Azbeszt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Krizotilazbeszt

Az azbeszt (kőlen, hegyilen, bányalen, foszkő) kémiailag magnézium-szilikát (névváltozata: szerpentinit). Ásványtanilag krizotilazbeszt, a IV. (szilikátok) ásványosztályon belül a szerpentinásványok csoportjába tartozik, szálas szerkezetű rétegszilikát, a monoklin rendszerben kristályosodik. Ipari felhasználása az 1970-es évekig jelentős volt. A legtöbb iparilag fejlett államban, hazánkban is, felhasználását betiltották, és a felderített felhasználási területekről eltávolítva veszélyes anyagként ártalmatlanítják.

Kémiai és fizikai tulajdonságok[szerkesztés]

  • Kémiai képlete: Mg3Si2O5(OH)4.
  • Megjelenése: jellegzetesen szálas kötegeket alkot, megnyúlt alakban kristályosodik.
  • Színe: fehér, zöldessárga, vöröses sárga.
  • Porszín: fehér.
  • Átlátszósága: áttetsző.
  • Sűrűsége: 2,5-2,6 g/cm³.
  • Keménysége: 2,5-3,0 nagyon lágy ásvány (a Mohs-féle keménységi skála szerint)
  • Hasadása: kiválóan hasad a szálak mentén.
  • Fénye: selyemfényű.
  • Különleges tulajdonsága: gyakorlatilag tűzálló, hangszigetelő, sav- és lúgálló.
  • Kémiai összetétele:
  • Magnézium (Mg) = 26,3%
  • Szilícium (Si) = 20,3%
  • Hidrogén (H) = 1,5%
  • Oxigén (O) = 51,9%

Leírása[szerkesztés]

Keletkezése[szerkesztés]

Ultrabázikus magmás kőzetekből hidrotermás átalakulás során jön létre, málladék keletkezik, amit szerpentinesedésnek neveznek. Hasonló ásvány a klorit.

Feldolgozása[szerkesztés]

A szálasanyagot tartalmazó kőzetet bányászatát követően felaprítják, majd dúsítják - leggyakrabban levegő befúvásával -, azután kiülepítik. A 10 mm hosszat meghaladó szálakat fonják, amihez a felület csúszóssága miatt durva felületű szálasanyagot (legtöbbször gyapjút) adagolnak 20% arányban. A rövid szálakat és a törmeléket kötőanyaggal (leggyakrabban cementtel vagy műgyantával) keverik össze. és lapokká, idomdarabokká préselik vagy lemezekké öntik. Az azbesztcement termékekben az azbeszttartalom 10-15%, szórt hőszigetelő anyagban 85%. A víz- és szennyvízvezetékekben is nagy mértékben használták az azbesztcement csöveket és idomokat. Az építészetben azbesztcement tetőfedő pala volt használatban. Az apró szemű azbesztet vakolóhabarcshoz is keverték. Fonat- és fonalszerkezetű anyagából tűzálló szöveteket is készítettek, kárpitanyagot gyártottak. Jelentős felhasználása volt a villamosipari szigetelők, a gépjármű- és gépiparban a fékbetétek gyártásánál, és papíripari töltőanyagként. Nagyon fontos felhasználása volt a magas hőmérsékletű berendezések (gőzturbinák, csővezetékek, kazánok) hőszigetelése. Erre a célra a legjobb minőségű (hosszúszálú) azbesztet Kanadában bányászták.

Egészségkárosító hatása[szerkesztés]

Egészségkárosító hatását viszonylag későn ismerték fel és bizonyították be. A levegőben a finom szemcsék lebegve oszlanak el, a már beépített szerkezetekből és anyagokból (pl. fékbetétekből) folyamatosan leválva távoznak szemcséi. Az azbesztiozis megbetegedésen túl a tüdőrák nagyon gyorsan kifejlődő formáját okozza. A bányászat során az ivóvízbázisokba bekerülő bányavízből is kialakul szennyező hatása. Egészségkárosító hatása miatt a legtöbb iparilag fejlett államban, így hazánkban is az azbeszt felhasználását betiltották. Fékbetétek adalékanyagául ennek ellenére több helyen még használatban van.

Ártalmatlanítása[szerkesztés]

A 20. század utolsó évtizedeiben nagy erőkkel kezdték meg az alkalmazások megszüntetését, a már beépített azbeszt tartalmú anyagok eltávolítását. Az eltávolítás rendkívül veszélyes egészségügyi körülmények között történt, ugyanis az azbesztszemcsék folytonos leválását és levegőbe kerülését nem lehetett megakadályozni. A vakolatok eltávolítására általában nedves eljárást alkalmaztak (vízsugár). Az eltávolított anyagot Veszélyes hulladék kategóriába sorolták, mely nem bomlik le. Leggyakrabban a hulladéktárolókban betonba, habarcsba vagy agyagzagyba ágyazták be. Az azbeszt alkalmazások felderítése és eltávolítása napjainkban is fontos feladat.

Előfordulásai[szerkesztés]

A volt Jugoszlávia területén Stragariban, míg Szlovákiában Dobsina közelében. Oroszország területén több helyen előfordul. A legnagyobb előfordulások Kanada területén Quebec tartományban vannak. Előfordul az Amerikai Egyesült Államokban és Mexikó területén.

Kísérő ásványok: kromit, magnezit, talk és pirop.

Hazánkban a Dunabogdányhoz tartozó Csódi-hegy megnyitott kőfejtőjében fordul elő ásványtani ritkaságként.

Felhasznált források[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Azbeszt témájú médiaállományokat.
  • Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. Budapest. 1987.
  • Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó. Budapest.1985.
  • Walter Schumann: Minerals of the World. Sterling publishing Co. New York. 1998.
  • http://webmineral.com (angolul)
  • Azbeszt gyakorlati útmutató, OMFI