Ugrás a tartalomhoz

1979-es cannes-i filmfesztivál

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A 32. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1979. május 10. és 24. között került megrendezésre, Françoise Sagan francia írónő elnökletével. A hivatalos program versenyében 21 nagyjátékfilm és 11 rövidfilm vett részt, versenyen kívül pedig csupán 8, míg az „Un certain regard” szekcióban 12 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 filmet mutattak be, míg a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében 16 nagyjátékfilm és 5 kisfilm vetítésére került sor.

A fesztivált Miloš Forman versenyen kívül vetített musicalfilmje, a Hair nyitotta meg. Az Apokalipszis most Arany Pálma-díja a fesztivál addigi történetének legegyöntetűbb tetszésnyilvánítása mellett került kiosztásra és csak azért nem lett egyedüli nyertes, mert végleges vágása még nem készült el, s a zsűri „nagyhatalmú” elnöke pedig A bádogdob mellett kardoskodott...[1] A nemzetközi kritikusok ugyancsak Coppola művét találták legjobbnak. Közönségsikert aratott Andrej Koncsalovszkij Szibériáda című külön nagydíjas filmje. A legjobb férfi alakítás díját a Kína-szindróma főszereplője, Jack Lemmon, a legjobb nőiét a Norma Rae címszereplője, Sally Field kapta. A 32. fesztivál érdekessége, hogy a legjobb női, illetve legjobb férfi alakítás mellett elismerésben részesítették a legjobb női, illetve legjobb férfi szerep megformálóját is, továbbá díjazták a legjobb ifjúsági filmet is (Furcsa lány).

Woody Allen

A versenyen kívül indított alkotások kivétel nélkül sikeresek voltak. Percekig tartó taps fogadta a vetítés végén Woody Allen Manhattan-jét (sajnos a rendező nem volt jelen[2]), de zajos ünneplésben részesítették Federico Fellinit (Zenekari próba), Claude Leloucht (Ketten), John Hustont (Wise Blood) és Francesco Rosit (Krisztus megállt Ebolinál) is.

A színészek közül elismerést váltott ki az Apokalipszis most szereplőgárdája, közülük is különösen Marlon Brando, Robert Duvall, Harrison Ford, Dennis Hopper és Martin Sheen; az ünneplésből kivehette részét a fiatal Richard Gere (Mennyei napok), Marie-Christine Barrault és Rutger Hauer (A nő szürkületben), Marie-France Pisier (Les soeurs Brontë) (a két másik Brontë-nővér, Isabelle Huppert és Isabelle Adjani távol maradt Cannes-tól), Fernando Rey, Marcello Mastroianni, Stefania Sandrelli, Miou-Miou Patrick Dewaere Annie Girardot Gérard Depardieu (L'Ingorgo – Una storia impossibile), a Série noire-ban Marie Trintignant és ugyancsak Patrick Dewaere, akit alakításáért a legjobb férfi szereplőnek jelöltek, Michael DouglasJane Fonda páros Jack Lemmon oldalán (Kína-szindróma), Klaus Kinski (Woyzeck), valamint Jacques Dutronc és Catherine Deneuve (Ketten). A 32. fesztiválon újabb sikert könyvelhetett el a magyar filmművészet. A nagyjátékfilmek versenyébe kapott meghívást Jancsó Miklós Vitam et sanguinem (Életünket és vérünket) címmel tervezett trilógiájának első két darabja, a Magyar rapszódia és az Allegro barbaro. A két alkotást együtt mutatták be és jelölték Arany Pálmára. Jancsó a fődíjat ugyan nem kapta meg, de életműdíjban részesült.[3] Az Un Certain Regard szekcióban vetítették Kézdi-Kovács Zsolt A kedves szomszéd című alkotását; a magyar mozgóképírót ez évben zsűritagnak is felkérték.

A fesztiválra kiküldött hivatalos magyar filmdelegáció tagjai voltak: Gábor Pál és Jancsó Miklós filmrendezők, valamint Hernádi Gyula forgatókönyvíró, Kézdi-Kovács Zsolt filmrendező, a hivatalos válogatás zsűrijének tagja, Szabó B. István filmfőigazgató és Dósai István, a Hungarofilm igazgatója.[4]

További magyar vonatkozásként meg kell említeni, hogy egy versenyen kívül bemutatott olasz alkotás tíz rendezője között található a magyar származású brit animációs filmes, John Halas (Halász János).

A nemzetközi filmfesztivál hivatalos programjával párhuzamos Rendezők Kéthete szekcióba kapott meghívást Gábor Pál Angi Vera című alkotása, amely FIPRESCI-díjat kapott. A mezőnyből kiemelhető még Ken Loach filmje, a Black Jack, Jiří Menzel filmszatírája, a Mesés férfiak kurblival, valamint Nyikita Mihalkov romantikus drámája, az Öt este.

1979-ben Cannes városa elhatározta, hogy az 1. fesztiválnak helyet adó régi kaszinót lebontatja és helyén új fesztiválpalotát épít, mely képes lesz kielégíteni a megnövekedett igényeket. Az építkezés 1983-ig tartott.[5]

Nagyjátékfilmek versenye

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek versenyen kívül

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • A kedves szomszéd – rendező: Kézdi-Kovács Zsolt
  • Companys, procés a Catalunya – rendező: José María Forn
  • Dalla nube alla resistenza – rendező: Jean-Marie Straub és Danièle Huillet
  • Die Dritte Generation (A harmadik generáció) – rendező: Rainer Werner Fassbinder
  • Encore un hiver – rendező: Françoise Sagan
  • Fad'jal – rendező: Safi Faye
  • Les petites fugues (Kis kiruccanások) – rendező: Yves Yersin
  • Moments – rendező: Michal Bat-Adam
  • Mourir à tue-tête – rendező: Anne Claire Poirier
  • Paviljon VI – rendező: Lucian Pintilie
  • Printemps en février – rendező: Shei Tieli
  • Spirit of the Wind – rendező: Ralph Liddle
  • Barbe bleue – rendező: Olivier Gillon
  • Bum – rendező: Bretislav Pojar
  • Harpya (Hárpia)[6] – rendező: Raoul Servais
  • Helping Hand – rendező: John P. Taylor és Zlatko Pavlinovic
  • La dame de Monte Carlo – rendező: Dominique Delouche
  • La festa dels bojos – rendező: Lluis Racionero Grau
  • Le mur – rendező: Jan January Janczak
  • Petite histoire un peu triste – rendező: Didier Pourcel
  • Põld – rendező: Rein Raamat
  • The Waltzing Policemen – rendező: Kerry Feltham
  • Zwei Frauen in der Oper – rendező: Christian Veit-Attendorff

Párhuzamos rendezvények

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Northern lights (Northern lights) – rendező: John Hanson és Rob Nilsson
  • Dzsun – rendező: Jokojama Hiroto
  • Fremd bin ich eigezogen – rendező: Titus Leber
  • Csuj petela – rendező: Stefan Dimitrov
  • Les servantes du bon Dieu – rendező: Diane Létourneau-Tremblay
  • La rabia – rendező: Eugeni Anglada
  • Sayehaye bolande bad – rendező: Bahman Farmanara
  • Angi Vera – rendező: Gábor Pál
  • Avoir 16 ans – rendező: Jean-Pierre Lefebvre
  • Bajecni muzi s klikou (Mesés férfiak kurblival) – rendező: Jiří Menzel
  • Bastien, Bastienne – rendező: Michel Andrieu
  • Black Jack (Black Jack) – rendező: Ken Loach
  • Caniche (Kutyuska) – rendező: Bigas Luna
  • Cronica de um industrial – rendező: Luis Rosenberg
  • Julio comienza en julio – rendező: Silvio Caiozzi
  • La empresa perdona un momento de locura – rendező: Mauricio Walerstein
  • La mémoire courte – rendező: Eduardo de Gregorio
  • Nighthawks – rendező: Ron Peck
  • Old Boyfriends – rendező: Joan Tewkesbury
  • Pjaty vecserov (Öt este) – rendező: Nyikita Mihalkov
  • Rockers – rendező: Ted Bafaloukos
  • Tiro – rendező: Jacob Bijl
  • Zmory (Lidérces álmok) – rendező: Wojciech Marczewski
  • Combattimento – rendező: Anna Kendall
  • Idila – rendező: Alexsandar Ilich
  • Panoplie – rendező: Philippe Gaucherand
  • Romance – rendező: Yves Thomas
  • Vereda tropical – rendező: Joaquim Pedro de Anfrafe
Francis Ford Coppola (Cannes, 2001)
  • Arany Pálma (rövidfilm): Harpya (Hárpia) – rendező: Raoul Servais
  • A zsűri díja (rövidfilm): La festa dels bojos – rendező: Lluis Racionero Grau

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. V. C. Thomas. "1979 – Un Certain Regard, un Certain Sourire". Festival de Cannes. Ecran Noir. 2017. április 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. szeptember 29. (franciául)
  2. Audrey Horne. "Woody Allen: de Manhattan à Cannes". Si loin, si proche. AlloCiné Blogs. 2007. július 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. szeptember 29. (franciául)
  3. 1 2 Forrás: Magyar Filmunió hírlevele (2004. május, II. évfolyam, 2. szám). Ugyanakkor az elismerésről nem található adat sem a Cannes-i fesztivál hivatalos honlapján, sem pedig az IMDb adatbázisában Archiválva 2008. július 26-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  4. Magyar filmdelegációk külföldön. In Filmévkönyv 1979: A magyar film egy éve. Budapest: Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum. 1980. 277. o. arch Hozzáférés: 2020. december 30. PDF (34,3 MB
  5. Loredana Latil. "Le Festival et ses palais". Cannes et le Festival. Site officiel de la ville de Cannes. 2011. szeptember 19. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. szeptember 29. (angolul), (franciául)
  6. 1 2 3 4 Zárójelben a magyarországi filmbemutató, illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: PORT.hu), Interaktív filmkatalógus) és kritikus tömeg), kiegészítve a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
  7. A filmet még nem végleges formájában, hanem „előrehaladott munkaként” vetítették.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Commons:Category:1979 Cannes Film Festival
A Wikimédia Commons tartalmaz 1979-es cannes-i filmfesztivál témájú médiaállományokat.