Azbesztháló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az azbesztháló vagy azbesztes drótháló kémiai laboratóriumokban használatos eszköz, melyet laboratóriumi edények közvetett melegítésekor használnak. Ilyen esetben vasháromlábra azbeszthálót helyeznek, ez alá helyezik a hőforrást (Bunsen-égő, Teclu-égő, borszeszégő) és a hálóra teszik a közvetlenül nem melegíthető, de hőálló üvegből készült edényt (lombik, főzőpohár). Az azbesztlap[1] a hőt egyenletesen osztja el és így a melegített edény nem reped el.

Szerkezete és használata[szerkesztés]

Egy dróthálóból áll, amin egy azbesztlap darabka van. Az azbeszt hőálló,[2] de átmelegedik és így egyenletesen melegíti az edényt. A Tanulói kísérleti eszközök közé tartozik, mivel teljesen veszélytelen, de csak tanári felügyelet[3] mellett használható. A használat veszélye minimális, mivel kis felületről és rövid ideig tartó használatról van szó; ezért az esetleg keletkező azbesztpor káros hatása nem érvényesül a kísérletezés közben.

Forrás[szerkesztés]

  1. Idézet a honlapról"Az azbeszttartalmú termékek többségét hő- és hangszigetelésre, tűzálló anyagként használták, illetve tartalmazhatják azbesztcement palatetők épületeken, szigetelések, csomagolások, ipari tömítések, valamint fékbetétek és kuplungtárcsák járművekben."
  2. Magyar értelmező kéziszótár. 2. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1975. ISBN 9630507315   78. oldal "Ennek rostjaiból készült hőszigetelő anyag."
  3. Azbeszt gyakorlati útmutató, OMFI