Suttogások és sikolyok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Suttogások és sikolyok
(Viskningar och rop)
1972-es svéd film
Rendező Ingmar Bergman
Producer Lars-Owe Carlberg
Műfaj filmdráma
Forgatókönyvíró Ingmar Bergman
Főszerepben Ingrid Thulin
Harriet Andersson
Liv Ullmann
Zene Pierre Fournier
Operatőr Sven Nykvist
Vágó Siv Lundgren
Jelmeztervező Marik Vos-Lundh
Gyártás
Gyártó SF Studios
Ország Svédország
Nyelv svéd
Játékidő 106 perc
Forgalmazás
Forgalmazó New World Pictures
Bemutató 1973. március 5. (USA)
További információk

Suttogások és sikolyok (Viskningar och rop) 1972-ben készült színes svéd filmdráma

"Évek óta látok magam előtt egy tágas szobát, hajnali négy óra van, kicsit beszűrődik a pirkadat fénye. A falak bordós-pirosak, és három asszony ül a szobában. Az egyik a tűzzel foglalatoskodik, a másik köt, a harmadik könyvet olvas" – mondta operatőrének, Sven Nykvistnek Ingmar Bergman, akinek egyik legfontosabb és legvitatottabb filmje bontakozott ki később ebből a képből.

Történet[forrásszöveg szerkesztése]

Az 1900-as évek elején három nővér él egy kastélyban, aminek minden szobája vörös: vörösek falak, vörösek a bútorok. Agnes súlyos beteg, haldoklik. Két nővére, Maria és Karin felügyel rá, valamint házvezetőnőjük, Anna. Agnes utolsó pár napját dolgozza fel a film. Bemutatja, hogyan gyötrődik a rák kínjaitól. A két nővér férje távol van, nincs közöttük szeretet, csak a kötelesség tartja őket a házban. Időnként kihívják Agnes orvosát, akivel Mariának viszonya van. David, az orvos hidegen bánik a nővel. Hosszú évek óta vannak szexuális kapcsolatban egymással, de az orvos már ráunt Mariára, aki pedig magányos, és kielégítetlenségét ezzel a viszonnyal csillapítja. Maria még képes a szeretetre, amit időnként féltő gondoskodással kimutat beteg nővére felé, valamint Karinnal is megpróbál normális kapcsolatba lépni. Karin elutasítja Maria közeledését. Anna, a házvezetőnő az, aki szívből gondoskodik a haldokló Agnesről. Teste melegével próbálja az asszony fájdalmait csillapítani, vigaszt nyújt. Egy nap megérkezik Karin férje. A vacsora után ágyába hívja feleségét, aki a menekülés útjaként azt választja, hogy egy üvegcserepet felnyom a vaginájába. Másnap a férj elutazik. A két nővér az utolsó éjszakán egymásra talál, simogatják és ölelik egymást, átbeszélik minden felgyülemlett feszültségüket. Agnes borzalmas kínok között meghal, de másnapra feltámad. Egyenként behívja nővéreit a szobájába, de a két nő riadtan és borzadva kimenekül. Anna az egyetlen a házban, aki megőrzi nyugalmát és a „halott” asszony segítségére siet. A következő nap eltemetik Agnest. Megérkezik a két férj, és elbocsátják Annát. Karin közeledését elutasítja Maria. A két nővér ismét elhidegül egymástól. Mindenki elhagyja a kastélyt.

Szereplők[forrásszöveg szerkesztése]

Jelentősebb díjak[forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[forrásszöveg szerkesztése]