Soxhlet-extraktor
1: mágneses keverőbaba 2: csatlakozó csiszolat 3: oldalcső 4: hüvely 5: szilárd (extrahálandó) anyag 6: szifontető 7: szifon kifolyó 8: csiszolatváltó 9: hűtő 10: hűtővíz kimenet 11: hűtővíz bemenet
A Soxhlet-extraktor laboratóriumi berendezés, amelyet Franz von Soxhlet[1] alkotott meg 1879-ben. Soxhlet a berendezést eredetileg lipidek szilárd anyagokból történő kiextrahálására készítette, bár nemcsak lipidek extrakciójához használható. Mint szilárd-folyadék folyamatos extraktort a preparatív kémiai gyakorlatban kiterjedten alkalmazzák. Soxhlet-extraktort főképp akkor alkalmazunk, ha az extrahálandó komponens csak korlátoltan oldódik az extrahálószerben, míg a szennyezés egyáltalán nem oldódik benne. Amennyiben az elválasztani kívánt anyag jól oldódik az oldószerben, akkor egyszerű szűréssel elválasztható a nem oldódó szennyeződéstől.
Az extrahálandó szilárd anyagot egy speciális vastag pórusos extrakciós hüvelybe (mely készülhet préselt papírból, üvegszálból, régebben azbesztből) teszik, majd ezt belehelyezik a Soxhlet-extraktorba. A Soxhlet-extraktort egy lombikhoz erősítik, mely az oldószert (extrahálószert) tartalmazza. Az oldószert folyamatosan melegítjük. Az oldószer a forralással a oldalcsövön át a felső térbe kerül, majd a hűtő a gőzöket lekondenzálja és az így keletkező folyadék ellepi a filtert. Az ellepés által a meleg, tiszta oldószer a kívánt anyag egy részét feloldja. Amennyiben a folyadékszint eléri a szifon felső szintjét, a hüvelyt tartalmazó rész teljes folyadéktere átömlik az alsó lombikba (hasonlóan a bor egy felső edényből csővel való áttöltéséhez egy alsó edénybe). Ez a ciklus újra ismétlődhet akár órákon át is. Az oldott anyag az oldószerrel a szifonból a lombikba kerül. Innen azonban a forralással csak az oldószer távozik, így a lombikban egyre töményebb formában lesz jelen az extrahálandó komponens. A módszer jelentős előnye, hogy folyamatos extrakciót biztosít és folyamatosan megújítja az oldószert, így az extrakció hajtóereje legfeljebb az extrahálandó komponens koncentrációjának csökkenésével együtt csökken.
Az extrakció végén a hüvelyt általában a maradék szilárd anyaggal együtt kidobjuk, a megmaradt oldószert rotációs bepárlón bepároljuk.
Története[szerkesztés]
William B. Jensen jegyzetei szerint[2] az első extraktort az ókori Mezopotámiában találták meg. Ez egy forró vizes extraktor volt szerves anyagok kinyerésére Kr. e. 3500 körül. Soxhlet előtt Anselme Payen francia vegyész is sokat tett a folyamatos extrakciós technikák kifejlesztéséért az 1830-as években.
Források[szerkesztés]
- Novák – Nyitrai: Szerves kémiai praktikum I., Műegyetemi Kiadó, 1995
Jegyzetek[szerkesztés]
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- A Soxhlet-extraktor működése Archiválva 2010. május 27-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
- Soxhlet-extraktor használata a kromatográfiás oldószerek megújításában: (angolul)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Soxhlet extractor című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.