Ugrás a tartalomhoz

Gian Maria Volonté

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gian Maria Volonté
2008-ban
2008-ban
Született1933. április 9.[1][2][3][4][5]
Milánó[6]
Elhunyt1994. december 6. (61 évesen)[1][2][3][4][5]
Flórina
MűvészneveJohnny Wels, John Wells
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – 1994. december 6.)
  • olasz (1933. április 9. – 1946. június 18.)
Nemzetiségeolasz
Házastársa
  • Armenia Balducci
Élettársa
  • Carla Gravina
  • Angelica Ippolito (1977–)
Foglalkozása
IskoláiAccademia Nazionale d'Arte Drammatica Silvio D'Amico
Kitüntetései
Lista
  • David di Donatello for Best Actor (Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében, Nyitott ajtók, 15th David di Donatello Awards, 35th David di Donatello Awards)
  • Nastro d'Argento for Best Actor (We Still Kill the Old Way, Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében, L'Oeuvre au noir, Nastro d'Argento 1971)
  • Premio Vittorio De Sica
  • Taormina Film Fest (I Am Afraid, 1977)
  • Legjobb férfi alakítás díja (cannes-i fesztivál) (The Death of Mario Ricci, 1983-as cannes-i filmfesztivál, 1983)
  • Ezüst Medve díj a legjobb színésznek (The Moro Affair, 37. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, 1987)
  • Ezüst Medve (1987)
  • Tiszteletbeli Leopárd (1990)
  • European Film Academy Special Jury Award (Nyitott ajtók, Európai Filmdíjak 1990, 1990)[7]
  • Giffoni Film Festival (1991)
  • Golden Lion for Lifetime Achievement (48th Venice International Film Festival, 1991)
Halál okaszívinfarktus
Színészi pályafutása
Aktív évek1957 – 1994
Műfajok
  • western
  • politikai film
Tevékenységszínész
A Wikimédia Commons tartalmaz Gian Maria Volonté témájú médiaállományokat.

Gian Maria Volonté (Milánó, 1933. április 9. – Florina, 1994. december 6.) kétszeres David di Donatello-díjas olasz színész, aki Sergio Leone Dollár-trilógiája első két részének (az Egy maréknyi dollárért és Pár dollárral többért című spagettiwesterneknek) és politikai drámákat bemutató filmjeinek köszönheti világhírnevét.

Élete és karrierje

[szerkesztés]

Öccse Claudio Camaso néven ugyancsak színészként dolgozott, s szerepelt öt olasz vadnyugati filmben. 1977-ben öngyilkos lett a börtönben, ahová barátja, Vincenzo Mazza megöléséért került.

Volonté 1957-ben diplomázott. Mielőtt a filmes szakmába került volna, színházban szerzett magának hírnevet Shakespeare és Goldoni színművekben nyújtott alakításaival. 1960-ban a Sotto dieci bandiere (Tíz zászló alatt) című filmben már kamera előtt lépett fel. Két évvel később az Égetnivaló emberben egy politikai aktivistát játszott, aki honfitársait a szicíliaiakat bátorítja, hogy ne hunyászkodjanak meg a maffia előtt. Amikor nemzetközi sikert aratott Leone Egy maréknyi dollárért című westernjében a galád, mocskos, kegyetlen Ramón eljátszásával, meglepetést okozott, hiszen eddigi szerepeiben nem alakított ilyen karaktert. Leone ugyanezt megismételte 1968-ban a Volt egyszer egy Vadnyugatban Gabriele Ferzettivel és Henry Fondával.

Leone a Pár dollárral többért-ben még egyszer összehozta Clint Eastwooddal. Ismét véreskezű banditát, El Indiót kellett eljátszania. E két western a tengerentúlon is hírnevet szerzett neki. 1967-ben egy újabb spagettiwesternben láthatták a nézők a Szemtől szembe című filmben Tomás Miliánnal, ahol ugyan egy tipikus olasz western-figura a „piszkos hős” szerepében volt, aki viszont a spagettiwestern legpozitívabb karaktere a szélsőségesen negatív jellemekhez képest, mint amilyen Ramon vagy Indio volt a dollár-trilógiában.

1968-ban az A ciascuno il suo (Mindenkinek a magáét) című detektív-novella megfilmesített változatában nyújtott alakításáért a legjobb színésznek járó Ezüst Szalagot kapta. 1970-ben a Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében című krimiben egy gátlástalan, cinikus, kegyetlen, kicsinyes, féltékeny és jellemtelen gyilkos rendőrfőfelügyelőt játszott. Ezt a filmet is ugyanaz az Elio Petri rendezte, mint az előző detektív-történetet. A film 1971-ben Oscar-díjat kapott. 1983-ban a Cannes-i fesztiválon, a Mario Ricci halála című drámában nyújtott alakításáért kapta a legjobb színésznek járó díjat. Négy évvel később a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon – ahová kommunista országok filmjeit is benevezték –, ugyancsak a Legjobb Színész díját vitte el. 1990-ben a Nyitott ajtók filmdrámáért a legjobb európai színészként deklarálták. 1991-ben az Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon megkapta az Arany Oroszlánt, ezzel lezárult filmes karrierje.

1994-ben Theodoros Angelopoulos felkérte, hogy vállalja el az Odüsszeusz tekintete című filmje főszerepét. Görögországba utazott, ahol azonban szívinfarktus érte és a Makedóniához közeli Florinában meg is halt. (Helyette így Erland Josephson kapta meg a főszerepet.)

Világéletében meggyőződéses baloldali volt, s ezt gyakran a szerepeiben is kimutatta. Szoros kapcsolat fűzte kommunista szervezetekhez, élesen támadta a szélsőjobboldalt, és a római katolikus egyházat is.

Filmjei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2015. július 21.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). Find a Grave . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. december 13.)
  7. ↑ https://www.europeanfilmacademy.org/European-Film-Awards-Winners-1990.83.0.html. (Hozzáférés: 2019. december 7.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gian_Maria_Volonté&oldid=27904858”