjét, erkölcstelen. A regény egyetlen erkölcse a megismerés.” „Bonyolultabbak a dolgok, mintsem hiszed.”-ez a regény örök igazsága. Kundera a regényt úgy tekinti, mint az emberi lét új arcának felfedését. Regényeinek kihagyhatatlan része a humor. „A regény művészete” című munkájában megjegyezte: „Szívesen gondolok arra, hogy a regény művészete Isten nevetésének visszhangjaként jött világra.” De miért nevet Isten amikor rápillant a gondolkodó emberre? Mert minél többet gondolkodnak az emberek, annál jobban eltávolodik az egyik ember gondolata a másikétól. Másrészt: az ember sohasem az, mint aminek gondolja magát. A lét az emberi lehetőségek birodalma, mindaz, amivé az ember válhat, amire képes. A regényírók regényükkel új és új emberi lehetőséget tárnak fel. Két szélsőséges út van: azonosulni a hatalommal, ahogy ezt K. tette Kafka regényében, vagy a svejki lehetőség, hogy semmit sem veszünk komolyan, még a hatalmat sem.[8] A regényíró az igazság ellen van. Egész egyszerűen azért, mert az igazságban minden ember ugyanazt gondolja, ők, pedig olyanok, amilyennek gondolják magukat. De: az ember éppen akkor lesz egyénné, amikor elveszíti a többiek egyöntetű egyetértését. A regény az egyén képzeletbeli mennyországa, és halálos ellensége a totalitarizmusnak, ahol az „egyetlen igazság” szelleme uralkodik, mely megöli a regényt. Nem igaz, hogy a regénynek azért kell eltűnnie, mert ereje kiapad, hanem mert olyan világban él, mely már nem az ő világa, kívül reked tulajdon történetén.[9] A regény az, ami védelmébe veszi az európai kultúra örökségét, melynek legfőbb ékessége forog veszélyben: az egyén eredeti gondolataihoz való joga.

A regény a humor szelleméből született. Az ember, aki azt szeretné, hogy életének értelme legyen, minden cselekedetről lemond, aminek nincs oka és célja. Ellentétben ezzel a gondolattal, mely az események okozati sorára redukálják a világot, Sterne regénye azt állítja: a költészet nem a cselekményben rejlik, hanem ott, ahol a cselekmény megtorpan; ott, ahol ok és okozat között leszakad a híd, s a gondolat szabadon csapong a boldog, tétlen szabadságban.[10] A regény olyan terület, ahol egyszerűen kirobban a képzelet, hasonlóan az álomhoz és ahol felszabadulhatunk a valóság korlátai alól.

Kundera egy olyan világ képét tárja elénk, ahol a tárgyi körülmények, az elidegenedett társadalmi viszonyok már annyira nyomasztóak, hogy megfosztják az egyént szabad akaratától, szétzúzzák egyéniségét, és csírájában fojtják el önmaga vagy mások megértésére irányuló próbálkozásait.[11] Az ember élete társadalmi funkcióvá zsugorodik. Az ember a redukció törvényében él (Husserl). Az élet végzetesen elszürkül.[12] Ez pedig baj, mert az ember és a világ elválaszthatatlanul kapcsolódik egymáshoz, körülbelül úgy mint csiga a házához.[13] Az író elutasítja a tömegmédia gerjesztette divatot, igazodást a legfrissebb hóborthoz, a közhely zsarnokságát. Kundera számára nem fontos a bonyodalom, sem a történet, sem a szereplők pszichéje. A bonyodalom gyakran banális, a történet azt a célt szolgálja, hogy a szerző jegyzetelje, gondolatilag értelmezze, és ez által kiemelkedjen a szerző filozófiai szándéka. Ő az elmélet regényírója, aki nem emberek történetét akarja elbeszélni, hanem gondolatokét. Szereplői lelkileg egyoldalúak, híján vannak a belső fejlődés lehetőségének, másrészt költött alakok, az író képzelete által születtek. A középpontban az emberi sors alakulása áll bizonyos társadalmi feltételek mellett, főként a kommunista diktatúra idején. A modern regényirodalom legjelentősebb képviselői, s egyben Kundera példaképei, mint Broch vagy Musil kiemelték a regény megismerő feladatát abban a világban, mely az értékek széthullásával fenyegetett. A világ megismerésének korlátairól, az értékek pusztulásáról, az illanó valósággal tehetetlenül szembesülő emberről elmélkedtek.[14] Kundera szerint az élet csapda, sőt az élet szomorú. Hogy miért? Mert a jelen pillanat, mely a legnyilvánvalóbbnak, legmegfoghatóbbnak tűnik, valójában teljesen kicsúszik ujjaik közül.[15] „Az ember bekötött szemmel halad át a jelenen. Nem tudhatja, hanem legföljebb sejtheti és találgathatja, mit is élt át. A kendő csak később hullik le a szeméről, és ő csak akkor, a múltba visszatekintve állapíthatja meg, mit is élt ár és mi volt élményei értelme.”- vallotta Kundera.

Ha összehasonlítjuk a regényt és a filozófiát, megdöbbentő különbségeket fedezhetünk fel e tulajdonképpen rokon művészetekben. A rokonságot a témában értem, hiszen mindegyik arra vállalkozik, hogy a lét problémáival foglalkozik. Itt meg is kell tennünk az első fontos különbséget regény és filozófia között. Mert míg a filozófia válaszokat próbál találni a bonyolult kérdésekre, a regény csak kérdez és példákat, alternatív megoldásokat nyújt, irányt mutat. A filozófia sokkal „komolyabb”, konzervatívabb, mint a regény, ott nem lehet határtalanul szárnyalni, nem lehet álmodni, nem lehet elrugaszkodni a valóság talajától, mint a regény világában. A filozófia állít. Amit a filozófus mond, azt bizonyítani kell, az ellenőrzött gondolat, abban mindenki bizonyos. Az író e tekintetben sokkal szabadabb, szabadjára engedheti fantáziáját, képzeletét, vágyait és ezeket mind beleviheti regényeibe, megfűszerezheti egy kis játékkal, iróniával. A regényeket a puszta ötlet szüli. A filozófiában a logika a rendezőelv, az ész mindenhatóság [1] uralkodik, ellenben a modern regény a humorra épül. Ha történelmileg közelítjük meg a kérdést, azt látjuk, hogy míg a filozófia (maga a szó is) a görögök öröksége, addig a regény Európa műve. „A regény előbb fedezte fel a tudatalattit, mint Freud, előbb az osztályharcot, mint Marx, előbb művelte a fenomenológiát, mint a fenomenológusok.”- állapítja meg Kundera.

A filozófia elvont térben fejti ki gondolatait, alakok és helyzetek nélkül.[16] Ezzel szemben a regény példákon keresztül mutatja a lehetőségeket, nem állít semmit, változatokat sorakoztat fel és magát a valóságot is csak a lehetőségek egyik variánsaként értelmezi. A regény szórakoztat, elbűvöl, magával ragad. A regény felfedez, felfedezi a lét különböző vonatkozásait: a kalandot, azt, „ami belül történik”, az ember beágyazottságát a történelembe, mélyére ás az időnek, és még folytathatnánk a sort.[17] Ha csupán egy szóval jellemezni kellene a regényírók feladatát, az az alkotóképesség lenne, a filozófusoknál pedig a tudás. Egy regényíró és egy filozófus gondolkodásmódja között alapvető a különbség. Hermann Broch írta 1931-ben: „A filozófia törekvése: ábrázolni a világot és ebből az ábrázolásból kiindulva rátalálni az erkölcs útjára, a filozófiának ez a küldetése a jelek szerint mostantól az irodalomra, kiváltképpen az elbeszélő irodalomra hárul.”[18] A filozófia talán legnagyobb hátránya a regénnyel szemben, hogy az elmélet szelleméből született, következésképpen vannak korlátai: a megismerés korlátai. Husserl szerint „az emberen eluralkodott a megismerés szenvedélye”, kétségbeesetten tette fel a kérdést, hogy vajon túléli-e Európa? A válságot mélynek ítélte, gyökerét a modern idők kezdetén vélte felfedezni. Husserl-t aggasztotta az a tény, hogy a világot a technika és a matematika puszta vizsgálati tárgyává zsugorítják, és ezzel kirekesztik az élet konkrét világát (Lebenswelt). Az ember játékszerré vált, életének nincs értelme, értéke, a lét feledésbe merült.[19]

Az európai kultúra napjainkban veszélyben forog, a tömegmédia, a giccs fenyegeti. A giccs szó bekerült Kundera szótárába és a következőt jelenti: „annak az embernek a magatartását jelöli, aki mindenáron és mindennél több embernek tetszeni akar. Ahhoz viszont, hogy tetszést arass, helyeselned kell, amit mindenki hallani akar, tehát a közhely szolgálatába kell állnod.”[20] A mass média arra törekszik, hogy minél nagyobb tömegeket nyerjen meg magának, körülfogja, áthatja egész életünket, mindennapi erkölcsünkké lesz a giccs. Azt fenyegeti, ami a legféltettebb kincsünk, egyéniségünket, eredeti gondolatokhoz való jogunkat. Kundera aláhúzza a nézetek sokféleségével szembeni tolerancia fontosságát. A regényre nagyobb szükség van, mint valaha: létjogosultsága, hogy állandóan fényt vetítsen az „életvilágra” és megóvjon bennünket „a lét feledésétől”. Tanácsa: olvassunk sok regényt, mert ez az egyetlen menedék, az egyéniségek paradicsoma, mely megóv a lét feledésétől (Husserl); ötvözzük az értelmet és a fantáziát; fegyverkezzünk fel humorral, mert az kell az élethez. Csak így tudunk szembeszállni a giccsel.

Kundera világ életében homo politicusként viselkedett. Hozzájárult ahhoz, hogy a világ ne feledkezzen meg Csehszlovákia 1968-as megszállásáról, Közép-Európa elrablásáról. Létezik- e Közép-Európa, ez a rég elfelejtett fogalom? Kundera arra törekedett, hogy jelenvalóvá tegye a fogalmat, s politikai és intellektuális alternatívát mutasson fel a szürke és megdermesztett szovjet „Kelet-Európával” szemben, s hogy rámutasson e térség egyedülálló voltára, különbözőségére, sokrétűségére, tarkaságára. Közép-Európa, az elrabolt Nyugat, mely a jelentős kulturális áramlatoknak ugyanúgy részese volt, a második világháború után a Kelet foglyává lett.[21]

Művei[szerkesztés]

Verseskötetek[szerkesztés]

  • Man: A Broad Garden – 1953
  • The Last May – 1954-55-61
  • Monologues – 1957-64-65

Drámák[szerkesztés]

  • The Owner of the Keys – 1962
  • Two Earls, Two Weddings, Slowness – 1968
  • The Blunder – 1969
  • Jakub a jeho pán. Pocta Denisi Diderotovi – 1971 (Jakab és az Ura. Hódolat Denis Diderot-nak)

Regények[szerkesztés]

  • Tréfa – 1965 (Žert)
  • Nevetséges szerelmek – 1963-65-68, befejezve: 1969 (Směšné lásky) (novellák)
  • Az élet máshol van – 1969-70 (Život je jinde)
  • Búcsúkeringő – 1970-71 (Valčík na rozloučenou)
  • A nevetés és felejtés könyve – 1978 (Kniha smíchu a zapomnění)
  • A lét elviselhetetlen könnyűsége – 1982 (Nesnesitelná lehkost bytí) 1992, 2005. Ford.: Körtvélyessy Klára Európa Kiadó ISBN 963 07 7855 6
  • Halhatatlanság – 1988 (Nesmrtelnost)
  • Lassúság – 1994 (La Lenteur)
  • Azonosság – 1996 (L'identité)
  • Nemtudás – 2000 (L'ignorance)

Esszékötetek[szerkesztés]

  • About the Disputes of Inheritance – 1955
  • The art of the Novel – 1960
  • The Czech Deal – 1968
  • Radicalism and Exhibitionism – 1969
  • The Stolen West or the Tragedy of Central Europe – 1983
  • A regény művészete – 1985 (L'art du roman)
  • Elárult testamentumok – 1992 (Testaments Betrayed) Ford.: Réz Pál 1996, 2001. Európa Kiadó ISBN 963 07 6897 6.
  • A függöny – 2005 (Le Rideau)

Mozifilmek, melyekben közreműködött[szerkesztés]

  • Nikdo se nebude smat 1965, 94 perc, fekete-fehér, csehszlovák film
  • Já, truchlivy buh 1969, fekete-fehér, csehszlovák film
  • Tréfa (Zert) 1969, 80 perc, fekete-fehér, csehszlovák film Kresadlova
  • Clair de femme 1979, 102 perc, színes, francia-olasz-német film
  • A lét elviselhetetlen könnyűsége (The unbearable Lightness of Being) 1987, 172 perc, amerikai film

Magyarul[szerkesztés]

  • Kulcstulajdonosok; ford. Babos László; DILIZA, Bratislava, 1964
  • Kulcstulajdonosok. Színmű; ford. Aczél János; Színháztudományi Intézet Bp., 1964 (Világszínház)
  • Nevetséges szerelmek. Elbeszélések; ford. Zádor Margit; Tatran, Bratislava, 1967
  • Tréfa. Regény; ford. Rubin Péter, utószó Zádor András; Tatran, Bratislava, 1968
  • A lét elviselhetetlen könnyűsége; ford. Sulyok Miklós; AB Független, Bp., 1987
  • Búcsúkeringő; ford. Dénes Gyula; AB, Bp., 1987
  • Búcsúkeringő. Regény; ford. Bába Iván; Európa, Bp., 1990
  • Az élet máshol van; ford. Varga György, Európa, Bp., 1991
  • A regény művészete; ford. Réz Pál; Európa, Bp., 1992 (Mérleg)
  • A lét elviselhetetlen könnyűsége; ford. Körtvélyessy Klára; Európa, Bp., 1992
  • A nevetés és felejtés könyve; ford. Zádor Margit; Európa, Bp., 1993
  • Halhatatlanság; ford. Körtvélyessy Klára; Európa, Bp., 1995
  • Elárult testamentumok; ford. Réz Pál; Európa, Bp., 1996
  • Lassúság; ford. Vargyas Zoltán; Európa, Bp., 1996
  • Azonosság; ford. N. Kiss Zsuzsa; Európa, Bp., 1997
  • Nemtudás; ford. N. Kiss Zsuzsa; Európa, Bp., 2001
  • Jakab és az ura. Hódolat Denis Diderot-nak; ford. Körtvélyessy Klára; Európa, Bp., 2003
  • A függöny; ford. Réz Pál; Európa, Bp., 2005
  • Találkozás; ford. N. Kiss Zsuzsa; Európa, Bp., 2010

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  2. http://www.academie-francaise.fr/milan-kundera
  3. https://www.brno.cz/obcan/vyznamne-osoby-a-vyroci/ceny-mesta-brna/
  4. https://www.brno.cz/obcan/vyznamne-osoby-a-vyroci/cestni-obcane-mesta-brna-od-r-1990/
  5. Lásd: A függöny mögött - Milan Kundera: A függöny az Európa Kiadó oldalán
  6. Hankó B. Ludmilla: Josef Skvorecky és Milan Kundera regényei mint a közép-európai tapasztalat kifejezése, 21.o
  7. Chvatík, Kvetoslav: Milan Kundera regényeinek világa, 160.o
  8. Kundera, Milan: A regény művészete, 50.o
  9. Kundera, Milan: A regény művészete, 24.o
  10. Kundera, Milan: A regény művészete, 167.o
  11. Chvatík, Kvetoslav: Milan Kundera regényeinek világa, 170.o
  12. Kundera, Milan: A regény művészete, 25.o
  13. Kundera, Milan: A regény művészete, 43.o
  14. Kundera, Milan: A regény művészete, 159.o
  15. Kundera, Milan: A regény művészete, 32.o
  16. Magyar Értelmező Kéziszótár 410. o. „A filozófia a természet és társadalom, a gondolkodás és a megismerés legáltalánosabb törvényeit kutató és rendszerező, különösen a lét és a tudat viszonyát vizsgáló tudomány.”
  17. Kundera, Milan: A regény művészete, 13.o
  18. Chvatík, Kvetoslav: Milan Kundera regényeinek világa, 7.o
  19. Kundera, Milan: A regény művészete, 11.o
  20. Kundera, Milan: A regény művészete, 169.o
  21. http://www.hhrf.org/europaiutas/55/EU55_Kundera.pdf

Irodalom[szerkesztés]

  • Chvatík, Kvetoslav: Milan Kundera regényeinek világa, Európa Könyvkiadó; Budapest, 2002.
  • Hankó B. Ludmilla: Josef Skvorecky és Milan Kundera regényei mint a közép-európai tapasztalat kifejezése, In: A modern regény Kelet-Közép-Európában, Szeged, 1994.
  • Kundera, Milan: A regény művészete, Európa Könyvkiadó; Budapest, 2000.
  • Madocsai László: Irodalom IV., Nemzeti Tankönyvkiadó; Budapest, 1999.
  • Vörös István: A svejki lélek, Holnap Kiadó; Budapest, 2002.

További információk[szerkesztés]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Milan Kundera témában.