Michel Piccoli

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Michel Piccoli
Michel Piccoli Cannesban, 2000
Michel Piccoli Cannesban, 2000
Életrajzi adatok
Születési név Jacques Daniel Michel Piccoli
Született 1925december 27. (91 éves)
Párizs, francia
Házastársa Eléonore Hirt (1954 - ?)
Juliette Gréco (1966–1977)
Ludivine Clerc (1980–)
Pályafutása
Iskolái
  • École alsacienne
  • Cours Simon
Aktív évek 1945 – napjainkig

Michel Piccoli az IMDb-n
PORT.hu-adatlap
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Michel Piccoli témájú médiaállományokat.

Michel Piccoli született: Jacques Daniel Michel Piccoli, (Párizs, 1925. december 27. –) francia színész és filmrendező.

Élete[szerkesztés]

Zenész családban született; anyja zongoraművész, apja hegedűművész volt. Háromszor nősült, első felesége Éléonore Hirt, majd 11 éven keresztül az énekes Juliette Grécóval élt házasságban, később az utolsó felesége Ludivine Clerc lett. Egyetlen lánya van az első házasságából, Anne-Cordélia.

Húszévesen a Theatre Babylone és a Reynauld-Barrault színház társulatában kezdte színészi karrierjét, az 1950-es évektől kezdett rendszeresen filmekben szerepelni. Godard 1963-as A megvetésével vált ismertté. Piccoli az elmúlt 50 év során több mint 100 filmben szerepelt. Godard mellett dolgozott a legjelentősebb európai és amerikai rendezőkkel, mint Alfred Hitchcock (Topáz), Louis Malle (Atlantic City) vagy Marco Ferreri (A nagy zabálás, Dillinger halott, A szuka). Legfontosabb szerepei közé tartozott Luis Bunuel munkáiban látható alakításai (A nap szépe, A burzsoázia diszkrét bája, A szabadság fantomja). Michel Piccoli 1979-ben elnyerte a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál legjobb színészének járó díját.

Piccoli elkötelezett baloldali politikai aktivista, a pacifista Békemozgalom tagja, gyakran exponálta magát a szélsőjobboldali Nemzeti Fronttal szemben, s tevékenykedett aktívan az Amnesty International szervezettel. 1981-ben támogatta François Mitterrand kampányát, azóta is hű maradt a szocialista táborhoz. 2007 márciusában 150 másik értelmiségivel együtt aláírta azt a felhívást, amely Ségolène Royalt támogatva mozgósított az „arrogáns jobboldal ellen”.

Díjai[szerkesztés]

Válogatott filmográfia[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]