Gian Maria Volonté

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gian Maria Volonté
Hatvanévesen
Hatvanévesen
Életrajzi adatok
Művésznév Johnny Wels
Született 1933. április 9.
Milánó
Elhunyt 1994. december 6. (61 évesen)
Florina
Házastársa Armenia Balducci
Élettársak:
Carla Gravina
Angelica Ippolito (1977–)
Élettárs Angelica Ippolito
Iskolái Accademia Nazionale d'Arte Drammatica Silvio D'Amico
Műfajok
További díjak
  • Ezüst Medve díj a legjobb színésznek (The Moro Affair, 37th Berlin International Film Festival, 1987)
  • Tiszteletbeli Leopárd (1990)
  • Legjobb férfi alakítás díja (The Death of Mario Ricci, 1983-as cannes-i filmfesztivál, 1983)
  • David di Donatello for Best Actor (Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében, Open Doors, 15th David di Donatello Awards, 35th David di Donatello Awards)
  • Giffoni Film Festival (1991)
  • olasz Arany Glóbusz (We Still Kill the Old Way, Bandits in Milan, I sette fratelli Cervi, Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében, The Working Class Goes to Heaven, The Moro Affair, Open Doors, 1968, 1970, 1973, 1987, 1990)
  • Nastro d'Argento for Best Actor (We Still Kill the Old Way, Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében, The Abyss)
  • Taormina Film Fest (Io ho paura, 1977)
  • Golden Lion for Lifetime Achievements (48th Venice International Film Festival, 1991)
  • European Film Academy Special Jury Award (Open Doors, Európai Filmdíjak 1990, 1990)[1]

Gian Maria Volonté weboldala
Gian Maria Volonté az IMDb-n
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Gian Maria Volonté témájú médiaállományokat.

Gian Maria Volonté (Milánó, 1933. április 9.Florina, 1994. december 6.) olasz színész, aki Sergio Leone dollár-trilógiája első két részének (az Egy maréknyi dollárért és Pár dollárral többért című spagettiwesterneknek) és politikai drámákat bemutató filmjeinek köszönheti világhírnevét.

Élete és karrierje[szerkesztés]

Öccse Claudio Camaso néven ugyancsak színészként dolgozott, s szerepelt öt olasz vadnyugati filmben. 1977-ben öngyilkos lett a börtönben, ahová barátja, Vincenzo Mazza megöléséért került.

Volonté 1957-ben diplomázott. Mielőtt a filmes szakmába került volna, színházban szerzett magának hírnevet Shakespeare és Goldoni színművekben nyújtott alakításaival. 1960-ban a Sotto dieci bandiere (Tíz zászló alatt) című filmben már kamera előtt lépett fel. Két évvel később az Égetnivaló emberben egy politikai aktivistát játszott, aki honfitársait a szicíliaiakat bátorítja, hogy ne hunyászkodjanak meg a maffia előtt. Amikor nemzetközi sikert aratott Leone westernjében a galád, mocskos, kegyetlen Ramón eljátszásával, meglepetést okozott, hiszen eddigi szerepeiben nem alakított ilyen karaktert. Leone ugyanezt megismételte 1968-ban a Volt egyszer egy Vadnyugatban Gabriele Ferzettivel és Henry Fondával.

Leone a Pár dollárral többért-ben még egyszer összehozta Clint Eastwooddal. Ismét véreskezű banditát, El Indiót kellett eljátszania. E két western a tengerentúlon is hírnevet szerzett neki. 1967-ben egy újabb spagettiwesternben láthatták a nézők a Szemtől szembe című filmben Tomás Miliánnal, ahol ugyan egy tipikus olasz western-figura a „piszkos hős” szerepében volt, aki viszont a spagettiwestern legpozitívabb karaktere a szélsőségesen negatív jellemekhez képest, mint amilyen Ramon vagy Indio volt a dollár-trilógiában.

1968-ban az A ciascuno il suo (Mindenkinek a magáét) című detektív-novella megfilmesített változatában nyújtott alakításáért a legjobb színésznek járó Ezüst Szalagot kapta. 1970-ben a Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében című krimiben egy gátlástalan, cinikus, kegyetlen, kicsinyes, féltékeny és jellemtelen gyilkos rendőrfőfelügyelőt játszott. Ezt a filmet is ugyanaz az Elio Petri rendezte, mint az előző detektív-történetet. A film 1971-ben Oscar-díjat kapott. 1983-ban a Cannes-i fesztiválon, a Mario Ricci halála című drámában nyújtott alakításáért kapta a legjobb színésznek járó díjat. Négy évvel később a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon – ahová kommunista országok filmjeit is benevezték –, ugyancsak a Legjobb Színész díját vitte el. 1990-ben a Nyitott ajtók filmdrámáért a legjobb európai színészként deklarálták. 1991-ben az Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon megkapta az Arany Oroszlánt, ezzel lezárult filmes karrierje.

1994-ben Theodoros Angelopoulos felkérte, hogy vállalja el az Odüsszeusz tekintete című filmje főszerepét. è Görögországba utazott, ahol azonban szívinfarktus érte és a Macedóniához közeli Florinában meg is halt. (Helyette így Erland Josephson kapta meg a főszerepet.)

Világéletében meggyőződéses baloldali volt, s ezt gyakran a szerepeiben is kimutatta. Szoros kapcsolat fűzte kommunista szervezetekhez, élesen támadta a szélsőjobboldalt, és a katolikus egyházat is.

Filmjei[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  1. https://www.europeanfilmacademy.org/European-Film-Awards-Winners-1990.83.0.html, https://web.archive.org/web/20181221230353/https://www.europeanfilmacademy.org/European-Film-Awards-Winners-1990.83.0.html, 2019. december 7.