Technikai-művészi CST-díj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Technikai-művészi CST-díj
(Prix CST de l’Artiste-Technicien)
Szervezet neve Kép- és Hangtechnikai Főbizottság
Ország Franciaország
SzékhelyPárizs
Alapítás éve1951
Díjátadók
Első díjátadó 1951. április 20.
Legutóbbi díjátadó 2022. május 28.
Következő díjátadó 2023. május
Hivatalos weboldal
http://cannes.juryoecumenique.org/

A Technikai-művészi CST-díj (franciául: Prix CST de l’Artiste-Technicien) a cannes-i fesztivál egyik filmművészeti díja, amelyet a francia Kép- és Hangtechnikai Főbizottság (Commission supérieure technique de l'image et du son – CST), a filmes seregszemle technikai partnernek külön zsűrije ítél oda egy, a fesztivál hivatalos válogatásában versenyző nagyjátékfilm elkészítésében kiemelkedő teljesítményt nyújtott „filmtechnikai művésznek”. Ennek megfelelően megkaphatja operatőr, díszlettervező, vágó, hangmérnök, de akár a filmrendező, vagy a film egésze is.

Az 1951-ben alapított elismerés 2000-ig Technikai nagydíj (Grand prix technique) néven került átadásra, 2001-ben és 2002-ben nem osztották ki. 2003-ban Technikai-művészi Vulcain-díj elnevezéssel született újjá. Neve – Vulcain – Vulcanusra, a római mitológia fegyverkovács istenére, a nagyszerű „technikai kiszolgálóra” utalt. 2019-ben változott a díj elnevezése Technikai-művészi CST-díjra.[1]

A díjat odaítélő zsűriben öt filmtechnikai szakember foglal helyet, a zsűritagok választják ki maguk közül az elnököt. A díjazott nevét a cannes-i fesztivál záróünnepségén hozzák nyilvánosságra, a díj átadására viszont pár héttel később, Párizsban, a CST által szervezett nagyszabású estélyen kerül sor.[1]

Az átadásra kerülő trófea egy mozaik, melyet Jean-Luc Godard A megvetés című filmje ihletett és egy olyan filmkamerát ábrázol, melynek vannak hagyományos és digitális kamerára jellemző elemei is.[2]

2021. június 8-án a francia Kép- és Hangtechnikai Főbizottság (Commission supérieure technique de l'image et du son – CST) közleményben adta hírül, hogy - kiegészítve a CST-díjat - egy vadonatúj díjat hozott létre a női technikusok számára: Fiatal filmtechnikus nő CST-díja (Prix de la jeune technicienne de cinema) elnevezéssel, amellyel a CST szeretné ráiránytani a figyelmet a francia filmiparban dolgozó fiatal filmtechnikus nők által végzett minőségi munkára. E díjjal olyan fiatal nőt jutalmaznak évente, aki vezető beosztásban végzett kiváló munkát valamely, a cannes-i filmfesztivál hivatalos válogatásában, annak bármely szekciójában bemutatott alkotásában. A díjazott nevét a Technikai-művészi CST-díjjal együtt a fesztivál záróeseményén jelentik be, részére a díjat a párizsi különgálán adják át. A díjat első alkalommal 2021-ben ítélték oda.[3]

A magyar filmek közül Technikai nagydíjat kapott 1957-ben Kollányi Ágoston Bölcsők című színes természetfilmje, 1965-ben pedig Banovich Tamás Az életbe táncoltatott leány című filmdrámája, Vadász János Nyitány című animációs filmje. 2016-ban Technikai-művészi Vulcain-díjat vehetett át Zányi Tamás, a Saul fia hangzás-tervezője.

Díjazottak[szerkesztés]

Technikai nagydíj (1951–2000)[szerkesztés]

    Carnet de plongées – rendező: Jacques-Yves Cousteau
    Water Birds – rendező: Ben Sharpsteen
    Velikiy voin Albanii Skanderbeg (Szkander bég) – rendező: Szergej Ioszifovics Jutkevics
    Nouveaux horizons – rendező: Marcel Ichac
    Toot Whistle Flunk And Boom – rendező: Ward Kimball és Charles A. Nichols
    Tovaris ukhodit v more – rendező: Nyikita Kurikin
    Crne vode – rendező: Rudolf Sremec
    Bölcsők – rendezte: Kollányi Ágoston
    Toute la mémoire du monde (A világ emlékezete) – rendezte: Alain Resnais
    Wiesensommer – rendezte: Heinz Sielmann
    Letyat zhuravli (Szállnak a darvak) – rendező: Mihail Kalatozov
    Mon oncle (Nagybácsim) – rendező: Jacques Tati
    Luna de miel – rendező: Michael Powell
    Sen noci svatojanske (Szentivánéji álom) – rendező: Jiří Trnka
    Les amants de Teruel (Terueli szerelmesek) – rendező: Raymond Rouleau
    Yang Gui Fei – rendező: Li Han-Hsiang
    Les dieux du feu – rendező: Henri Storck
    Oczekiwanie – rendező: Witold Giersz és Ludwik Perski
    Codine (Codine) – rendező: Henri Colpi
    Zeilen – rendező: Hattum Hoving
    Fifi la plume – rendező: Albert Lamorisse
    Ban ye ji jiao – rendező: Yeou Lei
    Nyitány – rendező: Vadász János
    Un homme et une femme (Egy férfi és egy nő) – rendező: Claude Lelouch
    Skaterdater – rendező: Noël Black
    Zikkaron – rendező: Laurent Coderre
    Don't – rendező: Robin Lehman
    The Fifth Element (Az ötödik elem) – rendező: Luc Besson

Technikai-művészi Vulcain-díj (2003–2018)[szerkesztés]

    Diarios de motocicleta (Che Guevara: A motoros naplója) – rendező: Walter Salles
  • 2005: Leslie Shatz hangmérnök – „a Last Days (Az utolsó napok) hangzásáért.” (rendező: Gus Van Sant)
    Robert Rodríguez rendező, operatőr – „filmje, a Sin City – A bűn városa képi megformálásáért.”
    Emile Ghigo díszlettervező a zsűri dicséretében részesült – The Search (A keresés)
  • 2015: Zányi Tamás hangmérnök – „a Saul fia c. film elbeszéléséhez való kivételes hozzájárulásáért.”
  • 2016: Rju Szonkhie látványtervező – Ah-ga-ssi (A szobalány)
  • 2017: Josefin Åsberg látványtervező – „The Square (A négyzet) című filmdráma leleményeivel összhangban lévő, kiemelkedő művészi hozzájárulásáért.”
  • 2018: Sin Dzsunhi látványtervező és art director – „a Beoning szerepkaraktereinek megteremtéséhez való rendkívüli hozzájárulásáért.”

Technikai-művészi CST-díj (2019-től)[szerkesztés]

  • 2019: Flora Volpeelière filmvágó és Julien Poupard operatőr – Les Misérables (Nyomorultak (film, 2019)|Nyomorultak]]) [* 1]
  • 2020: A Covid19-pandémia miatt nem osztottak ki díjat.
  • 2021: Vlagyiszlav Opeljanc operatőr – Petrovi v grippe (Петровы в гриппе), valamint Armance Durix operatőrnő – Mi iubita, mon amour („Fiatal filmtechnikus nő CST-díja” elnevezéssel) [* 2]
  • 2022 : A Triangle of Sadness (A szomorúság háromszöge) hangtechnikusi csapata [* 3]

Fiatal filmtechnikus nő CST-díja[szerkesztés]

Kizárólag francia gyártású, a cannes-i fesztivál hivatalos válogatásában bemutatott alkotás vezető technikai munkájának elismeréseként.[8]

Év Díjazott Foglalkozása Magyar cím Eredeti cím Rendező Megjegyzés
2021 Armance Durix operatőr    ––– Mi Iubita, Mon Amour Noémie Merlant [* 4]
2022 Marion Burger látványtervező    ––– Un petit frère Léonor Serraille [* 3][* 5]

Jegyzetek[szerkesztés]

Megjegyzések
  1. a b A CST sajtóközleménye.
  2. Fényképe a Francia Operatőrök Szövetsége (AFC) honlapján (angolul), (franciául)
  3. Fiatal filmtechnikus nő CST-díja.
  4. Zárójelben a magyarországi filmbemutató (forrás: PORT.hu), illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: Interaktív filmkatalógus), kiegészítve a kritikus tömeg, a Cinematrix Archiválva 2008. augusztus 6-i dátummal a Wayback Machine-ben, valamint a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
  5. a b c d e f g Nem került kiosztásra.
  6. A fesztiválon The Emperor and the Assassin nemzetközi angol címmel szerepelt.
  7. Előfordul A pap vége címmel is.
  8. Fiatal filmtechnikus nő CST-díj.
Hivatkozások
  1. Tout le Palmarès du 72e Festival de Cannes (francia nyelven). Festival 2019. Festival de Cannes, 2019. május 25. [2019. május 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 26.)
  2. Tout le Palmarès du 74e Festival de Cannes (francia nyelven). festival-cannes.com. Festival de Cannes, 2021. július 17. [2021. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. július 18.)
  3. a b Le Palmarès du 75e Festival de Cannes (francia nyelven). festival-cannes.com. Festival de Cannes, 2022. május 28. [2021. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. május 29.)
  4. Tout le Palmarès du 74e Festival de Cannes (francia nyelven). festival-cannes.com. Festival de Cannes, 2021. július 17. [2021. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. július 18.)
  5. Prix de la jeune technicienne de cinema (2022) (francia nyelven). prix.cst.fr. Commission supérieure technique de l'image et du son (CST), 2021. június 8. [2022. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 5.)

Források[szerkesztés]