Technikai-művészi Vulcain-díj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Technikai-művészi Vulcain-díj (franciául: Prix Vulcain de l'artiste technicien) a cannes-i fesztiválon átadott filmművészeti díj, melyet a francia Kép- és Hangtechnikai Főbizottság (Commission supérieure technique de l'image et du son – CST) külön zsűrije ítél oda egy, a fesztivál hivatalos válogatásában részt vevő film elkészítésében kiemelkedő teljesítményt nyújtott „filmtechnikai művésznek”. Ennek megfelelően megkaphatja operatőr, díszlettervező, vágó, hangmérnök, de akár a filmrendező, vagy a film egésze is.

Az 1951-ben alapított elismerés 2000-ig Technikai nagydíj (Grand prix technique) néven került átadásra, 2001-ben és 2002-ben nem osztották ki. 2003-ban a jelenlegi formájában született újjá. Neve – Vulcain – Vulcanusra, a római mitológia fegyverkovács istenére, a nagyszerű „technikai kiszolgálóra” utal.

A díjat odaítélő zsűriben hat francia és külföldi filmtechnikai szakember foglal helyet.

Az átadásra kerülő trófea egy mozaik, melyet Jean-Luc Godard A megvetés című filmje ihletett és egy olyan filmkamerát ábrázol, melynek vannak hagyományos és digitális kamerára jellemző elemei is.[1]

A magyar filmek közül Technikai nagydíjat kapott 1957-ben Kollányi Ágoston Bölcsők című színes természetfilmje, 1965-ben pedig Banovich Tamás Az életbe táncoltatott leány című filmdrámája, Vadász János Nyitány című animációs filmje, 2016-ban pedig Zányi Tamás, a Saul fia hangzás-tervezője.

Díjazottak[szerkesztés]

Technikai nagydíj (1951-2000)[szerkesztés]

    Carnet de plongées – rendező: Jacques-Yves Cousteau
    Water Birds – rendező: Ben Sharpsteen
    Velikiy voin Albanii Skanderbeg (Szkander bég) – rendező: Szergej Ioszifovics Jutkevics
    Nouveaux horizons – rendező: Marcel Ichac
    Toot Whistle Flunk And Boom – rendező: Ward Kimball és Charles A. Nichols
    Tovaris ukhodit v more – rendező: Nyikita Kurikin
    Crne vode – rendező: Rudolf Sremec
    Bölcsők – rendezte: Kollányi Ágoston
    Toute la mémoire du monde (A világ emlékezete) – rendezte: Alain Resnais
    Wiesensommer – rendezte: Heinz Sielmann
    Letyat zhuravli (Szállnak a darvak) – rendező: Mihail Kalatozov
    Mon oncle (Nagybácsim) – rendező: Jacques Tati
    Luna de miel – rendező: Michael Powell
    Sen noci svatojanske (Sen noci svatojanske) – rendező: Jiří Trnka
    Les amants de Teruel (Terueli szerelmesek) – rendező: Raymond Rouleau
    Yang Gui Fei – rendező: Li Han-Hsiang
    Les dieux du feu – rendező: Henri Storck
    Oczekiwanie – rendező: Witold Giersz és Ludwik Perski
    Codine (Codine) – rendező: Henri Colpi
    Zeilen – rendező: Hattum Hoving
    Fifi la plume – rendező: Albert Lamorisse
    Ban ye ji jiao – rendező: Yeou Lei
    Nyitány – rendező: Vadász János
    Un homme et une femme (Egy férfi és egy nő) – rendező: Claude Lelouch
    Skaterdater – rendező: Noël Black
    Zikkaron – rendező: Laurent Coderre
    Don't – rendező: Robin Lehman
    The Fifth Element (Az ötödik elem) – rendező: Luc Besson

Technikai-művészi Vulcain-díj (2003 óta)[szerkesztés]

    Diarios de motocicleta (Che Guevara: A motoros naplója) – rendező: Walter Salles
  • 2005: Leslie Shatz hangmérnök – „a Last Days (Az utolsó napok) hangzásáért.” (rendező: Gus Van Sant)
    Robert Rodríguez rendező, operatőr – „filmje, a Sin City – A bűn városa képi megformálásáért.”
    Emile Ghigo díszlettervező a zsűri dicséretében részesült – The Search (A keresés)
  • 2015: Zányi Tamás hangmérnök – „a Saul fia c. film elbeszéléséhez való kivételes hozzájárulásáért.”
  • 2016: Rju Szonkhie látványtervező – Ah-ga-ssi (A szobalány)

Megjegyzés[szerkesztés]

  1. Fényképe a Francia Operatőrök Szövetsége (AFC) honlapján (angolul), (franciául)
  2. Zárójelben a magyarországi filmbemutató (forrás: PORT.hu), illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: Interaktív filmkatalógus), kiegészítve a kritikus tömeg, a Cinematrix, valamint a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
  3. ^ a b c d e f g Nem került kiosztásra.
  4. A fesztiválon The Emperor and the Assassin nemzetközi angol címmel szerepelt.
  5. Előfordul A pap vége címmel is.

Források[szerkesztés]