1973-as cannes-i filmfesztivál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A 26. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1973. május 10. és 25. között rendezték meg, Ingrid Bergman svéd színésznő elnökletével. A versenyben 24 nagyjátékfilm és mindössze 7 rövidfilm vett részt, versenyen kívül pedig 14 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 8 filmet mutattak be, míg a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében 26 nagyjátékfilm és 18 kisfilm vetítésére került sor.

A fesztivál felnőtt, a szervező bizottság előző évi döntése – miszerint a filmeket nem a nemzetek küldik, hanem egy bizottság válogatja ki és hívja meg azokat – sikeresnek bizonyult, s a metódust más fesztiválok is kezdték átvenni. Cannes megkerülhetetlenné vált, egyre nagyobb tömegeket vonzott, 1973-ban már 1154 újságíró fordult a szervezőkhöz akkreditálásért.[1]

A fesztivál nemzetközi nagydíját megosztva kapta egy amerikai (Madárijesztő) és egy brit film (The Hireling). Ingmar Bergman filmje, a Suttogások és sikolyok „csupán” a Kép- és Hangtechnikai Főbizottság (CST) nagydíját nyerte el, noha a fesztivál előtt több szakértő úgy vélte, ha versenyben indítják, biztos pálmaesélyes.

Különdíjban részesült René Laloux tudományos-fantasztikus művek futurizmusával szakító, egész estét betöltő animációs filmje, A vad bolygó. A versenybe történt beválogatását a kritikusok fontosnak tartották, mert ellensúlyozhatta két, a Croisette vendégeit sokkoló, botrányosnak tartott, s sokak által dühösen támadott szerzői filmet (Marco Ferreri: A nagy zabálás, valamint Jean Eustache: A mama és a kurva). Az előbbit a testi élvezetek tobzódó bemutatásával vulgárisnak, az utóbbit pedig címével, káromkodásaival, hosszával, fekete-fehér kópiájával, túlzott bizalmaskodásával és nyomasztó kilátástalanságával egyszerűen provokatívnak tartották. A két alkotás végül is megosztva kapta a FIPRESCI-díjat és Eustache filmje a zsűri külön nagydíját.

Új hullámos filmesek sora jelenhetett meg versenyen kívül is, két legnagyobb képviselőjük Truffaut (Amerikai éjszaka)[2] és Guerin (Lo pais), ami azt is jelzi, hogy a válogató bizottság az előző évi – inkább kereskedelmi sikert hozó – filmek helyett elmozdult a szerzői filmek felé. Az „eredeti és merész” válogatás megteremtésének nagy igyekezetben azonban kissé megfeledkeztek a rövidfilmes kategóriáról; a zsűri kénytelen volt sajnálatát kifejezni a túlságosan szerényre sikeredett válogatás miatt, és annak a reményének adott hangot, hogy a jövőben nagyobb figyelmet szentelnek a filmművészet e kifejezési formájának…[1]

A fesztiválnak volt egy érdekes, versenyen kívül vetített filmje, az Így látták ők. Nyolc neves filmrendező forgatott Münchenben, az 1972. évi nyári olimpiai játékokon és készített nyolc mesterműnek számító epizódot.

Az 1973. évi fesztivál legnagyobb figyelmet keltő filmcsillagja Jacqueline Bisset volt, aki Truffaut oldalán vonult be a vörös szőnyegen, de az ünneplésből kijutott a Deneuve-Mastroianni és Newman-Woodward párosnak is. Noha a nagyközönség nem rajongott a filmért, kellő szeretetet kaptak A nagy zabálás résztvevői: Marcello Mastroianni, Michel Piccoli, Philippe Noiret és Ugo Tognazzi. Rajongással vették körül a Madárijesztő főszereplőpárosát: Gene Hackmant és Al Pacinót, valamint Bergman állandó színésznőit, Liv Ullmannt és Ingrid Thulint (Suttogások és sikolyok).

Magyar részről az egész estét betöltő filmek versenyében Kardos Ferenc Petőfi '73 című dokumentumfilmje vett részt, a rövidfilmekében Reisenbüchler Sándor Az 1812-es év című animációs „fantáziajátéka”, amely a zsűri különdíját kapta. A Rendezők Kéthete rendezvényen szintén volt magyar alkotás: Zolnay Pál Fotográfia című filmje, Zala Márkkal, Iglódi Istvánnal és Sebő Ferenccel a főbb szerepekben. Meg kell említeni, hogy a nagydíjas Madárijesztő operatőre a magyar származású Zsigmond Vilmos volt.

Zsűri[szerkesztés]

Versenyprogram[szerkesztés]

Rövidfilmek[szerkesztés]

Hivatalos válogatás[szerkesztés]

Nagyjátékfilmek versenye[szerkesztés]

Nagyjátékfilmek versenyen kívül[szerkesztés]

Rövidfilmek versenye[szerkesztés]

  • Az 1812-es év – rendező: Reisenbüchler Sándor
  • Balablok – rendező: Bretislav Pojar
  • La ligne de sceaux – rendező: Jean-Paul Torok
  • La tête – rendező: Emile Bourget
  • Langage du geste – rendező: Kamal El Sheikh
  • Skagen 1972 – rendező: Claus Weeke
  • Space Boy – rendező: Renate Druks

Párhuzamos rendezvények[szerkesztés]

Kritikusok hete[szerkesztés]

  • El Faham – rendező: Mohamed Bouamari
  • Gaki zoshi – rendező: Yoichi Takabayashi
  • Ganja & Hess – rendező: Bill Gunn
  • Kashima paradise – rendező: Bénie Deswarte és Yann Le Masson
  • Ya no basta con rezar – rendező: Aldo Francia
  • Vivre ensemble – rendező: Anna Karina
  • Non ho tempo – rendező: Ansano Giannarelli
  • Nunta de piatra (Nunta de piatra)[3] – rendező: Dan Pita és Mircea Veroiu

Rendezők Kéthete[szerkesztés]

Nagyjátékfilmek[szerkesztés]

  • Aguirre, der Zorn Gottes (Aguirre, Isten haragja) – rendező: Werner Herzog
  • Al ousfour – rendező: Youssef Chahine
  • Bel ordure – rendező: Jean Marboeuf
  • Desaster – rendező: Reinhard Hauff
  • Drustvena igra – rendező: Srdjan Karanovic
  • El cambio – rendező: Alfredo Joskowicz
  • Farlige kys – rendező: Henrik Stangerup
  • Fotográfia – rendező: Zolnay Pál
  • Geschichtsunterricht – rendező: Jean-Marie Straub és Danièle Huillet
  • Hannibal – rendező: Xavier Koller
  • Kaigenrei – rendező: Josida Josisige
  • La città del sole – rendező: Gianni Amelio
  • La villegiatura – rendező: Marco Leto
  • La vita in gioco – rendező: Gianfranco Mingozzi
  • Meres tou ’36 – rendező: Theo Angelopoulos
  • Metamorfosis de un fefe de la policia – rendező: Helvio Soto
  • Payday – rendező: Daryl Duke
  • Quem é Beta? – rendező: Nelson Pereira dos Santos
  • Réjeanne Padovani – rendező: Denys Arcand
  • Slonce wschodzi raz na dzien – rendező: Henryk Kluba
  • Some Call It Loving – rendező: James B. Harris
  • Toda Nudez Sera Castigada (Toda Nudez Sera Castigada) – rendező: Arnaldo Jabor
  • Touki Bouki (A hiéna útja) – rendező: Djibril Diop Mambéty
  • Une saison dans la vie d’Emmanuel – rendező: Claude Weisz
  • Wedding in White – rendező: William Fruet
  • Zwartziek – rendező: Jacob Bijl

Rövidfilmek[szerkesztés]

  • Ein Leben – rendező: Herbert Schramm
  • Einleitung zu Arnold Schoenbergs Begleitmusik zu einer Lichtspielscene – rendező: Jean-Marie Straub és Danièle Huillet
  • El hombre que va a Misa – rendező: Bernardo Borenholtz
  • Fil à fil – rendező: Christian Paureilhe
  • Grey City – rendező: Farshid Meshgali
  • Hermitage – rendező: Carmelo Bene
  • La version originelle – rendező: Paul Dopff
  • L’audition – rendező: Jean-François Dion
  • Le lapin chasseur – rendező: Thomas Lehestre
  • Le soldat et les trois soeurs – rendező: Pascal Aubier
  • Le travail du momédien – rendező: Atahualpa Lichy
  • Le ventriloque – rendező: Carmelo Bene
  • Moc – rendező: Vlatko Gilic
  • Pourquoi – rendező: Jean-Denis Berenbaum
  • Rendez-vous romantique – rendező: Michka Gorki
  • Simplexes – rendező: Claude Huhardeaux
  • Take Off – rendező: Gunvor Nelson
  • Zastave – rendező: Zoran Jovanovic

Díjak[szerkesztés]

Nagyjátékfilmek[szerkesztés]

Rövidfilmek[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b V. C. Thomas: 1973 – Les magnifiques. Festival de Cannes. Ecran Noir. (Hozzáférés: 2008. augusztus 29.) (franciául)
  2. ↑ Truffaut az 1964-es cannes-i filmfesztivál óta – amikor is az új hullám elárulásával vádolták meg – tudatosan távol tartotta filmjeit a versenytől. Sokan sajnálták, mert általános vélemény szerint ez a műve esélyes volt a fődíjra.
  3. ↑ a b c d Zárójelben a magyarországi filmbemutató (forrás: PORT.hu), illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: Interaktív filmkatalógus), kiegészítve a kritikus tömeg, a Cinematrix Archiválva 2008. augusztus 6-i dátummal a Wayback Machine-ben, valamint a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
  4. ↑ Cannes-ban L'Impossible objet címmel vetítették.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=1973-as_cannes-i_filmfesztivál&oldid=26274892”