Arany Pálma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arany Pálma (Palme d’or)
Az 1979-es cannes-i filmfesztivál Arany Pálmája
Az 1979-es cannes-i filmfesztivál Arany Pálmája
Szervezet neve Cannes-i fesztivál
Székhely Cannes
Alapítás éve 1939
Ország Franciaország
Díjátadók
Első díjátadó 1946. október 5.
Legutóbbi díjátadó 2015. május 24.
Következő díjátadó 2016. május 22.
Hivatalos weboldal
http://www.festival-cannes.fr/

Az Arany Pálma (franciául: Palme d'or) a Cannes-i fesztivál legnagyobb értékű díja, melyet a hivatalos válogatás nagyjátékfilm versenyének győztes alkotásának ítélnek oda. A díjat a film rendezője veheti át a díjkiosztó gála fénypontjaként.

Története[szerkesztés]

1954-ig a fődíjat „A Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíja” elnevezéssel adták át. A fesztivál szervezőbizottsága 1954. végi ülésén határozta el, hogy az addigi – inkább a rendezőt, mint a filmet elismerő – Nagydíj helyett, amelyet mindig egy fiatal kortárs festőművész vagy szobrász készített el, a film feltalálásának 60. évfordulóján rendezett filmseregszemlén egy arany pálmaágat adnak át a legjobb film alkotóinak. Az ötlet Cannes városának címermotívumából származik. A szervezők pályázatot írtak ki a legnevesebb ékszerészek részére, melyet Lucienne Lazon nyert meg. Az ékszerésznő szobrász barátját, Sébastien-t kérte fel a pálmaág megrajzolására. (Nem helytálló az a máig élő legenda, amely Jean Cocteau-nak tulajdonítja a pálmaág megtervezését.)

A fesztivál logójává vált Arany Pálma az évek során kissé átalakult. Az első változat egy függőleges pálmaág volt, melynek ferdén metszett vége szívalakot formázott. A 24 karátos aranyból készült ágat terrakotta talpazaton helyezték el, melyet Sébastien készített. A talpazat formája előbb kerekített volt, majd egyre szögletesebb lett, míg végül 1984-től piramis-alakúvá vált. A díj részére vörös dobozt készítettek a rendkívül ritka fehér gímszarvas bőréből.

1992-ben Thierry de Bourqueney újrarajzolta a pálmaágat és a talpazatot is, amely ekkortól csiszolt kristály lett. 1997-ben Caroline Scheufele, a svájci Chopard ékszerészet elnöknője modernizálta a Pálmát, amelyet a cég azóta minden évben ingyen szállít. A 24 karátos Arany Pálmát 40 munkaóra ráfordítással, viaszforma kézi kiöntésével készítik el, majd egy csiszolt kristály párnára illesztik. Az elkészült remeket kék bőr ékszertartóba helyezik.[1]

1963-ig kilenc alkalommal ítélték oda az Arany Pálmát. 1964-ben a fesztivál szervezői úgy döntöttek, hogy – a pálmaágat megtartva – ismét Nagydíj, illetve 1969-től A Fesztivál Nemzetközi Nagydíja néven részesítik elismerésben a legjobb filmet. 1975-től napjainkig újra Arany Pálmával jutalmazzák a legjobb alkotásokat. Mindezek ellenére gyakorlatilag Arany Pálma névvel illetik az összes átadott cannes-i fődíjat.

1997-ben – az 50. fesztiválon – egy külön zsűri tekintette át az eltelt félévszázad versenyfilmjeit, hogy azon kiemelkedő alkotások rendezői közül, akik sohasem nyerték el az Arany Pálmát, kiválasszanak egyet, aki megkapja a Pálmák Pálmáját. A díjat Ingmar Bergmannak ítélték. A művész távollétében lánya, Linn Ulmann vette át az elismerést, huszonnyolc arany pálmás rendező jelenlétében.[2] A fesztivál vezetése ezt követően is ítélt oda alkalomszerűen életműdíjat, különféle elnevezéssel, 2011-ben viszont rendszeressé tette. Lásd: Tiszteletbeli Pálma.

A díj odaítélése[szerkesztés]

A fesztivál története során több alkalommal is osztottak ki Arany Pálmát más jelentősebb díjjal együtt (legjobb rendezés díja, legjobb női és férfi alakítás díja stb.). A 2000-es évek elején a fesztivál vezetése úgy döntött, hogy a Nagydíj és a legjobb rendezés díja mellett az Arany Pálma sem járhat együtt másik jelentős elismeréssel. Ugyanígy nem lehet két alkotást győztesként jutalmazni. A megkötés csak a hivatalos válogatás díjaira vonatkozik, azokra nem, amelyekkel több szekció filmjeit is elismerhetik (Arany Kamera, FIPRESCI-díj, ökumenikus zsűri díja).

A díj alapítása óta egy alkalommal ítéltek oda nőnek Arany Pálmát: 1993-ban Jane Campion vehette át a Zongoralecke című alkotásáért. 2013-ban a fesztivál történetében először ítélték oda az Arany Pálmát a filmrendezőnek és az alkotás két főszereplőjének: a zsűri úgy ítélte meg, hogy a nyertes Adèle élete sikeréhez egyenrangúan járult hozzá Abdellatif Kechiche rendező művészi munkája, és a két főhőst alakító Adèle Exarchopoulos és Léa Seydoux színészi teljesítménye.

2016-ig nyolc filmrendező kapta meg két ízben Arany Pálmát:

Magyar nagyjátékfilm még nem részesült ebben az elismerésben; 1947 és 2016 között a hivatalos válogatásba meghívott mintegy 41 magyar alkotás egyike sem kapta meg a fődíjat.

Díjazottak[szerkesztés]

A Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíja (1939–1954)[szerkesztés]

Év Magyar címe Eredeti címe Rendező Ország
1939 Acélkaraván [3] Union Pacific Cecil B. DeMille Egyesült Államok
1946 Örjöngés Hets Alf Sjöberg Svédország
Férfiszenvedély The Lost Weekend Billy Wilder Egyesült Államok
   ––– De røde enge Bodil Ipsen és Lau Lauritzen Dánia
   ––– Neecha Nagar Chetan Anand India
Késői találkozás Brief Encounter David Lean Nagy-Britannia
   ––– María Candelaria Emilio Fernández Mexikó
Döntő fordulat Velikij perelom (Великий перелом) Fridrih Markovics Ermler Szovjetunió
Elveszett boldogság La symphonie pastorale Jean Delannoy Franciaország
Utolsó pillanat Die Letzte Chance Leopold Lintberg Svájc
   ––– Muži bez křídel František Čáp Csehszlovákia
Róma, nyílt város Roma, città aperta Roberto Rossellini Olaszország
1947      A fesztivál fődíját nem osztották ki.
1948      A fesztivált pénzügyi nehézségek miatt nem rendezték meg.
1949 A harmadik ember The Third Man Carol Reed Nagy-Britannia
1950      A fesztivált pénzügyi nehézségek miatt nem rendezték meg.
1951 Júlia kisasszony Fröken Julie Alf Sjöberg Svédország
Csoda Milánóban Miracolo a Milano Vittorio De Sica Olaszország
1952 Othello, a velencei mór tragédiája Othello: The Moor of Venice Orson Welles Egyesült Államok
Két krajcár reménység Due soldi di speranza Renato Castellani Olaszország
1953 A félelem bére Le salaire de la peur Henri-Georges Clouzot Franciaország
1954 A pokol kapuja Dzsigokumon Kinugasza Teinoszuke Japán

Arany Pálma (1955–1963)[szerkesztés]

Év Magyar címe Eredeti címe Rendező Ország
1955 Marty Delbert Mann Egyesült Államok
1956 A csend világa Le monde du silence Jacques-Yves Cousteau és Louis Malle Franciaország
1957 Szemben az erőszakkal Friendly Persuasion William Wyler Egyesült Államok
1958 Szállnak a darvak Letjat zsuravli (Летят журавли) Mihail Konsztantyinovics Kalatozov Szovjetunió
1959 Fekete Orfeusz Orfeu Negro Marcel Camus Franciaország
1960 Az édes élet La dolce vita Federico Fellini Olaszország
1961 Ilyen hosszú távollét Une aussi longue absence Henri Colpi Franciaország
Viridiana Luis Buñuel Spanyolország
1962 Fogadalom O Pagador de Promessas Anselmo Duarte Brazília
1963 A párduc Il Gattopardo Luchino Visconti Olaszország

A Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíja (1964–1974)[szerkesztés]

Év Magyar címe Eredeti címe Rendező Ország
1964 Cherbourgi esernyők Les Parapluies de Cherbourg Jacques Demy Franciaország
1965 A csábítás trükkje The Knack Richard Lester Nagy-Britannia
1966[4] Egy férfi és egy nő Un homme et une femme Claude Lelouch Franciaország
Hölgyek és urak Signore és signori Pietro Germi Olaszország
1967 Nagyítás Blowup Michelangelo Antonioni Nagy-Britannia
1968        Az 1968. májusi zavargások miatt félbeszakadt rendezvény.
1969 Ha… If…. Lindsay Anderson Nagy-Britannia
1970 MASH Robert Altman Egyesült Államok
1971 A közvetítő The Go-Between Joseph Losey Nagy-Britannia
1972 A munkásosztály a Paradicsomba megy La classe operaia va in paradiso Elio Petri Olaszország
A Mattei-ügy Il Caso Mattei Francesco Rosi Olaszország
1973 A Lady sofőrje The Hireling Alan Bridges Nagy-Britannia
Madárijesztő Scarecrow Jerry Schatzberg Egyesült Államok
1974 Magánbeszélgetés The Conversation Francis Ford Coppola Egyesült Államok

Arany Pálma (1975-től napjainkig)[szerkesztés]

Év Magyar címe Eredeti címe Rendező Ország
1975 Parázsló évek krónikája Chronique des années de braise Mohammed Lakhdar-Hamina Algéria
1976 Taxisofőr Taxi Driver Martin Scorsese Egyesült Államok
1977 Apámuram Padre padrone Paolo és Vittorio Taviani Olaszország
1978 A facipő fája L'Albero degli zoccoli Ermanno Olmi Olaszország
1979 Apokalipszis most Apocalypse Now Francis Ford Coppola Egyesült Államok
A bádogdob Die Blechtrommel Volker Schlöndorff NSZK
1980 Mindhalálig zene All That Jazz Bob Fosse Egyesült Államok
Árnyéklovas Kagemusa (影武者) Kuroszava Akira Japán
1981 A vasember Człowiek z żelaza Andrzej Wajda Lengyelország
1982 Eltűntnek nyilvánítva Missing Costa-Gavras Egyesült Államok
Az út Yol Yilmaz Güney Törökország
1983 Narajama balladája Narajama-busi kó (楢山節考) Imamura Sóhei Japán
1984 Párizs, Texas Paris, Texas Wim Wenders NSZK
1985 A papa szolgálati útra ment Otac na službenom putu Emir Kusturica Jugoszlávia
1986 A misszió The Mission Roland Joffé Nagy-Britannia
1987 A Sátán árnyékában Sous le soleil de Satan Maurice Pialat Franciaország
1988 Hódító Pelle Pelle erobreren Bille August Dánia
1989 Szex, hazugság, videó Sex, Lies, and Videotape Steven Soderbergh Egyesült Államok
1990 Veszett a világ Wild at Heart David Lynch Egyesült Államok
1991 Hollywoodi lidércnyomás Barton Fink Joel és Ethan Coen Egyesült Államok
1992 Legjobb szándékok Den goda viljan Bille August Dánia
1993 Isten veled, ágyasom! Bàwáng Bié Jī Chén Kǎigē Kína
Zongoralecke The Piano Jane Campion Új-Zéland
1994 Ponyvaregény Pulp Ficton Quentin Tarantino Egyesült Államok
1995 Underground Emir Kusturica Szerbia
1996 Titkok és hazugságok Secrets & Lies Mike Leigh Nagy-Britannia
1997 A cseresznye íze Ta'm-e gīlās (طعم گيلاس) [5] Abbas Kiarostami Irán
Az angolna Unagi Imamura Sóhei Japán
1998 Az örökkévalóság meg egy nap Mia aioniotita kai mia mera Theo Angelopoulos Görögország
1999 Rosetta Jean-Pierre és Luc Dardenne Belgium
2000 Táncos a sötétben Dancer in the Dark Lars von Trier Dánia
2001 A fiú szobája La stanza del figlio Nanni Moretti Olaszország
2002 A zongorista The Pianist) Roman Polański Franciaország
2003 Elefánt Elephant Gus Van Sant Egyesült Államok
2004 Fahrenheit 9/11 Michael Moore Egyesült Államok
2005 A gyermek L'enfant Jean-Pierre és Luc Dardenne Belgium
2006 Felkavar a szél The Wind That Shakes the Barley Ken Loach Nagy-Britannia
2007 4 hónap, 3 hét, 2 nap 4 luni, 3 săptămâni şi 2 zile Cristian Mungiu Románia
2008 Az osztály Entre les murs Laurent Cantet Franciaország
2009 A fehér szalag Das weiße Band Michael Haneke Ausztria
2010 Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire Loong Boonmee Raleuk Chaat Apichatpong Weerasethakul Thaiföld
2011 Az élet fája The Tree of Life Terrence Malick Egyesült Államok
2012 Szerelem Amour Michael Haneke Ausztria
2013 Adèle élete – 1–2. fejezet La vie d'Adèle Abdellatif Kechiche Franciaország
2014 Téli álom Kis uykusu Nuri Bilge Ceylan Törökország
2015 Dheepan – Egy menekült története Dheepan Jacques Audiard Franciaország
2016 Én, Daniel Blake I, Daniel Blake Ken Loach Nagy-Britannia

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Petite histoire de la Palme. L'histoire du Festival. Site officiel du Festival de Cannes. (Hozzáférés: 2009. január 19.) (angolul), (franciául)
  2. Híven önmagához Bergman nem ment el a díjátadásra; üzenetét lánya olvasta fel: „Maga az élet végül is javított rajtam s késztetett félénkségre és hallgatásra.” Lásd: Éric Neuhoff: Ingmar Bergman, dans l'intimité du génie. Le Figaro, 2008. november 14. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 19.) (franciául)
  3. Az 1939. évi 1. filmfesztivál a második világháború kitörése miatt elmaradt. 2002-ben az 1939-es tervezett versenyfilmek közül levetítették az Acélkaraván, A négy toll, Boefje, Isten vele, tanár úr! , Lenin v 1918 godu, Óz, a csodák csodája és La loi du nord című filmeket, hogy utólag kárpótolhassák azokat, illetve alkotóikat. Az „1939-es szakmai zsűri” egyhangú szavazással ítélte oda a nagydíjat.
  4. Az évforduló miatt A Nemzetközi Filmfesztivál 20. születésnapjának nagydíja elnevezéssel.
  5. A fesztiválon Taste of Cherry nemzetközi angol címmel szerepelt.

Forrás[szerkesztés]

  • Petite histoire de la Palme. festival-cannes.fr. Festival de Cannes (2014) (Hozzáférés: 2016. máj. 14.) arch (angolul), (franciául), (arabul), (japánul), (kínaiul), (oroszul), (portugálul), (spanyolul).

További információk[szerkesztés]