Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij
Majakovszkij.jpg
Élete
Születési név Влади́мир Влади́мирович Маяко́вский
Született 1893. július 19.
Bagdadi, Kutaiszi kormányzóság ( Orosz Birodalom)
Elhunyt 1930. április 14. (36 évesen)
Moszkva,  Szovjetunió
Sírhely Novogyevicsi temető
Nemzetiség grúz-orosz
Gyermekei Helen Patricia Thompson
Pályafutása
Irodalmi irányzat futurizmus
Kitüntetései Lenin Komsomol Prize
Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij aláírása
Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij aláírása
Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij témájú médiaállományokat.

Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij (oroszul: Владимир Владимирович Маяковский; Bagdadi, 1893. július 19.Moszkva, 1930. április 14.) orosz-szovjet költő, drámaíró, az orosz futurizmus egyik szülőatyja.

Élete[szerkesztés]

Majakovszkij Grúziában szolgáló orosz erdész fia volt. A szülői házban tanulta meg a betűvetést, s a kutaiszi gimnáziumban kezdte meg iskolai tanulmányait. Apja korán elhunyt, s az özvegy anya gyermekeivel Moszkvába költözött. A költő itt folytatta az iskolát.

Az 1905-ös forradalom alatt a tüntetők soraiban menetelt már.

15 évesen egy kerületi bolsevik szervezetben beírták a párttagok közé. Egy évig volt a szervezet tagja. A rendőrség többször letartóztatta, az 1909. év második felét a Butirka börtön magánzárkájában tölti, ahol mint önéletrajzában írta, „háromévi elmélet és gyakorlat után rávetettem magam a szépirodalomra”. Szabadulásakor úgy vélte, hogy az illegalitásban nem tanulhat tovább, ezért kilépett a pártból.

A következő évben bejutott a moszkvai képzőművészeti intézet festészeti szakára, ahol költői tehetségét diáktársa, Burljuk fedezte fel, aki lelkes híve volt az akadémikus ízléssel szembeforduló kubo-futurista mozgalomnak.Első versei 1912-ben jelentek meg, ugyanabban az esztendőben két társával közösen Poscsocsina obscsesztvennomu vkuszu (Pofonütjük a közízlést) című kiáltványt és versgyűjteményt tettek közzé. Majakovszkij lelkes agitátora lett a futurista mozgalomnak, verseiben és cikkeiben a polgári erkölcsöt és az irodalmi élet tekintélyét támadta. Társaival bejárta Oroszország városait, viharos hangulatú előadóesteken szavalták a kiadók által visszautasított verseiket. Két évig folytatta tanulmányait. A főiskoláról azonban elbocsátották a futurizmus követőit, így Majakovszkijnak is távoznia kellett.

Ezután először plakátkészítőként és karikaturistaként dolgozott, majd irodalommal kezdett el foglalkozni. Bohém fellépéssel kezdte irodalmi pályafutását, a ROSZTA kirakataiban jelentek megbotránkoztató plakátjai, melyeknek célja a polgárpukkasztás, és meghökkentés volt, csakúgy mint bökverseinek.

Az októberi forradalmat a maga ügyének is tekintette, és fáradhatatlanul harcolt az újért, politikában és művészetben egyaránt. 1919-21 között az orosz távíróügynökség részére mintegy 3000 plakátot rajzolt, amelyeket aktuális témájú saját szövegeivel, a híres Roszta ablakokban tettek közszemlére. Majakovszkij szövegei alapján forgatták az első szovjet filmeket, némelyikben a főszerepet is ő játszotta.

Moszkvában ismerte meg 22 éves korában Lilja Briket, a nihilista-feminista harcosan házasságellenes nőt, aki Oszip Brik (Majakovszkij kiadója) felesége volt.

1922-30 között hét ízben utazott külföldre, bejárta Nyugat-Európát, az Egyesült Államok és Mexikó városait, haladó művészekkel és írókkal, például Picassóval, Aragonnal, Diego Riverával találkozott.

Utolsó éveiben a NEP részéről támadások érték, valamint a magány kudarcai is kísérték. Vlagyimir Majakovszkij 1930. április 14-én lett öngyilkos moszkvai lakásán – 36 esztendős korában.

„Halálomért senkit se okoljanak, és kérem, hagyják a pletykákat. A megboldogult az ilyesmit szörnyen nem szerette.” – írta búcsúlevelében.

Úgy ismerték, mint a legnagyobb kommunista költőt, pedig csak jóval a forradalom előtt, mindössze egy évig volt páttag.

Munkássága[szerkesztés]

Majakovszkij
  • Pofonütjük a közizlést! (Пощёчина общественному вкусу – 1912):

Az orosz kubo-futurista csoport tagjai, az orosz avantgárd nagy alakjai 1913-ban adták ki a Pofonütjük a közízlést című gyűjteményüket, melynek előszava a kubo-futuristák manifesztuma, a mozgalom céljainak megfogalmazása. Burljuk tört utat a csoport többi tagjának, ő tette őket „költővé”, szellemi mesterüket a tanítványok mind hamar felülmúlták.

»Csupán mi vagyunk korunk arca… A múlt szűk. Az akadémia és Puskin érthetetlen hieroglifák. Puskint, Dosztojevszkijt, Tolsztojt és a többit ki kell dobni a Jelenkor Gőzhajójából.« [1]

Verseinek általános jellemzői[szerkesztés]

  • új költői nyelv
  • fortissimo, harsány hangnem, maga adta elő, és előadásra szánta őket
  • sajátos ritmika, mondattördelés, időmértékes hangzás
  • lépcsős versforma használata, pl. enjambement
  • műfaji újítása: poéma (lírai és epikai elemek)
  • sajátos képek: meglepő asszociációk, montázs, szimultán technika
  • futurizmus felhasználása: múlt elvetése és lázadás
  • témái között szerepel a forradalom, a vallás, a művészet és a szerelem

Jelentős költeményei, poémái[szerkesztés]

  • Nadrágba bújt felhő (Облако в штанах) (1915, poéma) – futurista korszakának nagy lírai szintézise. Kiáltvány jellegű, legnagyobb futurista verse, ódai hangú mű. A költő úgy fogalmaz, mintha ő lenne a felhő. Alcíme: XIII. apostol. Műfaja: poéma.
  • Parancs a művészek hadseregének (1918) – „ars poetica”, parancsosztogatás, hadsereg és művészet közt von párhuzamot. Piszmogás helyett lendület kell, fel kell égetni a múlt hídját, vallja. Didaktikus, tanító célzatú mű. Groteszk hangulat: félelem és komikum, illetve patetikus hang jellemzi.
  • Este (Ночь) (1912) – első futurista műveinek egyike, mely a tömeget írja le, és menetelésüket, meghökkentő képekkel.
  • Lilikének levél helyett – búcsúvers. Keretes szerkezetű mű, melyben a múlt a szép emlékeké, a jelen a keserűségé és a jövő a felejtésé. De nem haraggal búcsúzik. „Engedd legalább, hogy búcsúzni csókjaimat terítsem távozó lépteid alá.”
  • Csudajó – epikus tartalmú futurista költemény, melyben a Szovjetunió születését ünnepli.
  • Teli torokból – művészi elveinek végső összefoglalása.
  • A Brooklyni híd
  • további ismert művei: Önagyonülésezők, Költemény a Mjasznyickaja utcából, Vlagyimir Iljics Lenin (1924), 150.000.000 (1920).

Drámái[szerkesztés]

  • Vlagyimir Majakovszkij (1913) című én-drámája a naturalista színpad megújításának kísérlete Mejerholddal.
  • Poloska (1928, vígjáték)
  • A banya (1929, vígjáték)
  • Gőzfürdő (1930, vígjáték)

Hatása Magyarországon, fordítók[szerkesztés]

  • Magyarországon már az 1920-as években ismerték alkotásait. Először a Magyar Írás, Raith Tivadar folyóirata közölte le verseit, mely az avantgárd szocialista képviselőit és a szovjet költőket mutatta be. Ennek megfelelően közölte Majakovszkij, Jeszenyin, Becher, latin-amerikai avangard lírikusok költeményeit.
  • Fordítói között megtaláljuk Szabó Lőrinc, Radó György, Képes Géza nevét.
  • Eörsi István: V. Majakovszkij: Nadrágba bújt felhő vál. v., [fordítás] Szentendre (1995)

Magyarul[szerkesztés]

  • Mi a jó és mi a rossz; ford. Zelk Zoltán; Szikra, Bp., 1945
  • Vladimir Iljics Lenin; ford. Radó György; Magyar-Szovjet Művelődési Társaság, Bp., 1946
  • Hogyan kell verset írni?; ford., bev., jegyz. Békés István; Parnasszus, Bp., 1947
  • Majakovszkij válogatott versei; ford. Békés István et al., összeáll. Békés István, Lóránd György; Parnasszus, Bp., 1947
  • A táltos paripa; ford. Trencsényi-Waldapfel Imre; Új Magyar Könyvkiadó, Bp., 1948
  • Majakovszkij Vladimir válogatott versei; összeáll. Békés István, Lóránd György; ford. Békés István et al.; Parnasszus, Bp., 1948
  • Majakovszkij válogatott versei; ford. Békés István, Devecseri Gábor, Franyó Zoltán et al., szerk. Békés István; Parnasszus, Bp., 1949
  • Mi leszek, ha nagy leszek?!; színpadra alk. M. Averbah, zene M. Jordanszkij, Kósa Klára, ill. Szentgyörgyi Kornél, ford. Békés István; Légrády Ny., Bp., 1949 (Parnasszus könyvtár)
  • Felfedezem Amerikát; ford. Békés István, versford. Békés István et. al.; Új Magyar Könyvkiadó, Bp., 1949
  • Csudajó. Versgyűjtemény; ford. Békés István et al., összeáll. Békés István; Új Magyar Könyvkiadó, Bp., 1950
  • Majakovszkij válogatott versei; vál. P. D. Kraevszkij, szerk. Gábor Andor, Kardos László; Új Magyar Könyvkiadó, Bp., 1951
  • Száguldó csodaló; ford. Majtényi Erik; Ifjúsági, Bukarest, 1952
  • Állatkert; ford. Vajda Endre; Ifjúsági, Bp., 1952
  • Gyerekeknek; ford. Devecseri Gábor et al., bev. Klujev; Ifjúsági, Bp., 1953
  • Elbeszélő költemények; ford. Képes Géza et al., szerk. Devecseri Gábor, Gáspár Endre, Simon István, bev. Wessely László; Új Magyar Kiadó, Bp., 1953
  • Neki a tollal! Szatírikus versek; vál., ford. Radó György; Új Magyar Kiadó, Bp., 1954
  • Mi a jó és mi a rossz?; ford. Majtényi Erik; Ifjúsági, Bukarest, 1955
  • Mennyi állat, mennyi kép!; ford. Fodor András; Ifjúsági, Bp., 1955
  • Vlagyimir Majakovszkij válogatott művei; vál., szerk. Radó György, ford. Békés István et al., bev. Kardos László; Európa, Bp., 1957
  • Poloska / Gőzfürdő; ford. Radó György, Lányi Sarolta, utószó Radó György; Európa, Bp., 1959 (Világirodalmi kiskönyvtár)
  • Válogatott versek; összeáll. Pető Miklós, bev. Kardos László; Kossuth, Bp., 1960 (Pártmunkások könyvtára)
  • Majakovszkij válogatott versei; ford. Árvay János et al., vál., bev. Héra Zoltán, életrajz, jegyz. Kovács Zoltán; Móra, Bp., 1960 (A világirodalom gyöngyszemei)
  • Vlagyimir Majakovszkij legszebb versei; vál., bev. Balogh József, ford. Békés István et al.; Ifjúsági, Bukarest, 1968
  • Majakovszkij válogatott művei, 1-2.; vál., jegyz. Péter Mihály, ford. Belia György et al., utószó Botka Ferenc; Európa, Bp., 1968
  • Csudajó! Októberi költemény; ford. Kuczka Péter; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1970
  • Majakovszkij versei; vál. Pór Judit, ford. Devecseri Gábor et al.; Európa, Bp., 1973 (Lyra mundi)
  • Teli torokból. Versek; szerk. S. Nyirő József, ford. Eörsi István et al.; Kossuth, Bp., 1973
  • Poloska. Komédia / Gőzfürdő. Dráma; ford. Tellér Gyula, Lányi Sarolta, utószó Király László; Kriterion, Bukarest, 1974
  • ROSZTA; ford., bev. Csala Károly; Magvető, Bp., 1977
  • Így jó!; ford., utószó Simor András; Magvető, Bp., 1979
  • Oroszország, a művészet és mi; vál., előszó, jegyz. Larisza Oginszkaja, ford. Benyó Mariann et al.; Corvina, Bp., 1979 (Művészet és elmélet)
  • Hallgassanak meg!; vál., ford. Pető Miklós; Kossuth, Bp., 1980
  • Lángoló-csodaló és más versek; ford. Lator László et al.; Móra, Bp., 1981
  • Vlagyimir Majakovszkij válogatott versei; vál., szerk., bev., jegyz. Rózsa Endre, ford. Tamkó Sirató Károly et al.; Kozmosz Könyvek, Bp., 1982 (A világirodalom gyöngyszemei)
  • Mi leszek...; ford. Békés István; Peti, Bp., 1982 (PETI füzetek)
  • Erről. Neki és magamnak; ford., utószó, jegyz. Szilágyi Ákos; Helikon, Bp., 1984
  • Majakovszkij levelei Lili Brikhez; ford. Pór Judit, szerk. Gerencsér Zsigmond; Európa, Bp., 1984
  • Járjuk be az állatkertet!; ford. Vámosi Pál; Móra, Bp., 1987
  • Nadrágba bújt felhő. Válogatott versek; ford. Eörsi István et al.; Interpopulart, Szentendre, 1995 (Populart füzetek)

Érdekesség[szerkesztés]

Vlagyimir Majakovszkij és Lilja Jurjevna Brik (szovjet filmrendező, szobrász) egy graffitin (2008)

New York-i látogatásakor portrét készített róla Gellért Hugó magyar származású festőművész.[forrás?]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Világirodalmi lexikon, Akadémia Kiadó, Budapest
  • Új magyar lexikon IV. (K–Me). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága Budapest: Akadémiai. 1961.
  • Madocsay László: Irodalom, Gimnázium IV. osztály, Tankönyvkiadó, Budapest, 1992.
  • Kortársak beszélnek Majakovszkijról, 1965
  • Világirodalmi Kisenciklopédia, Gondolat 1976

További információk[szerkesztés]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij témában.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij témájú médiaállományokat.