1995-ös cannes-i filmfesztivál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A 48. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1995. május 17. és 28. között került megrendezésre, Jeanne Moreau francia színésznő elnökletével. A hivatalos versenyprogramban 24 nagyjátékfilm és 10 rövidfilm szerepelt; az Un Certain Regard szekcióban 26, míg versenyen kívül mindössze 5 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 nagyjátékfilmet és 7 rövidfilmet mutattak be, a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében pedig 22 nagyjátékfilm és 4 kisfilm vetítésére került sor. A filmes seregszemle vetítésein 30 ország alkotása volt látható; 69 ország 3183 újságíróját akkreditálták,[1] s a rendezvényeken 93 ország mintegy 23 066 filmese jelent meg.[2]

A rendezvény érdekessége volt, hogy a fesztiválszervezők Préludes címmel készítettek egy sor rövid montázsfilmet, melyeket a hivatalos program versenyfilmjei előtt vetítettek le.[3] A válogatás tematikáját alapvetően két irányzat határozta meg: a filmek egy része aktualitásról, a jelen kor és a történelem kegyetlen valóságáról szólt (A gyűlölet, Haza és szabadság, Ne feledd, hogy meghalsz, Pajzs a résen…), míg másik része egyfajta álomvilágba menekült (Ed Wood, Elveszett gyerekek városa, Halott ember). Az Arany Pálmát e kettősséget felmutató Kusturica-film, az Underground kapta, megosztva mind a filmkedvelők, mind a filmes szakma, mind pedig a kritikusok táborát. A filmmel kapcsolatos intellektuális vita politikai felhangot kapott: a filmrendezőt és a zsűrit is szerbbarátsággal vádolták meg (ekkor a délszláv háború közepén jártunk), különösen a görögök, akik Emir Kusturica francia-német-magyar koprodukcióban készült filmdrámájában Theo Angelopoulos – végül nagydíjjal és FIPRESCI-díjjal jutalmazott – Odüsszeusz tekintete című filmjének riválisát látták. A vádaskodás annyira megviselte a bosnyák származású jugoszláv rendezőt, hogy a fesztivál elhagyásával, és a filmezéssel való felhagyással fenyegetőzött.[1]

A rendezés díját Mathieu Kassovitz vehette át, A gyűlölet című filmjéért, amelynek témaválasztása (Párizs gettósodó elővárosaiban halmozódó feszültségek és indulatok), valamint nyelvezete valósággal sokkolta a francia nézőket, de egyben iskolát teremtett. A legjobb női alakításért Helen Mirren (György király), a legjobb férfi alakításért pedig Jonathan Pryce (Carrington – A festőnő szerelmei) vehetett át díjat. Ez utóbbi film érdemelte ki a zsűri különdíját[4] is. A zsűri díjáért mehetett fel a pódiumra a fiatal francia színész-rendező Xavier Beauvois, akinek filmje, a Ne feledd, hogy meghalsz az AIDS-betegséggel foglalkozik. A brit Ken Loach, spanyol polgárháborúban játszódó Haza és szabadság című filmdrámájáért ugyancsak FIPRESCI-díjat kapott. Az előző évi zsűri nagydíja után a kínai Csang Ji-mou újabb alkotása kapott elismerést: ezúttal A sanghaji maffia látványvilágát és operatőri munkáját értékelték. A legjobb elsőfilmesnek járó Arany Kamerát az iráni Jafar Panahi vehette át a Rendezők Kéthete szekcióban vetített A fehér léggömb című munkájáért.

Az Un Certain Regard szekcióban a fesztivállátogatók igazi filmcsemegékkel találkozhattak. Ilyen volt az olasz Tonino Guerra filmje (Úton), melyet 1983-ban forgatott, amikor Andrej Arszenyevics Tarkovszkijt kísérte, aki Nosztalgia című filmjéhez keresett és talált helyszíneket Toszkánában, a Siena-környéki középkori falvakban. A tőle megszokott társadalomkritikával jelentkezett Michael Moore, aki Pajzs a résen, avagy a tökéletlen erő[5] című politikai szatírája azt mutatja be, hogyan keres (és talál) „új ellenséget” a hidegháború utáni Amerikai Egyesült Államok. E szekcióban mutatta be első rövidjátékfilmjét Sophie Marceau (L'aube à l'envers) és újabb művel jelentkezett az ugyancsak színész Diane Keaton (Álmok hősei). Figyelmet érdemelt még: Wim Wenders Lisszaboni története, valamint Gary Fleder Leszámolás Denverben című alkotása.

1995-ben Cannes legnagyobb sztárja kétségkívül a sármos, szimpatikus Johnny Depp volt, aki két költői, nem éppen a hollywoodi filmgyártás főáramlatba illeszkedő, film főszerepét is játszotta (Halott emberben, illetve Ed Wood); az előbbiben John Hurt, a másikban Martin Landau, és Sarah Jessica Parker partnere. A hölgyek közül az elragadó Nicole Kidman volt a legkeresettebb, aki Matt Dillonnal az oldalán tündökölt a Majd’ megdöglik érte című akció-vígjátékban. Nagy sikert könyvelhetett el a Desperado szereplőgárdája, elsősorban Antonio Banderas, Salma Hayek, Steve Buscemi és egy rövid szerep erejéig Quentin Tarantino. Ugyancsak ünnepelt filmcsillag volt Sharon Stone, Gene Hackman, Russell Crowe és Leonardo DiCaprio (Gyorsabb a halálnál), valamint Gabriel Byrne, Stephen Baldwin, Kevin Spacey Chazz Palminteri és Guillermo del Toro (Közönséges bűnözők). Nagyszerű alakítást nyújtott Carrington szerepében Emma Thompson, a legjobb színész Jonathan Pryce (Carrington – A festőnő szerelmei), valamint Hugh Grant (Az angol, aki dombra ment fel és hegyről jött le), Samuel L. Jackson, Nicolas Cage, Helen Hunt és Stanley Tucci (Megérint a halál), továbbá Harvey Keitel, Erland Josephson és Maia Morgenstern (Odüsszeusz tekintete). John Malkovich oldalán tűnt fel Catherine Deneuve (A kolostor), akinek lánya, Chiara Mastroianni, Xavier Beauvois partnereként játszott a Ne feledd, hogy meghalsz című filmdrámában. Feledhetetlen Rupert Everett, Helen Mirren és Ian Holm játéka (György király), valamint Nick Nolte, Lambert Wilson és Michael Lonsdale (Jefferson Párizsban).

A nemzetközi filmseregszemle Rendezők Kéthete elnevezésű párhuzamos rendezvényén mutatták be visszatekintésként az indiai Satyajit Ray Az út éneke című világsikerét. A mezőnyből kiemelkedett az iráni Jafar Panahi Arany Kamera díjas filmdrámája, A fehér léggömb. Figyelemre méltó alkotást mutatott be az amerikai Todd Haynes (Elkülönítve) , a norvég Bent Hamer (Tojások), a brit Mike Newell (Várva várt nagy kaland), a kanadai Charles Binamé (Itt van Eldorádó), a palesztin Michel Khleifi (Három gyöngy meséje), valamint James Mangold (Heavy), Robert Lepage (Gyóntatószék), és Goran Paskaljevic (Valaki más Amerikája).

A hivatalos versenyben a magyar filmművészetet Cakó Ferenc animációs filmje, A homok dala képviselte. Az Un Certain Regard szekcióban mutatták be Gothár Péter magyar-román koprodukcióban forgatott A részleg című filmdrámáját. Az Arany Kamera zsűrijében foglalt helyet Gaál István filmrendező. További magyar vonatkozásként említhető, hogy a rendezés díjával jutalmazott fiatal francia színész-forgatókönyvíró-rendező, Mathieu Kassovitz apai ágon magyar felmenőkkel bír.

A díjátadón botrány kerekedett: Theo Angelopoulos, aki csalódott volt, amiért filmje, az Odüsszeusz tekintete nem a fődíjat, hanem „csak” a zsűri nagydíját kapta, a következőkkel fordult a díjat átadó Andy Garciához: „Ha ez az, amit át kell adnod nekem, nincs mit mondanom”, s faképnél hagyva a zavarban lévő színészt és a döbbent közönséget, kivonult a teremből.[6]

Zsűri[szerkesztés]

Jeanne Moreau (2006)

Versenyprogram[szerkesztés]

Arany Kamera[szerkesztés]

Hivatalos válogatás[szerkesztés]

Nagyjátékfilmek versenye[szerkesztés]

Nagyjátékfilmek versenyen kívül[szerkesztés]

Un Certain Regard[szerkesztés]

  • A részleg – rendező: Gothár Péter
  • Augustin (Augustin)[7] – rendező: Anne Fontaine
  • Bye-Bye (Bye-Bye) – rendező: Karim Dridi
  • Canadian bacon (Pajzs a résen, avagy a tökéletlen erő)[5] – rendező: Michael Moore
  • Etz Hadomim Tafus – rendező: Eli Cohen
  • Georgia (Georgia) – rendező: Ulu Grosbard
  • Haramuya – rendező: Drissa Toure
  • Kaki bakar – rendező: U-Wei Haji Saari
  • L'aube à l'envers – rendező: Sophie Marceau
  • Le plus bel âge… – rendező: Didier Haudepin
  • Lessons in the Language of Love – rendező: Scott Patterson
  • Lisbon Story (Lisszaboni történet) – rendező: Wim Wenders
  • Ljev sz szedoj borodoj – rendező: Andrej Krzsanovszkij
  • Muzika dlja dekabrja – rendező: Ivan Dikovicsnij
  • Nobat e Asheghi (A szerelem ideje) – rendező: Mohsen Makhmalbaf
  • Ren yue huang han – rendező: CHen Yi Fei
  • Rude (Rude) – rendező: Clément Virgo
  • Salaam Cinema (Salaam Cinema) – rendező: Mohsen Makhmalbaf
  • Sushant Misra – rendező: Sushant Misra
  • Tempo di viaggio (Úton) – rendező: Tonino Guerra és Andrej Arszenyevics Tarkovszkij
  • The Englishman Who Went Up a Hill But Came Down a Mountain (Az angol, aki dombra ment fel és hegyről jött le) – rendező: Christopher Monger
  • The Monkey Kid – rendező: Wang Xiao-Yen
  • The Poison Tasters – rendező: Ulrik Theer
  • Things to Do in Denver When You're Dead (Leszámolás Denverben) – rendező: Gary Fleder
  • Two Nudes Bathing – rendező: John Boorman
  • Unstrung Heroes (Álmok hősei) – rendező: Diane Keaton

Rövidfilmek versenye[szerkesztés]

  • A homok dala – rendező: Cakó Ferenc
  • Despondent Divorcee – rendező: Jonathan Ogilvie
  • Domo – rendező: Maurizio Forestieri
  • Gagarin – rendező: Alekszij Karitidi
  • Koza – rendező: Nuri Bilge Ceylan
  • Les enfants s'ennuyent le dimanche – rendező: Matthieu Poirot-Delpech és Sophie Perez
  • Sortie de bain (Ki a kádból! )[7] – rendező: Florence Henrard
  • Swinger – rendező: Gregor Jordan
  • The Beast – rendező: Rhoderyc Charles Montgomery
  • The Pan Loaf – rendező: Sean Hinds

Párhuzamos rendezvények[szerkesztés]

Kritikusok Hete[szerkesztés]

Nagyjátékfilmek[szerkesztés]

  • Abade qingren – rendező: Steve Wang
  • Denise calls up (Tartsd a vonalat)[7] – rendező: Hal Salwen
  • Los hijos del viento – rendező: Fernando Merinero
  • Madagascar skin (Madagascar Skin) – rendező: Chris Newby
  • Manneken Pis – rendező: Frank van Passel
  • Mute Witness (A néma tanú) – rendező: Anthony Waller
  • Soul survivor (Soul survivor) – rendező: Stephen Williams

Rövidfilmek[szerkesztés]

  • Adiós Toby, adiós – rendező: Ramón Barea
  • An evil town – rendező: Richard Sears
  • Le pendule de madame Foucault – rendező: Jean-Marc Vervoort
  • Movements of the Body - 1st Movement: The Gesture – rendező: Wayne Traudt
  • Surprise ! (Meglepetés!) – rendező: Veit Helmer
  • The last laugh – rendező: Robert Harders
  • Ubu – rendező: Manuel Gómez

Rendezők Kéthete[szerkesztés]

Nagyjátékfilmek[szerkesztés]

  • 3 Steps To Heaven – rendező: Constantine Giannaris
  • An Awfully Big Adventure (Várva várt nagy kaland) – rendező: Mike Newell
  • Badkonae sefid (A fehér léggömb) – rendező: Jafar Panahi
  • Cafe Society (Cafe Society) – rendező: Raymond De Felitta
  • Corps inflammables – rendező: Jacques Maillot
  • Der Kopf des Mohren – rendező: Paulus Manker
  • Eggs (Tojások) – rendező: Bent Hamer
  • Eldorado (Itt van Eldorádó) – rendező: Charles Binamé
  • Faute de soleil – rendező: Christophe Blanc
  • Heavy – rendező: James Mangold
  • Hikayatul jawahiri thalath (Három gyöngy meséje) – rendező: Michel Khleifi
  • Le confessionnal (Gyóntatószék) – rendező: Robert Lepage
  • Le rocher d’Acapulco – rendező: Laurent Tuel
  • L'enfant noir – rendező: Laurent Chevallier
  • Nella mischia – rendező: Gianni Zanasi
  • Pather Panchali (Az út éneke) – rendező: Satyajit Ray
  • Qu nian dong tian – rendező: Hsu Hsiao-ming
  • Revivre – rendező: Jean-Luc Raynaud
  • Safe (Elkülönítve) – rendező: Todd Haynes
  • Someone Else's America (Valaki más Amerikája) – rendező: Goran Paskaljevic
  • Sommaren – rendező: Kristian Petri
  • Visiblement je vous aime – rendező: Jean-Michel Carré

Rövidfilmek[szerkesztés]

  • La vie à rebours – rendező: Gaël Morel
  • Le bus – rendező: Jean-Luc Gaget
  • Rebonds – rendező: Marine Place
  • Une visite – rendező: Philippe Harel

Díjak[szerkesztés]

Nagyjátékfilmek[szerkesztés]

Rövidfilmek[szerkesztés]

  • Arany Pálma (rövidfilm): Gagarin – rendező: Alekszej Karitidi
  • A zsűri díja (rövidfilm): Swinger – rendező: Gregor Jordan

Arany Kamera[szerkesztés]

Egyéb díjak[szerkesztés]

  • FIPRESCI-díj:
    • Land and Freedom (Haza és szabadság) – rendező: Ken Loach
    • To vlemma tou Odyssea (Odüsszeusz tekintete) - Theo Angelopoulos
  • Technikai nagydíj: Jüe Lu operatőr, Olivier Chiavassa laboratoriumi igazgató és Bruno Patin műszerbeállító „a Jao a jao jao tao vaj-po csiao (A sanghaji maffia) fényképezéséért és a laboratóriumi kidolgozásáért” – rendező: Csang Ji-mou
  • Ökumenikus zsűri díja: Land and Freedom (Haza és szabadság) – rendező: Ken Loach
  • Ökumenikus zsűri külön dicsérete: Between the Devil and the Deep Blue Sea – rendező: Marion Hänsel
  • Ifjúság díja külföldi filmnek: Manneken Pis[9] – rendező: Frank van Passel
  • Ifjúság díja francia filmnek: Bye-Bye (Bye-Bye) – rendező: Karim Dridi

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b V. C. Thomas: 1995 – Le regard de Cannes. Festival de Cannes. Ecran Noir. (Hozzáférés: 2008. november 18.) (franciául)
  2. Les participations au Festival de Cannes. Le festival en chiffre. Site officiel de la ville de Cannes. (Hozzáférés: 2008. november 17.) (angolul), (franciául)
  3. Le Festival en date – 1994. Actualité. Site officiel du Festival de Cannes. (Hozzáférés: 2008. november 18.) (angolul), (franciául)
  4. Ebben az évben a zsűri két azonos értékű díjat adott át, egyiket Zsűri különdíja, a másikat Zsűri díja elnevezéssel.
  5. ^ a b DVD-forgalmazásban Pajzs a résen - avagy a kanadai sonka hadművelet címmel is szerepelt.
  6. Grand Prize of the Jury. Cannes Film Festival: 1995. IMDb. (Hozzáférés: 2008. november 18.) (angolul)
  7. ^ a b c d e f Zárójelben a magyarországi filmbemutató (forrás: PORT.hu), illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: Interaktív filmkatalógus), kiegészítve a kritikus tömeg, a Cinematrix, valamint a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
  8. A Rendezők Kéthete szekcióban mutatták be.
  9. ^ a b A Kritikusok Hete szekcióban mutatták be.

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 1995-ös cannes-i filmfesztivál témájú médiaállományokat.