Ugrás a tartalomhoz

Élisée Reclus

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Élisée Reclus
SzületettJacques Élisée Reclus
1830. március 15.[1][2][3][4][5]
Sainte-Foy-la-Grande
Elhunyt1905. július 4. (75 évesen)[1][2][3][4][6]
Torhout
Állampolgárságafrancia
SzüleiZéline Reclus
Jacques Reclus
Foglalkozása
IskoláiFaculté libre de théologie protestante de Montauban (1848–1849, teológia)
KitüntetéseiPatron’s Medal (1894)[7]
SírhelyeIxelles Cemetery

Élisée Reclus aláírása
Élisée Reclus aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Élisée Reclus témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Jean Jaques Élisée Reclus (Sainte-Foy-la-Grande (Gironde), 1830. március 15.Thourout (Nyugat-Flandria), 1905. július 4.) francia geográfus.

Életútja

[szerkesztés]

Az apja lelkész volt, de jó nevelésben részesítette és a középiskolák befejezésével francia és német egyetemen folytatta tanulmányait. Montaubanban az ottani protestáns egyetemen tanult, azután Berlinben a híres Carl Ritter geográfus vezetése alatt tökéletesítette magát a földrajzi tudományokban, s miután az 1851. évi államcsíny miatt Franciaországot ott kellett hagynia, először Angliába és Írországba, azután Észak- és Közép-Amerikába utazott, végül Kolumbiába, ahol több évet töltött. Mikor hazajött, utazásának eredményeképp közzétette legnevezetesebb földrajzi műveit.

1858-tól 1871-ig Párizsban élt, ekkor csatlakozott a munkásmozgalomhoz és belépett az Internacionále-be. A kommün alatt Elie fivérével bátor harcos volt, ezenkívül a Cri du Peuple-t szerkesztette. 1871. április 5-én elfogták és november 15-én száműzetésre ítélték és egy ideig Luganóban és Genfben élt. Elítéltetése óriási felháborodást keltett nemcsak a proletárságban, hanem a tudomány és irodalom burzsoá művelői között is, akik nagyarányú mozgalmat indítottak érdekében. Élükön Charles Darwin állott. A mozgalom eredményes volt, mert már 1872 február havában a deportációt száműzetésre változtatták. Reclus ekkor külföldre ment és az 1879-es amnesztia dacára is majdnem mindig külföldön maradt. Olaszországban, Svájcban, Angliában élt, majd ismét hosszas utazást tett Amerikában és a Keleten. Ezen utazások hatása alatt írta leghatalmasabb művét, az Általános Földrajzot, mely 19 kötetből áll. Főműve a „La terre“ (1867—68) című nagyszerű fizikai földrajz, mely a földgömbnek és életjelenségeinek leírását foglalja magában, s melyet magyarul a Királyi Magyar Természettudományi Társulat adott ki Föld (Budapest, 1879) cím alatt. E főműhöz csatlakoznak Les phenomenes terrestres, les mers et les meteores (1873) és Nouvelle geographie universelle (1876).

1873-ban Magyarországot és Erdélyt is beutazta. 1893-ban a brüsszeli szabad szocialista egyetem tanára lett. 1881-ben a Magyar Tudományos Akadémia kültagjául választotta.

Mint földrajzíró utolérhetetlen volt, mint szociológus is a legkiválóbb művekkel gazdagította az emberiséget. Az evolúció, A revolució és Az anarkista eszmében fektette le rendszerét, melyben az egyéni szabadság és az egyéniségek fejlesztése, az állam, a törvény és a tekintély tagadása volt az alapgondolat. Közel áll így Kropotkinhoz, akihez, valamint Bakunyinhoz benső barátság fűzte.

Mindamellett 1905. július 4-én bekövetkezett halála óriási csapást jelentett a haladás és a forradalom híveire.

Művei

[szerkesztés]
  • Guide du voyageur à Londres et aux environs (Paris, 1860)
  • Voyage á la Sierra Nevada de Sainte Marthe (Paris, 1861)
  • Les villes d'hiver de la Méditerranée et les Alpes Maritimes (1864)
  • Nouvelle Géographie Universelle (19 kötetes leíró földrajz)
  • La terre (1867-68)
  • Histoire d'un ruisseau (1869)
  • Les phenomenes terrestres, les mers et les meteores (1873)
  • Nouvelle geographie universelle (1876)
  • L'homme et la terre (Paris, 1905)

Magyarul a Természettudományi Társulat kiadásában megjelentek

[szerkesztés]
  • A föld (2 kötet, a Nouvelle Géographie bevezető része, Budapest 1879—80., ford. Király Pál és Révész Samu)
  • A hegyek története (Budapest, 1881., ford. Geöcze Sarolta)
  • A patak élete (Budapest, 1894, ford. Heutaller Elma)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Brockhaus (német nyelven)
  5. Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
  6. Médias 19 (francia nyelven)
  7. Brit Királyi Földrajzi Társaság: Gold Medal Recipients (angol nyelven). Brit Királyi Földrajzi Társaság, 2022

Források

[szerkesztés]