Nesztor Ivanovics Mahno

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nesztor Ivanovics Mahno
(Нестор Іванович Махно)
Mahno 1921-ben, romániai menekülttáborban
Mahno 1921-ben, romániai menekülttáborban
Született 1888. november 7. (Julián naptár szerint október 26.)
Guljajpole
Elhunyt 1934. július 25. (45 évesen)
Párizs
Beceneve Bat'ko
Álneve батько Махно
Állampolgársága orosz
Foglalkozása
Kitüntetései Vörös Zászló érdemrend
Halál okagümőkór
Sírhely Crématorium-columbarium du Père-Lachaise (87)[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Nesztor Ivanovics Mahno témájú médiaállományokat.

Nesztor Ivanovics Mahno (ukránul: Нестор Іванович Махно; Guljajpole, Jekatyerinoszlavi kormányzóság, Orosz Birodalom, 1888. november 7.Párizs, 1934. július 25.) ukrán anarchista forradalmár és gerillahadvezér.

Élete[szerkesztés]

Szegényparaszti családba született. Az 1905-ös orosz forradalom alatt, 17 évesen csatlakozott a guljajpolei, kropotkini vonalat követő anarchokommunistákhoz. A forradalom leverése után is aktív anarchista militáns maradt. Szervezkedett a gyárban, ahol öntőként dolgozott, és részt vett számos, a cári hatóságok és a gazdagok elleni közvetlen akcióban. 1908-ban egy merénylet miatt kötél általi halálra ítélték, amit fiatal korára való tekintettel életfogytiglani börtönbüntetésre változtattak.

Az 1917-es februári forradalom megnyitotta börtönét. Hazatérve ismét szervezkedni kezdett a parasztok körében. Több földfoglalást hajtott végre 1917 augusztusában. Az ellenszegülő "burzsoákat" kivégezték. Politikai bázisa az ukrán parasztságon alapult, anarchista csapatait – a bolsevikokkal, a cári rendszer híveivel és az ukrán nacionalistákkal való szembenállása miatt – fekete seregnek vagy Forradalmi Felkelőseregnek nevezték. Mahno gerillataktikát alkalmazott Gyenyikin erői ellen, 1919 folyamán az anarchisták és a moszkvai kormány között rövid életű szövetség jött létre.

Mahno alakulatainak jelentősége 1920-ban nőtt meg, amikor a szovjet-orosz vezetés a lengyelekkel való békekötés és Ukrajna biztosítása után a megkezdte a megmaradt fehér erők felszámolását. Mahno beleegyezett abba, hogy a Vörös Hadsereggel közös katonai támadást hajtson végre Vrangel tábornok Krím felé hátráló csapatai ellen. Vrangel a túlerő miatt visszavonult és kiürítette a Krím-félszigetet. A fehérgárdisták vereségét követően a vörösök az anarchisták ellen fordultak. Ugyan Mahnónak sikerült elmenekülnie, de paraszti származású híveit ezerszámra végezték ki a bolsevikok. Mahno ezt követő életét száműzetésben élte le. 1934-ben hunyt el Párizsban, tuberkulózisban.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Beauvis and Langlade, Le columbarium du Père-Lachaise, 1992, 61

Források[szerkesztés]