Ugrás a tartalomhoz

Ivan Illich

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ivan Illich
Született1926. szeptember 4.[1][2][3][4][5]
Bécs[6]
Elhunyt2002. december 2. (76 évesen)[1][2][3][4][5]
Bréma[6]
Állampolgársága
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • történész
  • neveléstudós
  • filozófus
  • irodalomkritikus
  • antropológus
  • író
  • szociológus
  • teológus
Iskolái
KitüntetéseiKultur- und Friedenspreis der Villa Ichon (1998)
Halál okaagyrák

A Wikimédia Commons tartalmaz Ivan Illich témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Ivan Illich (Bécs, 1926. szeptember 4.Bréma, 2002. december 2.) osztrák filozófus.

Élete

[szerkesztés]

Zsidó-katolikus családban született. 1942-től 1946-ig teológiát és filozófiát tanult a római Gregoriana Pápai Egyetemen. Ezután a Salzburgi Egyetemen doktorált történelemből.

1951-ben az Amerikai Egyesült Államokba ment, ahol egy Ír-Puerto Ricó-i hitközösségnél szolgált segédlelkészként New York városában. 1956-tól 1960-ig rektor helyettes a Puerto Ricó-i Katolikus Egyetemen, ahol egy intenzív képzési centrumot szervezett, ahol latin-amerikai kultúrát tanítottak az amerikai papoknak. Társalapítója volt a széles körben ismert és sokat vitatott Nemzetközi Dokumentációs Bizottságnak (Center for Intercultural Documentation: CIDOC), a mexikói Cuernavacában, és 1964-től kutató szemináriumokat tartott az Institutional Alternatives in a Technological Society (Alternatív szervezetek a Technikai társadalomban) témakörben, különös figyelemmel Latin-Amerikára.

1976-ban összetűzésbe került a Vatikánnal, egy az egyház szervezeti működését kritizáló elemzése miatt. Az 1980-as évektől sokat utazott. Legtöbbször Németországban, Mexikóban és az Egyesült Államokban tartózkodott. Utolsó éveiben súlyos rákosodás volt az arcán. Korai stádiumban konzultált egy orvossal, aki el tudta volna távolítani a daganatot, de Illich ezt nem vállalta, mivel nagy volt a kockázata, hogy elveszíti a beszédképességét. Betegségét hagyományos gyógymódokkal próbálta kezelni, mivel számos kritikájában nyilvánosan elutasította a professzionalizálódott gyógymódokat. A daganat okozta fájdalmak enyhítésére rendszeresen szívott ópiumot. 2002. december 2-án halt meg Brémában.

Számos írása jelent meg a következő lapokban

[szerkesztés]
  • The New York Review
  • The Saturday Review
  • Esprit
  • Kursbuch
  • Siempre
  • America
  • Commonweal
  • Epreuves
  • Temps Modernes
  • Le Monde
  • The Guardian

Megjelent könyvei

[szerkesztés]

Magyarul

[szerkesztés]
  • A szöveg szőlőskertjében. Kommentár Hugo de Sancto Victore didascaliconjához; ford. Tóth Gábor; Gond-Cura Alapítvány–Palatinus, Bp., 2001 (Gutenberg tér) ISBN 963-9380-28-8

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Hrvatski biografski leksikon (horvát nyelven), 1983
  6. a b c d a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2024. július 4.)