Maoizmus

Mao Ce-tung képe a Tienanmen téren

A maoizmus (kínai nyelven: 毛泽东思想, kiejtés: „maocetung-szehsziang”, lit. "Mao Ce-tungi eszme"), a marxizmus, marxizmus–leninizmus, leninizmus, a hagyományos kínai szokások, a legizmus, a konfucianizmus, valamint a kínai nacionalizmus által jellemzett, rendkívül összetett eszmerendszer.

Főbb jellemzői és tanításai:

• Paraszti forradalom: A klasszikus marxizmussal ellentétben a maoizmus nem az ipari munkásságot, hanem a parasztságot tekinti a forradalom fő hajtóerejének.
• Népi háború: A hatalom megszerzésének eszköze a vidéki bázisokról induló, hosszan tartó gerillaháború, amely a tömegek mozgósítására épül.
• Folyamatos osztályharc: Mao szerint az osztályharc a szocializmus felépítése után sem ér véget, sőt, a párt- és állami bürokrácia ellen is folyamatosan küzdeni kell a „tőkés út” elkerülése érdekében (ez vezetett például a Kulturális Forradalomhoz).

A maoizmus elmélete, a megalkotója Mao Ce-tung szerint, alá van vetve a gyakorlatnak, hiszen egy elmélet gyakorlati megvalósítás nélkül szerinte "exkrementum". Minden elméletet meg kell vizsgálni a gyakorlatban is, hiszen ha az alul marad a politikai küzdelemben, akkor vagy meg kell változtatni, vagy el kell vetni. Ez a gyakorlat orientáltság a kialakulásának történetével magyarázható: Mao végső győzelme előtt ádáz gerillaharcot vívott a polgári kuomintang és a megszálló japán császári hadsereg erői ellen. Mao sokkal inkább volt katona mint filozófus, ez abból is látszik, hogy elméleti munkásságának nagy része katonai stratégiákról szól. Mao szerint a háborúban csak a győzelem számít, és ugyanúgy az elméleteknél is csak az az elmélet bizonyul végül életszerűnek, ami a gyakorlatban is beválik. Ez által, hogy ennyire erősen a gyakorlatot helyezi előtérbe, az elmélet lesüllyed egy "próba-szerencse" játék szintjére. Ennek a talán legtragikusabb igazolása a "nagy ugrás" volt, ennek során az ország nehéziparát akarták felfejleszteni világszínvonalra, szinte teljes mértékben az erre a célra alkalmatlan személyzet és nyersanyagok nélkül. A mezőgazdasági termelés nagy részének külföldre szállítása, annak érdekében, hogy az ország devizatartalékokhoz jusson, hatalmas éhínséget okozott Kínában, több millió halottal.

Története

Sztálin halála után a kommunista rendszer enyhült a Szovjetunióban és a szovjet érdekövezet államaiban. Mao Ce-tung elítélte ezt az enyhülési folyamot, s azt revizionizmusnak nevezte. Mao egyetértett Sztálinnal az osztályharc folytatódásának kérdésében a kommunista hatalomátvétel után, sőt egyenesen a kommunista párt funkcionáriusait, a nomenklatúrát tartotta burzsoáziának, amelynek érdekében áll a kapitalizmus visszaállítása. A kínai kulturális forradalom meghirdetett célja éppen ennek meggátlása volt. Emellett azonban a maoizmus kifejlesztett bizonyos saját elképzeléseket, melyek különböznek a többi kommunista irányzathoz képest, a legfontosabb, hogy a munkásság helyett a fő hangsúlyt a parasztságra helyezi, a kapitalizmus elleni harc legfontosabb módszere nem a munkások és a szakszervezetek harca, hanem a parasztfelkelés.

Mao halálát követően Kínában a reformista irányzatok kerekedtek felül, bár hivatalosan mind a mai napig Maót tekintik alapnak.

A hagyományos maoizmus Albániában még pár évig vezető politikai eszme maradt, egészen a két ország 1978-as szakításáig, amelyet követően Albánia az izolacionizmus politikáját képviselte.

Több kommunista országban is léteztek az 1960-as és 1970-es években úgynevezett baloldali ellenzéki csoportok, melyek a maoizmus talaján állva kritizálták a fennálló rendszert. Magyarországon ekkoriban Haraszti Miklós képviselt maoista eszméket. Legmesszebb Bulgáriában mentek ezek a csoportok: 1965-ben Bulgáriában egy maoista ellenzéki csoport puccsot kísérelt meg Todor Zsivkov ellen.

További információk

• Guiding thought of revolution: the heart of Maoism international project
• Marx2Mao.org Mao Internet Library
• The Encyclopedia of Marxism Mao Zedong Thought
• The Encyclopedia of Marxism Mao's life
• Monthly Review January 2005 Archiválva 2011. március 17-i dátummal a Wayback Machine-ben Text of the leaflets distributed by the Zhengzhou Four
• World Revolution Media Maoist revolutionary film, music, and art archive
• Batchelor, J. Maoism and Classical Marxism Archiválva 2018. szeptember 2-i dátummal a Wayback Machine-ben, Clio History Journal, 2009
• A maoizmus: a marxizmus-leninizmus eszmei és politikai ellenfele; Kossuth, Budapest, 1975
• A maoizmus kritikája. Szocialista országok Kína-kutatóinak 1974-ben készült tanulmányaiból, 1-2.; Magyar Külügyi Intézet, Budapest, 1975 (K-i tanulmányok)
• Kína és a maoizmus. Cikkgyűjtemény; szöveg O. Vlagyimirov et al.; Novosztyi, Moszkva, 1976
• Tálas Barna: A maoizmus külpolitikai elmélete és gyakorlata. A Nemzetközi Politikai Választmány 1976. január 27-i előadói konferenciáján elhangzott előadás szövege; TIT, Budapest, 1976
• Várnai Ferenc: A maoisták útja; Kossuth, Budapest, 1976 (Nemzetközi zsebkönyvtár)
• Várnai Ferenc: A maoizmus a nemzetközi kommunista mozgalom ellen; Kossuth, Budapest, 1980
• Volkogonov: A maoizmus arca; ford., bev. Pirityi Sándor; Zrínyi, Budapest, 1981