Mihail Konsztantyinovics Kalatozov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mihail Konsztantyinovics Kalatozov
Született 1903. december 28.
Tbiliszi,  Grúzia
Elhunyt 1973. március 29. (69 évesen)
Moszkva,  Oroszország
Sírhely Novogyevicsi temető
Gyermekei Georgy Kalatozishvili
Foglalkozása filmrendező, forgatókönyvíró
Iskolái Saint Petersburg State Theatre Arts Academy

Mihail Konsztantyinovics Kalatozov az IMDb-n
Mihail Konsztantyinovics Kalatozov PORT.hu-adatlapja
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihail Konsztantyinovics Kalatozov témájú médiaállományokat.

Mihail Konsztantyinovics Kalatozov, eredeti családneve Kalatozisvili (Михаил Константинович КалатозовКалатозишвили) (Tiflisz – ma: Tbiliszi –, 1903. december 28.Moszkva, 1973. március 29.) szovjet-grúz filmrendező, forgatókönyvíró.

Élete[szerkesztés]

Kereskedelmi iskolában tanult, de 20 éves korától már Tbilisziben, a grúziai filmstúdióban dolgozott. Volt mozigépész, vágó, színész, majd rendező. A Sót Szvjanyetijának (1930) című néprajzi jellegű lírai dokumentumfilmben, melynek operatőre és rendezője is volt, már jól látható vonzódása a romantikához és a különleges fényképezési eljárásokhoz. Négy évig a Leningrádi Művészeti Akadémia aspiránsa, utána a tbiliszi filmstúdió igazgatója volt. 1939-ben a Lenfilm stúdió rendezője lett. 1943-tól Hollywoodban a szovjet filmek képviseletét látta el, 1945 után vezető állami beosztásokban, többek között a Szovjetunió Filmügyi Minisztériumában miniszterhelyettesként dolgozott (1948-ig). A továbbiakban elsősorban filmrendezéssel foglalkozott.

  • Fia, Georgij Mihajlovics Kalatozisvili (1929-1984) szintén filmrendező, operatőr, forgatókönyvíró volt a Grúziafilm stúdiónál és dolgozott a Lenfilm stúdiónak is.
  • Unokája, Mihail Georgijevics Kalatozisvili ugyancsak a filmszakmában, a grúziai filmgyárban dolgozik, filmrendező, producer.

Filmrendezői pályája[szerkesztés]

Amikor Kalatozov a Lenfilm stúdióhoz került, két játékfilmet készített a pilótákról és a repülésről: Bátorság (1939), A felhők titánja (1941). Utóbbi az Északi-sarkot átrepült Cskalov útjának történetét dolgozta fel és évekig a közönség egyik kedvenc filmje volt. A repülés témájához visszatért utolsó játékfilmjében is. A háború idején a Leningrád védelméről Taskentben forgatott film (Legyőzhetetlenek) társrendezője. Az 1950-es évek elején készített sematikus filmjeit egy felszabadultabb hangulatot árasztó vígjátéka követte:

  • Luxustutajon (eredeti címe: Hű barátok). A vezető beosztású, vaskalapos építészt két barátja luxusutazásra hívja, de valójában tutajozni viszik, ahol a kényelmes városi élet kapaszkodói hiányoznak. A vígjátéki helyzetet hol mesterkélt kalandok, hol érzelgős szerelmi jelenetek törik meg, a film mégis friss, eredeti színfoltot jelentett a maga korában.
  • A rendező legismertebb filmje a Szállnak a darvak (1957), ez hozta meg neki és alkotógárdájának a világhírt: az 1958-as cannes-i filmfesztiválon elnyerte az Arany Pálmát. A politikai szférában ekkor végbement "olvadás" eredménye, hogy a háborút nem hősies katonák küzdelmeként, hanem elsősorban egy szerelmespár egyéni tragédiájaként mutatja be. A film tartalmi és formai újdonságai számos későbbi szovjet alkotáson kimutathatók.
  • Az el nem küldött levél. Négy geológus gyémántlelőhely után kutat Szibéria erdőségeiben. Megtalálják, bejelölik a térképen, melyet vissza kell juttatniuk Moszkvába. A visszaindulás napján azonban hatalmas erdőtűz keletkezik, a geológusok csapdába kerülnek. Az ember küzdelmét a természeti erőkkel nagy hatású képekkel mutatja be, de az egyéni világ ábrázolásával kissé adós marad. A patetikus hangvételű film két főszereplője Tatyjana Szamojlova és Innokentyij Szmoktunovszkij.
  • Lényegében a természet fogságába került felfedezők témáját ismétli meg a rendező utolsó filmje is. Az olasz–szovjet koprodukcióban készült A jégsziget foglyai Umberto Nobile 1928-as északi-sarki léghajós expedíciójának tragikus történetét és megmentését meséli el, nagyrészt visszaemlékezés formájában. A főbb szerepeket szovjet filmen ritkán látható világsztárok: Sean Connery, Claudia Cardinale, Peter Finch, valamint Nyikita Mihalkov alakítják.

Kalatozov legtöbb alkotását a romantikus témákhoz való vonzódás és az erős érzelmi töltésű előadásmód jellemzi. Nem az elemző, gondolatokra serkentő, hanem inkább a patetikus, emelkedett hangulatú filmek híve. Hosszan részletezi a nagy drámai helyzeteket, hogy minél erősebb érzelmi hatást érjen el. Stílusát ennek megfelelően az erősen hangsúlyozott képi megoldások, különleges képkompozíciók és fényhatások, artisztikus kameramozgatás jellemzik. Legjobb jeleneteiben ez a stílus szerves részét alkotja a film egészének, bár kritikusai szerint az utolsó filmekben többször öncélúvá válik.

Filmek[szerkesztés]

Filmrendező[szerkesztés]

  • 1930 Sót Szvjanyetijának (Соль Свянетии)
  • 1930 Vakon (Слепая)
  • 1932 Szög a cipőben (Гвоздь в сапоге)
  • 1939 Bátorság (Мужество)
  • 1941 A felhők titánja (Cskalov) (Валерий Чкалов)
  • 1942 Legyőzhetetlenek (Непобедимые)
  • 1950 Kárhozottak összeesküvése (Заговор обречённых)
  • 1953 Ellenséges viharok (Вихри враждебные)
  • 1954 Luxustutajon (Верные друзья)
  • 1955 Az első lépcső (Первый эшелон)
  • 1957 Szállnak a darvak (Летят журавли)
  • 1959 Az el nem küldött levél (Неотправленное письмо)
  • 1964 Én, Kuba (Я Куба)
  • 1969 A jégsziget foglyai (Красная палатка) (olasz-szovjet koprodukció)

Forgatókönyvek[szerkesztés]

  • 1942 Legyőzhetetlenek
  • 1969 A jégsziget foglyai

Források[szerkesztés]